Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1987. október 31., szombat Az idén átadott korszerű egészségügyi központ. Szirmabesenyő itt és most Ma már Szirmabesenyő sem illik az igazi értelemben vett, idilli hangulatot árasztó faluk sorába. Mert milyen is volt régen, ahogyan az itteniek visszaemlékeznek? . .. A gondosan rendbentar- tott, takaros portákon libák meg kacsák totyogtak, tyúkok kúráltak napközben. A kerítés melletti kispadon pipázó öregemberek, fejkendős asszonyok sütkéreztek, ha idejük engedte. És mindenkor mondtak egy kedves szót, egy „Hogy vagyunk ?”- ot az arra haladóknak, még akkor is, ha az arc ismeretlen volt. Szürkületkor meg szélesre tárták a nagykaput, így várták a közeli legelőkről a csordákból hazaérkező szarvasmarhákat. A csillagok fénye este már a csöndes, nyugvó falut világította meg. Az emberek korán feküdtek és korán keltek. És milyen a mai Szirmabesenyő? ... A tanácselnökkel, Fedor Vincével járjuk a falut. Nappal néptele- nek az utcák, a lakosok többsége már nem ismeri egymást. Szó nélkül kerüli ki a fiatal az időset és fordítva. A kispadok eltűntek, a mozaiklapokkal díszített udvaron autók állnak. Az ötezer lélekszámú település munkaképes korú lakóinak kilencven százaléka eljár innen dolgozni. Kenyérkereseti lehetőséget néhány kereskedelmi és oktatási intézmény, s kis részben a Bükk- alja Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet ad. Az állattartási kedv sem a régi. A csorda létszáma ugyancsak megfogyatkozott. A nagyközségben mindössze tizennyolc tehenet számlálnak. Egyre kevesebben vállalkoznak aprójószágok tartására, sertéshizlalásra is. Sőt, a régi tornácos házak mellett felépült, modern, többszintes otthonok lakói gyakorta panaszkodnak a tanács elnökénél a szomszédra, aki disznókat nevel és az ólból áradó szag mindenkor okol ad á veszekedésre, a por,öllésre. Na és a tehenek?... Azok meg állandóan összepiszkítják a társadalmi munkában kicsinosított lakókörnyezetet. Egyszóval minden megváltozott... A főútról érkezőt cifra emeletes házak fogadják. Üj lakótelep húzódik meg a nagyközség másik oldalán, a horgászok „paradicsomához” vezető út mentén, a szirmai tó közelében is. Nemrégen épültek. A tanács hat esztendő alatt 150 telket adott el. Tavaly 190 forintot kértek érte négyzetméterenként. Az igény persze jóval nagyobb, mint amennyinek a kielégítésére a területen adott a lehetőség. Az egyik oldalon a Sajó, a másikon a repülőtér, a harmadikon a Borsodi Ércelőkészítő Mű szab határt a terjeszkedésnek. A körülzártság miatt most úgynevezett belső feltárással próbálkoznak az építkezők segítségére lenni. A nem túl népszerű kisajátítás már folyamatban van. Előreláthatóan negyven jelentkezőnek tudnak a közeljövőben ily módon telket kínálni. Sokan szeretnének Miskolcról kiköltözni a megyeszékhelyhez közeli településre, ám a tanácson természetesen elsősorban a helybéliek igényeinek kielégítésére törekednek. A formálódás, az átalakulás része a kereskedelmi hálózat bővítése, az egészség- ügyi ellátás színvonalának a fejlesztése és a gyermekintézmények k orszer űs í tés e. Ebbe a könbe tartozik annak az új, háromszáz négyzetméteres alapterületű ABC-áru- háznak a megépítése és egy régi egység bővítése, amely áfész-beruházásban, a megyei tanács támogatásával készül el a következő nyárra. A minden igényt kielégítő egészségügyi központot már 'birtokukba vehették a település lakói. A Miskolci Építőipari Kisszövetkezet kivitelezésében épült egészség- ügyi komplexum és berendezései nyolcmillió forintba kerültek. Mielőbbi átadásához nagy segítséget adott a megyei tanács négymillió forintos céltámogatása. Itt alakították ki a két körzeti orvosi rendelőt, a fogászatot, a fizikoterápiát, a laboratóriumot, és helyet kapott az épületben az ügyelet, valamint a szakrendelés is. A szirmabesenyői lakosok harminc százaléka harmincöt éven aluli. A fiatal házasok gyermekeinek felügyeletére négy óvoda hivatott. Sajnos, a