Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

1987. október 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Á vasútépítők sikerei • HATVANBAN 100 KILOMÉTERES SEBESSÉGGEL • MAGASÉPÍTŐK A TISZÁIN • ÚJ NYOMVONALÚ PÁLYA BARCIKÁTÓL ÓZD FELÉ Fajdalmot, keserűséget, bosszúságot nem: csak mi, emberek okozhatunk egymásnak,, hanem a műszaki, építészeti, „alkotások” is. Hány órát törtük otthon a fejünket, mi­kor hosszú évek várakozása után új lakás­ba költözhettünk, hogy hová tegyük a mo­sógépet a fürdőszobában. Kielégítő megol­dást nem találtunk, de nem is lehetett, mi­vel a tervezők, illetve kivitelezők nem hagy­tak elég helyet az egyébként kiválóan mű­ködő mosógépnek. Vállalkozó szomszédom a lépcsőházban szerette volna a felső ablakot becsukni, aminek a következménye - a lehetetlen konstrukciós megoldás miatt — egy súlyos, egész életre kiható Balesete lett. Ma már nem ritka városi utcakép, hogy hegymászók tisztítják a hozzáférhetetlenre sikeredett üvegfelületeket. A mérnök esküje és etikai kódexe Irta: Henczi Lajos, az MTESZ főtitkárhelyettese A hatvani csomópont kor­szerűsítésében — főleg a személyvonati vágányok épí­tésében — lassan a befeje­ző, s egyben a legnehezebb szakaszhoz érkeztek. Ez igen nagy vállalkozás, összefogás, sok éven át tartó folyama­tos, kemény munka eredmé­nye, s tagadhatatlanul el­sősorban a MÁV Miskolci Építési Főnökség dolgozói­nak, vezetőinek érdeme. Papp Gábor, a miskolci vasútigazgatóság vezetőhe­lyettese így értékeli e kö­zösség munkáját: — A tél nagyjából másfél hónapos kését okozott. En­nek ellenére az építési fő­nökség dolgozói az év ki­lenc hónapjára vonatkozóan a tervezettől valamelyest jobb ütemben haladnak elő­re. Rugalmasan munkálkod­nak, gyorsan tudják átcso­portosítani a gépi, s emberi erőket, rövidítik az egyes építési szakaszok, munkafo­lyamatok időtartamát. Jól alkalmazkodnak a forgalmi igényekhez. Bár az aluljáró építése — ezt a szolnoki RÉV Metró csinálja — fé­kezi a munkát, ennek elle­nére az idén az összes sze­mélyforgalmi vágányt sze­retnék átépíteni. Különösen szép eredményt produkál­tak — főleg a minőséget, a gyorsaságot tekintve — az áthaladó két fővágány épí­tésében. így — amennyiben nagy gátló körülmények ezt nem akadályozzák — az év végi ünnepek idején az expresszvonatok 80—100 ki­lométeres sebességgel ha­ladhatnak át a hatvani ál­lomáson. * Pörgessük kicsit vissza az idő kerekét. A hatvani állomást 1981- ben kapcsolták a MÁV Miskolci Igazgatósághoz, Terhes örökség. Elavult, évszázados technika: kurb­lis telefon, kézi állítású váltórendszer. Ez volt, s je­lenleg is a törzsvonali háló­zaton az egyetlen állomás, ahol még nincs korszerű, automatikus biztosítóberen­dezés. Az öreg vágányokon 40, aztán csak harminc ki­lométeres sebességgel dö- cöröghettek át a vonatok. A MÁV miskolci szerve­zete — mint Hernádi István vasútigazgató elmondja — arra vállalkozott, s becsü­letbeli ügyének tekinti, hogy a több mint húsz éve vajú­dó, húzódó rekonstrukciót A termésbiztonságot növe­lő vetőmagkezelési eljárás­sal, az úgynevezett inkuszt- rálással javítják a vetőmag­vak minőségét az MTA Mar- tonvásári Mezőgazdasági Ku­tatóintézete Kísérleti Gazda­ságúnak erdőháti vetőmag­üzemében. Az eljárás sorún a szemet, valóságos máso­dik maghéjként védő, külön­leges anyagokkal vonják be annak érdekében, hogy biz­tonságosabb legyen a kelé­se, s jobban elviselje a ve­a hörcsögcsapdázás őszi