Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
1987. október 31., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Gazdaságpolitikai aktíva Miskolcon A megyei pártbizottság székházában október 8-án gazdaságpolitikai aktívát tartottak, a párt kibontakozási programjából adódó megyei feladatokról. A vitában kilencen kértek szót, azonban Básti János: az aktívaülésről szóló tudósításunkban, terjedelmi okok miatt ezeket nem tudtuk közölni. Ezért lapunkban — visszatérve az aktívára — közreadjuk az elhangzott felszólalásokat. Célunk: n dolgozók foglalkoztatási és szociális biztonságának megőrzése A vezetők intelligenciaszintjéről Gáz helyett ígéret? Kérdezzen - az tsm-wmm válaszol N V ✓ KÉRDÉS: (Kiss Ferenc, Miskolc, Vándor Sándor u.) Milyen o vezetők intelligencia- szintje? Mérhető-e? Mérik-e? Az újságíróké? Bevezetőjében Básti János, az SZMT vezető titkára arról beszélt, hogy a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében élő háromszázezer szervezett dolgozó nap mint nap részese gazdasági, társadalmi életünknek, a végbemenő eseményeknek. Kinyilvánította, hogy azj ország mai helyzetére tekintettel, a megyei pártbizottság feladattervében foglalt változások elodázhatatlanná váltak. — Szakszervezeti mozgalmunk támogatja a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának végrehajtására irányuló törekvéseket, mert látjuk, hogy a feladattervben megfogalmazott teendőknek. nincs ésszerű alternatívája — húzta alá Básti János, majd így folytatta: — A szakszervezeti mozgalom alapvetően érdekelt a szocialista fejlődés alapjául szolgáló társadalmi-gazdasági kibontakozásban, hiszen a hatékony gazdaság, az elért eredmények megfelelő, bázisul szolgálnak a szakszervezeti mozgalom számára is. Számos tényezőt fi • lembe véve vitathatatlan, hogy megyénk az országos átlagnál is rosszabb helyzetben van. Különösen nyugtalanítja a szakszervezeteket, hogy a megye népessége csökken, a munkaképes emberek foglalkoztatása alacsonyabb, mint az országos átlag, az aktív keresőknek több mint a Tele az általános iskola nyolc osztályát, vagy még azt sem végezte el, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya mindössze hét százalék. Az SZMT vezető titkára beszélt arról is, hogy Borsod gazdaságában túl magas a termékek életkora és a nullára leírt állóeszközök száma, de az is elgondolkoztató, hogy az elmúlt esztendőben csupán egy-két százalék volt az új gyártmányok aránya. — Tényként állapíthatjuk meg — folytatta felszólalását Básti János —, hogy az egy főre jutó átlagjövedelem ugyancsak jelentősen elmarad az országostól. A megye összlakosságának ugyanis több .mint az egynegyede kétezerötszáz forint alatti havi jövedelemmel rendelkezik, az eltartottak aránya magas, a nyugdíj átlaga 3300 forint, s a lakosság eladósodása növekszik. Figyelmeztető az is, hogy a táppénzesek számát tekintve az első helyen állunk a megyék negatív rangsorában, a rokkant, illetve a megváltozott munkaképességűek száma pedig csaknem eléri a tizenötezret. — Bizonyára, senki nem vitatja, hogy ezek a problémák, illetve megoldásuk lehetősége szorosan összefügg gazdaságunk színvonalával és a gondok nem csökkenthetők számottevően egy-két év alatt. Ezért ikülönösen fontosnak tartjuk az elkövetkező időszakban a gazdaság hatékonyságát előrevivő szerkezetváltás