Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-16 / 270. szám
1987. november 16., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A megyei pártbizottság székhazában október 8-án gazdaságpolitikai aktívát tartottak, a párt kibontakozási programjából adódó megyei feladatokról. A vitában kilencen kértek szót, azonban Choma Tivadar: az aktívaülésről szóló tudósításunkban, terjedelmi okok miatt ezeket nem tudtuk közölni. Ezért lapunkban — visszatérve az aktívára — közreadjuk az elhangzott felszólalásokat. Normatív jövedelemkiegészítő támogatást! A Harsányi Petőfi Tsz elnöke bevezetőjében kijelentette: a Központi Bizottság kibontakozási programjának megyei feladattervével — különösképpen az agrárágazatra vonatkozó koncepcióval, amely a szövetkezetek helyzetének reális meghatározására, a gondok kendőzetlen feltárására épül, következésképp, a megoldást célzó elképzelések jó irányba mutatnak — egyetért. E program sikeres végrehajtása érdekében azonban feltétlenül szólni kell a megye termelőszövetkezeti mozgalmának bizonyos sajátos problémáiról és ebből adódóan azokról a lényegbevágó szempontokról, amelyekei a feladatterv végrehajtásakor — az üzemek érdekében — feltétlenül figyelembe kell venni. — A mezőgazdasági szövetkezetek, miután a mező- gazdasági termelésen kívül a népgazdaság szinte teljes termelési, kereskedelmi, ipari, építőipari, szolgáltató tevékenységével, továbbá a végső fogyasztásnak minősülő felhasználásokkal is kell, hogy foglalkozzanak, így meg kell ismerni mindezen ágazatok elszámolási, nyilvántartási rendszere mellett azok szabályozó rendszeréin íis. Mégpedig azért, hogyí'az optimális kapcsolat kialakításával ezen alaptevékenységeken kívüli tevékenységeket rentábilisan folytáthassuk. A mi vonatkozásunkban úgy érzem, hogy a feladattervnek kampány jellege van, hisz’ késnek a ránk vonatkozó szabályozók rendelkezései és végrehajtási utasításai. A felsorolt népgazdasági ágazatok — főleg az ipar szerkezete és érdekeltségi rendszere — most kezd kialakulni, így mi majd csak ezt követően tudunk kapcsolódni e tevékenységekhez. — A szabályozóról a különböző nem hivatalos információk szerint csak negatív véleményt lehet mondani, mert a bérek bruttósítása, a nyereségadóztatás mértéke, valamint a társadalombiztosítási járulék megnövelt ösz- szege együttesen több elvonást jelentenek számításaink szerint, mint a korábbi évek elvonásai. Ez a mi szövetkezetünk esetében az 1986. évi 51 százalékos elvonással szemben 68 százalékot jelent. Ha a szabályozó így jelenik meg, akkor az erősebb szövetkezetek gyengülni fognak, azaz ötvenöt veszélyes helyzetben lévő szövetkezetünk nagy része 1988-ban a csőd szélére kerül. — A keresetszabályozós tervezete ugyancsak gondot okoz, mivel a hozzáadott érték és a bértömeg arányához kapcsolódik, a növekedés csupán a hozzáadott értéknövekedéssel lehet arányos. Még nem tudjuk, hogy a hozzáadott érték belső összetétele hogyan változik, de azt már tudjuk, hogy az elvonás mértékének növekedése miatt az eredmény csökkenni fog. S az eredmény a hozzáadott értéknek szerves része. Következésképp: a hozzáadott érték is csökken. így, miután összességében csökkenés várható, még a bázisbértömeget sem lehet felhasználni. Ilyen körülmények között nem sok lehetőség van a különböző anyagi ösztönzők alkalmazására. Ezt követően Choma Tivadar arról beszélt, hogy a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek támogatási rendszere nem vált be, ennek ellenére úgy néz ki, hogy azt a PM változatlanul hagyja. Ezt több szövetkezeti elnöktársával együtt bírálja. Ugyanis a szántóterület átlagos aranykoronaértékétől függő ártámogatás a növényi és állati termékek árbevétele után része az árbevételnek, de ha eredményt javít vagy növel, akkor a jövedelemadóban, elvonásra kerül. Ezenkívül a fejlesztési támogatások általában szubjektív odaítélése sem hozott kedvező eredményeket a térségben. Ezért — javasolja — e két támogatás összegét kezeljék összevontan, s egy normatív jövedelemkiegészítő támogatást vezessenek be. Ez mindenkit megilletne, akinek a termőterülete a jelenlegi kedvezőtlen kategóriába beleesik. Természetesen, a földminőség különbözőségét figyelembe kellene venni. Az így juttatott jövedelemkiegészítés nem minősülne árbevételnek — bár az eredményt növelné —, de az adó megállapításánál a támogatási összeg csökkentené az adóalapot. E rendszer javítaná a tisztánlátást. Mivel a támogatás független lenne a termelési szerkezettől, megszűnne a gyengébb területeknek az indokoltnál intenzívebb hasznosítása, amellyel sokszor — a vélt támogatás érdekében — veszteséges ágazatokat is fejlesztettek, lekötve ezzel jelentős fejlesztési forrásokat. A normatív jövedelemkiegészítés ezzel szemben sokkal inkább a gazdálkodás egészének javítására ösztönözne, és nem valamilyen központilag vezérelt szerkezeti árutermelés növelésére. Biztonsággal lehetne egy jól tervezhető támogatási bevétellel számolni, s az üzem maga döntené el, hogy ezt az összeget mire fordítja. Az ilyen jellegű támogatás alkalmazásával — véli Choma Tivadar — lehetővé válna a helyi döntéshozatalon alapuló, tudatos szövetkezeti gazdálkodás. Befejezésül a következőket mondotta: — Kérem a megyei pártbizottságnak, s a Központi Bizottság megyei instruktorának segítségét, hogy ha már 1988-ra tervezett szabályozók véglegesítésre is kerültek, az általam említett kihatásokat jelezzék a kormánynak, hogy legalább 1989-re e tényezők és javaslatok mérlegelése nyomán módosuljon a szabályozó. (ha.) Karácsonyra készül a Trial Választék plüssfigurákból Részlet a Lenin körúti üzletházbói Bárcsak nyár lenne az esztendő valamennyi napján, akkor sokkal kevesebbet kellene költeni sportcikkekre, játékra, ruhákra. No, nem a karácsonytól ódzkodom, hanem a Triál Nagykereskedelmi Vállalat tájékoztatóját olvasva jutott mindez eszembe. Hogy tudniillik, több cikkből nem tudják kielégíteni a keresletet, de a megvásárolhatók közül is sok minden egyesek számára elérhetetlenné válhat. Erre talán a felnőtt sífelszerelés a legjobb példa. Kell ugye léc, bot, kötés, overall, dzseki, kesztyű, szemüveg — a legszerényebb számításokkal is meghaladja a tízezer forintot összességében. Igaz, a sízés nem jelent minden esztendőben ilyen nagy összegű (nem számítva persze a külföldi túrák költségeit) kiadást. Persze, ha csak „ródlival” szeretnénk csemeténket meglepni, a legkisebb szánkó is csaknem négyszáz forintba kerül. Húszezer gyermeksílécet importáltak az NDK-ból és Csehszlovákiából. Ez valószínűleg elég lesz. A felnőtteknek viszont „mindössze” 860 párat rendeltek. A Fischer, a Blizzard, a Kästle márkák alkalmankénti hiányát a forint árfolyamának módosulásával magyarázzák. Ugyanakkor megkétszereződött az NDK-ból érkező futó sílécek mennyisége. Szánkóból lesz elegendő. A játékválaszték javult tavaly óta. A Német Demokratikus Köztársaságból és Kínából több olcsó és jó minőségű játékot sikerült beszerezni — adja tudtul a Triál. Plüssfigurák közül a legolcsóbb 45, a legdrágább 1700 forintba kerül. Szám szerint 100-féle plüssjátékból félmilliót kínálnak eladásra, többet, mint tavaly karácsonykor. Műanyag játékokból is többféle van. Bár Le- góhoz nem mindenki juthat, noha drága, ennek ellenére sokan keresik. Marklin-já- tékból azonban a kereslethez mérten újabb szállítmányokat is tud importálni a vállalat. Kevés a csecsemőjáték, a baba, a játékvonat, -mozdony. Válogathatnak viszont a kerékpárokból, aztán a go-kar- tokból is. A triciklikből és a Moszkvics játékautók között szülők, gyerekek egyaránt. Aki logikai játékot szán nagyobbacska gyermekének, bizonyára szívesen veszi Rubik Ernő karikavarázsát. A hagyományos kirakós kockajátékból is van bőven. A Fotex Szövetkezet Egyszer volt... címen dobta piacra a kisebbek logikai készségét növelő játékot. A vásárlási láz a hangszereket sem kerülte el. Ezért — közölte a Triál —, rendhagyó módon készülnek a karácsonyra. Lesz NDK-beli, csehszlovák és szovjet gyártmányú pianínó. Novemberre várnak a Német Demokratikus Köztársaságból különböző billentyűs hangszereket, fa- és rézfúvós hangszerekből viszont kevés lesz. A Triál 75 hazai játékgyártóval tart kapcsolatot. Majd húsz évvel ezelőtt saját tőkéjéből finanszírozta a játékfejlesztést és a -gyártást. Ma inkább kereskedelmi egységeinek felújítására vagy éppen új üzlet nyitására költi a pénzét. Éppen a minap nyitotta meg az ország legnagyobb, mintegy kétezer négyzetméter alapterületű üzlethálózatát, Budapesten, a Lenin körúton. Itt 60 millió forint értékű készletet kínál eladásra. Kétezer- négyszáz-féle játékot, sportcikkeket, sportruházati termékeket. Valamennyi cikkre előjegyzést vesz fel az üzletház önálló vevőszolgálata, és kapcsolatot tart számos szakbolttal. Komputeres nyilvári- tartással dolgoznak. A gyermekkocsival, vagy mozgás- sérülten érkezők számára közlekedést könnyítő felvonószerkezet működik az eladóterek között. Komoly forgalomnövekedésre számít tehát a Triál. És miután a hazai játék- gyártás nehezen birkózik feladatával, sőt, a Triál megítélése szerint további romlással lehet számolni, a játékkínálat döntő része, hatvan százaléka külföldről származik. Ismeretes, a nagykereskedelmi vállalat saját üzletein kívül ellát más boltokat, árusítóhelyeket is. Az idei évre kizárólag játékból terveztek másfél milliárdos forgalmat. Novemberben és decemberben mintegy 600 millió forint értékű árbevételre számítanak játékból. H. T. Itt hulladék, ott alapanyag Mit tapasztaltak a népi ellenörök? A megyei pártbizottság 1983-ban javasolta a megyei NEB-nek, vizsgálja meg a hulladékok és másodnyersanyagok hasznosulásának mikéntjét. Az akkori vizsgálat nagy anyagpocsékolúst derített ki szinte minden ágazatban. A VII. ötéves tervben kormányprogram határozza el ezeknek az anyagoknak a hasznosítását. Most, amikor népgazdaságunk jövedelemteremtő képességén múlik, milyen hosz- szúra nyúlik a stabilizációs folyamat, a téma nagyon fontossá vált. Ma Magyaroi” szúgon minden 100 forint termelési értékre kb. 70 forint anyagköltség jut, s ennek fele importeredetű. Egy tonna cellulózt 24 ezer forintért tudunk importálni, az ezt helyettesítő nátronpa- pír-hulladék ára 7 ezer forint. Az érveket mindenki elfogadja, hiszen az adatok magukért beszélnek, a megyei NEB őszi utóvizsgálata mégis csak néhány vállalatnál érzékelt — lassú — javulást. A vizsgált 14 vállalatnál az elmúlt két évben közel 200 millió forint értékű, 100 ezer tonna hulladék keletkezett és csupán tizedszázalékokban mérhető a takarékosság. Jó példát hoztak a népi ellenőrök a mezőkövesdi Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezetből, ahol olyan gyártó- vállalatot kerestek, amely más szélességű alapanyagot gyárt, így csökkent a szabászai hulladék. Kedvező irányba „mozdult el” a keletkezett hulladék saját vállalaton belüli újrahasznosítása, de még mindig jóval alatta van a magyar iparra jellemző 1,5 százaléknak. Az üveghulladék hasznosítása az alapvizsgálat óta megoldódott, mivel megkezdték az üveggyöngy gyártását. Számottevően nőtt a textilhulladék hasznosítása is. A másodnyersanyagok begyűjtésével a MÉH és a Kohászati Alapanyagelőkészítő Vállalat foglalkozik, az utóbbi években éleződik közöttük a verseny egy-egy jobb „lelőhelyért”. A MÉH Vállalatnál a különböző akciók eredményeképpen több vas-, acél-, színesfém- és papírhulladékot gyűjtöttek be, a lakosság körében egyre elfogadottabbá válnak a mozgó átvevőhelyek. A KAV a tavaszi önállósulása óta színesfém begyűjtésével, feldolgozásával is foglalkozik. Saját fejlesztésként megoldották — az országban elsőként — az erősen ötvözött anyagok darabolását. Továbbra is megoldatlan a gumiabroncsok, a fáradtolaj, a fékbetétek, a műanyag hulladék hasznosítása, illetve megsemmisítése. A begyűjtött gumiabroncsok kis százaléka alkalmas csak futózásra, a beremendi cementgyárban pedig a hazánkban évente keletkező gumihulladék 20—30 százalék tüzelhető csak el. A hulladékhasznosítás és a környezetvédelem között mindig egyenlőségjel van, ez alól azonban kivétel a veszélyes hulladék, melynek biztonságos tárolása, illetve megsemmisítése alapvető környezetvédelmi érdek. Megyénkben a TIFO, a cementgyár, valamint az ÉMV rendelkezik bérégetésre is alkalmas berendezéssel, technológiával, saját égethető veszélyes hulladékait ártalmatlanítani tudja a TVK és a MÁV Járműjavító Üzeme. Újólag felmerült az igény egy regionális égetőmű iránt, amely minden vállalat válláról levenné a gondot. Ennek létrehozásához pl. a Digép évi 5 millió forinttal hozzájárulna. A másodnyersanyagok hasznosítását vizsgálva a népi ellenőrzési bizottság megállapította, hogy mindaddig, amíg a vállalatok kisebb jutalmazásokkal, a munkaversenyen, az újítómozgalmon belül próbálják megoldani az ösztönzést, jelentős javulás nem várható. Fel kellene oldani továbbá a beadói, begyűjtői és felhasználói érdekek közti ellentmondásokat, melyek a hulladékárak arányosabb felosztásával lennének elsimíthatok. Sok helyütt a technika, technológia hátráltatja a tevékenységet, de takarékosságot célzó beruházás alig volt a tervidőszak eltelt éveiben, most pedig minden gazdálkodó egység az ár-, bér- és jövedelemszabályozás alapvető változásaira figyel... L. Gy.