magas térítési díj miatt sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel, így ma közülük csupán hármat üzemeltetnek, azt is meglehetősen alacsony kihasználtsággal. Az alig több mint félezer általános iskolás korút — többszörös bővítés után — tizennyolc tantermes és egy tornateremmel rendelkező intézményben oktatják. (Korábban ez a régi kastély épületében történt, ám a muzeális értékű „örökség” ma már erre alkalmatlan. Hasznosítására évek hosszú sora alatt sem született érdemi döntés. Lehet, hogy az ódon falak végleges pusztulásra ítéltettek?!...) A nyugdíjasok száma alig haladja meg a nyolcszázat. Elsősorban rájuk gondoltak a tanácson, amikor elhatározták, hogy a volt orvosi rendelőt öregek napközi otthonává alakítják át. Terv szerint egy év múlva, húsz idős ember fogadására lesz alkalmas a napközi. S hogy mik tartoznak még a helyi tanács legsürgetőbb teendői sorába? Elsősorban a már említett telkek kialakításának a folytatása, a szolgáltatás színivonalának a javítása, továbbá a Miskolcot Szirmabesenyöve! és Sajóke- resztúrral összekötő két nyomsávú út megépítése, mely megkönnyítené a közlekedést a város és a nagyközség között, ugyanis ezzel kikerülhető lenne a vasúti sorompó, amelyet gyakran fél órán túl is zárva tartanak. A villanyhálózatot és a belső közlekedési utakat már kiépítették, mint ahogyan a vezetékes ivóvízhálózatot is. A csatornázás,, illetve a gáz bevezetése a jövő tervei között szerepel. . . Monos Marta Képek: Fojtán László „Lágyan szól az estharang.. ” A haiang kondulása nem hagyja nyugton az embert; évezredes beidegződés alapján kíváncsian teszi föl a kérdést: „Miért, kiért szól a harang?”. A harangzúgás jelentést hordoz, üzenetei közvetít; tüzet, árvizet, ránk törő veszedelmet, elmúlást, örömet és fájdalmat ad hírül. Néha még a társadalomban elfoglalt szerepünkre is figyelmeztet a harang kondulása. Ha szülőfalumban élnék, és vége szakadna élelemnek, a három harang iközül a középsővel csendítenének három verset. Nem a nagy- harang kondulna meg, mert az csak a hatvanon felüli hitesebbeknek jár, és mivel a harangok világában mai napig ismeretlen fogalom a női emancipáció, ezért szólna nekem háromszor, az asszonyoknak csak kétszer. Ahány ház, annyi szokás! Ahány templom, annyi ösz- szecsendülő akkordja a harangoknak. Hej, ha a harangok beszélni is tudnának, nemcsak felirataikkal adnának hírt születésükről! Pedig van „nyelvük”, de csak a zenei hangok rezgéshullámain szólhatnak hozzánk. Mérhető decibeljeikkel, akkordjaikkal, ritmikájukkal, hajdani korok emberének zenei élményeivel és gondolataival kerülhetünk kapcsolatba. Őseink üzennek a harangszó állal, és ha mindenszentek estéjén kitartóan szólnak a harangok, mi is ápoljuk a kapcsolatot volt szerelteinkkel. * Hallgatom a harangszót ezen az estén; valamennyi, a haranggal kapcsolatos emlék feltör bennem a tudat mélyéből. Szinte a közhelyekké merevült szólások kergetőz- nek agyamban: A harangok Rómába mentek . . ., Akiért a harang szól... Harangoznak a toronyban ..., Megkondult a kecskeméti öregtemplom nagyharangja. Kodály Háry János daljátékának a bécsi Burg harangjátóka igencsak elhalkul, ha Mozart Bűvös csengettyűjére gondolok. Játék, varázslat, öröm váltogatja egymást. Aztán elfog a keserűség, ha arra gondolok, hogy a harangoknak is be kellett vonulniuk. Hány ezer harang, a magyar nép tárgyi kultúrájának emléke esett áldozatául az esztelen háborúnak. Némi megnyugvással gondolok a béke éveire, amikor a borsodi és zempléni tájakon újra megcsendülhettek az új harangok Slezák Rajáéi harangöntő míves munkája nyomán. * 197?. nyarán kanadai rokonokkal jártam a Muróny völgyében. Kerestük a múltat, kutattunk az ősök után. A licei templom ajtaja mellett egy kisebb harangra csodálkoztunk rá, amolyan csincsellér-f élére. Alig volt nagyobb, mint egy jókora kolomp, amilyet hajdanán a közeli jolsvai kolompkészí- tők fabrikáltak. Megkondí- tottuk a kis harangot, majd kisilabizáltuk a „születési” dátumát: 1692. — It’s incredible! — azaz: Ez hihetetlen! Aztán szociológusként a hazalátogató hazánkfia hosz- szú monológba kezdett: „Ez a harang már akkor szólt, amikor Kanada még nem létezett? Már öreg harang volt Washington idejében; megcsendült Lincoln elnöksége idején. Szolgált akkor, midőn szüleim 1934-ben kihajóztak az Üjvilágba. Szinte szédül az ember, ha arra gondol, hogy tíz nemzedéket is hívott rorátéra, sátoros ünnepeken hálaadásra”. * Ez a kis licei harang átvészelte a háborúkat, de nem mindegyik volt ilyen szerencsés. A Gömör megyei Kövi községben Nandrási József (sz. 1890), háborús emlékeit kutatva, kezembe került egy fénykép. Ö ad magyarázatot arról: „Ez a kép Bécsben készült 1916-ban. A beszállított harangokat robbantottuk szét az arzenál udvarán, hogy ágyúkat öntsenek belőlük.. Talán az a harang is közöttük volt, amelyről a Rozsnyói Híradóban ezt olvas- tarp: „Nagy napja volt a ícö- vi egyháznak. Ekkor avatták fel a hívek újonnan szerzett harangjukat... Nevezetes, hogy a harangra gyűjtött adományok sorában amerikai dollárok is szerepeltek 350 korona erejéig, s ami fő, a tengerentúli rokonok és földiek minden felszólítás nélkül indították meg a gyűjtést”. (1902. 27. sz.) * A negyvenes évek idején a Borsod megyei Csernely községben még nem mindenkinek egyformán szólt a harang. Barta Léka Lajosné kézirata tanúskodik erről: „A cselédembereknek kom- menciót mértek. Kaptak terményt meg. földet. A gyerekek, ahogy családosodtak, kaptak egy kis földet, ezek voltak a zsellérek. Amikor estére harangoznak, és a kis- harangot vagy kétszer megrántják, azt szokták mondani: ,Most húzzák a zselléretekét!’ A föld is ilyen rövid, a zselléreseké”. 1942 nyara. Szólt a déli harangszó, majd megszólalt egy patetikus hang a rádióból : „Delet harangoznak szerte Magyarországon. Ismét harcol a magyar; az önvédelem adta kezébe a fegyvert, és ő bátran elfogadta ..de alig ért a bemondó a szöveg végére, már a hátországban is testi épségünk védelmére figyelmeztetett: „Figyelem! Ösz- szes légó! Közületdk: Bácska... !” Aztán mint légó- ügyelelesek vertük félre a harangokat. A szokásos nyugalmat árasztó Bimm-bamm! Bimm-bamm! — helyett a vészjósló, suta Ti-ti-li-ti! Te- te-te-te! Ta-ta-ta-lal, amely még a tüzet vagy vizet jelző félrevert harang hangjánál is félelmetesebb volt. A harangokat is megtizedelte a háború. A nádasdi v. k. templom tornyából ledobott harang három darabra tört, de ebben az állapotában is megáldva hagyta el a falut. „Legyen áldott ennek a harangnak minden darabja, és szolgálja fegyvereink végső győzelmét!” — búcsúztatta a plébános .a beszolgáltatott harangot. * 1947-ben ismét három harang szólhatott Nádasdon. Hoza Bertalan idézi föl ennek történetét: „Prieszol József, az MKP Ózd járási titkára ikérésünkre megígérte, hogy a párt segít pótolni a templom háborúba elvitt harangját. Két hónap múlva az egri érsek föl is szentelte. Máig is azt mondják, hogy ezt a harangot ,a kommunisták szerezték a falunak. Kommunista harangnak is mondják. Ennek a legszebb a hangja”. * Az újraöntött harangok több mint negyven éve a béke harangjai; messze száll a hangjulk hol tiszteletet pa- rancsolóan, hol fájdalmasan. Mindenszentek estéjén a régiek idejében egy teljes órán át szóltak a harangok. Rohanó világunkban ez az idő kissé megrövidült. Este 6 órákor zúg a hangjuk a temetők ezernyi mécsese fölött. Minket is összekötnek azokkal, akik előttünk jártak. ki tudja hány évvel, évtizeddel, vagy évszázaddal ezelőtt. Ha megkérdezné valaki az idősebb nádasdi asz- szonyokat, akik még minden harangsz'óra keresztet vetnek, s magányukban a rózsafüzérbe kapaszkodnak, miért is szólnak a harangok olyan hosszasan ezen az estén. ezt a feleletet kapná: — Amíg a harangok szólnak. addig szabadulnak a lelkek, és azután békében billennek! (Nemesik Pál) A legrosszabb döntés, ha nem születik döntés. így van ez a szirmabesenyői kastély esetében is.