idé­nye. Békésben és a szomszé­dos megyék nagy területein a mezőberényi ál'ész szerve­zi a „vadászatokat”, gondos­kodik a felvásárlásról, és külön melléküzemágat léte­sített a felvásárolt bőrök ki­készítésére, illetve finomí­tott, az exportigényeknek is elvégzi. Ezzel feloldja Észak- és Kelet-Magyarország, va­lamint a főváros közötti személy- és áruforgalmi szűk keresztmetszetet. Az előké­szítések után, 1984 tavaszán kezdték a több százmillió forintos rekonstrukció, be­ruházás megvalósítását. A személyforgalmi vágá­nyok áthelyezése, korszerű­sítése mellett bőven marad munka jövőre is. Gondolunk többek között a szélesített, magasított fedett peronok, s az aluljáró kiépítésére. A „láthatatlan” munkákra: a hírközlő, a számítógépes in­formációs, s egyben az In- tegra-Dominos rendszer ki­építésére, a felsővezeték­rendszer korszerűsítésére. Sasvári Sándor, az épí­tési főnökség mb. főmérnö­ke így summázza a végzett munkát: — A Hatvanban végzendő feladatunknak mintegy 80 százalékával elkészültünk. A jövő év első felének végé­re minden vágány- és váltó- rendszer átépítését szeret­nénk befejezni. Új vonás a munkánkban a szerkezetvál­tás. Főnökségünk hídépítő építésvezetősége például Hatvanban — egyéb meg­rendelés hiányában — ká­belcsatornát épít az auto­matikus biztosítóberendezés szerelésének meggyorsítása végett. Ugyanilyen munka vár rá a Kazincbarcika— Ózd közötti vasútvonal építésénél is. A szerkezetváltás érezhe­tő a másik, a magasépítési szervezet munkájában is. Asztalosai bekapcsolódtak a Nyugati pályaudvar re­konstrukciójába. A megbí­zatás szerint meglehetősen nagy, szinte faszobrászi ké­pességet kívánó munkával gyártanak bejárati ajtókat. * A magasépítők közül töb­ben a Tiszai pályaudvar felvételi épületének keleti szárnyán dolgoznak. A nagymúltú, csipkés, tornyos objektumnak e szárnyát egykor — az aluljáró kiala­kítása végett — lebontot­ták. A főnökség emberei 1986 áprilisában kezdték meg a rekonstrukciót. Az utasok kiszolgálásának nö­velése érdekében szélesítet­ték, bővítették az aluljárót. Ez, a biztonság érdekében szükségessé tette — az uta­soknak akadályokat jelentő — peronlejáró átépítését, lezárását. tést követő esetleges kedve­zőtlen hatásokat. A módszer bevezetésére, a szükséges tech n ológia megteremtésére csaknem 10 millió forintot költöttek. Az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság és a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium támo­gatásával az NSZK-ból sze­rezték be azokat az alap­gépeket, amelyekből kialakí­tották a vetőmagfeldolgozás technológiájába illeszkedő in- kusztráló gépsort. A külön­megfelelő prémtáblák gyár­tására. A hörcsögcsapdázásnak évente két idénye van: a ki­tavaszodástól május végéig tartó, és az október—novem­beri. Természetesen a tava­szi bőrök az értékesebbek, hiszen ekkor a rágcsálók még dús, téli bundájukat vi­selik. A mezőberényi áfész A magasépítők már a te­repszint fölött járnak. Az épület keleti szárnyát az egykorinak megfelelően ál­lítják, építik vissza. A fa­lazást az idén szeretnék te­tő alá hozni. Az építők új szemléletét tükröző célkitű­zés: —- Az utasok iránti tisz­teletből mielőbb, de legké­sőbb az év végi ünnepekre újból szeretnék megnyitni az első (A) peronlejárati lépcsőt. * — Nagyon fontos felada­tunknak, szívügyünknek tartjuk a Miskolc—Ózd kö­zötti vasútvonal korszerűsí­tését is — közli Sas Gábor, az építési főnökség igazga­tója. Ezt dokumentálja, hogy