Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
1987. november 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 1 Tíz kérdés Mint hírül adtuk, borsodi hónap zajlik a Magyar Rádióban. Ennek keretében november 16-án, hétfőn interjú hangzott el Tíz kérdés a megyei pártbizottság első titkárához címmel. A műsorban Kapás Irén kérdéseire Dudla József, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Pártbizottság első titkára válaszolt. Az interjú szövegét az alábbiakban közöljük. 1. KÉRDÉS Ha manapság Borsod-Abaúj-Zemplén megye szóba kerül — márpedig gyakran szóba kerül —, akkor jóformán másról sem hallani, mint arról, hogy a kohászata bűnösen sók pénzt emésztett fel, tehát jelenlegi formájára nincs szükség, hogy a bányáinak egy részét be kell zárni, hogy az emberek elkeseredettek és feszültek, mert elveszett a munkahelyük és ezzel együtt az a több évtizedes hitük is, hogy az ország számára fontos amit csinálnak. Gyógyírként az ipari szerkezetátalakítást emlegeti mindenki, de tudják-e, kitalálták-e már önök azt, hogy e szépen hangzó fogalom mögött mi legyen, milyen hasznos munka és milyen termék? VÁLASZ Megyénkben az adott természetföldrajzi feltételek következtében alakult ki a bányászat és a kohászat. A két ágazat évszázadokon át adott munkát, kenyeret az itt élőknek, szolgálta eredményesen a hazai ipart és jelentős exportot is lebonyolított. Tevékenységük gazdaságossága az utóbbi évtizedben kétségtelenül romlott, működő- képességük biztosításához állami beavatkozásra volt szükség. Vitatkozom azonban azzal a megállapítással, hogy a kohászat bűnösen sok pénzt emésztett föl. Tény, hogy a nemzetközi összehasonlításban nálunk a fajlagos mutatók rosszabbak, és a minőség is javítható, de a gazdaságban kialakult belső elszámolási rend is torzít nem is kis mértékben. El kell oszlatni annak a látszatát, hogy megyénk .ma kedvezőtlennek minősülő iparszerkezete, a kohászat jelenlegi nehéz helyzete valakik bűnös mulasztásának a következménye. Ezt az iiparszerkezetet nem mi követeltük magunknak, de örültünk neki, mert akkor előny volt, most viszont kétségtelen, hogy egy ideig hátrányunkra válik. A szerkezetátalakítás hosszabb ideig tartó folyamat lesz, amelynek aiz elején elsősorban a meglévő tevékenységek in- tenzifikálása. technikai-technológiai színvonalának növelése a fő cél. Ezeken a területeken ez egyszerre jelent fejlesztést és visszafejlesztést. Megkezdtük az Állami Tervbizottság 1986-os döntésének végrehajtását a Borsodi Szénbányák Vállalatnál, a Lenin Kohászati Művekben és az Özdi Kohászati Üzemekben is folyik a gazdaságtalan tevékenységek felszámolása. Ez — konkrétan — szénbánya bezárását, kohó, hengersor, kemence termelésének megszüntetését, és emberek áthelyezését jelenti. Ugyanakkor fokozatosan megkezdődnék a kivezető utat jelentő fejlesztések. A fejleszteni kívánt új dolgokban a gépiparnak szánjuk a legnagyobb szerepet, speciális kisgépek, szerszámok, mezőgazdasági gépek, elektronikai és robottechnikai egységek gyártását tervezzük. Nagy lehetőséget látunk a közúti járműgyártásban való részvételben is. Építünk a vegyipar adott alapanyag-bázisára. Ebben az ágazatban a feldolgozottsági fok növelésével és értékesebb termékek gyártásával tudunk eredményesebben dolgozni. Az ipari szerkezet átalakítását mi komplexen értelmezzük, ehhez megyénkben hozzátartozik az ipari tevékenység területi