Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-27 / 280. szám

1987. november 27., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A városatyák is elismerik őket A Modul mozdulatai — Csak érintse meg bát­ran! — biztat Medve László igazgató. Alig érek a kis páncél­szekrény kulcsához, máris felsivít a gyerekek által „ni- nó-ninó”-nia!k becézett hang. Az ózdi Modul Elektrotech­nikai Szolgáltató Kisvállalat másik újdonsága még ennél is többet tud: érintésen kí­vül füstöt, hőséget, érzékel. Nemcsak az illetéktelen ke­zekről, hanem a, környezet megváltozásáról is értesíti üzemeltetőjét. Az Ózd Városi Tanács vb- ülésén a közeli napokban éppen ehhez kapcsolódott a ki nem mondott kérdés: va­jon olyan jól áll a Modul a lakossági szolgáltatásokkal, hogy dolgozói megengedhe­tik maguknak önálló termé­kek konstruálását? Nincs amúgy sem elég bajuk a sok rossz tévével, háztartási gép­pel? A válasz egyértelmű: nem­csak megengedhetik maguk­nak, hanem kötelezőnek ér­zik, hogy újat alkossanak. Az 1983-ban alapított cég­nek ugyanis nemcsak a meg­rendelők minél előnyösebb kiszolgálása a célja, hanem az is, hogy nyereségét fokoz­za, gazdálkodása feljebb ível­jen. Teszik ezt abban a hely­zetben, amikor az alkatré­szek ára gyorsan és biztosan emelkedik, amikor a lakos­ság mind jobban meggon­dolja, adjon-e borravalót a szerelőnek ... A városatyák is tanúsítot­ták: Ózdon egy napon, a vá­roson kívül két napon belül elvégzik a szükséges javítá­sokat — a jogszabályban elő­írt módon, persze csak ak­kor, ha a háttéripar is úgy akarja. A háttéripar a Modulnál bizony gyakran előtérbe ke­rül. Mert gyakori, hogy egy- egy apró alkatrész hiánya miatt több ezer forintot érő gépet kell cserére ítélni. Hogy a helyzet valamelyest javuljon, több vállalattal úgynevezett „márka-szerző­dést” kötöttek. A Modul sze­relői adják Ózdon és kör­nyékén a Hajdúsági Iparmű­vek, a Lehel Hűtőgépgyár és a Skála Coop Selectronik Kft márkaszervizét. Ezek a szerződések komoly fegyver­ténynek számítanak: az ózdi szakemberek hozzáértése te­remtette hozzájuk az alapot. No és az, hogy a gyártók szakmai képzésén is nagy lelkesedéssel vetlek részt. Szívesen bekapcsolódná­nak a mind hétköznapibbá váló videogépek és számí­tástechnikai berendezések javításába is. Ehhez azon­ban nemcsak felkészültség, hanem megfelelő géppark szükségeltetik. Amire saját erejükből már nem futja. Ezért is remélik, hogy pá­lyázatukra (amelyet a me­gyei tanácshoz juttattak el) igenlő válasz érkezik, s be­szerezhetik az ehhez szüksé­ges műszereket. A napi szerelések, javítá­sok gyorsítását szolgálja az a két üzenetrögzítő, amely veszi a hibabejelentéseket. Kezdetben sokan tréfálkoz­tak a visszabeszélni nem ké­pes berendezéssel, azonban — mint minden jót — ezt is hamar megszokták az óz­diak. A sok rossz tapasztalat kö­zepette nem csoda, hogy az Ózd Városi Tanács V. B. tag­jai alaposan kivesézték az elismerten jól gazdálkodó Modult. Mert hiszen ők ala­pították, s bár felügyelete átkerült a megyei tanácshoz, azért árgus szemekkel figye­lik minden mozdulatát. Az egyik ilyen észrevétel azt célozta, mi mutatja, hogy a munka hatékonysága nőtt a kisvállalatnál. Az árbevétel növekedése mennyiben függ az alkatrészek drágulásától, illetve a jobb munkavégzés­től ? Nehéz kérdés ez, de az egy főre jutó árbevétel ala­kulása, növekedése jól mu­tatja a termelékenység emel­kedését. Tegyük hozzá, hogy a vállalat csökkent, ám egy ideje stabil létszámmal ér el egyre nagyobb nyereséget. Ez a