Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-23 / 250. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. október 23., péntek Weimari vendégek Patakon Reformer Alkalmi hangverseny a Művelődés Haza előtt. A Művelődés Háza Ka- ma-rákórusának meghívásá­ra több napra Sárospatak vendége a weimari Építé­szeti Főiskola Madrigálkó­rusa. A kórus 1967-ben alakult a főiskola hallgatói­ból és végzett diplomás épí­tészekből áll. Repertoárjuk­ban meghatározó a népi ze­ne. de reneszánsz muzsikát. 16—17. századbeli klasszi­kus zenét is interpretálnak, ugyanakkor megtalálható programjukban a spirituálé, a modern zene. sőt magyar alkotók müveivel is kedves­kednek a vendéglátóknak Farkas Ferenc és Kodály Zoltán alkotásaival. A 38 tagú delegációt elkí­sérte a főiskola rektorhe- Ivettese, dr. Kurt Baumbach professzor, Stefan Serfling, a főiskolai kulturális kap­csolatok referense. A kórus vezetője Harro Luhn. A házigazdák gazdag programot és vendégszerep­lési lehetőséget biztosíta­nak barátaiknak. A város történelmi emlékeinek és kulturális értékeinek meg­tekintésén túl kiránduláso­kon. baráti találkozókon is részt vesznek. Emellett Her- cegkúton, Szerencsen, illet­ve Rátkán, valamint a he­lyi közönségnek a sárospa­taki Tanítóképző Főiskola dísztermében adnak műsort, gazdagítva ezzel a város kulturális kínálatát. Utóbbi koncertjüket a Művelődés Háza Kamarakórusával kö­zösen adták. A kórus tagjai többségükben szinte haza jöttek Sárospatakra, hi­szen a két kórus között 1983-ban létrejött megálla­podás értelmében évente felváltva látogatják meg egymást. Az idei egyhetes turné a pénteki búcsúesttel fejeződik be, majd szomba­ton utazik haza a delegáció. Emlékest a Lévay-körben A miskolci Lévay-ikor ok­tóber 27-én, a Kossuth utcai székháziban tartja követke­ző rendezvényét. Ezen a bükki kohászat létrehozásá­nak első kezdeményezőjéről. Pápai Tóth Mi'hályról emlé­keznek meg. A témába vágó kutatások anyagát dr. Szö- nyi György ismerteti. A 17 órakor kezdődő rendezvé­nyen kísérőműsorként „Ku­ruc spirituálé” címmel iro­dalomtörténeti visszaemlé­kezés. a kort idéző dalok és versek hangzanak el. Elköltözött a filmtör A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Film- és Szemlélte­tőeszközök Tára korábbi he­lyéről, a miskolci Templom utcából a Klapka György u. 10. sz. alá (Avas) költözött. Ezért a filmkölcsönző szol­gálat előreláthatólag novem­ber közepéig szünetel. Fiatal orvosok találkozója Ózdoo A KISZ Miskolc Városi Egészségügyi Bizottsága min­den évben megrendezi sző­kébb pátriánkban a megyei fiatal orvosok fórumát, amely kitűnő lehetőséget ad az egészségügyben foglalkoz­tatott fialtatok szakmai meg­mérettetésére, mindamellett, hogy a fórum jól szolgálja a társadalmi egészségmegőr­zési programot is. Ebben az esztendőben ok­tóber 24-ént, Ózdon, a helyi Pártoktátók Házában talál­koznak a fiatal orvosok. Az összejövetelen, az ünnepélyes megnyitót követően számos tudományos előadás hangzik el a legfrissebb kutatások eredményeiről, az orvostudo­mány területén alkalmazott újabb módszerek hasznos­ságáról, jelentőségéről. Ezen a találkozón ismertetik az egészségügyi megyei Alkotó Ifjúság pályázatra beküldött alkotások legjobbjait is. Menedzserképzés Menedzserképző tanfolya­mot indít a TIT Természet- tudományi Stúdiója Buda­pesten. A novemberben kez­dődő hathetes kurzus alap­fokú lesz. s a tervek szerint, aki elvégzi, annak lehetősé­ge nyílik további, maga­sabb szintű képzésre. A hallgatók személyiségje­gyeinek formálását, tárgya­lókészségük fejlesztését a he­tente