Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-12 / 267. szám
1987. november 12., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az új 860 megawattos Tiszai Erőmű megbizhatóan, az országos igényeknek megfelelően fejleszti a villamos energiát, üzemeltetését számítógépes ellenőrzés és értékelés segíti. Képünkön: az erőmű vezérlöterme. Fotó: Laczó József A többség csak kereskedik Miért nem fejlődik az álész-ipar? Melldöngetve állapította meg szövetkezeti elnök ismerősöm: mi az alaptevékenységből, vagyis a kereskedelemből is jól megélünk. Hozzátette még, hogy nem feltétlenül kell más ágazatok nagyobb jövedelmezőségét irigyelni, hanem a saját portán kell ésszerűbben gazdálkodni. Mi tagadás, szimpatikus a kijelentés, különösképpen a gazdálkodásnak olyan időszakában, amikor a szerény jövedelmezőségre egyébként is sok a panasz. Ismerősömnek mégis csak féligazsága van. Abban ugyanis mindenképpen egyetérthetünk vele, hogy vállalaton, szövetkezeten belül keresni kell az ésszerű gazdálkodási módszereket. Az viszont már nem érthető, hogy miért kell feltétlenül a hagyományos, több évtizede gyakorolt gazdálkodási ágazatnál — esetünkben a kereskedelemnél — megmaradni egy szövetkezetnek, ha ennél kedvezőbb lehetőségek is kínálkoznak. — Ismerősöm történetesen egy nagy áfész elnöke, s a szövetkezet valóban jól prosperál a kereskedelmi és vendéglátóipari bevételekből is. Szándékosan rekesztették kapun kívül az ipari tevékenységet. Ha a jövedelmezőséget mutató adatokat vizsgáljuk, aligha szabad az említett szövetkezeti elnök nézőpontjából értékelni az ipari vállalkozásokat. A statisztika szerint ugyanis a bolti kiskereskedelemben egy-két százalékos, a vendéglátásban négy-hal, az ipari tevékenységben viszont tíz-tizenöt-húsz százalékos hasznot is el lehet érni. A szándékos távolmaradást tehát a vállalkozókészség hiányaként is felfoghatjuk. Szót som érdemelne az eset, ha a példa egyedi volna. Sajnos nem az, hiszen efféle kijelentéseket hallhatunk termelőszövetkezeti és áfész-vezetőktől egyaránt. A fogyasztási szövetkezeti mozgalomban maradva is jól nyomon követhető a jelenség: a 274 áfésznek még a fele sem foglalkozik ipari termeléssel, s az évi 15 mii liárd forint Ipari termelési értéknek a fiO százalékát kevesebb, mint negyven cég állítja elő. Mindezzel szembeállítható, hogy az összes árbevételnek csupán a hat százaléka származik az ipari termelésből, a nyereségnek viszont több mint húsz százaléka. Ugyancsak ellentmond a szerény mértékű vállalkozásoknak, hogy az úi utak keresésének nincsenek jogi, adminisztratív akadályai. Már az 1971-ben megjelent egységes szövetkezeti törvény kitágította a közösségek tevékenységének lehetőségeit, majd a nyolcvanas években újabb kormányrendelet gazdagította a vállalkozás feltételeit. Miért nincs mégsem nagyobb mozgolódás? Ennek szemléleti, piaci és műszaki ok.ai egyaránt vannak. Régi beidegződés, hogy a fogyasztási szövetkezetek kereskedelmi szervezetek, erejüket és tőkéjüket erre a tevékenységre „kötelesek” fordítani. Úgymond, az árutermelés nem a feladatuk, legfeljebb csak mellékesen foglalkoznak vele. Ezt a szemléletet alaposan megerősítette a korábban érvényes ellátási kötelezettség számon kérhető szabálya is. Tapasztalt szövetkezeti vezetők a megmondhatói annak is, hogy egyes megyék, járások vezetői tekintélyükkel, hivatali hatalmukkal is akadályozták a szövetkezeti ipar kibontakozását. Persze meg kell állapítani: ma már lilyen esetekről alig lehet hallani. S éppen emiatt érthetetlen, hogy a beidegződések miért élik túl a valódi korlátokat. A szövetkezeti ipar gyorsabb térhódításának azonban ma is vannak valós akadályai. Egyike a legfontosabbaknak a fejlesztésre fordítható pénz hiánya. A szövetkezetek nyeresége roppant szerényen növekedett, az elvonás mértéke viszont