Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-13 / 268. szám

1987. november 13., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megkérdeztük a Belkereskedelmi Minisztériumot Felvásárlási láz tört Ma­fiz ÍSUK és a miskolci rádió LEHIHVDROSBfiN „A világ műanyagiparában jegyzik a TVK-t” Az innovációs kényszernek nálunk is hatni kell Ha összeszámolná, bizonyára sok száz, sőt több ezer napol tenne ki az az idő, amit külföldön töltött. Persze nem turista­ként, csaknem kivétel nélkül minden út hivatalos kiküldetésnek számitott. Hogy elejét vegyük a találgatásnak, leírjuk nyomban: Székely Gézáról, a Tiszai Vegyi Kombinát fejlesztési igazgató­járól van szó. Régi, ha nem a legrégebbi dolgozója a kombi­nátnak, már a festékgyár 1961-ben történt indításának is aktiv részese volt. gyarországra. Megrohamoz­ták a tartós fogyasztási cik­keket, a ruházati termékeket árusító boltokat. Sohasem ta­pasztalt, magas forgalomról beszélnek a kereskedők. Lo­gikus tehát a kérdés: mi a helyzet az élelmiszerpiacon? Legszembetűnőbb az újra és újra fellépő margarinhiány. Máskor azt hallani: kevés a főzőolaj. Hamarosan megkezdődik a disznóvágások szezonja, de a karácsonyi és szilveszteri ünnepek is rohamléptekkel közelednek. Milyen tehát most az országos kép és mi­re számíthatunk az elkövet­kező hónapokban? Kérdéseinkkel felkerestük a Belkereskedelmi Minisz­tériumot, hogy „első kézből” kapjunk információkat. Meg­tudtuk: nem tartják kifogás­talannak a kínálatot, de ki­elégítőnek ígérik. A forga­lom a tervezettnél maga­sabb, megfogalmazásuk sze­rint: élénk. Ennek ellenére alapvető élelmiszerekből ki­elégítő ellátást ígérnek. Eb­be a kategóriába sorolják a húst és a húskészítményeket, a sertészsírt, a tejet, a tej­termékeket, a kenyeret, a péksüteményeket, a lisztet, a burgonyát, a sót és a kris­tálycukrot. Az áprilisi áremelés visz- szavetette a fogyasztást hús­ból és húskészítményekből. Ma a 90 forint alatti össze­gért megvásárolható cikke­ket tekintik hivatalosan ol­csó áruknak. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kínálatot, az a várt alatt maradt, összességében, ser­téshúsból lesz elegendő, marhahúsból nem. Baromfi­ból pillanatnyilag túlkínálat van, hogy apadjanak a kész­letek, árengedményt is ad­nak általában. Élőhalból ke­vesebb jut az asztalra, bár ígérik, hamarosan javul az ellátás, mivel az őszi leha­lászásból tartalékolnak az ünnepekre. Sajnos, fagyasz­tott, filézett tengeri halat továbbra sem árusítanak az üzletekben. Bőséges válasz­ték várható viszont halkon­zervből. Más konzervekből is lesz elegendő. Igaz, eze­ket — akárcsak a gyorsfa­gyasztott termékeket — rit­kán vásárolják a kispén­zűek. A margarinok — Liga, Rá­ma — mostanában rövidebb- hosszabb időre eltűnnek a boltok polcairól. A hiány ellensúlyozására némi im­portmargarinra lehet számí­tani decemberben. Időnként felröppen a hír: kifogy óban a főzöolaj. Az üzleteket járva viszont úgy tűnik, van belőle bőségesen. Az elmúlt hat esztendőben 40 százalékkal nőtt az ét­olaj forgalma. Különösen az idei évben, 1987 szeptembe­réig 10 százalékos növeke­dést jelezhettek a kereske­dők. A 'Növényolajipari Vál­lalat évi termelése