Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-21 / 248. szám
1987. október 21., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Gazdaságpolitikai aktíva Miskolcon Az otthonteremtés mai gondjai (I.) A megyei pártbizottság székhazában október 8-án gazdaságpolitikai aktívát tartottak, a párt kibontakozási programjából adódó megyei feladatokról. A vitában kilencen kértek szót, azonban Huszár Andor: az aktívaülésről szóló tudósításunkban, terjedelmi okok miatt ezeket nem tudtuk közölni. Ezért lapunkban — visszatérve az aktívára — közreadjuk az elhangzott felszólalásokat. Elsődleges a írnia eredményessége — Sem a Központi Bizottság júliusi határozata, sem pedig a kormány munkaprogramja nem érte váratlanul a Tiszai Vegyi Kombinátot — mondta a vezérigazgató. — Ezt a kijelentést azért merem megkockáztatni, mert mi már évek óta e két dokumentumban foglaltak szellemében dolgozunk. Mindig is a munka eredményességét tartottuk elsődlegesnek, amit nemcsak önmagunkkal vagy más vállalatokkal összehasonlítva mértünk, hanem a legfejlettebb országok hasonló gyárainak színvonalával. eredményeivel vetettünk egybe. A gyorsan változó küi- és belpiaci viszonyokra nemcsak időben igyekeztünk reagálni, hanem új megoldások, eddig nem ismert pénzügyi és kereskedelmi konstrukciók kutatásával és alkalmazásával, az új, legkorszerűbb technika kiválasztásával a sokszor meglepetésszerűen bekövetkező változásoknak is elébe mentünk. — Az egyre nehezedő gazdálkodási körülmények ellenére kombinátunk az elmúlt években is töretlenül fejlődött, beruházásainkat határidőre, sőt határidő előtt, az előirányzott költséget nem túllépve valósítottuk meg. Tavaly helyeztük üzembe az ötmilliárd forint költséggel elkészült, évi 140 ezer tonna kapacitású lineáris polietilén-gyárat, amely már a próbaüzemeltetés ideje alatt is kiváló minőségű terméket állított elő. A félmilliárd forint beruházási költséggel létesült, 10 ezer tonna kapacitású polipropilénszál- és geotextil-üzemünkben az idén kezdtük meg a termelést. Rövidesen megkezdődik a második 4300 tonna termék előállítására képes Bia- fol-üzemünk gépeinek szerelése, és azt tervezzük, hogy ez az 1,2 milliárd forintot kitevő beruházás rekordidő alatt elkészül és a jövő év első felében termelni fog. A vezérigazgató szólt az új iránti fogékonyság, s az ésszerű kockázatvállalás jelentőségéről. — Teljesen újszerű és eléggé bonyolultnak tűnő, de sikeres konstrukcióval létrejött a harmadik, 60 ezer tonna kapacitású polipropilén-gyárra az a szerződés- csomag, melynek értelmében rekordidő, azaz 19 hónap alatt kell ezt a 4,2 milliárd forintos objektumot megvalósítani. Ügy gondolom, nem érdektelen megemlíteni, hogy a szóban forgó beruházásaink — a korábbi gyakorlathoz hasonlóan — ugyancsak a legkorszerűbb technikát testesítik meg, s jelentős a tőkés devizatartalmuk. Például a polipropilén—III. gyáré 71 millió nyugatnémet márka, amelyet anélkül veszünk igénybe, hogy ezzel a népgazdaság devizamérlegét, hitelállományát terhelnénk. Ez az új beruházás ugyanis lízing- konstrukcióban valósul meg, költségét az üzem termékével négy év alatt egyenlítjük ki. — Az extenzív fejlesztések mellett változatlanul nagy gondot fordítunk az intcnzi- fikálásokra: így például két polipropilén-gyárunkban — amelyeknek évi kapacitása összesen 80 ezer tonna — az idén várhatóan 105 ezer tonna kiváló minőségű árut termelünk. Mindezekkel elsősorban azt szándékoztam bizonyítani, hogy megfelelő feltételek esetén a legnehezebb gazdasági helyzetben is van lehetőség a vállalatok tudatos, átgondolt fejlesztésére, a legkorszerűbb technológiák és technikák bevezetésére. Hogy mit értett a vezér- igazgató megfelelő feltételeken ? — Legyen átgondolt, komplex gazdasági és műszaki szemléleten alapuló koncepció, amely gyorsan és