Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
1987. december 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA ---------------------------------„ ...........................................................................................................................— ........................................................S zerszámélezés karbantartás A tél a kerti szerszámok karbantartásának, javításának ideje. A metszőolló a kertész egyik legfontosabb munkaeszköze. Az életlen, rosszul záródó ollóval a munka is nehezebb, de az ilyen szerszám roncsol is, vagyis megnöveli a sebfelületet. A roncsolt seb nehezebben gyógyul, és inkább ki van téve a betegségek fertőzésének. Különösen veszélyes következményekkel járhat a roncsolás az amúgy is érzékeny csonthéjasok esetében. Ilyenek: a cseresznye, a meggy, a kajszi- és iaz őszibarack. A rosszul záródó, úgynevezett nyilós olló vágó- és támasztópengéje között rés van. Ha az összezárt metszőollót a fény felé tartjuk, meggyőződhetünk a rés méretéről és alakjáról. A csapot rögzítő csavaranya meghúzásával a rés gyakran megszüntethető. De ha a rossz záródást a támasztóél elhajlása okozza, ezen csak úgy segíthetünk, hogy a támasztóél behajtó, csúcsi részét egyenesre köszörüljük. (Az oltó egyébként a szakszerűtlen használat miatt deformálódik el, rendszerint akkor, ha túlságosan vastag vagy elszáradt ágvégeket akarunk vele eltávolítani.) Az életlen olló fenését a durva fenőkővel kezdjük, amelyet élezés közben gyakran nedvesítsünk. Fontos tudni, hogy a vágóélnek csak a domború oldala fenhető! A szétszedett oltó vágópengéjét rögzítsük az asztalon, és a követ körkörösen mozgatva lassan .haladjunk a penge tövétől az él felé. Ha túlságosan tompa az ollónk, a durva fenés idejét óvatos köszörüléssel lerövidíthetjük. A vágóéi a finomkővel kapja meg végső formáját. Ezt azonban már soha ne végezzük köszörűvel, mert ennek az ia veszélye, hogy túlságosan elvékonyodik az él, és kicsorbul az oltó. A gépi köszörülés szakértelmet és fokozott figyelmet igényel. Alkalmankint tíz- tizenöt másodpercnél tovább ne hagyjuk a kövön a szerszámot, mert túlhevülés következtében anyaga kilágyul, tönkremegy. A jól illeszkedő, éles metszőoltót papír bevágásával ellenőrizhetjük. Hia a vágás nyomán gyűrődés nélkül hasad a papír, akkor jó az ollónk. A fenés után száraz ronggyal töröljük meg, majd olajozzuk a szerszámot. Minden fémes alkotórészt még összeszerelés előtt kenjünk át savmentes, finom műszerolajjal. A szemző- és oltókést a tavaszi és a nyári szaporítási munkák során használjuk. A szemzőkésre jellemző, hogy vágóéle nem egyenes, a penge töve recézett, csúcsán pedig úgynevezett tűrőt képeztek ki. Ez a késtípus — élkiképzése folytán — csak egyik oldalról, a körömágy felől fenhető. Az oltókés vágóéle ellenben egyenes, a penge hosszabb, tűrő nélküli, és a töve nem reoézett. Az oltókés mindkét oldalról fenhető. A kések fenését is a durva kővel kezdjük. A tnelsző- olló élezésével ellentétben azonban most a pengét mozgassuk az óraimutató járásával megegyező irányba, körkörösen a kövön, amelyet az asztalon rögzítünk. A durva él kialakítása után következhet a finom kő. Az él végső finomítására a fenőszíj szolgál. Nagyon fontos, hogy a szíjon, amelyen mindkét késtipus mindkét oldalát fenjük, a fordítást a kés fokán végezzük. A jó kés jellemzője, hogy borotvaéles. Az élezés egyenetlenségéről úgy győződhetünk meg, hogy a penge élét a fény felé tartjuk. Ahol az él