végrehajtásának meggyorsítását, a mezőgazdaság további romlásának megállítását, a szellemi erőforrások növelését, gyarapítását. — Ez a folyamat természetesen feszültségekkel terhes, ezért alapvető törekvésünk a dolgozók foglalkoztatási és szociális biztonságának megőrzése. Éppen ezért fontos kérdés számunkra a szerkezetátalakítás végrehajtásának módja, a rászorulók szociális ellátásának fejlesztése, a gyermeknevelés támogatása, a pályakezdők, családalapitók otthonteremtésének könnyítése. Álláspontunk az, hogy a teljes foglalkoztatás vívmányainak megőrzése érdekében a visszafejlesztés stratégiájának együtt kell járnia a fejlesztés stratégiájával. Első számú érdeknek tartjuk az új, hosszú távon jövedelmező munkahelyek létrehozását, a vállalatok, intézmények és az egyének teljesítményének növelését és szükségmegoldásnak a felszabaduló munkaerő időleges kezelhetőségének szervezését. Az SZMT vezető titkára felszólalásában utalt arra, hogy a megyei pártbizottság feladatterve fontos tennivalónak jelöli meg a jelentős gazdasági struktúraváltással együttjáró foglalkoztatáspolitikai és szociális feszültségekkel való tervszerű foglalkozást és ebben a megye szakszervezeti mozgalmát is felelőssé teszi. — Ez a felelősség a szak- szervezetektől a dolgozók érdekképviselete, érdekvédelme ellátásában az eddig megszokottól talán keményebb, harcosabb kiállást és a végrehajtás időszakában jelző, ellenőrző, mozgósító szerepük fokozását követeli meg — hangsúlyozta a felszólaló. — A gazdálkodás, illetve a foglalkoztatás hatékonyságára irányuló törekvéseket támogatjuk, de a létszám- leépítéseket csak abban az esetben tudjuk tudomásul venni, ha a gazdálkodó szervezetek mindent megtettek annak érdekében, hogy a hatékonyságot belső átcsoportosítással, az átképzések igénybevételével, a munka- szervezési hiányosságok felszámolásával fokozzák és a legvégső esetben alkalmazzák a létszámcsökkentést, elbocsátást. S ne büszkélkedjen senki azzal — különösen ne szakszervezeti vezető —, hogy elküldtünik száz régi dolgozót és igv egy százalékkal több került a borítékba. De az sem dicséretes, ha eltekintünk a frissen végzett szakmunkások, diplomások alkalmazásától. — Persze vannak jó példák is megyénkben. Megemlíthetem a Szuhavölgyi Bányaüzemet, ahol fogadták a Rudabányáról, Ormosbányáról elkerült bányászokal. Egy másik példa a BÉM esete, ahol nem elbocsátanak hetven dolgozót, hanem átképezik őket, amit az érintették is vállaltak. A képzés és átképzés természetessé válása újabb tartalékokat hozhat felszínre a megújulás folyamataiban. Jól kamatozó befektetés lehet az LKM képzési programjának megvalósítása is —, amely több ezer dolgozót érint —, továbbá a szakmunkásképzők, a továbbképzési centrumokká fejleszthető oktatási intézmények támogatása. L. L. Tanulók VÁLASZOL: Nagy Zoltán főszerkesztő: — A műveltségszintet is nehéz mérni, még inkább az intelligenciáét. -Emlékeztetem a kérdezőt, a Magyar Televízió által vetített Szent- Györgyi-interjúra. A Nobel- díjas tudós meggyőzően szólt a lexikális ismeretek halmozásának feleslegességéről. Így ugyanis nem marad idő és erő a gondolkodásra. Szerinte a lexikális tudás egymaga nem jelent műveltséget. Az alkalmazása igen. A kérdéshez v.issaatérve: a műveltség még csak mérhető viszonylag egzakt módon. Hiszen az iskolai végzettség, a