legfőbb bizonyíték munká­juk mellett, hiszen a nyere­ség már nem tartalmazza az alkatrészek árát. — A kisvállalat tavaly ja­nuár elsejétől közgyűléses vezetési formában működik. Munkámat négytagú vezető­ség segíti, kritizálja, támo­gatja — mondja Medve László. Majd hozzáteszi: kezdet­ben idegenkedtek ettől a dol­gozók, de mostanra nagyon is belejöttek abba, hogyan és mint kell segíteni a közöst. Valahogy mindenki jobban sajátjának érzi a céget. A „hogyan tová>bb”-ot fir­tató kérdésre az igazgató el­mondta: a lakossági szolgál­tatások arányának megtartá­sa mellett kereskedelemmel is kívánnak foglalkozni. Nem­csak a jelenleg Kermi-vizs- gálat alatt álló két riasztó­jukat, hanem más elektro­mos gépet is szeretnének el­adni. Lakáson, a vásárló sze­me előtt üzembe helyezve, hiszen mind bonyolultabb gépek kerülnek eladásra, amelyeknél a kezelés is né­mi szakértelmet kíván. És végül, ami szintén a meg­rendelőket érinti: a Modul csak központi utasításra eme­li az árait, magától nem. Lé­pései továbbra is a megren­delők és az alapítók igé­nyeit szolgálják. M. Sz. Zs. Piaci nap Lesz-e Skála Áruház Miskolcon? Az Unió Áfész kereskedelempolitikájáról Versenytárgyalások új módon Mi kell a versenyhez? Először is egy megbízó, aki­nek pénze van, és pontosan tudja, mit akar érte. Kelle­nek még vállalkozók (minél többen vannak, annál bizto­sabb, hogy párharcukból az olcsóbb, jobb műszaki meg­oldás nyeri a versenyt), és az ajánlatukban testet öltő szakmai tapasztalat, a ren­delkezésükre álló építőanya­gokkal, háttériparral együtt. A megrendelő és a vállal­kozó képzeletbeli tálálkozá- sának színhelye a piac. Ez a valóságban nem egy ál­landó tér, hanem a lehetősé­gek függvényében folytono­san változó feltételrendszer. A piacon zajló folyamatok, a gyakorlat tényei minden­féle jogalkotásban szükséges­sé teszik, hogy a szabályo­kat előbb-utóbb a valóságos élethez igazítsák. A piaci szereplők természetesen az új mozgástérben is igye­keznek megtalálni a kiska­pukat, amelyeken keresztül előnyösebb pozícióba jutnak társaiknál, és a jog az ilyen tapasztalatok tükrében köve­ti az életet. Ezért volt és van szükség például arra is, hogy az építési verseny szabályait módosítsák, korszerűsítsék. Legutóbb a kormány elfo­gadta a versenytárgyalásról szóló törvényerejű rendelet tervezetét, ám nem most először döntött ebben a kér­désben. Amióta ugyanis lé­tezik, vagy legalábbis kezd kialakulni az építési piac, a sokak számára ismeretlen gyakorlatot jogszabályokkal kellett a tisztesség medré­be szorítani. Az első rendelkezéseik 1982- ben születtek, azóta többször módosították azokat. Nem az eredeti koncepció változott, sőit. az csaic megerősödött az évek folyamán, hogy szükség van a vállalkozók versenyé­re, mert ettől várható a ki­vitelezés minőségének javu­lása, az árak viszonylagos csökkenése. Ám menet köz­ben új helyzet következett be a népgazdaságban ds, a piacosodás minden ágazat számára megszabta a moz­gásteret. Az építőiparban egyre töibb a vállalkozó, a nagy vállalatok mellett meg­jelentek, és erőre kaptak a kisszervezetek is, amelyék alacsony rezsiköltségükkel gyakran versenyképesnek bi­zonyultak. Különösen az utóbbi években, amikor csak kisebb értékű beruházásokra futja az államnak is, a vál­lalatoknak is, a pénz nem koncentrálódik egy helyre, hanem a régitől eltérő mun­kastílust, gyorsabb szervezé­si készséget is igényel. Amikor a kormány elfo­gadta az új rendelet terve­zetét, hármas célt tartott szükségesnek. Az