láthatatlan, az élezettség is jó, viszont ahol a fény megtörik, azt a pengerészt még tovább kell fennünk. Az éles kés pengéjét is töröljük le, majd kenjük át savmentes, finom olajjal. Ha a fűrész élezését teljesen szakszerűen akarjuk végezni, akkor legelőször ki kell hajtogatnunk a fogait, hogy ne szoruljanak meg a fában és gyorsan vágjanak. (E művelet speciális szerszámot igényel.) Elmarad a ki- hajtogatás az úgynevezett iduna fogú fűrészek esetében, mert ezek pengéje vastag, az egyes fogak között pedig nagy a távolság, igy gyorsan és jól vágnak. A fűrészek fogait háromszög keresztmetszetű reszelővei élezzük, előbb a durvább, majd a finomabb típussal. Miután az élezendő felület igen keskeny, ügyeljünk arra, hogy a reszelő ne billegjen a mozgása során, és teljes érintkező felületével rásimuljon a fogak éllapjára. Az ásó, a kapa és a lapát élezésének legegyszerűbb és legjobb módszere, ha gyárilag nem élezett eszközök vágóélét reszeléssel alakítjuk ki. A satuba fogott szerszámfejel először a durvább (négyszázas vagy ötszázas) lapos reszelővei munkáljuk meg úgy, hogy minél szélesebb sávban, egyenletesen vékonyodjon el a szél. Az él végső formáját a finomabb reszelővei adjuk meg, ügyelve arra, hogy a vágófelület mindenütt éles legyen. A földművelő kerti szerszámok élezésére a gépi köszörülés is alkalmas élezési mód. Annál is inkább, mert kevésbé munkaigényes. Azonban a gépi köszörüléskor is ügyeljünk, hogy .az élkialakítás legalább két fokozatban történjen. Először a durvább, majd a finomabb követ tegyük a gépre, ügyelve arra, hogy a fém túl he he- vüljön. Érzéstelenítés mikroprocesszorral A baseli kanton kórházában miikroprecesszor vezérelte, csaknem teljesen önműködő érzéstelenítő rendszert fejlesztettek ki. Az eddigi berendezésék is fejlettek, de mechanikai ■ úton működtetik őket. Ezekben a rendszerékben a biztonság okából a betegeket csak friss gázkeveirékkel altatják, s ez gazdaságtalan, mert a szervezelt a gáznak csak mintegy a 10 százalékát használja föl. Az új svájci rendszer révéin az érzéstelenítést végző orvos pontosan szabályozhatja az érzéstelenítő gázok töménységét, s így a mindenkori betegre szabottan ellenőrizheti az érzéstelenítés mélységét. Mivel a kilélegzett gázokat — kellő tisztítás után — újra felhasználják, a beteg az altatógázokéit többnyire saját .meleg és nedves levegőjével lélegzi be ismét. Ezzel elkerülhető az, hogy a légutak kihűljenek és kiszáradjanak. Mivel így kevesebb gáz fogy, sok költséget is megtakarítanak. Képünkön: egy kísérleti berendezés, rázkódó asztal, amely ritmikus mozgással segíti a sokkos beteg vérkeringését. Óriás molekula a világűrben Kanadai rádiócsillagászok a Földön kívüli eddig legnagyobb molekulát fedeztek fel 12,5 milliméteres hullámhosszú sugárzása alapján. A HCllN-re (ciano-de- kapantain-ra) a CW Leonis csillagot körülvevő por- és gázhéjban bukkanlak rá. az Oroszlán csillagképben. Az elmúlt két évtizedben több mint 50-féle molekulát fedeztek fel a csillagászok az űrben sugárzásuk alapján. Csak a sűrű por- és gáz- övezetekben bukkanhatnak molekulákra. A sűrűség azt jelenti, hogy az atomok egymással reakcióba lépve molekulákat formálhatnak, és a sűrű porernyő megakadályozza, hogy a molekulákat szétroncsolja a közeli csillagok ibolyántúli sugárzása. A molekuláikat kereső rádiócsillagászok jobbára a sűrű „csillagbölcsőiket" fürkészik (például az Orion-kö- döt), de bizonyos hideg vörös óriás csillagok sűrű gáz- és porburka is eszményi hely a molekulavadászatra. A CW Leonis tőlünk 600 fényévnyire levő vörös óriás csillag. Eddig 17 különböző molekulát észleltek sűrű héjában — a legnagyobb a ki- loncatomos HC7N volt. Most kimutatták a HCllN-t is, a Földön kívül eddig megfigyelt legnagyobb molekulát. Nagyobb, mint bármely más bolygó légkörében eddig megfigyelt legnagyobb molekula. Fényvezető kábel A fényvezető kábel a nagyfeszültségű villamos távvezetékeken is elhelyezhető. Brit mérnökök olyan — a földről vezérelt — berendezést fejlesztettek ki, amellyel e kábelek a távvezetékre csavarmenetben, gyorsan és biztonságosan felfüggeszthetek. Vele egy nap alatt — ha a terep kedvező — 4 km-es összeköttetés is létrehozható. Arról külön koronakisülés-árnyé- koló és földelő levezető gondoskodik, hogy a villanykábelből ne kerülhessen veszélyes feszültség a berendezésbe. Súlyos betegség vagy # baleset következtében gyakran halljuk, hogy a beteg sokkos állapotban van. A sokk angol szó, eredeti jelentése összeütközés, hirtelen, heves rázkódtatás. Tulajdoniképpen egy bonyo- ■lult élettani folyamat. Mindenesetre az a beteg, akinek a bőre halvány, hűvös, nyirkos, pulzusa szapora és nehezen tapintható, vérnyomása igen alacsony, légzése felületes, magatartása közömbös, eszmélete homályos, vizelete kevés, vére savanyú — ismert vagy ismeretlen betegségétől függetlenül sokkosnak minősül. A sokk önálló kórkép, de nem önálló betegség; minden esetben valamilyen más, elsődleges ok válltja ki. Sokkot idézhetnek elő a hirtelen keletkező súlyos betegségek, mint a hasi szervek átfúró- dása, bélcsavarodás, szívtrombózis, tüdöembólia, kőrohamok, nagy kiterjedésű égés, sok folyadékveszteség, erős vérzés, téves csoportú vérátömlesztés, allergia, 'nagy testi fájdalom, váratlan ijedtség, lélkii megrázkódtatás stb. Leegyszerűsítve: a sökk nem más, mint a vegetatív idegrendszernek küíső behatásokra létrejövő zavart működése, amelynek következtében vérkeringési zavar, majd a következményes oxigénhiányon alapuló, egymást rontó többféle szervműködé- si elégtelenség jön létre. A vegetatív idegrendszer a központi idegrendszertől (agy és gerincvelő) — és akaratunktól is — csaknem teljesen függetlenül működő idegfonat, amely belső szerveinknek (szív, tüdő, belek, erek, stb.) a tevékenységét fenntartja, és automatikusan szabályozza. Ha a felsorolt súlyos külső hatások, betegségek ezt az idegrendszert „megrázzák”, akikor működésében, elsősorban árbe- iidegzési szerepének ellátásában zavar támad. Az erek nem merev betoncsatornák, hanem rugalmas, gumicsőhöz hasonlíthatók, amelyeket kívülről „idegmarok’' szorít vagy ellazít, a vérkeringés mindenkori szükségleteinek megfelelően. Sokkban a vegetatív idegrendszer szorító marka megbénul, és az érpálya csaknem egész lefutásában hirtelen kitágul. Ez a tágulás nem felel meg a vérkeringés és a beteg érdekeinek, mi több: ezekkel éppen ellenkezik, mert a tágult erekben relatíve kevés lesz a vénmenny.iség, így a vérnek az erek falára gyakorolt nyomása, vagyis a vérnyomás csökken. A csökkent vérnyomás következtében a vüsszereken 'keresztül a szívbe kevesebb vér folyik be, így az kevesebbet lökhet ki magából. Ennek következtében a sejtek és a szervezet vérellátása romlik. Az oxigénhiányra az agy sejtjei a legérzékenyebbek, ezért az agyban hamar működési zavar keletkezik. És ezzel a kóros kör önmagába visszatért, majd ugyanezen az úton folytatódik tovább: a még jobban meszavar.t vegetatív idegrendszer erősebb értágulatot, súlyosabb 'keringési zavart, nagyobb agyi oxigénhiányt okoz és a folyamat hólabdaszerűen nő tovább. A sokk leküzdése nem egyszerű feladat. Fontos — ha ismert — a kiváltó ok megszüntetése, a fájdalom, félelem csökkentése, erőteljes folyadék — lehetőleg vér —bevitel, az életfontos szervműködés gyógyszeres támogatása. Nap-kutató szondák Képünkön: a Helios-1 a szerelőműhelyben. A Jupiter ötször, a Szaturnusz f. csaknem tízszer olyan messze van a Földtől, mint a Nap, mégis a Nap megközelítése bolygóközi rakétával nem könnyebb feladat mint u külső bolygóké. Ennek oka, hogy a Föld 30 km másodpercenkénti sebességgel kering a Nap körül, s ezt a sebességet minden test „örökli”, amely elrepül a Földről valamelyik másik égitest irányába. (Kivétel a Hold, amely együtt kering a Földdel a Nap körül.) A megfelelő pillanatot kivárva ez a tekintélyes kezdő- sebesség nagyot lendít például a Jupiter felé induló rakétán, de béklyózó nyűggé válik, ha a célpont a földpályán belül helyezkedik el. Ahhoz például, hogy a Földről elindított rakéta egyenesen belehulljon a Napba, egy pillanatra nullára kellene csökkenteni a Naphoz viszonyított sebességét. Más szóval: a Föld keringési irányával ellentétesen mintegy 30 km mp-nyi „lökést” kellene alkalmaznunk, ami technikailag még megvalósíthatatlan. Köny- nyebb a feladat, ha nem a Napba akarnak lőni, csak a Nap közelébe. Ekkor is a Föld mozgásával ellentétes fékezést kell alkalmazni, de kisebb mértékben. Tekintve, hogy műszereink amúgy is elégnének a Nap közvetlen környezetében, elegendő olyan pályát választani, amely néhány millió km-re közelíti meg Naprendszerünk középpontját. 1974. december 10-én indult az első ilyen automata Nap-kutató szonda az Egyesült Államokból, a nyugatnémet Helios—1. Pályáját úgy választották meg, hogy a Naptól mért legkisebb távolság 45 millió km, a Föld—Nap közép- távolság 0,3-szorosa legyen. Tíz tudományos berendezésének mindegyike a Nap-kutatást szolgálta, és úgy készült, hogy károsodás nélkül tudta elviselni a Nap közelében fellépő erős sugárzásokat is. A Helios—1 tömege 331 kg volt, átmérője antennák nélkül 270 cm, magassága 185 cm. A kapcsolatot a Földdel egy nagy teljesítményű és irányítható, valamint egy minden irányban egyformán sugárzó antenna biztosította — akár 300 millió km távolságból is (ennél messzebbre e szonda nem kerülhetett a Földtől). A Földről részben az amerikai követőhálózat három, egyenként 26 m átmérőjű parabola-antennája, részben a hatalmas új nyugatnémet rádiótávcső (átmérője 100 m) továbbította a parancsokat, illetve fogta fel a mérőműszerek üzeneteit Működési ideje alatt összesen 256 alkalommal lehetett parancsot közvetíteni a szonda fedélzetére. A berendezések feladata mindenekelőtt a Napból kiáramló plazma útjának követése volt a Nap közvetlen környezetében. A Helios—1 természetesen egyidejűleg más méréséket is végzett, rögzítette a bolygóközi mágneses .tér irányát és erősségét, mérte a mikro- meteoritok számát stb. A bő egy évvel később felbocsátott Helios—2, ugyancsak nyugatnémet űrszonda feladata az volt. hogy 43,5 millió km távolságig közelítse meg a Napot, miközben tanulmányozta a napszelet, az elektromos és mágneses teret, a kozmikus sugárzást stb. Ez a pálya 3 millió km-rel közelebb vezetett a Napihoz, mint a Helios—1-é, és ennek megfelelően napközeiben 15 százalékkal nagyobb volt a hőhatás. A Helios—1-et a napközeiben 132 C- fok meleg fogadta, de a berendezések kifogástalanul működtek.