rugalmasan kövesse a piac változásait — hangsúlyozta Huszár Andor. — Legalább ilyen fontos a megbízhatóság, a vállalat good-willje, ami természetesen szorosan összefügg a vállalt kötelezettségek teljesítésével. Ide tartozik még, hogy megfelelő érvanyaggal tudjuk minden esetben alátámasztani fejlesztéseink szükségességét, a devizamérlegre gyakorolt hatását, gazdaságosságát, és legyen erőnk, kitartásunk — az előkészítés számtalan buktatóján áthaladva — a megvalósításra. Saját tapasztalatból tudom, hogy fejlesztéseinket nekünk sem volt könnyű elfogadtatni, sokszor csak a teljesen új megoldások, konstrukciók alkalmazása, a kreativitás .vezetett eredményre. — Gyakran előfordul, hogy piacgazdálkodási, külkereskedelmi és egyéb érdekekre való hivatkozással a vállalat az illetékes hatóságoktól olyan utasítást kap, amelynek a végrehajtása a nyereségei csökkenti, a gazdálkodóegység érdekeit sérti. Ilyen volt például a közelmúltban az az átirat, amely az Országos Anyagos Árhivataltól érkezett hozzánk és az ammonnitrát- termelésünk több mint 70 ezer tonnás csökkentésére vonatkozott. Ez azt jelentette volna, hogy a negyedik negyedévben több mint ötven százalékkal vissza kellett volna fogni termelésünket, ami nemcsak komoly technológiai problémát okozna, hanem szolgáltató rendszerünk üzemeltetését is veszélyeztetné, nem beszélve az így adódó többletköltségről. Hosszas győzködés után a napokban végül is visz- szavonták a szóban forgó rendelkezést. Végezetül Huszár Andor annak a véleményének adott hangot, hogy a TVK kollektívájával, kommunistáival egyetemben mindent elkövetnek a párt gazdasági-társadalmi kibontakozási programjának minél eredményesebb végrehajtásáért. L. L. Fotó: Lacié Jóisef Kerekes kerítés Mezőkövesden ai új lakótelepen. At alapósóst lehet gépesíteni, de mi lest ai anyagbeszerzéssel? Mostanság túlságosan sok a bizonytalanság az emberekben. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a tájékozatlanság? Minek következtében olyan (egyelőre (?) megalapozatlan) rémhírek terjednek, melyek miatt számtalan anomália kristályosodott ki. Hogy ezek mikor oszlanak el? Talán jövőre, amikor már kézzelfogható valóság lesz a még csak papírokon, jogszabályokban létező, jövedelmünket, egzisztenciánkat befolyásoló újdonságok? Az emberek nagy többsége egyáltalán nincs tisztában mindazokkal a dolgokkal (személyi jövedelemadó, forgalmi adó, kedvezmények, jogosultságok stb., stb.), melyekben, iha el tudna igazodni, talán nem is lenne itt olyan nagy felvásárlás (egyesek szerint „elővásárlás”), ami pedig van ... Hisz' hogy is érthetné meg a „bikkfa nyelven” megfogalmazott törvényeket, jogszabályokat az a mondjuk nyolc általánost végzett fuvarozó. akinek élete főképp a mindennapi pakolásokból, a lovak etetéséből, ápolásából. hajtásából áll? Majd a gyakorlatban derül ki minden. Akkor már megérti ő is, hogy: hogyan is van mindez? Addig pedig? Felvásárlás. még gyorsan, amíg a régi áron van minden... Kivéve a pénzt a takarékból, mindegy, hogy az a valami most egyáltalán nem szükséges (szőnyeg, étkészlet, arany, bútor, ingatlan, bánmi, egészen a nem romlandó élelmiszerekig), csak befektetni a pénzt! Hogy ez a hatalmas felvásárlási láz milyen következményekkel jár, milyen „eredményeket" hoz, azt majd a jövő mutatja meg ... De hogy mi a jelen, azt már látjuk, tudjuk. E témakörben bárhová is „nyúlnánk”, mindenütt hasonló jelenségekkel találkoznánk. Nincs már a boltokban bútor, színes és fekete-fehér tévé. az ékszerboltokban értékesebb arany és sorolhatnánk tovább. Most kezdődő sorozatunkban az építkezésekkel, az építési anyagokkal kapcsolatos, ma meglévő gondokkal, ellentmondásokkal foglalkozunk. * — Most minden vackot megvesznek az emberek — mondja dr. Karaisz Zoltán, ügyész. — Hát én nem fogok mindenáron és bármit