Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-13 / 268. szám
1987. november 13., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megkérdeztük a Belkereskedelmi Minisztériumot Felvásárlási láz tört Mafiz ÍSUK és a miskolci rádió LEHIHVDROSBfiN „A világ műanyagiparában jegyzik a TVK-t” Az innovációs kényszernek nálunk is hatni kell Ha összeszámolná, bizonyára sok száz, sőt több ezer napol tenne ki az az idő, amit külföldön töltött. Persze nem turistaként, csaknem kivétel nélkül minden út hivatalos kiküldetésnek számitott. Hogy elejét vegyük a találgatásnak, leírjuk nyomban: Székely Gézáról, a Tiszai Vegyi Kombinát fejlesztési igazgatójáról van szó. Régi, ha nem a legrégebbi dolgozója a kombinátnak, már a festékgyár 1961-ben történt indításának is aktiv részese volt. gyarországra. Megrohamozták a tartós fogyasztási cikkeket, a ruházati termékeket árusító boltokat. Sohasem tapasztalt, magas forgalomról beszélnek a kereskedők. Logikus tehát a kérdés: mi a helyzet az élelmiszerpiacon? Legszembetűnőbb az újra és újra fellépő margarinhiány. Máskor azt hallani: kevés a főzőolaj. Hamarosan megkezdődik a disznóvágások szezonja, de a karácsonyi és szilveszteri ünnepek is rohamléptekkel közelednek. Milyen tehát most az országos kép és mire számíthatunk az elkövetkező hónapokban? Kérdéseinkkel felkerestük a Belkereskedelmi Minisztériumot, hogy „első kézből” kapjunk információkat. Megtudtuk: nem tartják kifogástalannak a kínálatot, de kielégítőnek ígérik. A forgalom a tervezettnél magasabb, megfogalmazásuk szerint: élénk. Ennek ellenére alapvető élelmiszerekből kielégítő ellátást ígérnek. Ebbe a kategóriába sorolják a húst és a húskészítményeket, a sertészsírt, a tejet, a tejtermékeket, a kenyeret, a péksüteményeket, a lisztet, a burgonyát, a sót és a kristálycukrot. Az áprilisi áremelés visz- szavetette a fogyasztást húsból és húskészítményekből. Ma a 90 forint alatti összegért megvásárolható cikkeket tekintik hivatalosan olcsó áruknak. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kínálatot, az a várt alatt maradt, összességében, sertéshúsból lesz elegendő, marhahúsból nem. Baromfiból pillanatnyilag túlkínálat van, hogy apadjanak a készletek, árengedményt is adnak általában. Élőhalból kevesebb jut az asztalra, bár ígérik, hamarosan javul az ellátás, mivel az őszi lehalászásból tartalékolnak az ünnepekre. Sajnos, fagyasztott, filézett tengeri halat továbbra sem árusítanak az üzletekben. Bőséges választék várható viszont halkonzervből. Más konzervekből is lesz elegendő. Igaz, ezeket — akárcsak a gyorsfagyasztott termékeket — ritkán vásárolják a kispénzűek. A margarinok — Liga, Ráma — mostanában rövidebb- hosszabb időre eltűnnek a boltok polcairól. A hiány ellensúlyozására némi importmargarinra lehet számítani decemberben. Időnként felröppen a hír: kifogy óban a főzöolaj. Az üzleteket járva viszont úgy tűnik, van belőle bőségesen. Az elmúlt hat esztendőben 40 százalékkal nőtt az étolaj forgalma. Különösen az idei évben, 1987 szeptemberéig 10 százalékos növekedést jelezhettek a kereskedők. A 'Növényolajipari Vállalat évi termelése eléri az 53 500 tonnát, de már nem tudja kielégíteni az igényeket. Átálltak a folyamatos gyártásra, ezzel a vállalat elérte teherbíró képessége felső határát, termelése viszont 2000 tonnával elmarad a kívánatostól. Lehetséges, hogy idén még vásárolunk külföldről főzőolajat. Bőven van és lesz tojás, bors, só, pirospaprika. Rizsből — a kereskedők szerint — a vártnál jobb termést takaríthattak be a mezőgazdasági üzemek. Ám. számolva a disznóvágásokkal, ünnepekkel, sőt némi „bespáj- zolással” is, külföldről, mégpedig Nyugat-Európából szándékoznak kiegészíteni a hazai készletet. Lesz elegendő köménymag, szegfűszeg, fahéj, kávé, va- nillincukor. Vaníliarúdból nem jut minden hazai boltba. Idén valószínűleg le kell mondanunk a görög mazsoláról, helyette a közel-keleti, fekete színű mazsolát szerzik be, amely ugyanolyan jól használható sütéshez vagy különböző ételekhez, salátákhoz, mint az eddig megszokott. Amennyiben lesz első osztályú mazsola, úgy az magasabb áron kerül piacra. Pillanatnyilag nehéz közel-keleti