átrendezése, hiszen az elmaradott térségekben is szükséges üzemek telepítése. A szerkezetátalakítás alatt a szervezeti formák változtatását is értjük, kis- és középüzemek szaporítását, és ,a gazdálkodás belső szervezetének jelentős korszerűsítését. Ezek a változások embereket, családokat érintenek. Munkásokat, akiknek el kell menniük a régi munkahelyről, ki kell szakadniuk a megszokott közösségekből, új szákmáit kell tanulni, netán még lakóhelyet is változtatniuk kell. Tagadhatatlan, hogy az érintett emberek és családok nem fogadják örömmel ezeket a változásokat. Nem tapsolnak az így kialakult helyzetnek. Ám többségük megérti, tudomásul veszi az intézkedéseket, ha ezek okait előttük őszintén feltárjuk. Természetes, hogy a munkaerő-átcsoportosításra kényszerülő üzemekben és ezek térségében a hangulat nem a legkedvezőbb. Ám ezeket a feszültségeket jövőnk érdekében fel kell vállalnunk. Más megoldás nincs. 2. KÉRDÉS És ha megvan a „mit”, vagyis: mit gyártsanak, lesz-e kivel? Tudniillik, azt hallottam. hogy jelenleg munkaerő-felesleg és -hiány is van egyszerre. Honnan és hogyan varázsolják elő azokat a szakmunkásokat, akik képesek előállítani a piac igényelte és eladható termékeket, mégpedig nem majd egyszer, évek múlva, hanem már holnap, holnapután. VÁLASZ Igen! Nálunk egyszerre van jelen a munkaerő-fel es leg és a -hiány területenként, ágazatonként, szakmánként eltérő mértékben. Területileg munkaerő-felesleg van Ózdon, vonzáskörzetében, és megyénk más, gazdaságilag elmaradott térségeiben. A munkahelyek közül a kohászati és a bányaüzemékben szabadul fel munkaerő. Gond, az érettségizett nők, valamint az alacsony iskolai végzettségűek elhelyezkedése. Ugyanakkor szükség volna több fiatal, szakképzett munkaerőre vasipari, vegyipari, egyes kohászati, bányászati, építőipari és közlekedési szakmákban, s egyes textil-konfekcióipari üzemekben. Azt akarjuk, hogy: ,a szakmunkásképző intézetek, a szakközépiskolák képzési struktúrája jobban alapozza meg a későbbiekben várható igényeket. Ez most a képzési arányok átrendezését igényli és egy jobb általános, alapozó képzést jelent, amelyre később folyamatosan lehet építeni a szükséges új ismeretek elsajátítását. Nincs ugyanis egyszer és mindörökre adott termékszerkezet és képzési struktúra, egyre nagyobb szerepet kell kapnia a munka melletti, munkában való továbbképzésnek. Ezért szükséges, hogy a vállalatok és az oktatási intézmények kapcsolata, együttműködése ilyen irányban fejlődjön, és az oktatásban a vállalatok sókkal aktívabb szerepet vállaljanak. Napjaink gondja viszont a dolgozók átképzése. Ehhez már igényeltük, a későbbiekben még inkább kérjük az állami közreműködést. 1987. január 1-től október végéig 40 vállalatunk 3000 dolgozóját ^képezték át”. Megítélésünk szerint megyénkben a piac által igényelt termékek gyártásához a megfelelő képzettségű szakemberállomány biztosítható. Meggyőződésem: nem holnap, nem holnapután, már ma, ott van ,a szakmunkások fejéiben, kezében, izmaiban, mozdulatában .mindaz, ami feltétele a piac igényelte és eladható termékek gyártásának, csak meg kell szervezni a felhasználását. A hagyomány is sokat jelent, mert az itt dolgozó szakmunkások nem rácsodálkoznak a gépre, az anyagra, hanem magától értetődő természetességgel kezelésbe veszik, alakítják azt. 3. KÉRDÉS ' A szakmunkásokról jutott eszembe a szakképzetlenek helyzete, ami Borsod- Abaúj-Zemplén megyében igencsak nehéz kérdés — mondhatnám úgy is, hogy cigánykérdés. Hiszen a megyében mintegy 80 ezer cigány él, és akik végre már dolgoznak közülük, azok jó része is szakképzetlen, ezért mindenekelőtt őket bocsátották, vagy bocsátják el elsőként. És mivel szakképzetlenek, reményük sincs arra, hogy el tudjanak helyezkedni.