Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-21 / 248. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. október 21., szerda Magasabb iskolába épni Ma este a képernyőn Menyasszony Dávidnak Á Borsodi Szemle legfrissebb száma T ársadalmunkban az előrejutás, a mobilitás alapvető feltétele az iskolai végzettség. Ma az iskolák kapui elvileg minden fiatal számára nyitva állnak. A tanuláshoz való egyenlő jog azonban nem jelenti a tanuláshoz szükséges lehetőségek egyenlőségét is. Látszik ez abból is, hogy míg a keresőképes lakosság 37 százaléka betanított, illetve segédmunkás, addig gyerekeiknek csupán 23 százaléka szerez befejezett középiskolai végzettséget. Aligha képességeik alacsony színvonala miatt van ez így. A betanított és szakmunka között ma már nincs meg az az egyértelmű különbség, mint korábban. A számítógépiparban például érettségizett fiatalokat tanítanak be részprogramozói munkára. Ez is betanított — de magasan kvalifikált betanított munka. A fiatalok körében a segédmunkások aránya, a népszámlálás adatai szerint, 16 százalékról 8 százalékra csökkent az elmúlt tizenöt évben. Ezzel együtt is ma, a nyolcvanas évek végén egy-egy korosztálynak mintegy 33 százaléka szakképzetlen és alacsony iskolázottságé. Bár ebben a pillanatban a gazdaság még képes foglalkoztatni őket, s a munkaerőpiacon nagy a kereslet irántuk. Az iskolarendszernek az egyéni és gazdasági érdekhez való igazítása azonban bonyolult, összetett dolog. Hiszen a gazdaság mozgása is nehezen kiszámítható folyamat, s az oktatási rendszer elemei sem változtathatók egyik napról a másikra. Az azonban biztosnak látszik, hogy az oktatási rendszert nem lehet kielégítően fejleszteni bizonyos távlati társadalmi igények viszonylag precíz felmérése nélkül. Ha az iskola nem a távlatokra, hanem a pillanatnyi szükségletekre figyel, akkor mindig csak lemaradásban lehet — és van is — a gazdasági változásokhoz képest. Ennek következménye az, hogy manapság egyre több embert kell átirányítani az egyik szférából a másikba. Ez pedig átképzéssel jár. Az alacsony iskolai végzettségű fiatalokat rendkívül nehezen lehet új dolgokra megtanítani. Hiányos képzettségükért azonban csak kis részben tehetők ők maguk felelőssé. Bizonyított tény ugyanis, hogy a szakképzetlen szülők gyerekei olyan indulási esélyhátránnyal kerülnek iskolába, amelyet ma még nyolc iskolaév alatt sem sikerül lecsökkenteni. Egy segédmunkás családból induló gyereknek huszonötször kisebb esélye van arra, hogy egyetemre jusson, mint egy értelmiségi családban nevelkedőnek. Az oktatási rendszer — mondjuk így — minimum programja az, hogy minden normálisan képezhető gyerek végezze el az általános iskolát úgy, hogy emögött magasabb tudás, intelligenciaszint legyen, mint jelenleg. Az érettségit adó középiskolákra már más rétegadatok jellemzőek. Hazánkban egy-egy korosztálynak csupán 30 százaléka szerez érettségit. De míg az értelmiségi családok gyerekeinek 80 százaléka érettségizik, a segédmunkások körében ez az arány a 20 százalékot sem éri el. Magyar- ország ebből a szempontból még a hozzánk hasonló fejlettségű országokhoz képest is erősen lemaradt. Nyilvánvaló tehát, hogy a középfokú iskolázást ki kell tei'jeszteni. Erre különféle elképzelések vannak. Egyrészt a gimnáziumot kell olyan fakultációkkal kibővíteni, amelyek bizonyos területeken garantálják az elhelyezkedési lehetőségeket, így ez az iskolatípus vonzóbbá vált a fiúk számára. Köztudott ugyanis, hogy a mai fizikai rétegek jó képességű gyerekeiket is inkább küldik szakiskolába, mint gimnáziumba. A másik lehetőség az, hogy a szakképzést elsősorban nem a jelenlegi hároméves iskolában, hanem egy érettségit adó. négyéves iskolatípusban kell megoldani. Ezek a változások rendkívülien megnövelnék a foglalkoztatási szerkezetben a mozgási esélyeket. Ez pedig létkérdése a gazdaságnak csakúgy, mint az egyénnek. A gazdaságnak