Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-23 / 250. szám
1987. október 23., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az új galvanizálóüzem Kövesdi példa Kevés helyen választottak olyan jól, mint Mezőkövesden, midőn az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának lehetőséget biztosították a letelepedésre. Néhány év leforgása alatt elérték, hogy a termelés dinamikus növekedése eredményeként kinőtték a Dózsa György úti üzemet. A nagyarányú fejlődés arra késztette a vállalatot, hogy új telephely után nézzen; erre a csemetekertet találtak a legmegfelelőbbnek és 1974-ben megkezdődött a leendő gyártelep terveinek készítése. Az eltelt több, mint egy évtized alatt tulajdonképpen meg is valósult az elképzelés, tágas üzemcsarnokokban, a legfejlettebb technológiával, korszerű gépeken dolgozik az Autóvill mintegy nyolcszáz fős kollektívája. Mi tette szükségessé a gyáregység új helyre való telepítését? Egyrészről. a hetvenes évék végén dinamikus fejlődés indult meg a gyáregységben. Ezt szükségszerűen követni kellett a műszaki fejlesztésnek, a meglévő géppark, szerelőcsarnok rekonstrukciójának. A lakónegyed kellős közepén, a rendkívül zsúfolt műhelyekben, üzemcsarnokokban azonban erre nem nyílt lehetőség. Kellett tehát egy új telephely, ahol nemcsak a termelés műszaki feltételei adottak, hanem a dolgozók munkakörülményei, szociális ellátása is megfelel a mai követel meny eknek. A régi gyáregységből való átköltözést az üzemfenntartási osztály -szervezte. Szép László művezető irányításával hónapokon keresztül folyt és még most is tart a termelő üzemék áttelepítése, amit nem egyszerű költözésiként tartanak számon. Ráadásul, úgy kellett a munkát megszervezni, hogy a termelésben ne következzék be a legkisebb kiesés sem, és az üzemfenntarási osztály dolgozóit se vonják ki teljesen napi feladatuk ellátásából. — Először a galvanizálóüzem költözött az új helyére, ezt február végére sikerült befejezni — újságolta a művezető. — Ezután a sze- •reldeüzem következett, az itt dolgozók május végétől termelnek teljes 'kapacitással. Harmadikként a présüzem következett, itt még most is folyik a gépek áttelepítése, hiszen nagy súlyú berendezéseket kell a régi telephelyről az új gyáregységbe átszállítani, illetve üzembe helyezni. És hátr£\ van még a szerszámüzem költöztetése, amire csak akkor kerülhet sor, amikor az új csarnok elkészül. A termelésnek egy telephelyen való koncentrálása a szakemberek egybehangzó véleménye szerint jelentős élőmunka-megtakarítást tesz lehetővé. Ezen túlmenően tovább fokozható a termelékenység, javul a munkafegyelem és a szállítási távolságok lerövidítésével számottevő költségcsökkentés érhető el. Az üzemviteli épület második szárnyának -megépítésével, ahol egyebek között új-aibb öltöző-fürdő helyiségek kapták helyet, tovább javult a dolgozók ellátása. De legalább ilyen lényeges az is, hogy a gyáregység messzemenően eleget tett a környezetvédelmi követelményeknek azáltal, hogy modern galvanizálóüzemet és szennyvíztisztítót építtetett. A 62 és fél -ezer négyzet- méteren elterülő új gyáregység építésére, beleértve a -ga-lvaniziálóüzem technológiai berendezéseit is, ez ideig több -mint 125 milliói forintot fordított az Autóvill, ahol a jövőben sem szünetel a gépek, berendezések korszerűsítésére irányuló fejlesztő munka. Lovas Lajos Fotó: Laczó József Egy feltaláló a drótgyárból Nehéz ember? Irigyelt? Tulajdonképpen mind a két jelző ráillik Gorondi Istvánra. Újító, feltaláló. Ha kell hadakozik, vitatkozik, veszekszik újdonsága érdekében. s bizony jó néhányan irigylik akkor, amikor találmányáért. újításáért felveszi a néha több tízezer forintját. A jól ismert film szlogenjét mondja: — Egyedül nem megy ... Ez csapatmunka. Egy jó ötletet csak közösen valósíthatunk meg ... Gorondi István a megye, sőt talán az ország legjobban eredményeket produkáló kohászati vállalatánál, a miskolci December 4. Drótműveknél dolgozik. Jó éve, a műszaki-fejlesztési osztályt vezeti, korábban a tervezőiknél ténykedett. — Amióta elvégeztem az egyetemet, s ez 1967-ben volt, azóta ez az első munkahelyem .— magyarázza. — Lehet, de inkább biztos, az utolsó is. Bár túlzás nélkül mondhatom, adtam is a gyárnak, de azt is el kell ismernem, sokat kaptam is innen. Megbecsülnek, hagynak dolgozni, ez azt hiszem mindennél többet jelent. Jól érzem magam . .. A drótgyár mindig is híres volt újdonságairól. Itt találták fel a már időköz* ben hírnevet szerzett laposkötelet, a korall és a mi- rali vezetéket, a feszített betonpászma is innen került ki. de Gorondi István ezekhez nem adta nevét. Ö, mondhatnák úgy is, maradt a háttérben, annak ellenére, hogy a legsikeresebb újítók, feltalálók közé tartozik. Olyan dolgok fűződnek a nevéhez — vagyis hát a csapat nevéhez —, amelyek főleg a vállalatnak hoznak milliós hasznot, míg az új kötélfajták inkább a népgazdaság számára -jelentősek. A következőket mondja: — Mii a drótgyártó berendezéseken. a hőkezelő kemencéken újítottunk, illetve jobbakat találtunk fel. Korábban tizenhét ilyen kemence volt a gyárban, ma nyolc van, később hat lesz. Most ezekkel kell ugyanazt, sőt többet, gazdaságosabban, hatékonyabban termelni. Elsősorban az energia- és anyagtakarékosság vezényel munkánkban, de sokat nyom a latban az is. ha a hőkezelők nehéz fizikai munkáján könnyítőnk. Néha adott a feladat, sokszor pedig nekünk kell rájönnünk arra, hogy mit kellene máshogy csinálnunk. Az osztályvezető 8—10 újításban, s négy találmány kifejlesztésében vett részt eddig. Kérdem tőle. miért újít. miért töri fejét mindig valami jobbon. így vall erről: — Ez jó a gyárnak, s nem titkolom, kifizetődő nekem is. Ahhoz, hogy valaki újító. feltaláló legyen, szerintem megfelelő képzettséggel, adottsággal és problémaérzékenységgel kell rendelkeznie. No. és kitartás, türelem is kell. És mindenekelőtt olyan vállalat szükségeltetik, mint a drótgyár. Itt hagynak érvényesülni ... Gondolkodom most is valami újban ... * A jövő héten nyíló újítói és találmányi kiállításon Gorondi István egy újításával vesz részt. Hazai anyagokra adaptált eg.y horganyzó kádat, s ezáltal — hivatalosan fogalmazva — import berendezési váltott ki. (illésy) Az otthonteremtés mai gondjai (III.) A gyártók már erejükön felül teljesítenek. Mégis kevés az építőanyag ... A Beton- és Vasbetonipari Művek bodrogkeresztúrj üzemének bejárata előtt mindkét oldalon hosszú sorban állnak a teherautók, traktorok, pótkocsival vagy anélkül. Talán soha nem volt még ezen az útszakaszon ennyi várakozó teherjármű egyszerre, mint az utóbbi hetekben. — Visznek most