Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

1987. október 24., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A téma fontosságára tekintettel a me­gyei párt-végrehajtóbizo.ttság legutóbbi ülésén eszmecserét folytatott a megye po­litikai helyzetéről. A v.ita tapasztalatai ar­ra késztették a testületet, hogy a főbb megállapításokról, a következtetéseikről és a tanulságokról tájékoztatást kapjon a megyei pártbizottság is, kénve a testület tagjainak észrevételeit, tapasztalatait. Er­re került sor a pártbizottság tegnapi ülé­sén, melyen Juhász Péter megyei titkár elnökölt és a végrehajtó bizottság eszme­cseréje alapján Dudla József első titkár tartott vitaindító előadást. — A politikai helyzetet nem tehet egyetlen jelzővel minősíteni, mivel az rendkívül differenciált — mondotta, majd így folytatta. — Fő jellemzője, hogy a la­kosság túlnyomó többsége azonosul a párt politikájával, annak legfontosabb céljaival, ugyanakkor a politikai hangulat ellent­mondásos, növekvő mértékben feszültsé­gekkel terhelt. Az emberek féltik elért társadalmi vívmányainkat, igénylik ezek megőrzését, és továbbfejlesztését. A XIII. kongresszust követő bizakodó légkör megtört. Helyenként felerősödött a pesszimizmus, a türelmetlenség. Fokozó­dott a bizonytalanság, megszaporodtak, gyakoribbak a szélsőséges megnyilatkozá­sok. .Növekszik az aggodalom fejlődésünk távlatait, az életszínvonal megőrzésének lehetőségeit illetően. Politikai gyakorlatunk mai döntéseit a korábbitól több vita és kétkedés követi. Jelenleg is több téves információ, rémhír zavarja a lakosság közhangulatát. A tö­megpropaganda erőfeszítései ellenére jó néhány kérdésben nagyfokú a tájékozat­lanság. A feszültségek zöme gazdasági és szociális eredetű. Ott a legerősebbek, ahol a nyereséges gazdálkodást, a stabilizációt elősegítő folyamatok még nem, vagy csak részben érzékelhetőek, és ahol a mező- gazdasági üzemek tartósan veszteségesek, vagy most válnak veszteségessé. A Köz­ponti Bizottság 1987. július 2-i ülése után, amelyen a társadalmi-gazdasági kibonta­kozási programot elfogadták, és még in­kább az Országgyűlés őszi ülésszaka után a kormányprogram törvényerőre emelke­dését követően a hangulat valamelyest ja­vult, a légkör bizakodóbb lett, erősödött a cselekvőkészség. Ez kétségtelenül ked­vezőbb — bár elsősorban hangulati — fel­tételeket biztosít a központi programok és a helyi tervek megvalósításához. Nagy a várakozás a program megvalósulásával szemben. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az emberek bizalma, „hite” erősödött, az el­múlt években kialakult rossz közérzet­hez képest. Másrészt viszont azt jelenti, hogy a lakosság — köztük párttagjaink — egy része továbbra is felülről várja bajaink orvoslását. A kibontakozási programot illetően há­rom, jellegzetes véleménnyel találkozunk: — a többség hisz a kibontakozási prog­ram megvalósításában és a végrehajtásban látják a kiutat; — vannak hitetlenkedők, akik nem bíznak senkiben és semmiben; — vannak kivárók, akik nem foglalnak állást, közömbösek és bizonytalankodók. A közérzet területenként és rétegenként változó A közérzet, a hangulat területenként, rétegenként és generációnként is változó. Az ipari munkásság érdeklődése erőtelje­sen a belpolitika — pontosabban a gaz­daság- és szociálpolitika — felé fordult. Türelmetlenek a gazdaság stagnálása mi­att. Csak részben elégedettek a bekövet­kezett személyi változásokkal, továbbra