Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1987. október 10., szombat KALÁSZ LÁSZLÓ VERSEI: Engem mentettek szamáron: lapu-fülével játszadoztam, kötéllel a zsivaj-templomban én hadakoztam én tettem a gyógyos csodákat s a hála érte; én függtem két lator között s halál a vége a kő nehéz angyalt se láttam nem hiszek a feltámadásban Megtörik minden egyenes fény és árnyék halak vetélőivei szövök dobálok jobbról balra s jobbra szőttes tán ezt akartam: álom valahol csiga jár: a Nap s a hegytetőn szarvát kidugja ülök kő a patakfenéken A Pataki diákok - színpadon Kevesebb pénz a pénztárcában ül kell lemondani a tanácsoknak? Bár konkrétumok még nem születtek, de szinte bizonyosra vehető, hogy az elkövetkező esztendőkben a megye városai, községei, falvai kevesebb pénzből gazdálkodhatnak. A kormány nadrágszíj-megszorító politikája érződni fog a tanácsok gazdálkodásában is, s végezetül ez a mondat lehet a lényege azoknak a tájértekezleteknek, amelyeket a megyei tanács felelős tisztségviselői tartottak az elmúlt napokban Miskolcon, Ózdon, Sárospatakon és Le- ninvárosban. * Egy hete volt a Parlamentben munkaértekezlet a megyei tanácselnököknek. Ezen Maróthy László miniszterelnök-helyettes a következőket mondotta: — A területfejlesztés és a tanácsi gazdálkodás központi anyagi lehetőségei a következő években mérséklődnek, ez nehezíti mind a működési, mind a fejlesztési szükségletek kielégítését. A tanácsok középtávú terveihez képest az összes állami eszközök mintegy 10 százalékkal csökkennek, ezen belül a fejlesztési eszközök 35 százalékkal lesznek kevesebbek, mely várhatóan minden településcsoportot, illetve tanácsot érint. Ezért feladat, hogy a korábbitól eltérő szelektív helyi működtetési és fejlesztési politikát kell kialakítani, mely segíti az életkörülményekben fennálló legnagyobb feszültségek mérséklését, és egyensúlyra törekszik a városi és nem városi települések ellátásában. Majoros László megyei tanácselnök-helyettes Ózdon így fogalmazott: — A VII. ötéves tervi tanácsi tervet, lehet, felül kell vizsgálni... Ami végezetül nem jelent mást, mint hogy a tervidőszak hátralévő három évében kevesebb állami lakás, kevesebb iskolai tanterem, óvodai férőhely épülhet, s még egy sor más mindenről is le kell mondani. Tény: mostanság igencsak érzékenyebbekké váltak az emberek — s ezen nincs mit csodálkozni, — s a helyi tanácsoknak (ezek az intézmények állnak közvetlen kapcsolatban az állampolgárokkal) fel kell készülniük a feszültségek levezetésére. Nem lesz könnyű, pláne úgy nem, hogy az előre megálmodott, eltervezett dolgok egy részéről kényszerűségből le kell tenni! Egyébként, a tanácsok — legalábbis itt Borsodban — mintha előre sejtették volna, milyen megszorító intézkedéseknek néznek elé, ugyanis az ötéves terv első két évében, tavaly, illetve az idén igencsak ráhajtottak, már ami a beruházások megvalósítását illeti. Két év alatt a tervezett állami lakások 43 százaléka, az általános iskolai tantermek 48 százaléka, a középiskolai tantermek 56 százaléka, a kórházi ágyak 52 százaléka, az óvodai férőhelyek 67 százaléka elkészült. Hatvanhat település vízellátását kívánták megoldani öt év alatt, negyvenben ebből már van víz. * A területfejlesztés távlati alapelvei nem változnak — hangzott el a parlamenti tanácskozáson. — Folytatni kell az elmaradott térségek középtávú programjainak végrehajtását. A tervezettnél lassabban, de folytatódik a legkedvezőtlenebb térségek ellátási gondjainak megoldása, az alapfokú infrastrukturális ellátásban meglévő területi különbségek mérséklése. Borsodban egy híján másfél száz település tartozik a hátrányos jelzővel illetettek közé. Bármennyire is kevesebb pénz lesz a pénztárcában, a megyei tanács e falvak felzárkóztatásáról nem kíván lemondani. Mint ahogy a fejlesztési arányokat is fenn szeretnék tartani, s a folyamatban lévő beruházásokat sem hagyják félbe. Az állami lakásépítés azonban tovább csökken, de — s ez elhangzott a tanácselnökök értekezletén is — a lakásellátást olyan irányban korszerűsítik, hogy fokozódik majd a lakáshoz jutás biztonsága, s a családok változó szociális helyzetéhez igazodó arányosabb teherviselés alakul ki a hozzájutásban és a lakáshasználatban. A jövő évben a növekvő lakossági terhek ellensúlyozására nagyobb szociálpolitikai kedvezményt kapnak a lakásépítők, -vásárlók, a nagycsaládosok. Nem véletlen, hogy Ózdon Majoros László volt az előadó. A megyei tanács általános elnökhelyetteséhez a foglalkoztatási helyzet is hozzátartozik, itt Ózdon pedig — kimondva, kimondatlanul — munkanélküliség is van. A tanácsok feladata e tekintetben sem kevés. A munkahelyteremtés érdekében azon kell gondolkodniuk, hogy miképp lehetne az olyan kis szervezetek számát gyarapítani, amelyek felveszik a máshonnan — valamilyen ok miatt — felszabaduló munkaerőt. Borsodban jelenleg mindennap 70—80 ezer ember ingázik, s elsősorban azért, mert lakóhelyén nincs megfelelő munkaalkalom. A falvak megtartó képességét pedig főleg úgy lehet növelni, hogy helyben kínálnak munkát. Erre egyelőre kevés a lehetőség, a megyei tanács épp ezért további munkahelyek létesítését tartja célszerűnek ... I. S. A pataki kollégium egykori híres diákja, Komáromi János író hallatának 50. évfordulója alkalmából irodaimii estet rendezett a Rákóczi Gimnázium tanári kara és ifjúsága a Hazafias Népfront Városi Bizottságának és a Pataki Diákok Baráti Körének közreműködésével. A műsoros ünnepség előtt megkoszorúzták az író szobrát az iskolákértiben. Az irodalmi esten Dobay Béla gimnáziumi tanár ismertette Komáromi János életét, pataiki diákéveit, méltatta a maga korában igen népszerű, s napjainkban érthetetlenül agyonhallgatott író sokoldalú, gazdag munkásságát. Komáromi János a falusi szegénységből kiemelkedve, sohasem felejtkezett el sorstársairól: regényeinek, elbeszéléseinek hőseit gyakran vette soraikból. Több művében dolgozta fel történelmünk nevezetes eseményeit, azok kiemelkedő alakjait és az első világháborút, amelynek poklát maga is megjárta. Ma is élvezettel olvasott regénye az 1920-as években megjelent Pataki diákok. Ennek egyes történéseit, sajátos figuráit szép sikerrel mutatták be a mai pataiki diákok — dr. Fenyvesi András gimnáziumi tanár hatásos feldolgozásában. ' Szovjetunió: a 70. évforduló 1. Véletlen volt-e? „Nincs még egy ese• mény, amely olyan nagy hatással lett volna a XX. századra, mint a bolsevik forradalom”. Ezt nem szovjet tankönyvből vagy marxista műből idéztük, hanem az Egyesült Államokban 1984-ben kiadott Politikai szótár a Szovjetunióról és Kelet-Európáról című könyv szerzőitől. Ez az értékelés nyilvánvalóan feleslegessé teszi a címben szereplő kérdést. Valóban milyen véletlenről lehet szó olyan eseménynél, amely döntően hatott a modern történelem menetére. De a már említett szótárban az is olvasható, hogy az októberi forradalmat 1917-ben „fegyelmezett radikálisok kis csoportja” hajtotta végre, az ország viszont — úgymond nem állt készen a forradalmi változásokra. Nem ez az egyetlen nyugati kiadvány, amely szerint a forradalom társadalmi bázisa vagy rendkívül szűk volt, vagy teljesen hiányzott. Dze- wanovsky amerikai profesz- szor például a Szovjet-Orosz- ország története című, 1985- ben megjelent művében októbert „összeesküvők hatalomátvételének” minősíti, amit egy maroknyi, de jól szervezett kisebbség hajtott végre. De valóban ilyen volt a helyzet Oroszországban 1917- ben? Oroszország később lépett a kapitalista fejlődés útjára, bár igen gyors ütemben haladt. Nyilvánvaló tehát, hogy Oroszország Nyu- gat-Európához és az USA- hoz képest elmaradottabb volt társadalmi, gazdasági és politikai tekintetben. Ez azonban nem gyengítette, ellenkezőleg: fokozta az orosz társadalom ellentmondásait és forradalmi potenciálját. A proletariátus munkaideje Oroszországban hosszabb, bére pedig alacsonyabb volt, mint Európa más országaiban. A parasztok döntő többségének nem volt elég földje, sem felszerelése, jó részük pedig éhezett. A tömegek nyomorúságát csak elmélyítette az első világháború, amelyben az orosz hadseregnek nem volt elég lőszere, élelmiszere, gyógyszere, a katonákat járványok is pusztították. Az országban 1917 elejére a reálbérek 45—50 százalékkal csökkentek. Ráadásul 1917 márciusától júniusáig 586 vállalatot zártak be és több mint százezer ember került az utcára. Mindez a cári önkényuralmat elsöprő februári polgári-demokratikus forradalom után! A dolgozók szerteágazó politikai és más szervezetet építettek ki a jogaikért vívott harchoz. A legnagyobb tömeget összefogó szervezetek a szovjetek voltak, amelyeknek 1917 őszére több mint 20 millió választott tagjuk volt. A munkásosztály létrehozta a gyári bizottságokat, a vörösgárdát és a munkásmilíciát is. A munkások ellenőrzésük alá vonták a termelést, és nem vonakodtak erőt alkalmazni ott, ahol a gyártulajdonosok különösen mereven elutasították őket. A cárizmus megdőlte után a parasztok maguktól kezdték elfoglalni a földesúri földeket. A paraszt-szovjetek és földügyi bizottságok megszabták a földesúrnak végzett munka bérét, és ha nem teljesítették feltételeiket, akkor elvették a birtokokat. Ezt a jelenséget Lenin úgy értékelte, hogy a forradalom idején milliók és tízmilliók egy hét alatt többet tanultak, mint más álmos időkben egy esztendő alatt. A legfőbb tanulság, amit az 1917-es februári eseményekben a dolgozók egyre inkább elsajátítottak, annak felismerése, hogy további forradalmi változásokra van szükség. A cárizmus megdöntése után napirendre került a tőkés-földesúri ideiglenes kormány megdöntése, mert az nem hozta meg az országnak a békét, nem adott földet a parasztoknak, és nem vetett véget a munkások kizsákmányolásának. A bolsevik párt 1917 szeptemberében kiadott Minden hatalmat a szovjeteknek! felhívása valóban megfelelt a dolgozó osztályok és rétegek érdekeinek. Először ezt a jelszót 1917 áprilisában hirdették meg, s az ideiglenes kormány, illetőleg a szovjetek kettős hatalma idején, vagyis július elejéig a forradalom békés fejlődését szolgálta. Erre az időre a szovjetek vezető szerveiben a bolsevti- kok kerültek többségbe. Fontos volt az is, hogy élvezték a hadsereg mintegy feléinek támogatását, köztük a hátországi helyőrségek kétharmadáét. Az október véletlen voltát és nem demokratikus jellegét hirdető nézetek egyidősek a szovjet hatalommal. Erről az álláspontról szemlélve azonban érthetetlen, hogyan állta ki a szovjet hatalom a kegyetlen polgárháborút; miért tudott az az ország, amely az első világháborúban a császári Németországtól vereséget szenvedett, döntő vereséget mérni a második világháborúban a náci Németországra; 40 évvel később hogyan tudta ez az ország — amelyben a forradalom előtt a lakosság zöme nem ismerte a villanyt — megnyitni az utat a világűrbe az első szputnyik felbocsátásával ... Számtalan hasonló kérdést lehetne felsorolni. Ezekre azonban a szovjet történelem 70 esztendeje válaszol. Jurij Igrickij Lakásépítés... A jövőben még kevesebb állami lakás épül a megyében. Fotó: Laczó József A bolsevik párt aktivistái röplapokat szárnak szét Moszkva utcáin 1917-ben, a kettős hatalom idején.