eléri az 53 500 tonnát, de már nem tudja kielégíteni az igénye­ket. Átálltak a folyamatos gyártásra, ezzel a vállalat elérte teherbíró képessége felső határát, termelése vi­szont 2000 tonnával elmarad a kívánatostól. Lehetséges, hogy idén még vásárolunk külföldről főzőolajat. Bőven van és lesz tojás, bors, só, pirospaprika. Rizs­ből — a kereskedők szerint — a vártnál jobb termést takaríthattak be a mezőgaz­dasági üzemek. Ám. számol­va a disznóvágásokkal, ün­nepekkel, sőt némi „bespáj- zolással” is, külföldről, még­pedig Nyugat-Európából szándékoznak kiegészíteni a hazai készletet. Lesz elegendő köménymag, szegfűszeg, fahéj, kávé, va- nillincukor. Vaníliarúdból nem jut minden hazai bolt­ba. Idén valószínűleg le kell mondanunk a görög mazso­láról, helyette a közel-kele­ti, fekete színű mazsolát szerzik be, amely ugyan­olyan jól használható sütés­hez vagy különböző ételek­hez, salátákhoz, mint az ed­dig megszokott. Amennyiben lesz első osz­tályú mazsola, úgy az maga­sabb áron kerül piacra. Pil­lanatnyilag nehéz közel-ke­leti mazsolához is jutni, ígéretek szerint november­ben, de még inkább decem­berben lesz elegendő — az ország minden részében. Szőlő nemigen lesz. Az a gazda, aki jól tudja kevés­ke termését tárolni, várha­tóan igen magas árat kér a fürtökért. Lesz körte és al­ma. Utóbbinak azonban már most magas az ára. Déligyü­mölcsök közül számíthatunk némi banánra, kevés fügére, elvétve, kis mennyiségben talán még ananászra is. Bő­séges lesz a kínálat kubai narancsból és grape fruit- ból. Az úgymond mediter­rán naranccsal majdnem bi­zonyosan csak decemberben találkozhatunk. De nem mindenütt. A fővároson kí­vül elsősorban a megyeszék­helyeken, az ipari centru­mokban. Hogy melyik tele­pülésen milyen déligyümöl­csöt árulnak majd — a kor­látozott mennyiség miatt — az elosztáson múlik. Bizo­nyára lesznek olyan falvak, ahová el sem jut a narancs, az ananász, és így tovább. Frissítőként említjük: frissítőből, szénsavas és sze­szes italokból, borból, pezs­gőből, sörből, röviditalokból lesz elegendő. Végére maradt a burgo­nya és a zöldség. Köztudott, hogy Lengyelországból sze­reztünk be burgonyát, a ha­zai készletek kiegészítésére. Hozzáláttak a központi táro­lók feltöltéséhez; lesz ele­gendő fehér és vörös répa, vöröshagyma. Várhatóan egyikből sem lesz hiány. Fokhagymából ugyan több termett az idén, mint egy esztendővel korábban, ám a szükségesnél kevesebb. Az árak túlságosan felszöktek, sokkal kevesebb fokhagymá­ra engednek következtetni, mint a valóságos mennyi­ség. Árcsökkenésre persze ne számítsanak, bár a tavalyi évhez hasonlóan, 1987-ben is vásárolt Magyarország fok­hagymát a Szovjetuniótól. Mindenesetre, a fokhagyma szabadáras termék, „elsza­ladhatnak” tehát az árak. A kereskedők élénkülő ke­reslettel, forgalommal szá­molnak az elkövetkező he­tekben. Valószínűnek lát­szik, a karácsonyi ünnepe­ket megelőzően, a mainál nagyobb rohammal kell majd szembenézniük a bolti dolgozóknak. A Belkereske­delmi Minisztériumban azt mondták: ha ismeretessé válnának a jövő évi élelmi­szerárak, nyilván kevésbé tartalékolnának az emberek. Ezek hiányában lehetséges, hogy válogatás nélkül, min­denféle élelmiszerből a kel­leténél többel vásárolnak országszerte. H. T. — Nagyon régen, harminc­egy évvel ezelőtt kerültem a TVK-ba, amelynek műszaki igazgatóhelyettese lettem — emlékezik vidékre kerülésé­nek körülményeire. S aho­gyan visszapergeti a három évtized eseményeit, meg­annyi emlék elevenedik meg előtte. Nincs olyan területe a gazdaságnak, ahol ne ka­matoztatta volna felkészült­ségét, tudását. Volt termelés- irányító, a kereskedelem te­rületén is otthonosan moz­gott, ha kellett beruházott, vagy éppen a legégetőbb fej­lesztési kérdések megoldásá­val bízták meg. Soha nem kötötte ki, hogy csak mű­szaki kérdésekkel hajlandó foglalkozni. Már csak azért sem tiltakozott ellene, mivel véleménye szerint a keres­kedelmi és műszaki fejlesz­tő munka, vagy a termelési és a beruházási vonal nem különíthető el mereven egy­mástól, ellenkezőleg, nagyon is kapcsolódik a műszaki fejlesztés a kereskedelem­hez, vagy a beruházáshoz, illetve a termeléshez. Hiszen napjainkban, amikor csak magas műszaki színvonalú terméket lehet a külföldi piacokon gazdaságosan érté­kesíteni, a fejlesztési, a be­ruházási, a termelési és ér­tékesítési feladatok megoldá­sát is komplex módon kell és szabad értelmezni. De visszatérve a fejlesztési igazgató személyéhez. Ha valaki csak műszaki­lag képzett, az még kevés ahhoz, hogy járja a világot. — Már .az egyetemen ta­nultam nyelveket, ugyanis tapasztaltam, hogy a nyelv­tudásnak nagy hasznát veszi az ember az életben — vá­laszol a ki nem mondott kérdésre Székely Géza. — Félreértés ne essék, a nyelv­tudás hasznát én nemcsak abban látom, hogy világot látok, eljutok olyan föld­részre is, ahová esetleg sa­ját erőből nem futotta vol­na. Ez csupán a dolog egyik, persze nem mellékes oldala. A nyelvismeret számomra azért is fontos volt, hogy ily módon első kézből vi­szonylag rövid idő alatt hoz­zájuthatok a nélkülözhetet­len műszaki, gazdasági is­meretekhez. Magamban már megfogal­maztam a kérdést: hány or­szágban fordult meg a fej­lesztési igazgató az elmúlt három évtized alatt? Míg ez járt az eszemben, rájöttem, egyszerűbb lesz, ha azt kér­dem, hol nem járt Székely Géza. — Például, nem jártam Indiában és Afrikában — hangzott a válasz. — Ezek­kel az országokkal ugyanis nem volt kapcsolata a TVK- nak, így ide nem is kellett utazni. A legtöbbször az NSZK-ba és Olaszországba vezetett az út, az utóbbi években pedig az amerikai földrész és Távol-Kelet je­lentett számomra élményt. Ezt persze nemcsak mint földrészre, az ott élő né­pekre, szokásokra értem, ha­nem a gazdasági szféra va­lamennyi területére. — Vezetek egy füzetet — újságolja. — Ebbe beírom az adott ország nevét, és amikor visszaérkezek egy- egy útról, egy jelet teszek mellé. Ha emlékezetem nem csal, mintegy 50—51 ország neve szerepel ebben a kis füzetecskében. A teljes mér­leget akkor vonom meg uta­zásaimról, ha majd nyugdí­jas leszek, és ráérek elmél­kedni, eltűnődni a múlton. Addig erre nincs időm. A beszélgetés sok minden­re kiterjedt. Például szóba került, ismerik-e egyáltalán a világban a Tiszai Vegyi Kombinátot. — Nem hiszi el, bárhol jártam, például a világ mű­anyagiparában jegyzik a TVK-t. Ennek magyarázatát abban