első, hogy esélyegyenlőséget teremtse­nek minden vállalkozó szá­mára. Legyen az kisvállal­kozás. vagy nagy cég, hiszen arra született már elég bi­zonyság, hogy önmagában a szervezet nem garancia sem a rossz munkára, sem a jó­ra. Mostantól vállalkozásuk­ban, működési feltételeikben azonos elbírálás alá esnék a különböző szervezeteik, ame­lyek arányaikhoz képest já­rulnak hozzá az állami be­vételekhez is. A második cél, hogy igé­nyesebb üzleti kapcsolatok alakuljanak ki a rendelet nyomán a megbízók és part­nereik között. Ez természe­tesen nem azonnal hozza meg eredményét, de jogosan elvárható, hogy a szakmai „etikett” szabályai szerint növekedjék a szerződés — de még az adott szó — hitele is, hogy a beruházók ne fö­löslegesen dolgoztassák aján­latkészítéssel a vállalkozó­kat, csák iha van a munkára anyagi fedezetük. A másik oldalon pedig a pályázók ne információszerzésre, kapcso­latépítésre használják a ver­senytárgyalásokat, hanem valóságos megmérettetésre. Mindez a két cél a ver­seny tisztaságát hivatott nö­velni. Ezt szolgálhatja a ki­írás hitele is (ha mem a be­adási nap előtt egy héttel je­lentetik meg a közleményt, eleve kizárva az alaposan felkészülőket), az indokolat­lanul zárt tárgyalások visz- szaszorítása. És ugyancsak erősítené a verseny iránti bizalmat, ha a pályázatok értékelése korrekt lenne, az­előtt már nem folytatna kü­lön alkut a megbízó egyik — kedvenc — pályázójával, és valóban azt a műszaki megoldást választaná, ame­lyik szándékainak a legjob­ban megfelel — függetlenül a személyes kapcsolatoktól. Ezért nagy jelentőségű az a rendelkezés, amely szerint mostantól a pályázatot hir­detőnek joga van tájékozód­ni a vállalkozók szákmai, pénzügyi megbízhatóságáról. Ettől várhatóan növekszik a referenciák súlya, a stabil gazdálkodás értéke, és re­mélhetően visszaszorul a ka- 1 an dorv állalkozás ok száma. Most már a tisztes munka hosszabb távon is kifizetődő lesz, beruházó és kivitelező számára egyaránt, mert nem­csak a rossz hírek képesek gyorsan száguldani, hanem a jók is. És egy-egy vállalkozó nevéhez társulni fognak olyan állandó jelzők, mint a megbízhatóság, vagy a meg­bízhatatlanság. Ennek pénz­re váltható haszna megjele­nik majd a versenytárgyalá­sokon is. (Sz. K.) Megyénkben, harminchat községben és kilenc kistele­pülésen meghatározó a mis­kolci Unió Áfész tevékenysé­ge, ezek között miindössze négy falu van, ahol jelen van az állami kereskedelem is. Ez azt jeleníti, hogy az áfész 67 ezer ember alapve­tő kereskedelmi ellátásáért felelős. Miskolcon az állami és az egyre erősödő magán­kereskedelemmel kell fel­vennie a versenyt a vevő­kért. Az idén tízéves Unió Áfész kereskedelmi elnökhelyette­sével, Kiss Sándorral az üz­letpolitikáról beszélgettünk. — A megye legnagyobb általános fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezete az Unió. Az idén 2,2 milliárd forint árbevételt .terveztünk, ennek hatvanöt százalékát az élelmiszer- és iparcikk-for­galmazásból érjük el, jelen­tős a vendéglátóipari tevé­kenységünk és erősödik a szakcsoport! munka, vala­mint az ipari ténykedés, öt­venöt mezőgazdasági szak­csoportunk évi 50—55 millió forint értéket állít elő, eb­ből az idén 12 millió fo­rint az exportárbevétel méz­ből, nyálból, galambból. — A Miskolc környéki falvak zömében nincs ve- télytárs, a monopolhelyzet nem megy az ellátás rová­sára? — A vetélytárs Miskolc kereskedelme, hiszen nagyon sok a bejáró dolgozó. Ne­künk az az érdekünk, hogy nálunk vásároljanak a fal­vak lakói, ezért esztétikus, tágas boltokban kínáljuk a portékánkat. Tíz év alatt 100 millió forintot fordítottunk beruházásra és 141 milliót karbantartásra, javításra. Az­óta, tehát a januári „szüle­tésnap” óta Kesznyétenben megnyitottuk a 9 millió fo­rinttal felépült Partner ABC-t, Kisgyőrben a 350 négyzetméteres Peterke és Nyékládházán a 14 millió forintért felépült Panel ABC kisáruházat. E beruházások­hoz a megyei tanács 10 és fél millió forinttal, a szö­vetkezeti tagok 2,5 millió forint értékű célrészjeggyel és több száz óra társadalmi munkával járultak hozzá. A megyei tanács támogatásá­val jelenleg Szinmabesenyőn, Arnóton, Sajópetriben, Sajó- bábonyban és Körömben épül ÁÍBC-áruház, összesen 24 millió forint értékben. Ezek a boltok mind közelítik a városi színvonalat felsze­relésben és áruellátásban egyaránt. — Jelentős értékű célrész­jegyet említett. Milyen be­fektetés ez manapság, ami­kor egyre-másra kínálják a kötvényeket? — Tisztességes, 11 száza­lékos kamatot fizetünk. Mi mindenesetre a tagság bi­zalmát látjuk abban, hogy 10 év alatt 3 millióról 27 miUió forintra emelkedett a cél­részjegyek értéke, örvende­tesen növekszik a taglétszá­munk is, ma 26 ezer tagja van az Uniónak, közöttük soki a fiatal, öt iskolaszö­vetkezeti csoportunk műkö­dik eredményesen. Két he­lyen, Nyékládházán és Her- nádnémetiben kis iskola­boltot is üzemeltet a csoport, a miskolci Berzeviczy Ger­gely Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépisko­la szakcsoportja az országos verseny első helyezettje lett. — Milyen eszközökkel versenyez a szövetkezet a vásárlókért? — Utazunk és termelte­tünk, termelünk. Igyekszünk megtalálni azokat a beszer­zési lehetőségeket, ahonnan kedvező árú és valamiben .más” terméket tudunk be­szerezni. Kétszáz szállítóval állunk rendszeres kapcsolat­ban. Az idén már termel a hernádnémeti húsüzemünk, ahonnan házi jellegű húské­szítmény, töltelék- és fe­héráru, füstölt hús ikerül a boltjainkba. Az alapanyagot is mi, pontosabban, a sertés­tenyésztő szakcsoportunk prezentálja. A szakcsoport tagjait kamatmentes kölcsön­nel, termény, táp juttatásá­val inspiráljuk a nagyobb termelésre. A tavasszal meg­alakítottuk szövetkezetünk leányvállalatát, az Unikert, amely ellátja a nagykereske­delmi tevékenységet, a szom­szédos országokkal való ke­reskedést, igazgatja az ipari tevékenységet Létrehozását szövetkezetünk nagyságrend­je indokolta, kezdett átte­kinthetetlenné válni az ösz- szes tevékenység. — Milyen az Unió Áfész és a szomszédos országok közti kereskedelem? — Fejlődő és a vásárlóink számára előnyös, mert a vá­lasztékot tudjuk ilyen úton- módon növelni. Csehszlová­kiával, Lengyelországgal. Bulgáriával, az NDK-val és Romániával kereskedünk. Gumiárut, kisgépet, barkács- gépet, műszaki árut, bútort, kozmetikumokat kapunk, és főleg élelmiszert, édességet, kisszériás ruhaneműt adunk érte cserébe. — Lassan örökzölddé válik a téma: Miskolc az egyetlen megyeszékhely, ahol még nincs Skála Aruház. Eddig egyetlen elképzelés sem va­lósult meg. — A Szövtervvel elkészít­tettünk egy tanulmánytervet a Búza téri Árucsarnok bő­vítésére. A nyolcezer négy­zetméteres áruház költsége a jelenlegi áron 240 millió fo­rintba kerülne. Ezt a nagy beruházást az Unió Áfész természetesen nem tudja fel­vállalni, a Belkereskedelmi Minisztériumtól és a megyei tanácstól várunk támogatást a miskolci Skála Áruház lét­rehozásához. L. Gy. A Búza téri csarnok piaci napon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents