Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-14 / 269. szám

1987. november 14., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7

Magukért a legtöbbet az itt élők tehetnek

A fiatal város élén Hegedűs György személyében fiatal tanácselnök áll, aki 20 éve szerzett diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Néhány éves kitérőtől eltekintve, 1971-től, megszakítás nélkül tanácsi apparátusban tölt be különböző tisztségeket. Dolgozott osztályvezetőként Kazincbarcikán, később a megyei tanácson osztályvezető-helyettes volt. A Leninvárosi Tanács elnöki lisztét 1982 júliusában történt megválasztása óta látja el. A fiatal tanácselnökkel miről is beszélgethetnénk, ha nem a városról, a jövő terveiről és a fejlesztési lehetőségekről.

— A hetvenes évék nagy ipari beruházásának befejezése alapvetően meghatározta a város szerepét. A dinamizmusnak persze vége szakadt, mindez mennyiben érintette, illetve érinti Leninváros további fejlődését?

— A város fejlődése szempontjából egy korszak zárult le az ötödik ötéves terv végén. Ezután arra kellett törekedni., hogy a megváltozott gazdasági feltételekhez jobban igazodó településfejlesztési gyakorlatot alakítsunk ki. A hatodik ötéves tervidőszakra már mérsékelten fejlődött az ipar, s a város, s mindezek hatásaként csökkent az emberek bevándorlása. Arra törekedtünk, hogy megőrizzük az ellátásban elért színvonalat, s nagyobb figyelmet fordítsunk a város önfejlődéséből eredő igények kielégítésére. Célul tűztük azt is, hogy a várospolitikai tevékenységet az eddigieknél erőteljesebben a meglévő tartalékaink feltárására irányítsuk. Ügy gondolom, hogy napjainkban is a hat-hét évvel ezelőtt megkezdett településfejlesztési gyakorlatot kell továbbfolytatni. különös figyelmet fordítva arra, hogy a települési viszonyok, a lakóhelyi környezet az eddiginél fontosabb szerepet játszik az életkörülményeink alakításában.

— Másfél hónap van hátra a hetedik ötéves terv második esztendejéből. Kérem, vonja meg a városfejlesztés, a városüzemeltetés eddigi mérlegét.

— Az említett feladatokra a két év alatt valamivel több mint hatszázmillió forint állt rendelkezésünkre, melynek háromnegyed része városüzemeltetési-működési, egynegyede pedig fejlesztési célokat szolgált. Összességében elmondható, hogy oktatási és egészségügyi intézményeinkben kiegyensúlyozott pénzügyi feltételeket tudtunk biztosítani, s ez hozzájárult a szakmai feladatok zavartalan, színvonalas ellátásához. A városfejlesztés területén figyelmünket döntően a hatodik ötéves tervben megkezdett és áthúzódó beruházások befejezésére, és a hetedik ötéves tervidőszakra elhatározott feladatok kellő előkészítésére fordítottuk. így például tavaly megkezdte működését az évi százezer óra kapacitású autójavító szerviz, ahol ma már két műszakban elégítik ki a lakosság és a közüle- tek igényeit. Befejeződött Leninváros és Sajószöged között — a 35-ös számú fő közlekedési út mellett — 4 kilométer hosszúságú kerékpárút építése, amit a Miskolci Közúti Igazgatósággal közösen végeztünk. Folytattuk a városi nagyközösségi antennarendszerhez kapcsolódó vételi lehetőségek bővítését, s november végéig a még hiányzó 150 lakásban is megtörténik a bekötés. Feltétlenül meg kell említenem azokat a kereskedelmi ellátás körébe tartozó fejlesztéseiket is, amelyeket meglévő funkciók megszüntetésével és újak kialakításával, illetve bővítéssel valósítottunk meg. Megszüntettük a Lenin úton a falatozót, s a Miskolci Vendéglátóipari Vállalattal közösen cukrászdának alakítottuk át. A Há- mán Kató úton egy étterem-bisztró felszámolásáról döntöttünk, ahol a Borsodi Élelmiszer Kereskedelmi Vállalattal élelmiszer ABC-t hoztunk létre.

— A napokban ikerült sor a Leninvárosi Múzeum avatására. Hallani otyan hangokat, hogy nem1 fogadták általános egyetértéssel’ a múzeum megépítését.

— Örülök, ha szólhatok erről, mivel nem tartom indokoltnak, hogy kényes kérdésként kezeljük. Az építési munkák során magam is találkoztam ellenvéleményekkel. Az idén több olyan várospolitikai fórumon vettem részt, ahol erről őszinte eszmecseréi folytattunk. A kérdés úgy vetődött fel. hogy a mai korlátozott pénzügyi lehetőségek közepette szükséges-e városunkban múzeumot építeni. Az igaz, hogy Leninváros múltja történelmi léptékben mérve nem számottevő. De hiszem, hogy az itt élő emberek közül sokan vallják: a múlt emlékeinek és értékeinek megőrzése, bemutatása a jelennek szól, ugyanakkor jövőnket is szolgálja. Úgy gondolom, gyökerek nélkül nehéz tartalmasán élni. A gyökérzet egyik ágát jelentheti a múzeum is, ahol múltunkkal, jelenünk értékeivel találkozhatunk.

— Egyébként mennyibe került a beruházás?

— Hétmillió forintba, amely a város éves pénzalapjának mindössze két százaléka.

— A gyermekintézmények és a lakásellátás területén az elmúlt években figyelemre méltóan, kedvezően alakultak a feltételek Leninvárosban. Jelenleg hogyan tudják az igényeket kielégíteni?

— A bölcsődei, óvodai, általános iskolai ellátás területén továbbra is jók a tárgyi feltételek. Minden bölcsődei igényt ki tudunk elégíteni, s lényegében hasonló a helyzet az óvodai ellátásban is. Általános iskoláinkban változatlanul állandó délelőttös tanítás folyik, bár erre csak olyan áron kerülhet sor, hogy tulajdonképpen minden

iskolai helyiségben tanítanak, és átmeneti megoldásokat is igénybe vesznek.

— Ami az első lakáshoz jutást illeti, a leninvárosi feltételek kedvezőbbek a városok átlagáétól. A Leninvárosban lakó és dolgozó fiatal házasok igényét továbbra is két éven belül ki tudjuk elégíteni. S .kedvezőek az úgynevezett kiemelt kategóriába tartozók — nagycsaládos, gyermekét egyedül nevelő szülő — állami lakáshoz jutási esélyei. Ide kívánkozik, hogy városunkban öt éve nem épült állami lakás, így az igények kielégítésére szolgáló lakásalapnak két forrása van, az egyik a lakásleadás, a másik lakásgazdálkodási tevékenységünk hatékonyságának fokozása.

— Ismerve a népgazdaság nem könnyű helyzetét, változnak-e a tanácsi munka követelményei egy olyan városban, mint Leninváros? Ez utóbbit azért hangsúlyoztam, mivel itt eredményesen gazdálkodó nagyüzemek működnek.

— Abban egyetérthetünk, hogy a három nagyüzem jelenléte kedvező feltételeket biztosít a fokozódó gazdasági terhek elviselésére. Persze a TVK-n, a Tiszai Erőművön és a TIFO-n kívül ma már több mint húsz önálló, illetve települt vállalat létezik a városban, s ezek csaknem háromezer embert foglalkoztatnak. Ügy gondolom, hogy az ország gondjai, az egyre nehezebb fel-- tételek hatása Leninvárosban éppúgy érzékelhető majd, mint másutt, ha nem is azonos mértékben. Ebben a helyzetben a tanácsi apparátusnak, intézményeinknek, vállalatainknak arra kell figyelmüket összpontosítani, hogyan, milyen eszközökkel segíthetik a gazdasági feladatok eredményes teljesítését, a jó közérzet, közhangulat kialakítását.

— Miilyen mértékben változnak a tervidőszak hátralévő éveiben a tanács anyagi lehetőségei, s ebből következően módosulnak-e a súlyponti feladatok?

— Már az elmúlt két évben is mérséklődtek a tanácsok rendelkezésére álló pénzügyi lehetőségek. Leninvárosban ez csaknem 50 millió forintot tesz ki. Sajnos, kényszerű okokból ez a folyamat a következő három évben is folytatódik. A megyei tanács elnöke az elmúlt hetekben több fórumon, így az Észak-Magyarországban is megemlítette, hogy Borsodban mintegy há- rommiliiárd forint központiforrás-elvonás- ra kerül sor, ami azt jelenti, hogy több mint egyharmaddal csökkennek az elhatározott célok anyagi alapjai. Az még nem ismert, hogy egy-egy várost, vagy községet milyen mértékben érint majd az említett elvonás, de a nagyságrendből jól érzékelhető, hogy erre számítani lehet. Nekünk is át kell értékelni a hátralévő időszakban megvalósítható feladatokat, s ki kell választanunk azokat, a város közvéleménye által is legfontosabbnak tartott célokat, amelyeket biztonsággal meg tudunk oldani. Bízom benne, hogy lehetőség nyílik a folyamatban lévő autóbusz-pályaudvar építésének befejezésére, sor kerülhet a demográfiai okokból feltétlen indokolt középiskolai tantermek számának növelésére, elvégezhetjük a rendelőintézetnél megkezdett, a szakorvosi ellátás bővítésére is lehetőséget nyújtó kivitelezési munkákat, s jövő év első felében elkészül a huszonöt méteres fedett iskolai tanuszoda. Természetesen arra is oda kell figyelnünk, hogy a lakossági igények növekedésével párhuzamosan folytathassuk a magánerős lakásépítés területelőkészítését. A tervidőszak végére el akarjuk érni, hogy az új lakásépítési területen a korszerű, csoportos, sorházas építésen túl a szabadon álló családiház-építés feltételeit is megteremtsük.

— Az előbbiekben szó esett az eredményesen gazdálkodó három nagyüzemről. Egyáltalán, segít)ik-e, s ha igen, milyen formában a városfejlesztési célkitűzések megvalósítását?

— Együttműködésünket kiegyensúlyozottnak, tartalmasnak ítélem. Nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is támogatják mindazoknak a céloknak a megvalósítását, amelyek egyaránt szolgálják a lakóhelyi, valamint a munkahelyi közérzet javítását. Egyetértünk abban, hogy egymás nélkül nehezen boldogulnánk, és ez meghatározza a közös dolgainkhoz való viszonyt is. A hetedik ötéves tervben a három ipari vállalat mintegy negyvenmillió forinttal szándékozik hozzájárulni a kiemelt városfejlesztési célok eléréséhez. Véleményem szerint a mai gazdasági helyzetben ez figyelmet érdemlő, progresszív hozzáállást tükröz. A közeljövő fontos feladata, hogy a nagyüzemekkel együttműködve, új alapokra helyezzük a lakásigények kielégítésével összefüggő feladatainkat. Arra továbbra sem számíthatunk, hogy a város állami lakásépítéshez támogatást kap, ugyanakkor már most is nagyságrendekkel csökken a leadott lakásokból felhasználható lakásalap. Végezetül keresnünk kell azokat az együttműködési formákat, amelyek a magánerős lakásépítés különböző területein lehetőséget biztosítanak a jogos igények kielégítésére.

— Az anyagi lehetőségek csökkenése mindinkább ráirányítja a figyelmet a társadalmi erők fokozottabb igénybevételére, a meglévő értékek védelmére.

— Már eddig is tapasztalhattuk, ezután még inkább várható, hogy az állam nein képes minden társadalmi, lakossági szükséglet kielégítését magára vállalni. Valóban eredményes városfejlesztés, közoktatás, szociálpolitika, egészség- és környezetvédelem elképzelhetetlen társadalmi közreműködés, a lakosság önkéntes társulásai nélkül. Bár a lakóhelyi környezet az elmúlt években nagyot változott, s folyamatosan fejlődik, a kialakult helyzettel korántsem lehetünk elégedettek. Sajnálatos, hogy ma még gyakran látunk megrongált épületeket, tönkretett parkokat, szemetes környezetet, amelyek az emberi fegyelmezetlenség, a közösségi értékek lebecsülésének jelei. Alapvető érdekeinket szolgálná, ha rövid időn belül elérhetnénk, hogy környezetünk tisztaságáért, megóvásáért, vagyontárgyaink megőrzéséért mindannyian felelősséget éreznénk. Csak ez lehet a garancia arra, hogy az elkövetkező években is megőrizzük eddigi értékeinket. hogy a lakosság döntő többsége továbbra is jól érezze magát városunkban.

Lovas Lajos