azért, mert manapság a technikai fejlesztés, befektetés jórészt azért nem hozza meg a kívánt hatást, mert a modernebb technikát nem tudjuk megfelelően működtetni. Az egyénnek pedig azért létkérdés, mert a közhittel ellentétben az értelmiségnek, s a magasabban kvalifikált szakmunkásoknak jobbak a kereseti viszonyai, mint az egyéb rétegeknek. Akármilyen és akárhány mutatót veszünk, a lakáshelyzetet, a kereseti szintet, ezek a rétegek egyértelműen kedvezőbb helyzetben vannak. Csakhogy a tanulmányi ráfordítás nagyon hosszú és lassan térül meg. Az iskolarendszer zavarain kívül ez is oka annak, hogy a fizikai rétegekből a fiúk nem törekednek a felsőoktatás felé. Pedig a cél, amelyet a társadalom, s benne a fiatal ember magának kitűzhet, mégiscsak a magasabb képesítés felé való törekvés kell hogy legyen. B. K. Kubai játékfilmet kínál # az első műsor ma 20.25-től. A Menyasz- szony Dávidnak című, 1985- ben készült filmet Orlando Rojas rendezte és egy vidéki fiú a hőse. Ez a fiú, Dávid főiskolás és a szerelemben járatlan, ugyanakkor csinos, vonzó küllemű fiatalember, akire szinte tapadnának a lányok, ő azonban nagy A Miskolci Nemzeti Színházban lezárult az idei évadra a bérletek vásárlása. Legalábbis a felnőttbérleteké, mert az ifjúsági bérletek szervezése, árusítása még folyamatban van. A felnőttbérletezés eredményeként több. mint négyezer bérlet talált gazdára, ami A sajóbábonyi szakszervezeti könyvtár október 23-án délután fél négy órai kezdettel író-olvasó találkozót rendez a helyi Déryné Művelődési Ház pinceklubjában, Hatalmas, albumszerű kötetet jelentetett meg a minap a Képzőművészeti Kiadó: Vayer Lajos professzor nagyformátumú művében a tudós teljes vértezetében mutatja be olvasóinak a Cinquecento kiemelkedő műalkotását, az egyetemes művészettörténet egyik legjelentősebb freskóciklusát, Raf- íaellónak a Vatikánban lévő freskóit. A kötet akár igényes, magas színvonalú útikönyvként is szolgálhat azoknak, akik eljutnak a A hét elején nyílt meg és november 27-ig látogatható Miskolcon, a 114. Sz. Eötvös József Ipari Szakmunkás- képző Intézetben, a Gagarin u. 54. alatt Tábori Aranka meglepetésre egy kevéssé vonzó, csinos lányt választ. — E film után érdemes még a képernyők előtt maradni mindazoknak, akiket érdekel az építészet, a lakókörnyezet, mert Makovecz Imre, a Borsodban, elsősorban Sárospatakon olyan sok értékes épületet teremtő építész portréját láthatjuk-hallhatjuk. — Képünk a kubai film egyik kockája. néhány százzal több. mint az előző évadban váltottak száma. Nem érdektelen azt is tudni, hogy 1350 az olyan új bérlettulajdonos, aki korábban nem járt ilyen rendszerességgel a színházba. E bérletek szinte csaknem kizárólag egyéni vásárlás keretében keltek el, a vállalati bérletvétel elenyésző számú. s arra Hajdú Gábor írót hívta meg. A könyvtár a találkozó alkalmából elkészítette a vendég rövid bio- bibliográfiáját is. Vatikánba és már előre szeretnének tájékozódni az ott rájuk váró értékes látványosságokról. E könyv Raffello festészeti főművéről nyújt — magyar nyelven először — átfogó elemzést. Igen gazdag képanyag — amit a kiadó Rómából szerzett be — segíti a hatalmas szöveges ismeretanyag jobb értését: 14 színes és 56 fekete-fehér reprodukció teszi teljesebbé a nagyon szép és értékes kötetet. grafikus és Laczkó Pető Mihály festő kiállítása. A nyitáskor Goda Gertrúd művészettörténész ajánlotta a tárlatot a látogatók figyelmébe. Változatos tematikával jelentkezett a Borsodi Szemle legfrissebb (87/3.) száma. Olvashatunk az AIDS-ről (Aszódi Imre), a jogpoliti- káról (Karcagi Zoltán), a néprajzról (Vága Gyula) és a pedagógiáról (Fehér Erzsébet). ám — s ez korántsem véletlen! — a legizgalmasabb téma változatlanul maga a gazdasági élet. Barta Imre — a tőle már megszokott érvelő módon — elemzi a nyolcvanas évek társadalmi (és más) nyavalyáit, A magyar közgazda- sági gondolkodás fejlődése című tanulmányában. Talán önkényesnek tűnik, ha a címből a gondolkodás szót, fogalmat emelem ki, de ezt tartom a legfontosabbnak. A szerző ugyancsak azt ígéri (s ezt be is tartja), hogy a közgazdász szemével pásztázza át társadalmi bajainkat. de minthogy ezek ma a legközügyebb közügyeink, mert mindenkit érintenek, ezt, tudniillik a gondolkodást mindenki számára kötelező érvényűnek tartom. Joggal emeli ki a szerző a fenyegető veszedelmek közül is a közönyt, a cselekvést bénító apátiát, árnyaltan elemezve azok okait is. Rokonszenves, hogy nem kíméli saját szakmáját, tudományát, a közgazdaságtant sem. Kritika, állandó önkontroll nélkül ugyanis minden diszciplína bezápul, dogmává merevedik. Márpedig ez a legnagyobb veszedelem, átok, amely egy, a valóság kutatására, elemzésére vállalkozó tudományt fenyegethet! A keresztény egyházak, a teológia akikor találták meg (ismét) a kapcsolatot a tömegekkel — igaz ehhez kellett a reformáció jótékony szellemi forradalma is —, amikor szakítani tudtak a skolasztikával. Igaz, a skolasztika, az elméleti okoskodás fejlesztette a logikát, ám éppen a valóságtól szakította el a tudományt. Attól a valóságtól, amely állandóan változik, új feladatokat fogalmaz meg a gondolkodó elmének, de a cselekvő embernek is. Ezzel a kis kitérővel csupán azt kívánom jelezni, hogy a tudomány ma csak cselekvő lehet, azaz nem csupán a valóság elemzését várjuk tőle, de alternatíva kidolgozását is. Ugyanakkor maga a társadalmi és a poKét kiállítás is nyílik a napokban a Miskolci Galériában: ma, október 21-én, délután öt órakor Mazzag István festőművész tárlatát nyitja meg Kozák Csaba, a Műcsarnok munkatársa, 23- án. pénteken, délután négy órakor pedig Szanyi Péter litikai cselekvés sem lehet meg a tudomány nélkül. Adjon neki (konkrét!) feladatokat. vegye igénybe felismeréseit. Évtizedünk paradoxo- na. hogy a közgazdaság tudománya, úgy is mint „bűnbak” éppen most került reflektorfénybe. Ha a gazdasági lét minden más létezés, mozgás alapja, feltétele, akkor jogos a társadalom igénye, hogy éppen itt lássunk tisztán, tisztábban, azaz a tudomány adjon diagnózist és terápiát, önmagában persze képtelen erre. ha maga a gondolkodás igénye nem hatja át az egész társadalmat. A válságtünetek ugyanis nem a semmiből keletkeztek. el sem múlnak önma- guktól. Barta Imre egész csokorra valót sorol fel a „devianciákból”. (Akit a téma részletesebben is érdekel. haszonnal forgathatja a szociológus, Hankiss Elemér Diagnózisok című könyvét.) Anélkül, hogy a bajokat elbagatellizálnánk, látnunk kell azt is. hogy minden kor embere a saját korát érzékeli válságosnak. Más szóval, az aranykor vagy messzi múltban volt. vagy a messzi jövőben lesz. Ez a vágykép. A baj az volt, hogy ezt a vágyképet sokáig rávetítettük az adott valóságra is. Doktriner módon, naivan és türelmetlenül. Szerzőnk értelmezése szerint a kiábrándulás is egyik oka a mostani erkölcsi és ideológiai krízisnek. A tudat leleményes abban, hogy elhárítsa a felelősséget. Néhány példa: hivatkozunk a külgazdasági, világpolitikai helyzetre, bűnbakokat keresünk. azaz felmentést. Az elemzés és a cselekvés alól. Márpedig ez az egy helyben toporgás, a totojázás. vagy ennek ellentéte, a kapkodó rögtönzés csak tetézheti a bajainkat. Vannak vélemények. amelyek szerint bajaink között a gazdasági a viszonylag legkönnyebben megoldható. Nagyobb baj az erkölcsi (a már említett „devianciák”). az erkölcsi kopás. erózió, mert ez kikezdi az akaraterőt, gyengíti a bizalmat. A társadalmát és az egyénét is önmagában, azaz abban, hogy a sors irányítható. s nemcsak elviselhető. szobrászművész kiállítását vezeti be Kuklay Antal művészettörténész. Ez utóbbin — „Impressziók barátomról” című műsorával — M. Ba- loghy Gyula zongoraművész működik közre. Mindkét kiállítás november 15-ig látogatható, hétfő kivételével 10—18 óráig. 