mazsolához is jutni, ígéretek szerint novemberben, de még inkább decemberben lesz elegendő — az ország minden részében. Szőlő nemigen lesz. Az a gazda, aki jól tudja kevéske termését tárolni, várhatóan igen magas árat kér a fürtökért. Lesz körte és alma. Utóbbinak azonban már most magas az ára. Déligyümölcsök közül számíthatunk némi banánra, kevés fügére, elvétve, kis mennyiségben talán még ananászra is. Bőséges lesz a kínálat kubai narancsból és grape fruit- ból. Az úgymond mediterrán naranccsal majdnem bizonyosan csak decemberben találkozhatunk. De nem mindenütt. A fővároson kívül elsősorban a megyeszékhelyeken, az ipari centrumokban. Hogy melyik településen milyen déligyümölcsöt árulnak majd — a korlátozott mennyiség miatt — az elosztáson múlik. Bizonyára lesznek olyan falvak, ahová el sem jut a narancs, az ananász, és így tovább. Frissítőként említjük: frissítőből, szénsavas és szeszes italokból, borból, pezsgőből, sörből, röviditalokból lesz elegendő. Végére maradt a burgonya és a zöldség. Köztudott, hogy Lengyelországból szereztünk be burgonyát, a hazai készletek kiegészítésére. Hozzáláttak a központi tárolók feltöltéséhez; lesz elegendő fehér és vörös répa, vöröshagyma. Várhatóan egyikből sem lesz hiány. Fokhagymából ugyan több termett az idén, mint egy esztendővel korábban, ám a szükségesnél kevesebb. Az árak túlságosan felszöktek, sokkal kevesebb fokhagymára engednek következtetni, mint a valóságos mennyiség. Árcsökkenésre persze ne számítsanak, bár a tavalyi évhez hasonlóan, 1987-ben is vásárolt Magyarország fokhagymát a Szovjetuniótól. Mindenesetre, a fokhagyma szabadáras termék, „elszaladhatnak” tehát az árak. A kereskedők élénkülő kereslettel, forgalommal számolnak az elkövetkező hetekben. Valószínűnek látszik, a karácsonyi ünnepeket megelőzően, a mainál nagyobb rohammal kell majd szembenézniük a bolti dolgozóknak. A Belkereskedelmi Minisztériumban azt mondták: ha ismeretessé válnának a jövő évi élelmiszerárak, nyilván kevésbé tartalékolnának az emberek. Ezek hiányában lehetséges, hogy válogatás nélkül, mindenféle élelmiszerből a kelleténél többel vásárolnak országszerte. H. T. — Nagyon régen, harmincegy évvel ezelőtt kerültem a TVK-ba, amelynek műszaki igazgatóhelyettese lettem — emlékezik vidékre kerülésének körülményeire. S ahogyan visszapergeti a három évtized eseményeit, megannyi emlék elevenedik meg előtte. Nincs olyan területe a gazdaságnak, ahol ne kamatoztatta volna felkészültségét, tudását. Volt termelés- irányító, a kereskedelem területén is otthonosan mozgott, ha kellett beruházott, vagy éppen a legégetőbb fejlesztési kérdések megoldásával bízták meg. Soha nem kötötte ki, hogy csak műszaki kérdésekkel hajlandó foglalkozni. Már csak azért sem tiltakozott ellene, mivel véleménye szerint a kereskedelmi és műszaki fejlesztő munka, vagy a termelési és a beruházási vonal nem különíthető el mereven egymástól, ellenkezőleg, nagyon is kapcsolódik a műszaki fejlesztés a kereskedelemhez, vagy a beruházáshoz, illetve a termeléshez. Hiszen napjainkban, amikor csak magas műszaki színvonalú terméket lehet a külföldi piacokon gazdaságosan értékesíteni, a fejlesztési, a beruházási, a termelési és értékesítési feladatok megoldását is komplex módon kell és szabad értelmezni. De visszatérve a fejlesztési igazgató személyéhez. Ha valaki csak műszakilag képzett, az még kevés ahhoz, hogy járja a világot. — Már .az egyetemen tanultam nyelveket, ugyanis tapasztaltam, hogy a nyelvtudásnak nagy hasznát veszi az ember az életben — válaszol a ki nem mondott kérdésre Székely Géza. — Félreértés ne essék, a nyelvtudás hasznát én nemcsak abban látom, hogy világot látok, eljutok olyan földrészre is, ahová esetleg saját erőből nem futotta volna. Ez csupán a dolog egyik, persze nem mellékes oldala. A nyelvismeret számomra azért is fontos volt, hogy ily módon első kézből viszonylag rövid idő alatt hozzájuthatok a nélkülözhetetlen műszaki, gazdasági ismeretekhez. Magamban már megfogalmaztam a kérdést: hány országban fordult meg a fejlesztési igazgató az elmúlt három évtized alatt? Míg ez járt az eszemben, rájöttem, egyszerűbb lesz, ha azt kérdem, hol