gyorsan nőtt, a legutóbbi években elérte a nyereség összegének nyolcvan százalékát.. Egy-egy ipari üzem kialakításához, a termelés megindításához tehát nem volt elegendő pénzük a szövetkezeteknek. Korlátozták a vállalkozásokat a szegényes piaci Ismeretek is. A felkészült szakemberek ugyanis tudják: egy termék végül is akkor van kész, ha a vevőjét is megtalálták. A piaci információk hiányára pedig még a fővárosi nagyüzemek vezetői is panaszkodnak; a vidéki, s ráadásul kisüzemi vezetők pedig elérhetetlennek tart ják a naprakész tájékozottságot. Ezért aztán a fogyasztási szövetkezeti ipar jórészt megmaradt a periférián, a hazai piac helyi jelentőségű üzemének. S ebből következett a fejlesztés elmaradása, a helyenként manufakturális munkamódszerek fenntartása. Elismerésre méltó kivételek persze vannak, de ezek — mint mondani szokás — inkább csak erősítik a szabályt. A már számba vehető példák és a napjainkban kibontakozó lehetőségek egyre inkább azt erősítik, hogy az ipari termelés a, fogyasztási szövetkezeteknek is egyik fontos, jövedelmezőséget javító bázisa lehet. Számos konkrét módszere szinte kínálkozik is a szövetkezetek háza táján. Egyike ezeknek az élelmiszer-feldolgozás. Az áfészek ugyanis megtermeltetik, felvásárolják a mezőgazdasági termékeket, de ezeket jelenleg értékesítik az ipari vállalatoknak. Mint már több szövetkezet példája is bizonyítja, a helyben megtermelt élelmiszer-ipari alapanyagok egy részét hely1 ben fel is dolgozhatnák. Természetesen nem elsősorban a tömegáruk gyártására kellene berendezkedniük — ezt már megtették a nagyvállalatok —, hanem termékeiknél érvényesülhetne az egyediség, a táj jelleg, a speciális tartalom. E gyártmányok a hazai és a külföldi piacokon egyaránt számíthatnának a sikerre. A szövetkezetek iparosodásának valós akadálya, a pénztelenség persze ezzel még nem hárulna el. Meg- i szüntetésének gyors módszere a szövetkezeti összefogás lehetne, melyre — érthetetlen okok miatt — kevés a , példa. A közelmúltban kidolgozott és elfogadott kormányprogram teljesítése feltételezi a jól prosperáló vállalatokat, s a vállalati, szövetkezeti önállóság jegyében ösztönzi a helyi kezdeményezéseket. A szövetkezeti ipar előtt tehát még nyitottabb az út, fejlesztését a vállalati létet meghatározó jövedelmezőség is sarkallja. V. F. ,1. ti BaK-Mlilljlí«« és a miskolci rákié LENINVÚROSMN Fiatalok egy fiatal városban Egy fedél alatt Ha valamilyen ok miatt össze kellene gyűjtenünk Leninváros 14—18 év közötti fiataljait, nem lenne nehéz dolgunk. Ugyanis a város egyetlen középfokú intézménye a Kun Béla Gimnázium és Szakközépiskola. Egy fedél alatt csúcsosodik ki tehát a város középiskolásainak öröme és gondja egyaránt. Ötszázuk közül Takács Évával, Barát Zsuzsannával, Pető Gabriellával és Dézsi Ferenccel beszélgettem. — Az utolsó évét töltitek ebben az iskolában. Bizonyára féltettétek már magatoknak a kérdést, és ennyi idő alatt meg is válaszoltátok, miért is jó, hogy ide, éppen ebbe az iskolába jártok ? — Az első fontos szempont, hogy helyben van — válaszol Gabi. — Hiszen sokunkban felmerült, hogy esetleg miskolci gimnáziumba menjünk tanulni. A családi féltés marasztalt itt bennünket, amit ma már mi is helyeslünk. Ezenkívül a továbbtanulási esélyek is nagyon jók az iskolában. A jelentkezőiknek csaknem 70 százalékát felveszik. így, magunk közt elmondhatjuk, hogy mindez a jó tanári gárdának köszönhető elsősorban. — Két képzési forma valósult meg nálatok. Két gimnáziumi osztály, három vegyész és három gépész osztály jár évfolyamonként'. Melyik előtt láttak nagyobb jövőt? — Ez attól függ, hogy kinek, mi a további terve, de a szakközépesek biztosabbak lehetnek a dolgukban. Ha nem is sikerül a továbbtanulási kísérletük, szakma van a kezükben, azzal rögtön el tudnak helyezkedni. A gimnáziumot végzetteknek ez a lehetőség nem áll rendelkezésükre. Ám ők jobban fel tudnak készülni, — teszi még hozzá Zsuzsa — és a gyors- és gépírás fakultációt választhatják a kevésbé jó tanulók. Feri már jó ideje mosolyog. — A lányok még nem mondták, hogy mi a legnaA szakközépiskolai képzésen belül, gépész és vegyész osztályokban tanulhatnak a diákok. gyobb előnye a két iskolatípus együttélésének. Kiegyenlítődnek a fiú—lány arányok. A gimnáziumban ugyanis a lányok, a szakközépben a fiúk vannak többségben. így megvan az egésziséges egyensúly. A lányok is lelkesen bólogatnak : — Ez tényleg így van. Ám nemcsak az órák közti szünetek fűznek egymáshoz minket. Az (iskolaidőn túl például kirándulások, személyes kapcsolatok, öntevékeny diákkörök tartanak össze bennünket. Ez utóbbiakat magunk szerveztük, saját érdeklődési köreinknek megfelelően. Tájfutó, régész, néptáncos, ötpróbás. és még hatféle diákkör közt lehet választani. De bármikor újabbak is szerveződhetnek. Ez már csak rajtunk múlik. — Ha saját ötletetek van, az iskola vezetősége mindenben megadja a lehetőséget számotokra? — Maximálisan. A korlátozott anyagi lehetőségek állnak utunkba egyedül. Az ilyen eseteknél kénytelenek vagyunk más megoldást találni. Például megszerveztük, hogy az iskolai szalagavatót az egész évfolyam együtt tarthassa. Ez elég fontos számunkra, hiszen kevés szórakozási lehetőség akad .itt a városban. Legalább ez egy emlékezetes este lesz. — A tanuláson kívül, természetes, hogy szórakozni is szerettek. Mik az igényeitek, s a város mit nyújt számotokra ? — Ügy érezzük, nem eleget. Amikor a teho szavazása volt, a szüléink csaknem mind ifjúsági házat szerettek volna építtetni az összegyűlt pénzből. E helyett buszpályaudvar épül. amire szintén elég nagy szükség van, de Leninváros tele van fiatallal. Ök, (mi) nehezen tudják értelmesen eltölteni a szabadidejüket. Ahogyan most elmennek szórakozni Miskolcra, lehet, hogy így tesznek majd munkába álláskor is. A munkaidő. az iskola letelte után is kellene, hogy lakosai kötődjenek városukhoz. Erre jelenleg kevés a lehetőség. — A művelődési ház kevés fiataloknak szóló műsort szervez, és nagyon sok koncert is elmarad mosta- ; nában. Bezárt a TVK-klub is. ahol táncolni, beszélget- i ni lehetett. Ügy tudjuk, j| hogy kondicionáló terem lesz helyette — panaszkodik Gabi és Éva, egymás szavá- \ ba vágva. — Esetleg a szabadidő- központ jöhet még szóba — szól közbe Feri. A felemelt J belépő ellenére, ide érdemes kijárni. Télen, nyáron, sport, szórakozás, egjmtt. — Sokan veszünk részt az olimpiai ötpróba akcióin. Ezenkívül az Országos Diák- sportkör rendszeresen szervez túrákat a Bükkbe. Természetesen, csak az érdeklődőknek, ez csak így lehetséges. Erőltetett programoknak nem sok az értelme. Mint ahogyan az, előbb is említettük, saját érdeklődési körében mindenki megtalálhatja a maga számára megfelelőt az iskola keretein belül. S ha nem, nyitva az út a kezdeményezésre. — Bizonyára több változást is észrevesztek magatok körül mostanában. Ha csak otthon, a háztartásban felmerülő, szóba kerülő gondokról is hallotok, tudjátok-e azokat hova tenni? Gazdasági és politikai tájékozottságotokat mennyire érzitek megfelelőnek ?-— Azt hiszem ezen a téren még van pótolnivalónk, — válaszol Zsuzsa. Néhá- nyan még csak-csak figyelemmel kísérjük a rádió és tv híreit, de ez nem általános. Pedig komoly gondokat okozhat akár már a felvételi vizsgákon is, ott ez alapvető követélmény. A KISZ szervezésében azonban gyakran érkeznek előadók, akik kül- és belpolitikai témákban adnak tájékoztatást. Ezeknek mindig nagy sikerük van, de még többre lenne szükség. A mindennapi életben való jártassághoz nélkülözhetetlen a világban zajló változások megértése. Nagy Zsuzsanna „Nemcsak az órák közti szünetek fűznek egymáshoz minket