látom, hogy egyrész­ről nagyon sok országba ex­portálunk különböző olefin­kémiai és műanyag ter­mékeket. Másrészt pedig azért is nyilvántartják a vállalatot, mert gyáraink, üzemeink berendezéseit, a technológiát a fejlett tőkés országokból vásároljuk. Te­hát számolnak velünk ezek­ben az országokban. — Sok-sok tapasztalat gyűlik össze egy-egy út al­kalmával. Mit tudna nekünk erről mondani ? — Bármelyik fejlett or­szágban megfordulok, lép­ten-nyomon kitűnik, hogy kivétel nélkül mindenütt eredménycentrikus gazdálko­dást folytatnak. Még olyan áron is, hogy radikális át­szervezéseket hajtanak vég­re, hogy összevonnak, meg­szüntetnek termelőüzeme­ket, fejlesztőintézeteket. Mert semmi más nem ér­dekli a vállalkozókat, mint az elvégzett munka sikere, eredménye. Nemrégiben pél­dául egy tengerentúli, négy­ezer embert foglalkoztató fejlesztőintézet létszámát csökkentették le radikálisan, mivel nem produkálták a kívánt eredményt. Egy má­sik elgondolkodtató jelenség, hogy szerte a világon óriási ütemben végzik a termék­szerkezet-váltást elősegítő műszaki fejlesztést. Ez pe­dig nagyon is figyelmeztető számunkra, hiszen, ha nem tartunk lépést a tudomá­nyos-műszaki haladással, tovább nő elmaradásunk a világ élvonalától. Az inno­vációs kényszernek tehát nálunk is feltétlenül hatni kell. — Melyik terület áll leg­közelebb érdeklődési köré­hez? — Mindegyiket szívesen csinálom. A közelmúltban például, amikor a harmadik polipropiléngyár beruházásá­nak, illetve pénzügyi finan­szírozásának előkészítése folyt, fél éven keresztül a külföldi és a hazai pénzinté­zetekkel kötendő szerződések összeállítása kötötte le az időm nagy részét. Most vi­szont különböző kutatási­fejlesztési témákkal foglal­kozom intenzíven. Hogy konkrét választ adjak feltett kérdésére, a műanyag-alap­anyagok gyártásával össze­függő fejlesztés az a terület, amely leginkább foglalkoztat. Bár nekem az a vélemé­nyem, hogy a gazdaság min­den ágazatában lehet sok új, a műszaki haladást előrevi­vő dolgot produkálni. — Milyen a viszonya az információval? — Kellő és gyors informá­ció nélkül nem lehet előre­látóan tervezni, megalapo­zott döntéseket hozni. Van olyan tapasztalatom, hogy az információ késve érkezik, így hamar elavul, de az is előfordul, hogy sok helyütt nem élnek az informálódás lehetőségével. Nem kibúvó­ként mondom, senkit, így magamat sem akarom men­tegetni, de látni kell, hogy tíz év alatt annyi műszaki, technikai-gazdasági, kutatá­sokkal foglalkozó kiadvány, publikáció jelent meg, mint korábban évszázadok alatt együttvéve. Ezzel lépést tar­tani, csak folyamatos infor­málódással, sok-sok olvasás­sal lehetséges. Én például, hétvégeken rendszeresen ar­ra használom a szabadidő­met, hogy különböző, angol nyelvű közgazdasági folyó­iratokat olvasok, de még így is sok mindenhez nem jutok hozzá. — Végezetül engedjen meg még egy kérdést. Mi­lyen nyelveket ismer? — Valamikor jól beszél­tem olaszul és spanyolul, de mivel ritkán használtam, so­kat felejtettem. Az angol és a német nyelvben viszont otthonosan mozgok. Ezzel viszont bármelyik országban megélek. Lovas Lajos Lesz elegendő élelmiszer az elkövetkező hetekben.

Next

/
Thumbnails
Contents