nem járt Székely Géza. — Például, nem jártam Indiában és Afrikában — hangzott a válasz. — Ezekkel az országokkal ugyanis nem volt kapcsolata a TVK- nak, így ide nem is kellett utazni. A legtöbbször az NSZK-ba és Olaszországba vezetett az út, az utóbbi években pedig az amerikai földrész és Távol-Kelet jelentett számomra élményt. Ezt persze nemcsak mint földrészre, az ott élő népekre, szokásokra értem, hanem a gazdasági szféra valamennyi területére. — Vezetek egy füzetet — újságolja. — Ebbe beírom az adott ország nevét, és amikor visszaérkezek egy- egy útról, egy jelet teszek mellé. Ha emlékezetem nem csal, mintegy 50—51 ország neve szerepel ebben a kis füzetecskében. A teljes mérleget akkor vonom meg utazásaimról, ha majd nyugdíjas leszek, és ráérek elmélkedni, eltűnődni a múlton. Addig erre nincs időm. A beszélgetés sok mindenre kiterjedt. Például szóba került, ismerik-e egyáltalán a világban a Tiszai Vegyi Kombinátot. — Nem hiszi el, bárhol jártam, például a világ műanyagiparában jegyzik a TVK-t. Ennek magyarázatát abban látom, hogy egyrészről nagyon sok országba exportálunk különböző olefinkémiai és műanyag termékeket. Másrészt pedig azért is nyilvántartják a vállalatot, mert gyáraink, üzemeink berendezéseit, a technológiát a fejlett tőkés országokból vásároljuk. Tehát számolnak velünk ezekben az országokban. — Sok-sok tapasztalat gyűlik össze egy-egy út alkalmával. Mit tudna nekünk erről mondani ? — Bármelyik fejlett országban megfordulok, lépten-nyomon kitűnik, hogy kivétel nélkül mindenütt eredménycentrikus gazdálkodást folytatnak. Még olyan áron is, hogy radikális átszervezéseket hajtanak végre, hogy összevonnak, megszüntetnek termelőüzemeket, fejlesztőintézeteket. Mert semmi más nem érdekli a vállalkozókat, mint az elvégzett munka sikere, eredménye. Nemrégiben például egy tengerentúli, négyezer embert foglalkoztató fejlesztőintézet létszámát csökkentették le radikálisan, mivel nem produkálták a kívánt eredményt. Egy másik elgondolkodtató jelenség, hogy szerte a világon óriási ütemben végzik a termékszerkezet-váltást elősegítő műszaki fejlesztést. Ez pedig nagyon is figyelmeztető számunkra, hiszen, ha nem tartunk lépést a tudományos-műszaki haladással, tovább nő elmaradásunk a világ élvonalától. Az innovációs kényszernek tehát nálunk is feltétlenül hatni kell. — Melyik terület áll legközelebb érdeklődési köréhez? — Mindegyiket szívesen csinálom. A közelmúltban például, amikor a harmadik polipropiléngyár beruházásának, illetve pénzügyi finanszírozásának előkészítése folyt, fél éven keresztül a külföldi és a hazai pénzintézetekkel kötendő szerződések összeállítása kötötte le az időm nagy részét. Most viszont különböző kutatásifejlesztési témákkal foglalkozom intenzíven. Hogy konkrét választ adjak feltett kérdésére, a műanyag-alapanyagok gyártásával összefüggő fejlesztés az a terület, amely leginkább foglalkoztat. Bár nekem az a véleményem, hogy a gazdaság minden ágazatában lehet sok új, a műszaki haladást előrevivő dolgot produkálni. — Milyen a viszonya az információval? — Kellő és gyors információ nélkül nem lehet előrelátóan tervezni, megalapozott döntéseket hozni. Van olyan tapasztalatom, hogy az információ késve érkezik, így hamar elavul, de az is előfordul, hogy sok helyütt nem élnek az informálódás lehetőségével. Nem kibúvóként mondom, senkit, így magamat sem akarom mentegetni, de látni kell, hogy tíz év alatt annyi műszaki, technikai-gazdasági, kutatásokkal foglalkozó kiadvány, publikáció jelent meg, mint korábban évszázadok alatt együttvéve. Ezzel lépést tartani, csak folyamatos informálódással, sok-sok olvasással lehetséges. Én például, hétvégeken rendszeresen arra használom a szabadidőmet, hogy különböző, angol nyelvű közgazdasági folyóiratokat olvasok, de még így is sok mindenhez nem jutok hozzá. — Végezetül engedjen meg még egy kérdést. Milyen nyelveket ismer? — Valamikor jól beszéltem olaszul és spanyolul, de mivel ritkán használtam, sokat felejtettem. Az angol és a német nyelvben viszont otthonosan mozgok. Ezzel viszont bármelyik országban megélek. Lovas Lajos Lesz elegendő élelmiszer az elkövetkező hetekben.