1350 új színházi bérletes Találkozó Hajdú Gáborral Raffaello freskói a Vatikánban Grafikák és festmények (horpácsi) Két kiállítás a Miskolci Galériában A mesterséges megtermékenyítés viszontagságai (MTI—Panoráma) — Franciaországban öt éve végeznek mesterséges megtermékenyítéseket, hogy ipótanyaság révén juttassanak gyermekhez meddő házaspárokat. Tavaly az első lombikbébi is megszületett, amit gyorsan követlek a többiek. Most azonban egy visszaélés botránya és a Vatikán elítélő állásfoglalása együttesen megkérdőjelezte a pótanyaság jövőjét. Marséi 1 le-ben két éve működik az Alma Mater nevű szövetség, amely az országban elsőként foglalkozik meddő házaspárok és idegen embrió kihordására, megszülésére vállalkozó fiatal nők összehozásával, pontosábban pólanyaságok létrehozásával). A szövetséget a jelek széni nt inkább az újfajta szolgáltatás anyagi haszna, semmint a meddő házaspárok I? gyermekáldáshoz juttatása hajtotta. Ugyanis a szövetség az országos orvos- etikai bizottság figyelmeztetéseit és ajánlásait sorra figyelmen kívül hagyta e lélektanilag és genetikailag egyaránt kényes viszonyokat teremtő tevékenységében. Most viszont már a törvénnyel került összeütközésbe az Alma Mater . közvetlenül annak vezetője, Sacha Geller szülészorvos. Tavaly ősszel egy allig húszéves lyoni lány kereste fel az orvost. Gyötrődve, szorongva adita elő problémáját, hogy több hónapos 'terhes, a művli vetélésről már elkésett, de állami gondozásba sem akarja adni leendő gyerekét. Mivel maga is szétzilált családban született és állami gondozottként nőtt fel, irtózik a gondolattól, viszont egyedül él albérletben, egy futó viszony során esett teherbe, férje, komoly jövedelme nincs, tehát nem kívánja a gyereket megtartani. Az elkeseredett leány alig reménykedhetett valami megoldásban, ám Geller doktor mégis kisegítette. Pótanyaságról persze szó sem lehetett, de talált olyan meddő házaspárt, akik hajlandóak voltak fizetni is egy újszülöttért, akkor is, ha biológiailag semmi közük hozzá. Az orvos a szülés előestéjén aláíratott egy lemondó nyilatkozatot a lánnyal, aki ilyenformán szabályosan eladta inátói születendő gyermekét, méghozzá 50 ezer frankért. Ám Geller doktor hiába igyekezett biztosítani imaigát mindenfelől, hiába vezette maga a szülést és vitette el tüstént a kismamától csecsemőjét, hiába tartotta vissza a kialkudott összeg felét három hónapra — a botrány mégis kipattant. A fiatal lányanyá'ban feltámadt az anyai ösiatön, el őkerí tette rég nem látott apját ‘és a segítségével a 25 ezer frankot is, hogy visszavegye a gyermeket. Göller doktor nem válaszolt levelére, bujkált ellőle, mire a lány ügyvédet fogadott és pert indított. Az Immár nyolc hónapos fiúcska, David örökbofogadádi eljárása még csak folyamatban volt s a lyoni államügyiész ezt nyomban leállította. Geller dolktor elismerte, hogy hibát követett el, de ennél nyilván jóval töhb történt. A botrányos csecsemő-adásvétel ügye most már a büntető bíróságon folyik tovább. A súlyos visszaélés nyomán várható, hogy i francia állam jogilag szabályozott keretek Iközé fogja állítani a ipótanyaság önmagában is elég szövevényes jelenségét. A botrány pedig feltétlenül arra int, hogy a gyermek utáni vágy vámszedőit nem lesz könnyű távol tartanii ettől az új tevékenységtől. Közben a Vatikán már élébe vágott az államok világi szabályozásainak, mert fél 'éve megtiltotta a katolikus hívőknek a mesterséges megtermékenyítés gyakorlását. E tilalom következményei mostanában kezdik léreztetnli hallásukat. Párizsban a Notre-Daime de Bon Secours katolikus kórház ligazgató tanácsa elrendelte a laboratóriumi megtermékenyítések leállítását. Az orvosok megpróbálnák eJfen- áillnli, mert 28 lombikbébi életének elindítása van előkészületben. A lliille-i. a belgiumi, hoíUlamdiai és amerikai katolikus egyetemeik kórházaiban még gyakorolják a mesterséges megtermékenyítést, de képviselőiket .november elejére már megidézték Rómába.