mindent — mondja Vichor Ödön. telepvezető. — Még többet is vinnének, ha lenne... De ennél többet már nem bírunk gyártani. így is — a megszokott napi 35 ezer falazóblokk helyett — már naponta 40—45 ezer darabot gyártunk, plusz 3000 födém béléstestet. Olyan nagy a forgalom, hogy most már a tartós készleteinkhez kellett nyúlni, így elértük azt is, hogy be kell vezetni az ütemezést. — Meddig bírják még ezt az iramot? — Még egy hétig. Aztán v.isszaállunk a régi kerékvágásiba. Ám ennek ellenére év végéig minden igényt kielégítünk. A termékek nagyobb részét. hatvan százalékot művi kiszállítással, a lakosságnak adjuk, míg negyven százalékot vasúton a Tüzép- telepekndk szállítjuk. A bodrogkeresztúri üzemben már tavasztól kezdve elégedettek az értékesítéssel. Szeptembertől azonban ugyancsak megugrott a forgalmuk. Azóta naponta úgy 90—120 teherautó fordul meg a telep szűkös udvarán. — Egyébként a sorba állás nem azért van. mert nincs vagy kevés az áru, hanem azért, mert a telepen elég nehéz a tehergépjárművek mozgása, és egyszerre kevés tud bejönni. Beszélgetésünknél jelen van Czinege Géza, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára is. — Kezdenek kifáradni a dolgozók ... Félő, hogy nerri fogják bírni ezt a tempót, ezt a sok túlórát, géemká- zást. Az itt dolgozó kétszázharminc embernek harmincnegyven százaléka nő. Zöme fizikai munkát végez, most gondolja még hozzá, hogy családjuk van, otthoni teendőjük van ... Mikor fölkerestem Nagy Árpádot, a BVM Miskolci Gyárának igazgatóját, már értesült bodrogkeresztúri látogatásomról. S arról is, hogy ott miiről beszélgettünk. — Kevés pihenőnap volt valóban az utóbbi hónapokban dolgozóinknak. Mindössze egy hét vége. melyik is? — fordul Sájer Józsefhez. gazdasági helyetteséhez. — Október első szombatja, vasárnapja. — Nos, igen. Tudja én egyszerre örülök is meg nem is annak, hogy az ez évi tervünket jócskán túlszárnyaljuk. Az nem azér.t van, mert emiatt a nagy felvásárlás miatt pörgött föl a termelés, és azért, mert így ezzel az erős kampánymunkával ugyancsalt leterhelődnek dolgozóink. — Hároméves tervünknek ez évi arányos részét már mostanra 108 százalékra teljesítettük. És még hátra van ebből az esztendőből is — pontosít a gazdasági igazgatóhelyettes. — Mikor volt a legnagyobb a forgalom? — Október elején rengeteget számláztunk. Ugyanakkor gerendából, födémpanelből erre az évre már minden darabot eladtunk. November közepétől az ország valamennyi postahivatalában megrendelhetők a Befektetési és Forgalmi Leánybank által eladásra kínált kötvények. Erről írtak alá szerződést csütörtökön •a két intézmény képviselői. A megállapodás célja, hogy a kötvény vásárlását széles rétegek számára megkönnyítsék. Eddig ugyanis csak Budapesten, illetve a Magyar Hitel Bank több Vagyis már ezeket mind kifizették. Itt megszakad a beszélgetés. mert az igazgatót telefonon keresik. Valahonnan, valaki gerendát szeretne kapni. A telefonálás rövid . . . Nem kérdem, már mondja is: — Rengetegen fordulnak hozzánk mostanában protekcióért ... De ebben a helyzetben ezen én nem is csodálkozom. Pedig fölösleges, értelmetlen ez az egész mostani fölvásárlási láz. Felbo- rult a piaci egyensúly, hiány „keletkezett’’ és mindez miért? — Kiszámoltam, úgy nagyjából, hogy lesz aki jobban jár jövőre áz áraikkal. Nem mindennel, de például a vasbeton cikkekkel igen. Ha mindent figyelembe veszünk, a szociálpoliitifcaii kedvezményeket, a forgalmi adó visz- szatérítéséket, .akkor abban az esetben, ha mondjuk 100 négyzetméternél nem nagyobb házat épít, jelentéktelen lesz az eltérés a mostani és a jövő évi árak között — vélekedik Sájer József. Persze, hogy pontosan mi lesz jövőre és hogyan csapódnak le a gyakorlatban ezek a dolgok, még nem lehet pontosan megmondaná. A gyár azonban tisztában van azzal, hogy (talán csak az első fél évben?) egy ideig visszaesés lesz a keresletben. Volt már ilyen, nem is egyszer. Egyébként is ez a hullámzó kínálat-kereslet arány mindig is jellemző volt. Az első féléves lemaradást mint húsz vidéki fiókjában szerezhette be a lakosság ezeket az értékpapírokat. A megállapodás .alapján az ország több mint ezer postahivatalában megkezdik a pénzintézet értékpapírjainak forgalmazását. Az érdeklődők a postahivatalokban rendelhetik meg a kiválasztott kötvényeket és helyben ki is fizethetik annak ellenértékét. A bank a kötvényeket értéklevélazonban a másodikban kell behozni. Ez meglntcsaik nem jó senkinek, de leginkább nem öröm a gyáraknak, az ott dolgozóknak. Gazdálkodási. raktározási, alapanyagbeszerzési problémák között kell lavírozniuk a cégeknek, így előadódik aztán az a helyzet, hogy hol tele vannak a raktárak. Tüzép-tele- pek áruval (volt már ilyenre is példa) és akkor a kutyának sem kell az a termék, hol pedig elfogy minden, egyik napról a másikra. Ügy érzem, ide kívánkozik még egy építési anyagot gyártó cégnél dolgozónak a véleménye is. aki kérte, ne írjam ki a nevét, ha mégis „beteszem az újságba”. Talán úgy érzékelhető legjobban. hogy mit akart kifejezni. ha teljes egészében leírom amit. mondott. íme! — Maga újságíró? Nem, nem akarok én itten beszélni semmit. .. De várjon csak! Azért mégis mondanék valamit. Szóval az itt az egyik baj, hogy mindenki csak beszél, dumál összevissza. aztán semmi! Az az igazság, hogy a melós nem hülye, még ha sokszor annak is nézik. De már megfoo-. csásson. mi éjt nappallá té-; ve dolgozunk. annyiért' amennyiért, aztán a tejfölt, meg mások kanalazzák. Kik-* re gondolok? Nahát, ily éti kérdezni! Tudja azt maga’ jól. mit teszi itt magút?!: Az ingyenélőkre, a csalókra, akik minden bántódás nélkül csinálják ... Á, hagyjuk; is. mit idegesítem itt fel magamat! Itt ez az építőanyag.; Mit gondol, mennyi pénz fog ebből az egész nagy mi-- zériából bejönni egyeseknek? Olyanoknak, akiknek. — hallottam egy pesti ismerősömtől — már olyan nak-r tártkészlete van. mint ami-S Íven a Tüzépen sem volt.f Na. Valahogy rendbe kéne; már itten tenni a dolgokat. De nem csak szájjal ám. ha-; nem úgy igazándiból, vagy; mondjam úgy, hogy istene-; sen!? És nem csupán az épí-? tőanyag-piacon .. . Mészáros István ....... k ént postázva küldi el a j megrendelőknek. Ha a ve-; vő vásárláskor nem akarja feltüntetni a nevét, lehe- í tőség van arra, hogy a ? megvett kötvényeket — tit- t kosán kezelve — a helyi | postahivatalban vegye át. A pénzintézet szakemberei; úgy számolnak, hogy . a | megállapodás révén a kö- vetkező esztendőben tovább '■ népszerűsödik ez a befek-: tetési forma a lakosság kö-1 rében, s így jelentősen bő- - vül a kötvények forgalma. | (MTI) ' - -* Kötvényrendelés postán