is sürgetik a fiatalítást. A munkások közér­zetét, hangulatát, a politikához, a politi­záláshoz való viszonyukat erősen befolyá­solják az életszínvonal alakulását érintő intézkedések. A legnagyobb aggodalmat a foglalkoztatási gondok, a munkahely nél­kül maradás képzete váltja ki körükben (Ózd, Miskolc). A mezőgazdasági dolgozók hangulatát meghatározza, hogy mezőgazdasági üze­meink minden eddiginél nehezebb hely­zetben vannak. További áldozatvállalások­ra is készek, amennyiben annak értelmét és célját látják. (Ez áltálában a társada­lom más rétegeiben is igaz.) Kedvező a visszhangja annak, hogy az új adórend­szer támogatja a mezőgazdaságii kisáru- termelést. Az értelmiségiek sakkal érzékenyebben reagálnak környezetük változásaira. Pesz- szimistábbak, mint a megye más rétegei. Az értelmiség magabiztossága, felelősség- tudata, alkotókedve, cselekvőkészsége erő­teljesen polarizálódott. Az alkotó szellemi munka presztízsének csökkenése, az erköl­csi-anyagi megbecsülés jelenlegi szintje, a társadalmi .nyilvánosság mechanizmu­sának nehézkes működése egyes humán értelmiségiek körében passzivitást okozott. Ülést tartott a pártbizottság A műszaki értelmiségieket a technikai le­maradásunk nyugtalanítja. Mindezek el­lenére úgy tapasztaljuk, hogy az értelmi­ség nagyobbik része továbbra is segítő­kész partner gondjaink megoldásában. A pályakezdés és családalapítás erősen lekötik megyénk ifjúságát. Sokan közü­lük távol maradnak a közélettől, A KISZ a dicséretes törekvések ellenére sem vált vonzóbbá számukra. Jelentős részüknél távlat-vesztés tapasztalható. Az időskorúak közül a szociálpolitikai intézkedések ellenére is sokan a létmini­mum szintjén, vagy az alatt élnek. Me­gyénkben az országos átlagtól nagyobb arányú az alacsony nyugdíjak száma. Sa­játos gondot jelent a kistelepüléseken élő magára maradt, idős emberek helyzete. Nyugdíjasaink reménykednek a nyugdíj- rendszer korszerűsítésének pozitív hatásá­ban. A megyében érzékelhetően nőtt a ci­gányellenesség. Mint ismeretes, a cigány­lakosság aránya meghaladja az országos átlagot. Sokuk életmódja, viselkedése nem fe-lel meg a társadalmi normáknak. A bűnelkövetők között is nagy arányban szerepelnek. Magatartásukkal, életvitelük­kel sokakban félelmet keltenek. Megyénk lakosságának politikai hangu­latát, közérzetét elemezve, összességében az állapítható meg, hogy az jelenleg va­lamivel jobb, mint a júliusi KB-ülés, il­letve az Országgyűlés előtti időszakban. Továbbra is igaz viszont, hogy a feszültsé­gek vannak túlsúlyban. Sóik a jogos, de szép számban akad jogtalan, túlzott kö­vetelés is. A jobban élés szándéka még mindig nagyobb, mint a cselekvésé és a tenni akarásé. A gondolkodás középpontjában inkább a problémák állnak, igazságtalanul kevés szó esik az eredményekről. Több a kriti­ka, de bátortalan az önkritika. Gyako­ribb a felfelé mutogatás, mint a saját ten­nivaló számbavételének készsége. Nagyobb mértékű a vezető- és a vezetésellenesség, mint a saját munka megítélésében a rea­litásérzék és a helyes értékítélet. A mozgalmi munka fontos feladata te­hát: megállítani ezt a nem kívánt fo­lyamatot. Ennek alapvető feltétele a han­gulatot elsődlegesen meghatározó gazdál­kodás eredményességének javítása. Megyénk gazdálkodásának helyzetéről a teljesség igénye nélkül az mondható el, hogy az első fél év során az ipari ter­melés az előző évinél jobb, a mezőgaz­dasági kedvezőtlenebb képet mutatott. A III. negyedévben viszont csökkent az ipa­ri termelés. A gazdaságtalan termelés visszaszorítása, illetve felszámolása ütem­terv szerint halad. A fejlesztési programok indítása azonban késik. A foglalkoztatási gondok enyhítésére egy sor eredményes intézkedés történt, megoldásuk azonban további helyi és központi erőfeszítéseket igényel. A gazdálkodó egységek termelési- gazdálkodási tevékenységében néhány te­rületen már érzékelhető pozitív irányú elmozdulás. A megye iparán belül négy nagy terü­letre fordítunk megkülönböztetett figyel­met: a bányászatra, a kohászatra, a gép­iparra és a vegyiparra. Közülük a leg­kritikusabb helyzetben továbbra is a bá­nyászati és a kohászati üzemek vannak. A szénbányászatban az elmúlt évben ked­vező irányú változás indult meg. Elkez­dődött egy belső termelési szerkezetát­alakulás. Á Borsodi Szénbányák az első fél év során mindent megtett annak ér­dekében. hogy a tervet meghaladó meny- nyiségű szenet hozzanak a felszínre, rá­fordításaikat pedig csökkentsék. A meg­állapodásokban rögzített állami dotáció­ból közel 50 százalékkal kevesebbet kap­tak meg. A költségek csökkentése érde­kében az anyag- és energiamegtakarítási erőfeszítések mellett a tervezettet meg­haladó létszámcsökkenésre is sor került. Továbbra is az érdeklődés középpontjá­ban állnak a vaskohászati vállalatok és az ott dolgozó emberek helyzetének ala­kulása. Ez elsősorban Miskolcon és Óz- don hat a politikai hangulatra. Özddal kapcsolatosan az országos szervek érdek­lődését is sikerült felkelteni, fokozottab­ban a figyelem középpontjába állítani. Az ÁTB döntése új lendületet adott mun­kájuknak. Kezdeti eredmények vannak a gazdaságosabb termékösszetétel kialakí­tásában, a műszaki-gazdasági mutatók javulásában, a kooperációs kapcsolatok alakulásában. A gazdasági környezet további romlása, a megállapodásokban rögzített kötelezett­ségek akadozó teljesítése, illetve az e kö­rül kialakult viták miatt ugyanakkor a javulás nem a .kívánt mértékű és ütemű. Az eredmény javulását megalapozó, .az ÁTB által jóváhagyott fejlesztések, a mű­szaki-technikai felújítások pénzügyi for­rások hiányában nem kezdődhettek el. A két aiehéz helyzetben lévő ágazat mel­lett nagy problémákkal küzdenek me­gyénk mezőgazdasági üzemei is. A me­zőgazdasági üzemek — egyébként is labi­lis gazdasági helyzetét tovább rontották az elemi károk. Jelenlegi adataink sze­rint 58 tsz-nél várható pénzügyi hiány, amely szinte teljes egészében az alapte­vékenységből, a kedve|Z»tlen időjárás okoz­ta hozamkiesésből származik, de szub­jektív elemei is vannak. A foglalkoztatási feszültségek ebben az ékben jelentkeztek a legélesebben, terü­letileg elsősorban Ózd térségében. Rész­ben a termelési szerkezet átalakítása, részben a munkaerő hatékonyabb foglal­koztatása következtében napjainkig je­lentős munkaerőmozgás következett be. Szervezett létszámleépítést két vállalat hajtott végre, amely 290 főt érintett. Át­képzésben részesült 35 vállalat 2217 dol­gozója. Korkedvezményes, illetve rokkant- nyugdíjazást engedélyeztek .az ÓKÜ 530 dolgozója részére. Ózdon, Miskolcon és a megye további kilenc településén július 1-től kezdődően közel 400 főnek közhasz­nú munka végzésére nyílt lehetőség. A he­lyi és központi intézkedések eredménye­ként ebben az évben összesen 3446 dol­gozó sorsa rendeződött. Ez is jelentős mér­tékben hozzájárult a rossz hangulat meg­változásához, a kedélyek lecsillapításához. a—— A pártnak kell az élen járni A kibontakozási program hirdetésében, magszervezésében és végrehajtásában — majd ennek ellenőrzésében is — a párt­nak kell az élen járni. Minden párttag kötelessége — hiszen létérdeke, hogy a kibontakozási program végrehajtásában legjobb tudása, képessége szerint példa­mutatóan vegyen részt. Párttagságunk túl­nyomó többsége ekként gondolkodik. Kö­zöttük is vannak azonban kétkedők, bi­zonytalankodók, sőt egyet nem értőik is. Ezért fontos, 'hogy a tagkönyvcserét meg­előző beszélgetéseket felhasználjuk a teen­dők további egységes értelmezéséhez, a pártegység erősítéséhez. Meggyőződésünk, hogy ezt a programot csak egy egységes, az élet minden terüle­tén megú julni képes párt vezetésével tud­juk végrehajtani. Megítélésünk szerint a megyében .a párt vezető szerepe — az említett gondok, problémák ellenére is — érvényesül. A pártszervek és -szervezetek tevékenysége differenciáltan, de összessé­gében megfelel a növekvő elvárásoknak. A társadalmi, gazdasági, politikai és ideo­lógiai helyzet alapvető kérdéseiben, a ten­denciák. ,a folyamatok feltárásában, elem­zésében sok még a bizonytalanság. Változatlanul igaz, hogy az alapszerve­zetek .munkájában sök a formalitás, a megszokottság, az önállót.lanság. Sehol sem fogadhatjuk el, hogy a pártalapszer- vezetek, vagy a pártszervek továbbra is partnerek legyenek a kivárásban, a tak- tikúzgatásban, netán az elégedetlenség han­goztatásában. A párt irányító munkáján belül a leg­több kritikát a gazdaság párti rányKásá­nak jelenlegi lielyzetéért kapjuk. Kétség­telen. hogy a legtöbb bizonytalanság itt alakult ki, a legkonkrétabban itt érzékel­hető. Ennek oka. hogy nem tisztáztunk egy sor, a megváltozott helyzet által fel­tett kérdést. Munkastílusunk, módszereink nem követték rugalmasan — vagy csak tetemes késéssel — a változásokat. A Központi Bizottság a közeljövőben napirendre tűzi a vezető szerep érvénye­sülésének helyzetét és fejlesztésének fel­adatait, illetve ezzel összefüggésben, de önálló témaként a gazdaság pártirányítá­sának kérdéskörét. Addig is: a gazdaság­ból semmi esetre sem kivonulva, de ope­ratív döntéseinkkel a mások felelősségét nem átvállalva, a reális helyzet ismereté­ben kell valamennyi gazdálkodó egységet irányító pártszervnek és -szervezetnek meghatároznia a kibontakozási program megvalósításából adódó helyi, konkrét feladatokat és a pártmunka ezzel össze­függő napi teendőit. Működnek a pártdemokrácia fórumai, de nem sablonoktól, formalizmustól men­tesen. A párttagok igényt tartanak arra, hogy véleményt nyilváníthassanak. Tud­nak és akarnak őszintén szólni. A párt­szervek pedig nincsenek abban a helyzet­ben, hogy a konstruktív véleményeket mellőzzék. Az utóbbi időben kevesebben jönnek a pártba, a kikerülések száma viszont meg­nőtt. Azokra viszont, akik most jönnek közénk, számítani lehet. A jól dolgozókat meg kell becsülnünk, el kell ismernünk, bátorítani, támogatni kell őket. A megye káderállományának döntő ré­sze megfelel a követelményeknek. Egy ré­szük azonban nem képes a feladatokat teljesíteni. Ügy kell a kádermunkát végez­ni, hogy előzzük meg az alkalmatlanság bekövetkezését. Az elhúzódó káderügyek irritálják a közvéleményt, ártanak a párt tekintélyének, erősítik az amúgy is nagy­fokú vezetőellenességet. Megújítás, korszerűsítés a politikai intézményrendszerben A politikai intézményrendszer működé­séről a lakosság, de a párttagság vélemé­nye is erősen megoszlik. Abban egyöntetű, hogy mindegyik elem megújításra, korsze­rűsítésre szorul. A lakosság véleménye a tanácsi szervek munkájáról változó. Pozi­tívan értékelik, hogy a demokratikus vo­nások, az önkormányzat erősödött, érde­mibbé vált a társadalmi ellenőrzés, nyi­tottabb lett a tanácsi munka. Ugyanakkor a lakostság toleranciája a tanáccsal, mint hivatallal szemben, csökkent. Ennek oka, munkájuk fogyatékosságában keresendő. Az igazságügyi és bűnüldöző szerveink nagy munkateherrel dolgoznak. A megyé­ben állomásozó rendőri erők jelentősek, de létszámuk a szükségeshez képest ke­vés. A bűnügyi helyzetet, a közbiztonságot nagymértékben befolyásolja, hogy laza az állami és a belső ellenőrzés. Sok az alacsony műveltségű, az Italozó életmódot folytató, a szellemileg leépült ember. A bűnügyi szervek megállapítása szerint a megye lakosságának 3—4 százaléka hajla­mos a bűnözésre. Az országos átlagnál magasabb a fiatalok és gyermekkornak részvétele a bűnözésben. A társadalmi tu- , lajdon védelmének helyzete javuló ten­denciát mutat. A szövetkezetek első számú vezetői között viszont növekedett a vissza­élések száma. Ez minden egyes esetben rossz visszhangot váltott ki a lakosság kö­rében. A társadalmi és tömegszervezetek helye és szerepe tisztázott megyénk politikai in­tézményrendszerében. Tapasztalataink sze­rint tekintélyük azonban erősítésre szorul. A pillanatnyi politikai, gazdasági helyzet­től is függően változik tömegbefolyásuk mértéke, politikai ráhatásuk eredményes­sége. A KISZ-nek az ifjúság széles rétegeire gyakorolt befolyása nem erősödik, sok helyütt csökken. Vannak biztató próbál­kozásaik e tendencia megállítására és helyzetük stabilizálására. A gazdasági és társadalmi életben történt változásokkal összefüggésben a szakszervezeti mozgalom is veszített presztízséből. Mozgásterük be­szűkült, több helyen sok kritika éri őket. Helyi elképzeléseik, terveik, álláspontjuk ismertetésére, a tagság megnyerésére több helyen nem fordítanak elég energiát. A Hazafias Népfront politikai hitele, tekin­télye a fejlődő demokratikus gyakorlat eredményeként növekedett. Az érdekvédelem különböző szerveinek és szervezeteinek a munkáját a széles köz­vélemény alig ismeri. Tevékenységük be­felé forduló, zárt. Érdekvédelmi munká­jukat tagjaik részéről is sok kritika éri. Érdekfeltáró és ütköztető tevékenységük pedig az elvárt szinttől messze elmarad. A vitaindító előadás végén Dudla Jó­zsef összefoglalóan így jellemezte a me­gye politikai helyzetét: A politikai stabilitás napjainkban is adott. A párttagság és a lakosság döntő többségének cselekvőkészsége és tenni aka­rása; a gazdasági egységeink tevékenysé­gében fellelhető pozitív irányú elmozdu­lás; a megye pártmozgalmában, a tömeg­szervezetek és -mozgalmak tevékenységé­ben meglevő tartalékok; a párt és a kor­mány által meghirdetett célokkal való azonosulás; az eddigi gyakorlatunkban fellelhető hiányosságaink, hibáink kijaví­tásának készsége és képessége kellő ga­ranciát nyújtanak arra, hogy az előttünk álló feladatokat megoldjuk, kitűzött cél­jainkat. elérjük. Ennek feltétele azonban az, hogy határozottan szembeforduljunk a leszerelő, negatív nézetekkel, magatartás- formákkal. Az előadást vita követte, melyben tízen kértek szót. Végül a pártbizottság az elő­terjesztés és a vita alapján állásfoglalást fogadott el a további tennivalókról. A vi­ta és az állásfoglalás ismertetésére lapunk hétfői számában visszatérünk.

Next

/
Thumbnails
Contents