egyszeri, négyórás fog­lalkozásokon közgazdászok, pszichológusok, újságírók se­gítik. Az alapfokon legin­kább az önismereti tanfo­lyamokhoz hasonlító kiscso­portos, intenzív csoportfog­lalkozások komplex módon fejlesztik a leendő me­nedzserekben a vállalkozói magatartást. A TIT-stúdió menedzser- képzésére elsősorban a kö­zépméretű vállalatok fiatal szakembereinek jelentkezését várják. (MTI) és szabadságharcos A párizsi Montparnasse temetőben 125 évvel ezelőtl. az 1862. október 23-án el­hunyt erdélyi arisztokrata sáritól. Teleki Blankától vettek búcsút a gyászolók. Irányi Dániel tartotta a ha­lotti beszédet. Lővei Klára írta le, hogy méltósággal fe­küdt a ravatalon, s egy kö­zeli barátjuk megtörve a gyász csendjét, így kiáltott fel: „Quelle force!" Micsoda erély! A mondat nemcsak a ha­lotti arc fegyelmezettsége, a temetés méltósága feletti csodálkozás volt. hanem a grófnő etikai tartásának és életvitelének összefoglalása. Ugyanez az erély sugárzott Teleki Blanka arcáról, még élő szeméből, amikor 1853. iúnius 30-án a pesti hírhedt Újépületben hallgatta az íté­letet. A termet földig féke­iébe vonták. A tíz év vár­fogság indoklásából: .......rit­ka szellemi tulajdonságok­kal. tudományos műveltség­gel, erős akarattal és l'árad- hatatlan kitartással rendel­kezik, de ezen tulajdonsá­gok hiúvá és elbizakodottá telték, fölöttébb akaratos és különlegesen becsvágyó”. A vérbíróság tudta, hogy ki áll előtte. A mondatok szinte dicséretként hatnak. Miért? A magyarázatot maga a bí­róság adta meg, amikor ki­mondta: „Politikai tevé­kenységének nagyságánál fogva annál is inkább ö te­kinthető korunk egyik leg­veszedelmesebb lázadójá­nak, mivel abba a hiszembe ringatta magát, hogy nővé­rével. özv. De Gerandóné- vaL titkos utakon olyan eredményeket ér majd el, amelyek megvalósítására ed­dig minden kísérlet meg­hiúsult”. A hóhér nyelvéről az áldozatéra lefordítva: Te­leki Blanka az 1848—49-es szabadságharc „hamu alatti parazsát" ápolta, ha úgy tet­szik szította, s hitt a sza­badság fellobbanó füzében. Ez volt az az erély, nteiv fáradhatatlanná telte 1848. március 15-e előtt is. A fő­rendi asszony 1846-ban fel­állította az első középfokú leányiskolát Ma gy a ro r szá - gon. Később együtt élt és dolgozott a szabadságharccal. Debrecen. Nagyvárad életé­nek stációi, s közben beteg honvédeket ápolt, pénzt és élelmiszert gyűjtött a fo­gyatkozó seregnek. A sza­badságharc leverése után az ellenállás tudatos szerve­zése 1850 őszén kezdődött. A Telekiek birtokán, Pálíal- ván élt. szervezkedett a nagyszebeni katonai vizs­gálati fogságból megszökött Gasparich Kilián ferences barát. Perczel Mór tábori papja, aki ekkor már a szo­cializmus tanait hirdette, s az eszme mellett tett bi­zonyságot elfogása után is. Gasparich az olasz szabad­ságharcos Mazzini ügynö­keivel tartót! itt kapcsola­tot. Alig emlegetjük, de tör­téneti tény, hogy Mazzini il­legális szervezetébe 1850- ben sikeresen toborzott Ma­gyarországon résztvevőket. Nagyon sok történeti tény arra mutat, hogy Teleki Blanka a Világos utáni ka­tonai-politikai ellenállási mozgalom egyik szervezőjé­vé vált. Mindezt bizonyítja, hogy az ellenforradalom rendőrsége figyelte, s elfog­ta a grófnőt. Hosszú és ala­pos munkával készült a vád­irat. Teleki Blanka fölött katonai bíróság ítélkezett. Páratlanul súlyos volt a büntetés: két év vizsgálati fogság után tíz esztendő várfogság Kufstein hírhedt falai között. A börtönben semmi kedvezmény, hiába folyamodnak — csak azért, hogy néha csomagot küld- hessenek — főrendek a bé­csi udvarhoz. A válasz min­dig — 1857-i,g — nem! Ekkor szabadult Teleki Blanka, betegen. Még öt évet élt. Rá emlékezünk, aki a reformkorban tudott for­radalmi személyiséggé nőni, s a forradalom alatt is re- formgondolkodó volt. Ma este a képernyőn Csinszka A Budapesti Művésze- 9 ti Hetek program ja ke­retében nem minden­napi tévéfilm kerül képer­nyőre 21.35-kor az első mű­sorban. Deák Krisztina írta és rendezte a Csinszka cí­mű tévéfilmet, amely június­ban a XVII. veszprémi tévé- fesztirvál fődíját nyerte el. A cím alighanem sokat elárul. Igen, róla, Csinszkáról, Ady Endre özvegyéről szól ez a film, arról a Boncza Bertá­ról, aki Ady halála után nem kíván „a nemzet özve­gye” lenni. A film mégsem Csinszka életregénye, hanem egy sokat próbált, erőtől, energiától, sokféle tehetség­től túlfűtött nő életén ke­resztül a század eleje egy asszonytípusának tükrözteté- se. A hatalmas szereplőgár­dából természetesen kiemel­kedik a Csinszkát alakító Nagy-Kálózy Eszter — ő látható a képen az Ady End­rét megszemélyesítő Jordán Tamással —, de feltétlenül oda kell figyelni Andorai Pé­ter, Bálint András, Törőcsik Mari és mások alakításaira is. Több gondolat bánt engemet... Mintha halottas házban ebédelnék, sokszor olyan az érzésem a miskolci Avas Szálló sörözőjében ét­kezés közben. Pedig olykor derűs arcok vesznek kö­rül. a váltakozó felszolgálók is hol jókedvűen, hol rutinos unalommal hozzák a nagyonis változó minő­ségű étkeket. Sehol semmi gyászos megnyilvánulás. Mégis az elmúlás vetíti előre az árnyékát. Az alkal­mazottak és az állandó vendégek jól tudják — s eb­ben a szálloda vezetőinek -hírlapi nyilatkozatai is megerősítették őket —. hogy alig főbb mini kél hó­nap van még hátra a miskolci Avas Szálló életéből, a lélekharang kötelét -már fogják és készülnek annak megcsendítésére. Augusztus 1-jén Szálloda-sirató cí­mű írásomban már felpanaszoltam e szálló, e nagy múltú intézmény, Miskolc egyik nevezetessége fel­számolásának szándékát. Ez azóta végleges elhatá­rozássá vált. a HungarHotels „kivonul" ebből a lé- lesítményből. Járnak mindenféle kósza hírek, ilyen­olyan intézményeket költöztetnek majd a szálloda he­lyére. mintha nem lenne így is iroda-túltengés a városban. Beszélnek bemutatóterem tervéről, erről- arról, csak éppen arról nem, hogy akadna vállalko­zó szervezet ebben a nagy városban, amely a több, mint kétszáz éves szálló és étkező intézményt üze­meltetésre átvenné, s folytatná az ipart. Hetvenhat szobája, több étterme a múlté lesz. Szükségszerű-e. hogy így legyen? Az új. tervezett szálló még csak a tervező asztalán él, ha egyáltalán kész a terve. Új szálloda majd lesz, valamikor. De ez máris meg­szűnik. S megszűnik az étkezési lehetőség is. A Pannónia négy évnyi tatarozás után nemsokára meg­nyílik. Ez nem jelent többletet, mert korábban is volt. De étkezési lehetőség ott sem lesz. Nincsen vállalko­zó a szálló és étterem üzemeltetésére, legalábbis er­ről nem szól a fáma. Fantasztikus tervekről hallani, amit említeni is szükségtelen, nehogy dokumentá- lódjék. Pedig igen közeleg december 31-e. Ne várjuk meg, amíg esetleg az a robbantóbrigád is jelentke­zik, amelyik 1979. novemberében az egykor ide tar­tozott Roráriusz cukrászdái úgy repítette a levegőbe, hogy máig sem készüli el az utódja . . . * Hirdetéseken, cégtáblákon látom mind gyakrab­ban, hogy szerződéses bolt, meg önálló egység, meg leányvállalati egység, meg ilyesmi. Gondolom, mind­ez egy újabb fajta gazdálkodási rendnek az eredmé­nye. Nem vagyok közgazdász, nem tudom eldönte­ni, jobb-e így, de el kell fogadnom, mert eszi, nem eszi nem kap mást, meg majd meglátjuk. Nem is az új önálló eszpresszók, boltok, kocsmák, éttermek, kis- áruházak rendszere indít töprengésre, azaz ez a szo­cialista vállalatokon belüli alvállalkozási rendszer, meg félmaszek gazdálkodás, hanem az, hogy hova­tovább egyik-másik, korábban -az egész várost, sőt részben a megyét átfogó hálózattal rendelkező válla­latból jóformán csak a központ, .az igazgatóság ma­radt meg, de az aztán nagyon. Nem ismerem e vál­lalatok belső szervezési rendjét, felépítését, csak azt látom, hogy ha történetesen egyiknek -korábban volt mondjuk negyven boltja, vagy egyéb „egysége" és hozzá meghatározott számú központi igazgatósága, osztályokkal, főosztályokkal, ilyen-olyan vezetőkkel, ellenőrzési apparátussal, miegymással, napjainkban már csak nyolc-tíz saját irányítású „egységgel" ope­rál, vagy annyival sem. viszont központi apparátusa szinte sértetlenül azonos, önállóságot kaptak ven­déglők. boltok, meg az ezzel járó gondokat és fele­lősséget is megkapták. Mit csinál velük a régi, -nagy­számú igazgatási központ? Igaz, minden íróasztal ki­termeli a maga fenntartó indokát is. így van ez per­sze, nemcsak a kereskedelmi jellegű intézmények­nél. Van a megyében olyan nagy ipari vállalat, amelynek központi apparátusa kiépítése óta csaknem felére csökkent a termelőüzemeinek a száma (s per­sze. a termelés is), de az igazgatóság apadása mesz- sze nem arányos ezzel. Ügy tűnik, nálunk a leg­stabilabb, legrendíthetetlenebb dolog az íróasztal. Nemcsak marad, de szaporodik is. Pedig még az új adóellenőri apparátust nem is számítottam . . . * Látom a televízióban, hogy a szolnokiak rablótá­madástól félnek a bérházak környékén, mert egy lányt megtámadtak és a lakásukat is ki -akarták ra­bolni. Voltak, akik nemcsak hitték és terjesztették ennek hírét, hanem erősítették is, sőt újabb ha­sonlókkal szolgáltak, mígnem kiderült, hogy a kis­lány valamilyen okból kitalálta az egészet, hiszen olyan sok hasonlót látott már .a tévé ’kínálta krimik­ben. A pécsi újság arról írt a minap, hogy az egyik helyi szakmunkásképző intézet növendékei a kung- fu filmek és a tévében látott -hasonló „tanulságos” látványosságoktól felvilágosítva japán mintájú láncos ütlegelőkkel szerelték fel magukat, s olyan atroci­tásokat követtek el azokkal, hogy most rendőrségi eljárás folyik ellenük. Egy -másik, kultúrájáról ugyancsak híres városból való ,a -következő jajkiál­tás: a Debrecen című lapban olvasható, -hogy fél­nek az emberek, -mert a város -belterületén garáz­dálkodó lumpen -elemek terrorjától okkal tartanak, gyakori a garázdaság, sőt nagyszabású betörés is volt. A példa, a „tanító” itt is — az eseték n-agy há­nyadában — a krimi, az erőszakottölicsőítö, mozi­vásznon és képernyőn -kínált látványosság. — A há­rom eset részben eltérő. Míg a szolnoki lány esetében csak egy butuska ifjú hölgy fantáziája keltette a ri­adalmat, s kiáltottak a környéken farkast akkor, amikor a farkas valójában nem járt arra, a másik két esetben már ott vicsorított az ordas és ütött és rabolt, ártott... Mi lenne a tanulság? Drasztikusain csökkenteni kellene tévében és moziban egyaránt az erőszakot giorifiikáló film-készítmények bemutatását. Másrészt ne kiáltsunk farkast — mint Szolnokon —, amikor az nem jár a kertben, mert -akkor később nem fogjuk elhinni a kiáltást, ha tényleg ott jár — mint Pécsett és Debrecenben —, de vigyázzunk, óva­kodjunk. lűzzel-vassal. szigorral tartsuk távol az á-r- -tó ordast otthonainktól, városainktól... (benedck)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents