Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-09 / 238. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. októ bér 9., péntek Golyózó fiúk Átadták a felújított miskolci Béke mozit Ü A kazincbarcikai gyerekek kedvencévé vált Cs. Kovács László szobrászművész Golyózó fiúk című kompozíciója, amelyet 1966-ban helyeztek el a Május 1. út és az Épi- I! tök útja között, az egyik játszótéren. 1 Orosz nyelvű előadás A nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfor­dulója alkalmából országos és megyei rendezvénysoro­zatainak egyik eseménye lesz a megyei pedagógiai intézet szervezésében meg­hirdetésre kerülő orosz nyelvű előadás, melyet Al­bert Vasziljevács Luzs-a- novszkij docens, a Puskin Orosz Nyelvii Intézet mun­katársa tart, október 12-én, 14.30-kor kezdődően, a Di­ósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központ I. emeleti klubtermében. Az előadás témája: Irodalmi műveli a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójá­nak évében. A rendezők elsősorban az általános iskolai és a kö­zépiskolai, orosz nyelvet ta­nító tanárok részvételére számítanak, de szívesen lát­nak másokat is, akik ér­deklődnek a téma és az orosz nyelv iránt. Hegújulóban a művésztelep Sátoraljaújhely és környé­kének rajztanárai, művészet- barát pedagógusai nemrégi­ben körlevelet kaptak. Ho- monnainé dr. Jób Klára, a városi tanács vb művelődé­si osztály vezetője kérte őket egy beszélgetésre, amely — r&méljük — elindítója egy folyamatnak. Egy folyamatnak, amely­ben a nyertes a város, az oktatás és a művészetpár­tolók. Sátoraljaújhelyen ugyan nem élnék hivatásos művészeik, de ennek szakér­tői — ha pedagógusként dol­goznak is — igen. A város vezetése aktív alkotó közre­működésre hívja .a rajztaná­rokat, hogy a kifejlődő szí­nesebb, zajlóbb képzőművé­szeti élet részesei legyenek. Az újhelyi kiállítóterem már eddig is országos hírűvé vált jó adottságaival, figyelem­reméltó kiállítási program­jával. Üj lehetőség, hogy az alkotó kedvű rajztanárok is birtokba vehetik munkájuk­kal a falakat. Ha létrejön a szándék szerinti művészet- pártolók demokratikus fóru­mának megalakítása, akkor ők közösen állíthatják össze a kiállítóterem programter­vét. Az sem baj, ha egy-egy tárlat a nagyközönség ér­deklődésén, ízlésformálásán, művészetszemléletének ne­velésén túl az iskolai tan­anyaghoz is kapcsolódik. Az első helyi „rajztanár- konferencián" úgy tűnt, egy kicsit megilletődtek a jelen­lévők. Nem csoda. Ma még sajnos nem gyakorlat ez ná­lunk .. . S talán nem is elég­gé megbecsült helyen áll n rajztanítás. A beszélgetésen persze ez is szóba került A rajztanárok újhelyi stú­dióját. fórumát megalakul­nak tudhatjuk. Az említette­ken túl a tehetséggondozást is fel kell vállalniuk. A sá­toraljaújhelyi művészteleo- re ezután pályázat révén le­het bekerülni. Minthogy a művészeti élet megújításá­nak egységes koncepcióját sikerült a város vezetésének ikialakítania, így idekapcso­lódik a művésztelepen folyó munka is. Az alkotótelep mostantól kezdve felvállalja a Szár hegyi Kálvária dom­borműveinek — amelyek tör­ténelmi témát dolgoznak fel — elkészítését. Ez persze nem jelenti azt, hogy a te­lep munkájában kizárólag szobrászok vehetnek részt. Sőt az itt dolgozó alkotók között lehetnek elfogadott pályázatot küldő rajztanárok és a legtehetségesebb diá­kok. A diákokra a városfej­lesztési terv további alakí­tásában is számítanak. A „Hogy képzelem a várost és környezetét 2000-ben?" pá­lyázatra beküldött legjobb munkákat kiállításon láthat­ják majd az érdeklődők. Ha Sátoraljaújhely és kör­nyéke rajztanárainak első találkozója kicsit akadozva is indult, a folytatásban mindannyiunknak bíznunk kell. I. Nagy Gabriella Négy hónapig volt zárva Miskolc legnagyobb — és egyetlen eredetileg is mozi­nak épült — filmszínháza, a Béke. Ez idő alatt a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács, a Miskolc Városi Tanács, a Művelődési Mi­nisztérium Filmföigazgatósá- ga és a Borsod Megyei Mo­ziüzemi Vállalat közös anya­gi támogatásával, mintegy tízmillió forintnyi költség­gel felújították az erre már nagyon rászorult intézményt. Többek között új fűtőrend­szert építettek be, új szel­lőztetést, kicserélték a néző­tér széksorait, másként ké­pezték ki magát a nézőteret, természetesen új kinotechni- kai berendezéseket is be­építettek, kívül-belül meg­szépítették, esztétikusabbá tették. Férőhelyeinek száma — a kényelem érdekében — százzal ugyan csökkent, de a 656 ülőhellyel így is a város legnagyobb befogadóképessé­gű mozija maradt. A felújítás utáni átadásra tegnap délután került sor. Az ünnepi alkalomra egybe­gyűlteket Kasztner Sándor- né. a mozi üzemvezetője, egyben a moziüzemi vállalat pártszervezetének titkára köszöntötte, majd Borsos Árpád, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács V. B. művelődési osztályának ve­zetője adta át használatra a filmszínházat a mozivállalat- na'k, illetve a filmszerető közönségnek. Szólt többek között a korszerű, komfor­tos, minden követelménynek megfelelő mozi iránti jogos és régi türelmetlenségről, il­letve annak e mozi felújí­tásával történt kielégítésé­ről, a vizuális kultúra és benne a film szerepéről, az ahhoz szükséges körülmé­nyekről, a Béke mozira vá­ró sajátos feladatokról. Ezt követően premier előt­ti bemutató keretében leve­títették az ünnepség részve­vőinek Kovács András új, a mozikba csak két hét múlva kerülő Két választás Ma­gyarországon című filmjét, amelyet előzetesen Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató aján­lott a jelenlévők figyelmébe. A vetítés után — mivel je­len volt a rendező Kovács András — közönség-alkotó találkozó és a filmhez kap­csolódó gondolatcsere is sze­repelt lapzártakor a prog­ramban. Javult a fogászati ellátás (Folytatás az 1. oldalról) és hogy gyermekcipőben jár a prevenció, arra jó példa ez a statisztika: u 6 éves gyerekek 70 százaléká­nak ép még a foga, ám a 12 éveseknek már csupán 5 százaléka bír jó fogsorral. Nem megoldott a 14—16 évesek fogvédelme, így ko­rán besorolnak a „védtelen" felnőttek közé. Az egészség­ügy a só fluorozását tarta­ná hatékony megelőzési esz­köznek, ám ennek egyelőre akadályai vannak. Mint ismeretes, az AIDS, a fertőző májgyulladás és más vírusokozta betegség a fogorvosi kezelés során is terjedhet. Az AIDS-es bete­geket már külön fogorvosi rendelőkben kezelik, de ez az óvintézkedés kevés. Nincs annyi műszer, hogy minden beteg után sterilizálni tud­ják, egyelőre meg kell elé­gednünk a gondos fertőtle­nítéssel. A menthető fogak gyó­gyítása érdekében további ösztönzőket kell találni, hogy a periférikus területekre is letelepedjenek fogorvosok. 'A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ezt követően a hul­ladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosításá­ról tárgyalt. E népgazdasági és környezetvédelmi szem­pontból egyaránt jelentős témában négy évvel ezelőtt alapvizsgálat volt, mely nagy pazarlásokra hívta fel a fi­gyelmet. A mostani utó- vizsgálat megállapította, hogy bár vannak pozitívu­mok, lényeges javulásról még most sem beszélhetünk. Továbbra is sok a hulladék, a selejt, értékes másod- nyersanyagok mennek ve­szendőbe, mert a vállalatok nem ösztönzik dolgozóikat, hogy a keletkezett hulladé­kot összegyűjtsék. válogas­sák saját munkaterületükön. A kisebb jutalmazások, pá­lyadíjak nem bizonyultak elégségesnek. Nem -meg­nyugtató a veszélyes hulla­dékok tárolásának, megsem­misítésének gyakorlata sem, egyre sürgetőbbé válik egy regionális égetőmű létesítése. A testület a vizsgálat nyo­mán megállapította, hogy csakis társadalmi összefo­gással lehet elősegíteni a másod-nyersanyagok hasz­nosulását, amely — majd' minden esetben — egyet je­lent környezetünk védelmé­vel. I. gy. Ma este a képernyőn Farkasok és bárányok Orosz klasszikus, Osztrovszkij művé­nek tévéváltozata látható ma 20.05-től az első műsorban a Budapesti Művészeti Hetek keretében. A Farkasok és bárá­nyok című drámát Makai Imre fordítot­ta és Horvai István rendezte a kamerák elé, E műsor sokak számára ismerős, ha­zai színpadjainkon többször szerepelt, a magyar színjátszás legkiemelkedőbb egyéniségei jelenítették már meg alakja­it. Most a tévéjátékban is nagyszerű szí­nészekkel találkozhatunk. Képünkön a legfőbb szereplő,' Tábori Nóra látható Gáspár Sándor társaságában, de további tizenhét színész alakítását is élvezhetjük. Köztük például a Pap Veráét, Vajda Lászlóét, Bánsági Ildikóét, Szilágyi Tibo­rét, Szoboszlay Sándorét. Több gondolat bánt engemet... \ N éhány hete cirkusz volt Miskolcon. Nem kell félreérteni, nem ramazúri, hanem valódi cir­kusz, kupolás sátorral, bohóccal, légtornásszal, állatokkal, lakókocsikkal, minden ilyesmivel. Amióta — valami húsz esztendeije, ha nem több valamivel — a Búza teret telerakták autóbusz-állomásokkal, a ván­dorcirkuszok kiszorullak e hagyományos helyükről, s a város vándorollalja őket oda, ahol éppen akad valami üres terület. Voltak már valahol a Vászon fehérítő utca helyén is, amikor éppen ott volt szanált terület, több­ször voltak a Telegdi, illetve Kőris Kálmán utca ugyancsak letarolt ugarán, meg másfelé. Most a régi hely, a Búza tér szomszédságában verték fel sátru­kat a Madarász Viktor, Beloiannisz, Szűcs Sámuel utcák és a Búza tér határolta négyszögben. Mert nap­jainkban ez is üres terület, sőt a szomszédsága, a Madarász Viktor és a Szeles utca közé cső rész is, ahol csak két házat hagytak meg — feltehetően ide­iglenesen —, hogy a Temetkezési Vállalatnak legyen hol fogadnia a gyászoló ügyfeleket. Nos, itt csinnad- rattázotl a közelmúltban a cirkusz. Szeretem és tisz­telem ezt az ősi művészetet, s nem örülök annak, hogy városunkban valójában nincsen hely számuk­ra, illetve mindig olt jelölnek ki nekik teret, ahol éppen akad. — De valójában nem is a cirkusz érdekében akartam én szólni most. Ez a legutóbbi cirkuszelhelyezés csak apropóul szolgál arra, hogy el­töprengjek a miskolci szanált lakóterületek hosszas sivárságán, ürességén. E legutóbbi térség, ahol most produkálta magát a varsói társulat, jó két eszten­deje áll üresen, az itt volt lakóházakat lebontották, lakóit szétköltöztették. Általában igen sokáig állnak üresen a lepusztított lelkek, míg végleges hasznosí­tásukra sor kerül. Például a már említett Kőris Kál­mán utcai — Szinva-parli — telek milyen régen vár­ja hasznosítását!? — Tudom, hogy a szanálás sem könnyű dolog, de a buldózerek hamar elvégzik mun­kájukat, s áll a terület üresen. Emlékezzünk csak a Széchenyi utca 3—9. számú telkekre, meddig álltak üresen! Mintha a szanálás és az új beépítés között túl hosszú lenne az idő, mintha hamarabb szanálná­nak, mint eldöntenék, miként hasznosítsák a felsza­badult telket, illetve területet. Lehet, hogy ez csak a laikus elképzelése, de a járókelőnek ez a benyo­mása. Mert azt azért senki sem hiszi, hogy csak azért állnak üres nagy területek a városban, hogy legyen hová 'telepíteni a vándorcirkuszt... * Nincs