Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. november 21., szombat Tíz kérdés a megyei pártbizottság első titkárához (Folytatás a 3. oldalról) szektor által integrált egyéni gazdálkodás lesz-e — mindezt helyben, konkrétan kell eldönteni. A lényeg az, hogy a korábbi­tól magasabb színvonalon biztosítsák az ellátást, bővítsék a választékokat, és ne növeljék, inkább enyhítsék a munkaerő- átcsoportosítási gondokat. A továbbszö- vetkezésöknek, a társulásoknak, a kis pén­zek összerakásának is nagy jövője van. És jó lenne, ha nem „az innen menekülni kell”, „reménytelen helyzet” és más ha­sonló cíínmel megjelent cikkeket kellene olvasni, mint pl. a Verseny és vállalko­zás legutóbbi számában. 8. KÉRDÉS Az ön megyéjében sokszor véget ér a világ. Vagyis sok az olyan település, ahol nincs vasút, nincs iskola, nincs iható viz, kritikán aluli az élelmiszerellátás, nincs orvos, olyan luxuscikkekről ne is beszél­jünk, mint a telefon. Most, amikor a kincstár neve is inkább csak. „nincstár”, mit csinálnak ezzel a sok ninccsel? VÁLASZ Kérem, ne vegye sértésnek: a vasút, az iskola, az orvosi rendelő, gyógyszertár, tanács nélküli településeken élők számára nem lakóhelyükön ér véget a világ. Az az ő világuk, és olyan azért nem fordul elő, hogy a legelemibb emberi szükségle­tek közül semmi nincs biztosítva. Szerény, nem könnyű életet, de azért elviselhető mindennapokat biztosító alapellátás min­denütt van. A statisztikában ugyan az itt élők száma nem nagy arány, de az infra­struktúra területén itt a legnagyobbak a gondjaink, s ezzel mi felelősen foglalko­zunk. Már a VI. ötéves tervben elkezdő­dött a megyei tanácsi források átcsoporto­sítása a községek javára és ez a folya­mat a jelenlegi tervidőszakban is tart. Sok község, köztük kisebbek is, annyi min­dennel gyarapodott itt 5—7 év alatt, mint -korábban 20 év alatt. Az infrastruktúra fejlettsége azonban — a városok némelyikét is beleértve — álta­lában alacsony, az országos szinttől mint­egy 20%-kal elmarad. Háromszáznegy­venhét településünk van, ebből 11 város, 336 pedig község. Száztizenhat olyan te­lepülésünk van, ahol a lakosság száma nem éri el az 500 főt, s ők is főleg az idősebb generációhoz tartoznak. Közüzemi vízellátással összes települé­seink 45°/0-a rendelkezik. Közel 110 köz­ségünkben viszont nem megfelelő az ivó­víz, itt a csecsemők részére tasakos vizet biztosítunk. A közcsatorna-hálózat kiépí­tése lassú ütemű. A közcsatornába a laká­sok 34%-a, a vízhálózatba 62%-a van be­kapcsolva. A lakások 1/4-e rendelkezik vezetékes gázzal. Távfűtés és melegvíz­szolgáltatás 11 településünkön van. Tele­fonellátásban a megyék sorrendjében a 3—4. helyen állunk, Miskolc nélkül a 7. helyen. Tény tehát, hogy az infrastruk­túra területén gondjaink nem csökkentek, miközben a rendelkezésre álló pénzeszkö­zök mennyisége fogyott. Reálisan úgy ítél­jük meg, hogy az elkövetkezendő években elsősorban csak a szintentartást tudjuk ezen a területen biztosítani. 9. KÉRDÉS Amikor a Borsod megyei „nincseket” so­roljuk, akkor a lakást is fel kell sorol­nunk. A városlakóik közül hányán várnak lakásra és meddig kell várniuk, és ho­gyan tudják követni pénztárcával a lakás­árakat? Ugyanis az itteni jövedelmek, úgy tudom — jóval elmaradnak az országos átlagtól. VÁLASZ 1987, január 1-jén megyénlkben a tanácsi lakásügyi hatóságok 14 684 lakás­igénylőt tartottak nyilván. 60%-uk tanácsi bérlakást, 40%-uk OTP-lakást kért. A vá­rosok közül a legkritikusabb helyzetben Miskolc van, itt él az igénylők 67%-a. Az itteni lakásellátási problémák megoldásá­hoz a kormány segítségét is kértük, mi­vel ez meghaladja erőnket. A jelenleg kiemelt kategóriába tartozó fiatal házasok és többgyermekes családok Miskolc és Ózd kivételével 3 éven belül lakáshoz jutnak. Hangsúlyozom: a két vá­rosban csak nagyobb és központi támoga­tással tudjuk megvalósítani a VII. ötéves tervi lakásellátási programot. A megyében az egy főre jutó jövedelem 3%-toal elmarad az országos átlagtól. A lakásárak ugyanakkor jelentősen növe­kednek. Leginkább a fiatalok vannak ne­héz helyzetben. Ezt bizonyítja, hogy nö­vekszik az eladósodás, a bankkölcsönök, a pótkölcsönök iránti igény. Ennek mérsék­lésére növeljük a tanácsi támogatást, 1987. első kilenc hónapjában a lakáshoz jutás­hoz a tanácsok 516 esetben mintegy 43 MFt támogatást adtak. 10. KÉRDÉS Végül, de nem utolsósorban beszéljünk a gazdaságukról is. Hiszen Borsod me­gye nemcsak szép tájakban bővelkedik, hanem a kiművelt emberfőkben is. A kér­dés csak az, hogy mennyire építik be mindennapjaikba az értelmiség „szürke- állományát”? VÁLASZ A kérdés számomra azt jelenti: miként segíti, illetve segítheti a megye értelmisé­ge kibontakozásunkat. Rendkívül fontos­nak tartjuk, hogy megyénk országos vi­szonylatban is jelentős szellemi kapacitása a leghatékonyabban hasznosuljon. Ezzel összefüggésben megyei kibontako­zási programunk konkrét teendőket is tar­talmaz. Az ön szóhasználatánál maradva, a „szürkeállomány” hatékonyabb igény- bevételére új gyakorlat formálódik: min­den fontos párt- és állami döntésünk előtt igényeljük az értelmiségiek vélemé­nyét. Testületeink rendszeresen foglalkoz­nak a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés helyzetével, az értelmiségiek munkájának megbecsülésével. Nagyra be­csüljük és igényeljük pl. a Nehézipari Műszaki Egyetem, a Miskolci Akadémiai Bizottság keretében dolgozó értelmiségiek tevékenységét. Igényeljük és hasznosítjuk tapasztalataikat, javaslataikat. Gondjaink megoldásához úgy véljük leginkább a műszaki értelmiség nyújthat hathatósabb támogatást. Ezért szorgalmazzuk anyagi és erkölcsi megbecsülésüket is. Hogy konkrét lépéseinkről is tájékoztas­sak: kezdeményezésünkre a közelmúltban alakult meg az Észak-magyarországi In­novációs Központ Részvénytársaság. Szándékaink szerint ez a szervezet a vál­lalati, intézményi szabadtőke koncentrálá­sával segíti, gyorsítja a gazdasági kibon­takozást jelentő exportképes termékek gyártását, szabadalmak, találmányok meg­valósítását. A kultúra területén Szemere Bertalan Közművelődési Egyesület alakult, és Miskolcon most szervezik a Kulturális Egyesületet. Felélénkült a szellemi élet különböző területein működő szervezetek, mozgalmak tevékenysége is. Végezetül, amikor megköszönöm a rádió nyújtotta lehetőséget, hogy megyénkről szóljak, kérem hallgatóinkat: fogadják el, megyénk Borsod-Abaúj-Zemplén megye nemcsak ipari központ, hanem szellemi, művészeti, kulturális, tudományos érté­kekben is gazdag terület. Gondjaink — sajnos — összetettebbek, nehezebbek és feszítőbbek más megyék helyzetétől. Meggyőződésünk viszont, hogy megyénk lakossága kész és képes nehezebb teendők elvégzésére is. Erre van programunk, és meggyőződésem szerint lakosságunk en­nek megvalósítását cselekvőén támogatja. Hajózni kell, kompozni muszáj Hajnalodik. A Tisza-parton már őszi köd tanyáz, a re­ménykedő utas az éjszakai sötét és a hajnali világoso- dás határán sorompóba bot- lik, mint valami reményte­len életút végén. A tardosi kompnál csak a közút ér véget. Korán jöt­tem. Sehol senki. Ha sietős az út, akkor jobb, ha visz- szamegy Tokajba a siető ember és 36 km felesleges út megtétele után a tardosi komppal szemben találja magát — Tiszalökön. Ezért népszerű ez a 200 méteers ví- ziút a komppal: összekötő ka­pocs, köldökzsinór Borsod, Szabolcs és Hajdú-Bihar kö­zött. De járnak erre Nóg­rádból is rendszeresen te­hergépkocsik, anyagbeszer­zők, külföldi kirándulók. Ez utóíbbiak egy-egy matri­cát ragasztanak a gépház aj­tajára bizonyságul, hogy itt jártak. A ködpárából csak sejteni lehet a túlsó partot, ahonnan lassú csobogással érkezik egy lélekvesztőn a korai horgász. önkéntelenül is Vergilius túlvilági révésze — a szur- tos Charon — jut eszembe, ahogy csónakján szállítja a lelkeket a túlsó partra. Délután -persze már teljes az üzem: a szénásszekér, gyalogos, traktor, személy- gépkocsi. Litvai Sándor 18 éve hozza-viszi az embere­ket, emberi kapcsolatokat, rokoni szálakat ő tartja éb­ren, a későre maradt udvar­lót éjjel — hajnalban menti át a „másik oldalra” a kom­pot csikóként követő csó­nakkal. De mint elmondta — nincs itt idő unatkozni, mindig történik valami. Hol az utasokkal, hol vele. Most legutóbb éppen egynapi be­vételét emelte el valaki, va­lóságos krimibe illő üldözés után sem sikerült megtalál­ni a tettest, elnyelte az ár­téri bozót. Mindjárt más em­lék mondjuk egy tarka la­kodalmas menet, vagy a ki­rándulók zsibongása a kom­pon. Szabó László Könyvböngésző Aczél György: Elvtársunk, Lukács György Megkülönböztetett figyel­met kívánó és érdemlő kis könyv jelent meg az Akadé­miai Kiadó Ungvári Tamás szerkesztette Kérdőjel című sorozatában. Figyelmet ér­demel már a szerző miatt is: Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja a szerző, a címben jelzett téma pedig: Elvtársunk, Lu­kács György. A karcsú kis kötet az 1985 centenáriumi Lukács-év alkalmából Aczél György három tanulmány­értékű írását, illetve előadá­sát adja közre. 1968-ból való a Vita az együttes cselek­vésért című, 1986-ból a kö­tetnek címet adó mű és ugyancsak ebből az évből a Valóság című folyóiratban megjelent A megélt történe­lem, A Lulkács György-em- lékév tapasztalatairól című nagyszabású elemzés. Az em­lékév eseményeinek listája és gazdag bibliográfia teszi teljesebbé a kötetet, amely­hez a szerző írt előszót is. Ebben Aczél György utal arra is, miért tartotta szük­ségesnek az 1968-as munká­jának e kötetbe illesztését, s önkritikusan arról szól, hogy annak idején másként kel­lett volna vitatkoznia, mi­ben kellett volna igazat ad­nia akkor Lukács György­nek, s levon néhány igen markáns tanulságot, útmu­tatást napjainkra, jövőnkre és leendő vitáinkra vonatko­zóan. Megállapítja, hogy az emlékév nem lezárta, hanem inkább ösztönözte a nagy marxista filozófus életművé­nek további tanulmányozá­sát, értő birtokbavételét. Az Akadémiai Kiadó új kötete is ezt segíti. Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon Humanizmus és reformá­ció című sorozatának tizen­harmadik köteteként adta közre az Akadémiai Kiadó Dán Róbert Az erdélyi szom­batosok és Péchi Simon cí­mű művét. A Magyar Tu­dományos Akadémia Iroda­lomtudományi Intézetének reneszánszkutató csoportja munkájaként, Klaniczay Ti­bor szerkesztésében megjele­nő sorozat legújabb kötete eredeti forrásanyagok elem­zésével, a szombatosság ki­emelkedő székely vezetőinek életrajzával és Péchinek, az európai gondolkodástörté­netben páratlan teljesítmé­nyével bizonyítja, hogy a XVI—XVII. századi Erdély­ben — elsősorban a szé- kelység körében — hódított a protestantizmus utolsó nagy hulláma, a szombatos­ság. Ez a Nyugat-Európából induló szellemi mozgalom az Ószövetség egyenlőségesz­ményeire, a korabeli, mo­dernnek tekintett filozófiai irányokra és a székelységben élő ősi törvényekre épülve alakította ki tanításait. Pé­chi Simon a Török és a Habsburg Birodalom közé szorult fejedelemség napi politikai csatáiban meged­ződött gondolkodó 1624-et követően kezdte meg egye­dülálló irodalmi munkássá­gát. A Bibliát és kommen­tárjait, a középkori arab- zsidó vallásfilozófiai oktatá­sait, a keleti költészet gyöngyszemeit, a mindenna­pi élet apró bölcsességeit tartalmazó, gyönyörű ma­gyarsággal írott munkáit elemzi és mutatja be számos eredeti részlet és korabeli dokumentum felvonultatásá­val is e könyv. Norbert Thomas a Miskolci Szimfonikusok élén A Téli bérlet legutóbbi hangversenyén a Miskolci Szimfonikusok koncertjén Weber. Mozart és Schu­mann műveket hallott a színház közönsége. Vezé­nyelt Norbert Thomas (NSZK). Közreműködött Kemény János oboa-, Hor­váth László klarinét-, Ta­más Sándor fagott- és Frie­drich Ádám künt,művész. A koncertet Weber: Obe­ron nyitánya indította el. Norbert Thomas ezen a hangversenyen bebizonyítot­ta, hogy igen jó képességű karmester. A nyitányban a német iskola hagyományaira ügyelt a legnagyobb figye­lemmel. Véleményem sze­rint itt még elfogódottan vezényelt, legszebb zenei megoldásait későbbre tarto­gatta. Kitűnően segítette a nehéz szólamokat játszó vo­nósokat, a vezető fúvós szó­lamok megénekeltetése azonban néhol elmaradt Ennek persze részben akusztikai, részben techni­kai okai voltak. Nagyon tet­szett a két fuvola és a tim­pani. Utóbbi szinte a „ren­dező-asszisztens” szerepét töltötte be a nyitányban. A visszatérés során a forma enyhe föllazulását éreztem. Ez megítélésem szerint a ri- tenutok mértékletesebb al­kalmazásával elkerülhető lett volna. Az Oberon nyi­tány így is sikerült produk­ció volt. Mozart: Esz-dúr sinfonia contertante c. művének szó­lóit négy hangszeres virtu­óz játszotta. A „kvartett­ből” 'ki kell emelnem Frie­drich Ádám gyönyörű kürt- hangját. Meleg, tartalmas hangon f-újt, de hang­ja bármely -pillanatban ké­pes volt alázatos beolva­dásra is. A kürtöt a leg­szebb dallamhangszerek kö­zé léptette elő művészi já­téka. Eszményi vibratót al­kalmazott. a lassú tételben nyújtott teljesítménye fül­gyönyörködtető volt szá­momra. Kemény János precíz szólamtudása révén Mozart bonyolultabb érzése­it és hangulatait is képes volt tolmácsolni. Tamás Sándor fagottjátékát hall­gatva egyfajta „patriarká­lis, jóízű humor” hatott a hallgatóra, Mozart szándé­kának megfelelően. Kevés­bé tetszett ezúttal Horváth László klarinétjátéka. Frázi­sai lekerekítetlenek marad­tak, dallamjátéka helyen­ként kapkodóra sikerült. Norbert Thomas fő érde­me, hogy irányításával a diszkrét zenekari kíséret fö­lött ízléses kamarazenélés bontakozhatott ki. Élő Mo- zart-előadásnak tapsolhat­tunk. A hangverseny záró da­rabja Schumann: III. („Raj­nai”) szimfóniája volt. Tet­szettek a zenekar zengzetes és természetes espressivói: a pianissimók sehol sem je­lentettek sápadtságot. Nor­bert Thomas jól ismerte és alkalmazta Schumann ve­zérelveit. A pálcát érezhe­tően nem pusztán a szak­ember fogta, hanem az át­fogó értelmezésre törekvő művész. Ezt az öttételes, fantáziaszerű, „szimfonikus vázlatot” költőien vezényel­te. A kiforrott karmesteri munka következményeként a Miskolci Szimfonikusok átlagon felüli teljesítményt nyújtottak. Kitünően szól­tak a hegedűk. „Helyrebil­lent” az egyensúly a nem a legjobban hangszerelt terü­leteken is, a föltételezhető- en részletezőbb műhelymun­ka meghozta gyümölcsét. A zenei megoldások egyértel­műek voltak, minden kér­désre elhangzott a meggyő­ző válasz. Külön élmény volt számomra, hogy ez az előadás Schumann mélysé­ges hazaszeretetét is igyeke ­zett kifejezni. Gergely Péter Választmányi ülés A Magyar Comenius Társaság választmánya no­vember 20-án Sárospatakon a Tanítóképző Főiskolán tar­totta ülését, ahol beszámoló hangzott el a társaság kül­földi kapcsolatairól, pénz­ügyi gazdálkodásáról és a jövő évi tervekről. A vá­lasztmány „Comenius Em­lékérmet” létesít, melyet el­sőként Comenius születésé­nek 400. évfordulója alkal­mából 1992-ben adnak át a társaságért végzett munka elismeréseként. Ma este a képernyőn Horváth Tivadar Igen népszerű színművészt ismerhet meg az érdeklődő ma es­te a Mestersége: színész portrésorozatban. Kaposy Miklós vál­lalkozott ezúttal a riporter szerepére, az ő kérdéseire válaszol- gatva, vele beszélgetve rajzolódik majd fel Horváth Tivadar portréja. Hajdan Pirandello IV. Henrik című darabjának címsze­repében kezdte pályáját és volt Lucifer Az ember tragédiájában. Játszott Bajor Gizivel, Ruttkai Évával, Sennyei Verával, Uray Ti­vadarral, Latabár Kálmánnal. Sikeres sanzonénekes és rendező is. Öt látjuk a képen a portré készítése közben. Az adás az el­ső műsorban 20.05-kor jelentkezik.

Next

/
Thumbnails
Contents