megvásárolni! Most mondja meg: miért vegyek meg olyan, teszem azt, ajtót vagy ablakot, ami nem tetszik? Csak azért, ímert most még olcsóbb? Bár megjegyzem, nem is biztos, hogy jövőre drágább lesz. Szóval, mi értelme van iannák, ha most megvásárolom azt a terméket. amire később — hiszen egy házat az ember egy egész életre épít — rá sem tudok majd nézni ? ... Dr. Kárász még csak a tervezés stádiumában tart. Mármint a Iház tervezésénél. Télke ugyanis már van, de nem Szerencsen, ahol dolgozik, hanem Bekecsen, a hegy oldalában. Ott, ahol a fölfelé kúszó szőlősök takarják a földet. Jelenleg Szerencsen él feleségévéi, valamint három és fél éves gyermekével. Most van útban a másik kicsi. A tanácsi bérlakásnak meglehetősen nagy a rezsije. Főképp a fűtés kerül sókba; havi 1060 forintot fizetnek érte, nyáron is. A bérházban ugyanis olajkazán van, ami, ha az olaj árát nézzük, ugyancsak bőségesen kiemeli a pénzt a tárcából. Ezért fizetnek nyáron is fűtési díjat, hogy a téli hónapokban ne kelljen oyan hatalmas összeget kiadni érte. Egyszerre. — Közösen határoztuk el a feleségemmel, hogy építkezünk. Éppen ezért a fűtési probléma miatt, no meg természetesen azért is, hiszen az csak a sajátunk lesz. . . Tudom, nem lesz olcsó mulatság. Már ott kezdődik. hogy egyedi tervet kell készíttetni, mert a telek elég keskeny. Ha ez meg az engedély meglesz, akkor megyek anyagok után. — Még ebben az évben? — Igen, megpróbálom. De az biztos, hogy nem mindenáron. Munkámból tudom, hogyan megy ez mostanság. Olyan kenőpénzekről hall az ember, egyáltalán nem biztos, hogy így megéri. Ha valamiből hiány van... Én egyébként optimista vágyók ezzel az építkezéssel kapcsolatban. Abban bízom, hegy jövőre könnyebben meg lehet vásárolni a szükséges építőanyagokat, ez szinte biztos is. Ám optimizmusom nem csak emiatt van, hanem abból is faikaid, hogy a forgalmi adó, illetve a visszatérítések miatt nem lesz minden olyan drága, ahogy ez most a köztudatban él. — Nálunk, Magyarországon nem is csak a pénz a probléma — szóíl közbe a felesége, aki beszélgetésünk közben étkezett meg. — Sókkal inkább a választékkal van baj. Ha valami tetszik, nem biztos, hogy megkapjuk. Vagy a nyakunkba kell venni wi országot, utazni, kutatni kell azután a bizonyos termék után ... Szóval sok buktatója van egy építkezésnek. — Attól is lehet még tartani, hogy az adózás miatt nem lehet válogatni a mesterek között. Hiszen, ha már telített a vállalási kerete — nem akarja, túllépni azt a bizonyos keresetet —, akkor nem ingja elvállalni a munkát. Érzésem szerint meg fog nőni a kontárak szerepe és terepe... — fűzi hozzá mondandójához a fiatalasszony. Ma már — s ez az állami irány is — egyre Inkább építkezésre törekednek (kényszerülnek) az emberék. Aki teheti. Mind kevesebb állami lakás épül, van olyan város, település — nem is kevés —, ahol egyáltalán nem építenék tanácsi bérlakást. A lakásigénylők száma ezzel szemben nem nagyon csökken. Éppen ezért azoknak. akik leadják tanácsi lakásukat, az eddiginél nagyobb, úgynevezett lelépési díjat fizetnek. Szerencsen például, aki építkezésbe kezd 'és leadja lakását, ötszörösét kapja a lakás-használatbavételi díjnak. Ha ugyanabban a városban lát a sajáterős építkezéshez. Ha a vonzáskörzetben, akkor csók a háromszorosát. — Ezt nam nagyon értem — néz rám az ügyész. — Miért van ez így? Hiszen azzal, ha én építkezem, mindenképpen a nemzeti vagyont (is) gyarapítóm. Hát nem mindegy a tanácsnak, hogy én hol építkezem? A leadott lakás úgyis ottmarad ... Dr. Karasz Zoltán úgy tervezi, nem nagy házat épít. Olyan 80—100 négyzet- méter körülit. A pénzük? Kölcsönből körülbelül 700 ezer forintra számítanak, ehhez teszik a sajátot, ami 250 ezer forint. Reméli, hogy ennyi elég lesz, de ebben még nem olyan .biztos ... (Folytatjuk) Mészáros István