- Hogyan várjunk el tőlük beilleszkedési, normális életvitelt akkor, amikor — ennek alap- feltételét — a munkát nem biztosítjuk számukra. VÁLASZ A szakképzetlenek helyzete nem szűkíthető le a cigánykérdésre, ez sajnos szélesebb kört érintő foglalkoztatáspolitikai kérdés. Kétségtelen, hogy a cigánylakosság beilleszkedésének egyik fontos tényezője a munkavégzés, és jelenlegi foglalkoztatási gondjaink nem könnyítik meg a cigánylakosság szocializációját. A cigánylakosság foglalkoztatásával kapcsolatos adataink szerint a munkaképes korú férfiaknak körülbelül 80 százaléka rendelkezik állandó munkahellyel, a nőknek 40 százaléka. Kétségtelen tény, hogy napjainkban a munkahelyek elsősorban a szakképzetlen, köztük a cigány dolgozóktól válnak meg. Az is kétségtelen, hogy elhelyezkedésükre kevés az esély. Ezért is megyénkben megszerveztük a közhasznú munkavégzést 15 településen és 1988-tól a közhasznú munkavégzés lehetőségét tovább bővítjük. Ennek keretében ima kb. 450 fő dolgozik, 90—95 százalékuk cigány származású és szakképzetlen. Tudjuk, ez a munka- lehetőség kevés, és véglegesen nem oldja meg elhelyezkedési gondjaikat. Ezért a probléma megoldásához messzebbről kell indulnunk. Számunkra fontos az iskolázottsági szint emelése, konkrétan az, hogy minél többen fejezzék be eredményesen a cigánygyermekek közül az általános iskolai tanulmányaikat. Mi nagy eredménynek tartjuk, hogy az óvodás korú cigánygyermekek 65 százaléka óvodai elhelyezésben részesül. Nagy eredménynek tartjuk, hogy közülük magasabb arányú a napközis és tanulószobán ellátásiban részesülők aránya, mint korábban volt. 4. KÉRDÉS Egyébként a megye — nem nagy dicsőségére — a bűnügyi statisztikák élén tündököl. Tudom, ez így nagyon summá- san hangzik, de nem hiszem, hogy Önök simán napirendre térnek afölött, hogy tavaly több mint 36 százalékkal emelkedett a bűncselekmények száma; hogy sok az emberölés, a testi sértés, a garázdaság, a rablás, és sajnos az is várható hogy a gazdasági nehézségek és bizonytalanságok miatt a közbiztonság még rosszabb lesz — vagy tévedek? Meg tudják ezt akadályozni? VÁLASZ Tény és köztudott, hogy megyénk a bűnügyileg leginkább fertőzött területek közé tartozik. Erre nem vagyunk büszkék, de ennek tényét nem is tagadjuk. Az okok több irányúak. Ezek közül is kiemelkedik a gazdasági helyzet, a lakosság heterogén összetétele és az alkoholizmus. Hogyan alakult a bűnözés megyénkben? A korábbi években hullámzások, illetve magas szinten ugyan, de stagnálás volt tapasztalható. Az elmúlt évben a statisztika szerint ugyan a bűnözés 36%- kal növekedett, de ennek ellenére felelősséggel kijelenthetem — a közrend, a közbiztonság, az azt megelőző évekhez viszonyítva nem romlott. Ebben az évben az illetékes szervek aktívabb munkája nyomán arra számítunk, hogy a korábbi emelkedés után most a bűncselekmények száma az 1983—85-ös szintre csökken. A rendőri, az ügyészi, a bírói szervek nem ülnek ölhetett kézzel. Nemcsak szemlélői az eseményeknek, hanem igyekeztek és igyekeznek elébe menni és időben felderíteni a társadalomra veszélyes cselekményeket. A rendőri és ügyészi szerveink országosan is kiemelkedő eredményeket értek el, és ez évben is élenjárnak a bűnelkövetők felderítésében. Tudjuk azonban, hogy ezzel csak a tüneteket és nem az okokat kezeljük, az az igazi, ha a munka megelőzés-centrikus. Ezért újszerűén kezdtünk hozzá a bűn- megelőzés társadalmi rendszerének kiépítéséhez. Megalakultak a bűnmegelőzési tanácsok, bűnmegelőzési hónapot rendeztünk, bűnmegelőzési sejtek létrehozásán dolgoztunk. Az emberek számára ugyanis a létbiztonság után a legfontosabb a köz- biztonság. A gazdasági nehézségek várhatóan kedvezőtlen hatással lesznek a bűnözés alakulására, mindezek ellenére bízunk: a lakosság érettségében és aktív támogatásában. Optimizmusomat az erősíti, hogy a társadalmi-gazdasági gondok már ez évben is voltak, mégis csökkent a bűncselekmények száma. 5. KÉRDÉS Ennek ,a dolognak a része — méghozzá nem is elhanyagolható része az is —, amit alkoholizmus elleni küzdelemnek nevezünk. Eddig ugyan Önök szorgalmasan bezárattak 50 rossz hírű kocsmát, és az ittas vezetőket a megyei lapban — az Észak-Magyarországban — kipellengérezik, de ugye nem hiszik, hogy ezzel megtették a magukét? Ugyanis a tiltás önmagában édeskevés akkor, ha pl. a kulturált italfogyasztásnak nincsenek meg a feltételei. Márpedig a hír szerint olyan mindegy, hogy — mondjuk — Miskolcon negyedosztályú, vagy első osztályú helyre megy be az ember, mert egyformán gyakoriak ott a részeg-verekedések. VÁLASZ Megyénkben az alkoholisták száma 14— 15 ezerre tehető, a nagy ivóké pedig meghaladja az 50—60 ezret. A fenti számok alapján bizton állítható, hogy lakosságunk fele szenved ilyen-olyan okok miatt az alkoholtól. Tehát: a terjedő alkoholizmus visszaszorításával a 24. órába érkeztünk. Nem hisszük, hogy a kocsmák bezárásával megtettük a magunkét. Az alkoholizmus elleni küzdelemben rövid, közép- és hosszú távra fogalmaztuk meg teendőinket. Intézkedéseink eredményeként pl. 1987-ben 24%-kal csökkent a töményszesz fogyasztása. Az ittasan balesetet okozók adatainak folyamatos közlése következtében is 1986-ban 18, 1987-ben 15%-ra csökkent azon balesetek száma, ahol az alkohol is szerepet játszott. Ez a szám megközelíti a nyugat-európai átlagot és jobb a jelenlegi országos átlagnál. Feladataink között tartjuk számon az alkoholisták gondozásának, gyógyításának megszervezését. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg fokozni kívánjuk a túlzott mértékű alkoholfogyasztás elleni propagandát, és kidolgoztuk az egészséges életmód népszerűsítésének teendőit is. Nem hisszük tehát, hogy a kocsmák bezárásával, az ittasan vezetők nevének közlésével „megtettük” a magunkét. Nagyon sajnáljuk, hogy intézkedéseink sorából az ország közfigyelmének középpontjába csak a kocsmák bezárása került. Ez nem rajtunk múlott. Egyébként nem az alkoholfogyasztás teljes megszüntetését írtuk zászlónkra, hanem a mértéktelenség elleni fellépést. A pihenés, a szórakozás, kellemes környezetének megteremtését, a kulturált italfogyasztási szokások kialakítását szeretnénk elérni. 6. KÉRDÉS Még egy kérdés erejéig időzzünk az italnál. Tudniillik az is baj, ha nincs és sajnos 87-es évjáratú tokaji bor nincs, és valószínűleg nem lesz sem 88-as, sem 89-es sem. Mert a nagy hírű tokaji szőlőket elpusztította a fagy. Ihatunik-e még ,,Tokaj szőlővesszeiről nektárt?” és mikor, és hogyan lesz rá pénzünk — mármint az újratelepítésükre? VÁLASZ A szőlőkultúra tragédiájának nevezhető, ami történt. A fagykárok a megye szőlőültetvényeiben közvetlenül 1,2 Mrd Ft-os kárt tettek. A közvetlen és közvetett károk együttes mértékét 3 Mrd Ft-ra becsüljük, az ültetvények teljes rekonstrukciója több évet vests igényibe. Számításaink szerint a tokaj-hegyaljai borvidéken az ültetvények termőképessége 1991— 1992-ben érheti el a fagykár előtti állapotokat. Az idei termés rendkívül kevés volt, a termés mennyisége az elmúlt évek átlagának mindössze 10%-át tette ki. A fagykárok miatt Hegyalján mintegy 700 hektár szőlőt kellett kivágni, ez az összes szőlőterület mintegy 10%-a, ám az ültetvények többi része is rekonstrukcióra szorul. Ne feledjük azonban, hogy ha nem is a fagy miatt, nagy baj volt már itt korábban is, de a hozzáértő ember mindig felülkerekedett ezen. A tokaji bor nemzeti kincs is, és ezt átérzik mások is, ezért a mai gondok megoldásához az állami támogatás biztosított. A szőlőtermelő gazdaságok az ültetvények újra- nevelósét megkezdték, s folynak az új telepítések előkészületei is. 7. KÉRDÉS Rossz hírek járnak a termelőszövetkezeteikről. A legtöbbje sajnos kedvezőtlen adottságú. Gyenge földön gazdálkodik és azt mondják, hogy jövőre az adók, a szabályozók, meg az agrárolló további nyílása miatt kb. 60 termelőszövetkezet veszteséges lesz. Tehát fel kellene számolni őket. Igen, de a szakemberek attól félnek, ha ezt megteszik, akkor sokkal több ember marad munka nélkül a mezőgazdaságban, mint amennyi most az iparban van. És persze hiányozni fog az asztalokról az, amit ezek a szövetkezetek — ha keservesen is, de — megtermeltek. A megoldásként ajánlott szakszövetkezeti forma, vagy az egyéni gazdálkodás ezeken a földeken — szerintük — nem vonzó és a feltételek nincsenek meg. ön mit szól ehhez? Mi jelenthet itt segítséget és megoldást? VÁLASZ Igaz, mezőgazdasági üzemeink zöme kedvezőtlen adottságú, s tagságuk valóban nagy aggodalommal tekint az újabb várható szigorítások elé. Joggal várja el, hogy az illetékes országos szervek objektiven értékeljék helyzetüket, és — ameny- nyiben termékeikre szükség van, olyan feltételeket, lehetőségeket teremtsenek, hogy hozzáértő, szorgos munkával fennmaradhassanak, fejlődhessenek. Ugyanakkor — és ez is az igazsághoz tartozik — miközben több üzemünkben évente ismétlődnek a szerény, vagy annak sem nevezhető „eredmények” — ezek vezetői üzemükkel együtt vegetálnak, s nem törekszenek a kibontakozás útját megtalálni, ötleteik, elképzeléseik sincsenek a helyzet megoldására. Ügy gondolják, hogy ez az állapot szinte istencsapása, s nekik nincs feladatuk, nincs lehetőségük eme „csapás” ellen valamit is tenni. Ezt egy ideig eltűrte a mezőgazdasági irányítás is, de most már ez megengedhetetlen. Elsősorban az adottságainknak megfelelő termelési struktúrát kell megtalálni. Másrészt tény az is, hogy a megye mezőgazdaságának megújulása a „klasszikus” termelőszövetkezeti és állami gazdasági forma keretei között nem minden helyen és nem minden esetben valósítható meg. Ezért elkerülhetetlen a szervezeti formák korszerűsítése. Mindenütt a konkrét helyzetnek leginkább megfelelő formákat kell megválasztani. Hogy ez szolgáltató szak- szövetkezet, kistermelők szövetkezete, mezőgazdasági kisszövetkezet, a szocialista (Folytatás a 4. oldalon) a megyei pártbizottság első titkárához