nyelvtudás, a rendszeres továbbképzésben való részvétel, az olvasottság — ki mennyit, mit olvas —, esetleg felmérések, képet adnak — ha nem is teljeset — egy ember műveltségéről. Nehezebb a dolgunk az intelligencia kimutathatósá- gával. bár vannak felméréskísérletek. Mi lehet az „értelmi működés” fokmérője, mondjuk a vezetőknél? Nyilván az ismereteknek, a készségeknek, a gyakorlatban történő realizálása. Tehát munkájuk eredményessége. Ez mérhető, ha úgy tetszik, például egy gazdasági egység eredményében, a tantestület működésében, az intézmény produktumában és így tovább. Feltétlenül mérhető a munkahelyi légkörben, az emberi viszonylatokban, a demokratikus fórumok működésének milyenségében. Ha röviden is, talán sikerült érzékeltetnem, hogy én nem hiszek, nem bízok az intelligenciaszint amolyan egyszeri, vagy akár többszöri térképezéséiben, bár ezek adhatnak támpontokat, Az i n teli i gén cias zin t az önmegvalósítás folyamata, a munka tartós eredménye, a munkatársak kezelése, hogy tudniillik mennyire tudja magával ragadni az adott vezető a rábízott munkatársakat. Így is fordíthatom a kérdést: mennyire rátermettek, mennyire eredményesek ma Magyarországon a különböző szinteken dolgozó vezetők. A követelmények ismertek, az is, hogy azok az utóbbi években gyorsan növekedtek. Vegyük csak sorra a követelményeket: a szakmai, a politikai, az erkölcsi megfelelés, a vezetői rátermettség. (Kibontását lásd a vezetési ismeretek tanfolyamokon, illetve azok tankönyveiben.) A gyakorlat persze sokszor elmarad a követelmények mögött. Egyértelműen állítom azonban, hogy gyakorlatunk e téren gyorsuló ütemben igyekszik megfelelni a mind magasabb követelményrendszernek, és ennek kedveznek a napirenden és az előttünk lévő kibontakozási és reformfolyamatok. Ha tíz—húsz év előtti állapothoz viszonyítom mai helyzetünket, óriási az előrelépés; a legújabb párt- és kormánydokumentumokban megfogalmazott igényhez mérve nagy a lemaradás. Terjedelmi okok miatt csak jelzem: még nagyfokú az ötletszegénység, nem elégséges a vállalkozói, a 'kezdeményezőkészség. Igényeink, no meg kényszerítő helyzetünk is számomra garancia arra, hogy e kérdéskörben is gyorsulnak az egészséges folyamatok, és mind kirívóbbá válik a visszamaradottság, a vezetői alkalmatlanság, amelyről azt valljuk, hogy nem kell megvárni, amíg bekövetkezik, meg kell előzni, azaz időben váltani kell. Az újságírók intelligencia- szintje? Naponta megjelenik az újságban, s ez bizony „fertőző” pozitív és negatív irányban egyaránt. Nem vagyok elégedett, a szakma reputációja nem nőtt a kívánatos mértékben, és ez érezteti hatását az in- telligenciaszinbben is. Ezzel együtt büszke vagyok a magyar sajtó összteljesítményére. A magyar pártnak az ellenforradalom óta kialakult sajtópolitikáját, nyíltságunkat — tapasztalatom szerint — elismerés övezi a világban. S ebben szerényen jelen van az újságírók napi munkája is. Végül egy adat: az Észak-Magyarország példányszáma 1970-ben alig haladta meg a 70 ezret. Most tartósan százezer fölött jelenünk meg. Nem túlozzuk el ennek a jelentőségét, de jólesik a kedves olvasó bizalma. Ezért még keményebben, igényesebben akarunk dolgozni a jövőben, többek között ilyen, az olvasóval együtt szerkesztett, KN-ro- vattal. KÉRDÉS a Cseresznyés utca lakóitól, Görömböiyröl: Harmincezer forintot fizettünk azért, hogy komfortosabb körülmények között éljünk, vagyis Hogy a gázt bevezessék utcánkba. ígéretet kaptunk orra, hogy már az idén gázzal főzhetünk és füthetünk. Bár javában benne járunk a fűtési idényben, de gázunk még nincs. És egyéb tüzelőnk sincs, ugyanis a gáz reményében már nem vettünk szenet. Meddig kell még várnunk, s kinek a hibájából kell várnunk? VÁLASZOL: Katona Zoltán, a Tigáz miskolci üzemigazgatója: — Ezen a hétvégén már lesz gáz ezekben az utcákban, sőt mire ez a cikk megjelenik, minden bizonynyal már van is. Nem mi vagyunk a hibásak. Október 16-án volt a vezeték műszaki átadás-átvétele, s mi ettől az időponttól számított két héten belül üzembe helyezzük azt. Hogy miért ilyen későn láthattunk munkához? Ezt azt hiszem, a beruházótól, az Uniber-től kell megkérdezni. Ugyanis a vezeték már augusztus 25-én elkészült, s mi azóta vártunk arra, hogy üzembe helyezhessük ... Ha mondjuk az utcák közös képviselője — aki jogviszonyban áll a beruházóval és a kivitelezővel egyaránt — jobban odafigyel feladatára, akkor lehet, hamarabb megtörténhetett volna a műszaki átadás-átvétel, s hamarabb lett volna gáz az utcákban. Egyébiránt .nemcsak a görömfoölyi lakóik járnak ilyen cipőben, összességében 47 létesítmény áll a gázbekötés előtt. Akad nem egy olyan utcaszakasz, ahol a vezetéket még be sem fedték, s ha bejön egy nagy hideg, akkor aztán valóban „lőttek" az idei gázbekötésnek. Kétségtelen, ez az utóbbi idők legnehezebb esztendeje számunkra. Napjában kétszáz—hatszáz hibabejelentés érkezük hozzánk — a konvektorhi-bákat nyáron is meg lehetett volna reparálni —, s emellett kell szerelőinknek a bekötéseket is elvégezni, ott, ahol a kivitelezők, beruházók ehhez minden feltételt megteremtettek. Sajnos ezek a cégek nem állnak feladatuk magaslatán, neim veszik komolyan munkájukat, nekünk pedig arra nincs jogkörünk, hogy sürgessük őket. A közös képviselők megtehetnék ezt. Végezetül: ahol minden adott, ahol megtörténik a műszaki átadás-átvétel, ott a Tigáz két héten belül lép, s gázt ad a fogyasztóknak ... KÉRDÉS Krompaszky Csongor miskolci olvasónktól: Miskolcon, a Győri kapuban átépítik a villamosvagányokat. Megfigyelésem szerint az északi, illetve a déli vágányok építési technológiája eltér egymástól, ugyanis a sinek közé a déli oldalon távtartó vasakat raktak be, az északin ez hiányzik. Vajon a határidő sürgette az építőket, hagy ezt kihagyták, avagy most már más módszerrel dolgoznak? : VÁLASZOL: Farkas László, az Észak-magyarországi Állami Épitőipari Vállalat főépi- t és vezetője: — Sem ez, sem az. Tény, szoros a határidő, de ez nem jelenti azt, hogy megsérthetnénk a műszaki, építési előírásokat. Nem hagytunk ki semmit, sem most, sem korábban. Azok a távtartók — s erről akár személyesen is meg lehet győződni — igenis mindenhol ott vannak a sínek között. A burkolással párhuzamosan szereljük be, a burkolást pedig a villamosközlekedés fenntartása mellett végezzük. Az ideiglenes gyalogátjáróknál, a Ságvári utcánál és a Városgondnokság épülete előtt, természetesen ezeket a vasakat nem építettük be, majd csak akkor kerülnek itt helyükre, amikor a betonpaneleket véglegesen elhelyezzük. Egyébiránt a két vágánypár között -valóban nincs távtartó, de ide nem is kell. Valószínű a kérdező ezt láthatta, innen hiányolhatja ...