messze ettől a témától egy másik gondola­tom: a városi terek kialakulása, illetve alakítása, meg hogy egyáltalán, mi az a tér városépítési foga­lomként. Azt már korábbi nyilvános vitákból megta­nulhattuk, hogy az építészek szerint a tér minden oldaláról épületekkel lezárt, körülhatárolt terület, amelyet a tervezők igy alakítottak ki, s nem nevez­hető térnek az a térség, amelyet nem alakítottak, ha­nem alakult. (Táblát ugyan nem lesznek rá „ez a tér nem tér" felirattal, mint az egykori vasúti kalauz a tévesen lyukasztott jegyre felírta.) Ezt az álláspontot — gondolom, mert hivatalos szakemberek így mond­ják — némely nyilatkozatokban városi vezetők is megerősítették már, s ebből megtudhattuk, hogy pél­dául a miskolci Népkert mellett, illetve a megyei könyvtár előtti térség sem volt tér, mert nem alakí­tották, hanem a szanálások során alakult. Be is kel­lett sürgősen építeni, ott lesz a technika háza. Újab­ban olvasom, hogy a Petőfi tér sem tér, mert miu­tán lebontották mellőle azt a hosszú sárga házat, amely nyugati irányban szegélyezte, kitágult és a legközelebbi betonházig megnövekedefct. Nosza, gyor­san oda egy lakóházat, meg ABC-áruházat, nehogy lezáratlan térséget véljenek laikus városlakók térnek, fgy az apróka Petőfi tér marad a hajdani méretben, amikor még Tetemvár térnek, meg Fáspiacnak hív­ták. De érvényesül a szakmai előírás. Merőben más kérdés, hogy a városlakó, akire szinte semmi szn terület nem jut, s nem néz utána szakmai könyvek­ben, még az értelmező szótárban sem, hogy mi ér­tendő építkezési vonatkozásban tér alatt, a mind na­gyobb (térségre vágyik, hogy kicsit szabadabban, le- vegősebb környezetben érezhesse magát, s nem is tud tenni semmit, mert — magister dixit — a szak­ember másképp vélekedik, a városvezetés csak annak hisz és ami nincs megtervezetten körülépítve, az nem tér, tehát minden talpalatnyi helyet elfogad beépí­tésre szántnak. Csak azon gondolkodik, vajon Mis­kolc nagyon szép tere, a Szabadság tér, amelyet a múlt század vége felé már tervek szerint alakítottak ki, térnek tékinthető-e, hiszen nincs lezárva, körül­építve: északról a Széchenyi utca jelenti a szélét, délről meg korábban a Szinva-palak, most meg a Déli terelőút kezdő szakasza . . . * Semmi bajom a Spaten márkájú sörrel, ezt elöl­járóban el kell mondanom. Sőt, a miskolci Spaten sörözővel sincs bajom. Mégis emlegetem, mert nem hagy nyugton a múlt héten tartott sörös ünnepség. Sörfesztiválról ír egyik, sörünnepről a másik miskolci lap. A lényeg, hogy a Spaten söröző a bajor otthon és a müncheni Oktoberfestek mintájára a sör ünne­pét és annak visszatérő rendszerét akarja meghono­sítani látványos hacacárétokal és sörivó-versennyel egybekötve. Nos, a sörivó-versenynek hiába adunk ideológiai alátámasztást, hogy a kulturált italfogyasz­tásra akar szoktatni a mértéktelen alkoholfogyasz­tás ellenében, csak ivásra biztató dolog ez is, még ha versenynek is nevezzük. Mert a verseny mégis­csak az italfogyasztásban és annak reklámozása ér­dekében folyik. Ez pedig olyan, mintha azt hirdet­nék, ne igya a kisvárdai szeszt, az abasári bort, ha­nem helyette a mi sörünket. Olyan dolog ez, mint a kútnak és kávájának szólásbeli esete. A másik: a ba­jorok példája, ök mit ünnepelnek, hogyan ünnepel­nek, mit isznak, az ő dolguk. Példának ne éppen ezt tekintsük. Nemcsak azért, mert a sör ünneplése ott nyugszik népi hagyományokon és nem nálunk, meg hogy ott, a bajor sörpincékből hajdan elindult vala­mi szomorú emlékű dolog is. hanem azért, mert van az NSZK-ban más is. amit példaként vehetnénk. Pél­dául a munkamorál.. . (benedek)

Next

/
Thumbnails
Contents