a rekonstrukcióval nagyjából négy év alatt Miskolcról Kazincbarcikáig jutottak el. A két város kö­zött a vonatok 100 kilomé­teres sebességgel is közle­kedhetnek. — Most — mondja az igazgató — újból léphetünk kicsit előre. A múlt héten kapott megrendelés szerint — az előkészületek . már folynak — októberben hoz­zákezdhetünk a sajókazai állomás, valamint e telepü­lés és Barcika közötti vá­gányalépítmény építéséhez. Az utóbbi érdekessége, hogy nem a régit újítjuk fel. Az öreg vágány egyelőre ma­rad, ez szolgálja a nagy iparváros, Ózd, s a borsodi szénmedence kiszolgálását. A régitől négy méternyire építjük az újat. Az alépít­ményhez 6000 köbméter föl­det kell kitermelnünk, ide­szállítanunk, s beépítenünk. Ettől jóval több, 105 000 köbméter föld kitermelését, bedolgozását követeli maj­dan meg a Sajókaza—Put- nok állomások között vég­zendő feladat. A Barcika—Ózd állomá­sok közötti vágány, állomá­si vágányhálózat építéséhez megvannak a gépi erők — vágányfektető, vágányszabá­lyozó gépláncok, markoló- és szállítógépek. Biztosítani lehet hozzá a szorgos mun­káskezeket is. Az előrehala­dást azonban a MÁV és a népgazdaság anyagi lehető­ségei szabják meg. Kérdés — válasz, mindent jellemez. — Mennyi idő alatt épí­tenék meg Barcika és Ózd között a pályát, ha minden . feltétel meglenne? — Két év elég lenne. — Vállalnának-e villa- mosvasút-építést, mondjuk Miskolcon? — A nyílt pályán igen. Sőt! A LÁEV-nél is'.. . böző berendezéseket vezérlő automatika egészíti ki. A berendezéssel óránként 10—15 tonna búza, illetve 5—10 tonna egyéb vetőmag kezelését oldják meg. Az idén várhatóan 1500—1600 tonna hibridkukorica-vetőmagot in- kusztrálnak a termelési rend­szerek számára. A különle­ges kezelési eljárás vala­mennyivel megnöveld ugyan a vetőmagvak árát, de je­lentősen javítja a termelési biztonságot. a tavaszi idényben nyolc- százezer darab kiváló minő­ségű bőrt vásárolt fel, az ősszel ennél jóval kevesebb­re számítanak, de az idei mennyiség így is meghalad­ja az egymillió darabot. Az áfésznek ez a tevékenysége igen jövedelmező, hiszen a finomított prémtáblákat ki­zárólag tőkés piacokon érté­kesítik: ebben az évben mintegy negyvenmillió fo­rint értékű hörcsögprémet exportálnak. Velem együtt bizonyára sokan bosszankodtak már az utca vagy a tér stílu­sához, hangulatához nem illő épület látványán. Hét­köznapi bosszúságainkat szaporítják a túlmelegedő csirkesütők, a rendelteté­sükre alkalmatlan beren­dezések, kávéőrlők, fázis- kereső ceruzák, a kényel­metlen bútordarabok. Életünket, hétköznapja­inkat megrontó kisebb- nagyobb bosszúságok ko­sárszám felbukkannak, le­írásuk hosszú ideig 'tar­tana. Sorolhatnám persze ennél sakkal hosszabban azokat a jó tulajdonságo­kat, hatásokat, amelyeket a tudomány és technika bir­tokosai, a gondolat urai, a mérnökök alkotásaikkal okoznak. Jót tehetünk te­hát a mérleg egyik, és rosszat a mérleg másik serpenyőjébe. Én bízom benne: mindnyájan úgy érezzük, hogy a mérleg nyelve a jó irányába billen. Ideális, soha el nem érhető állapot, hogy a mérleg rosszat, kellemetlent hor­dozó serpenyője kiürüljön. Különösen igaz ez bonyo­lult technikai alkotásoknál. A CHALLENGER ÉS CSERNOBIL Emlékszünk a Challenger űrrepülőgép 1986. január 28-i katasztrófájára, ahol a szigetelőanyag megrongáló­dása vezetett a tragédiá­hoz. Két mérnök, A. Thompson és R. Boisjoly ellenezte az indítást. Fi­gyelmeztették az űrrepülés vezetőit, hogy a nagy hideg károsan hat a rakéta tömí­téseire. Ügy gondolták, er­kölcsi felelősségük, hogy rámutassanak a hibára, még akkor is, ha ezzel állásukat veszélyeztetik. Csernobil tanulságai között is ott szerepel a tervezők, az üzemeltetőik jogi és er­kölcsi felelőssége a balese­tért, annak elhúzódó kö­vetkezményeiért. Jogi és erkölcsi felelősséget emlí­tettem, és a kettő közül most különösen az erköl­csi felelősséget szeretném aláhúzni. Úgy hiszem, nem kell tovább bizonygatni, hogy a mérnökök tiszta lelkiismeretén ék megőrzése, felelősségteljes munkája minden ország fejlődésének1! fontos tényezője. A közelmúltban került a kezembe az osztrák, a finn és az amerikai mérnöktár­saság etikai kódexe. Sok tanulságos megállapítást tartalmaznak. A finn mér­nöktársaság becsületkódexe például megfogalmazza a következőket: A technika fejlesztése mellett felelős­séget vállalok azért, hogy a használat következmé­nyei sem a társadalmat, sem az egyént ne károsít­sák. Munkámat jól fogom végezni, hogy bizonyítsam fizetésem jogosságát, elő­segítem beosztottaim fej­lődését, munkakörülmé­nyeik és díjazásuk javítá­sát. Kizárólag becsületes vállalkozásokban veszek részt, és cselekedeteimmel nem jáhulok hozzá olyan tevékenységhez, mely a mérnökök jó hírét vagy be­csületét károsítaná. Az amerikai polgári mér- nöktársaság etikai kódexé­nek szabályai közé tarto­zik, hogy a mérnök kizáró­lag szaktudásának megfele­lő feladatot fogadhat el. Szakmai publikációban az objektív valóságot kell közölnie. Nem vehet részt a mérnöki tudományokra vonatkozó hamis, becstelen vagy túlzó állításokat tar­talmazó közlemény kibo­csátásúban. A mérnökök rosszindulatú vagy hamis kifejezésekkel nem sérthe­tik más mérnök szakmai hírnevét, szakmai lehető­ségeit, illetve alaptalanul nem bírálhatják más mér­nök munkáját. A mérnö­köknek folyamatosan to­vább kell fejleszteniük tu­sukat, és ezt lehetővé kell tenniük beosztottaik szá­mára is. A PAPOK ÉS BÍRÁK UTÁN Miért születtek meg mai világunkban ezek a becsü­letkódexek, amelyek előír­ják. szabályozzák a mér­nökök jogait és kötelessé­geit. Vámos Tibor Erkölcsi elveink című cikkében azt írja, hogy papok, bírák orvosak után a mérnök lett társadalmi viszonyaink meghatározója, építője. Fel­adata és felelőssége már régen nemcsak egy-egy ember vagy embercsoport létét befolyásolja, hanem világot formál. A mai technológiai forradalom, amely egyidőben és egy­fajta eszközrendszerrel mó­dosítja a termelés eszkö­zeit, és a társadalom együttműködését szervező információközlést, a tudo­mány, és ezen belül a mű­szaki szakértelem össze­függő grandiózus műve. A mai világunkban tehát a műszaki értelmiséget foko­zott felelősség terheli a társadalommal szemben. Meg is kell ezeket az er­kölcsi normákat jeleníteni, kódokban, kódexekben. A céhes közösségek is megtették ezt, mert szük­ségét látták annak, hogy szakmájuk egyre gyarapo­dó értékeit, normáit nem­zedékről nemzedékre át­örökítsék, és az utódokat gazdagíthassák. Azt, hogy a szakmai együvé tartozást erősítő kulturális közössé­geknek megvolt a mások­tól elkülönülő, a minden­kori társadalom értéknor­máira épülő sajátos kó­dexük, én természetesnek tartom. Mai viszonyaink között nálunk is szerepe, funkciója lehetne az erköl­csi etikai normákat tar­talmazó, életminta-adó értékrendeket magába fog­laló, szakma-csoportonkén­ti mérnöketikai kódexnek. Világunkban, amely a nemzetközi integrációt nem nélkülözheti, nyilván ennek az értékhalmaznak a kül­honi együttműködést is elősegítő, a szakmák egye­temleges szabályait is tar­talmazó erkölcsi, etikai kódexnek kellene lennie. Nálunk ugyanis pillanat­nyilag nincs olyan mér­nöketikai normarendszer, amelynek elsajátítását már az egyetemi padban meg lehetne kezdeni. A szelle­mi produkciók áldásos vagy káros következmé­nyeivel szembeni erkölcsi felelősség ugyanis csak al­kotási minták kialakításá­val és követésével jut ér­vényre. Mi lenne a szerepe, funkciója égy ilyen kó­dexnek? Úgy gondolom, hogy körültekintő mérnö­ki tervezőmunkával és gondos kivitelezéssel csök­kenthető a diszharmoni­kus műszaki megoldások száma. Hiszem, hogy nem szabad együtt élni egy szövetkezeti főmérnöknek olyan emberi életet fenye­gető, a természetet károsí­tó technológiai megoldás­sal, amely a gyártás so­rán keletkező veszélyes hulladékok betemetésével elintézettnek látja a hul­ladékok megsemmisítését. HUMANIZÁLTABB ALKOTÁSOKAT A mérnök sem bújhat el saját lelkiismerete elől. A mérnöknek igenis kö­telessége, hogy az általa áttekinthető és befolyásol­ható rendszert — az em­berre, élővilágra, a termé­szetre tekintettel — har­monikusan tervezze, épít­se, építtesse meg, és mű­ködtesse. Minden alkotó ember lelkiismereti ügye, hogy minimalizálja tevé­kenysége káros hatásait, javítson, humanizáljon az általa kézben tartott tech­nikai, gazdasági, társadal­mi folyamatokon. Ne hall­gassa el azt sem, hogy az általa létrehozott alkotá­soknak vannak — az em­berre, természetre nézve egyaránt — káros követ­kezményei. Jobb szembe­nézni a rosszal, mint te­hetetlenül és tudatlanul elszenvedni kedvezőtlen következményeit. A mérnök által megál­modott és megvalósított mű ugyanis nemcsak ál­dást — előre látható — átkokat is hordoz. Minden alkotó embernek, így a mérnöknek is szembe kell nézni alkotásai pozitív és negatív következményei­vel. Ezeknek az említett becsületkódexeknek, eti­kai normáknak éppen az lehetne a funkciója, hogy kialakítsa az értékek rendjét azért, hogy „a humanizálás vagy rombo­lás” kérdésfeltevés meg­történjen az egyetemi ta­nulmányok, de később, az alkotó évek során is. Az etika iránti érzékenység ugyanis az iskolában ne­velhető az emberekbe. Je­lenleg láthatatlan ez a tan­anyag, amely néhány ki­emelkedő alkotó-oktató egyéniségen keresztül ész­revétlenül ivódik a mér­nökhallgatóba. Az arra il­letékes alkotó közösségnek (közösségeknek) — mint már több eredményes kí­sérlet is igazolja — vál­lalkozniuk kell egy olyan szakmacsoportonként struk­turált mérnöketikai kódex­nek a kidolgozására, amely a társadalom számára el­fogadható. Helyénvalónak tartanám azt is, hogy a diploma átadását a mér­nöktársadalom fokozott felelősségét hangsúlyozó mérnökesküvel kössük ösz- sze. Első éves egyetemi hallgatóként elmondott fo­gadalmunkat végzős ko­runkban nem követi a ha­za szeretetére, az alkot­mány előírásainak betar­tására épülő, megnöveke­dett felelősségünket rög­zítő mérnöki eskütétel. Szükség — úgy érzem, egyre nagyobb szükség — van a mai világunkban a mérnöki, az értelmiségi hitet erősítő fogadalmak­ra. Hogy pontosan mit tartalmazzon egy ilyen es­kü, fogadalom, és hogy mire vonatkozzék, vagyis hogy mit rögzítsen az eti­kai kódex —, az csak kö­zös fejtöréssel, együttgon­dolkodással dönthető el. (csorba) II termésbiztonságot növelő eljárás Őszi börcsögvadászat Az Alföldön megkezdődött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents