Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-21 / 248. szám

1987. október 21., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tájékozódni és tájékoztatni A jövő évtől kezdve sok tekintetben új teltéte­lek közölt kell gazdál­kodniuk a vállalatoknak és szövetkezeteknek, szigorúbb takarékoskodásra kényszerül sok költségvetési intézmény. Egyénre és kollektívára egy­aránt tokozott terheket ró az ország gazdasági stabili­zálásának kényszere. E ter­hekkel megbirkózni, a fel­adatokkal megküzdeni csak úgy lehet, ha a pártszerveze­tek messzemenően közremű­ködnek a cselekvés helyi programjának kimunkálásá­ban, s képesek felsorakoztat­ni a kollektíva egészét az együttes gondolkodásra és munkára. A kibontakozásnak, az előrelépésnek alapvető felté­tele a tenni akarás, a cselek­vési készség. Sok jel mutat­ja, hogy ez a feltétel meg is van, vagy viszonylag hamar megteremthető. Ám azzal a megnyilvánulási módjával aligha érhetjük el, ami he­lyenként még ma is érzékel­hető — nevezetesen az olyanféle igénnyel, hogy „mondják meg, mit kell: csi­nálni a kibontakozásért, és mi megcsináljuk". Ezt az igényt ugyanis nincsen aki teljesítse — a helyi kollektí­va, a helyi vezetés helyett nem munkálják, nem mun­kálhatják ki a konkrét te­endőket sem a központi, sem a megyei vagy városi szer­vek, Éppen ezért a Központi Bizottság július 2-i állásfog­lalását vagy a kormány munkaprogramját sem lehel a pártszervezeteknek a szó hagyományos értelmében „végrehajtaniuk". De lehetet­len nem törekedniük a ben­nük megjelölt alapvető cé­lok elérésére — aki nem ezt teszi, azt nem valamely fel­sőbb pártszerv fogja fele­lősségre vohni a határozat teljesítésének elmulasztásáért, hanem maga az élet, a gaz­daság könyörtelen törvény­szerűségei szabják majd ki érté a bürttétést. I Ezt ,elkerülni,- a fejlődés igényeivel lépést tartani csak úgy tudhat bármely párt- szervezet, ha alaposan tájé­kozódik a gazdálkodás fel­tételeiről, a piac követelmé­nyeiről. A tájékozottság most valóban alapvető érdekké válik — a tájékozatlanság, a felületes ismeretek luxusát egyszerűen nem engedheti meg magának egyetlen olyan kommunista kollektíva sem, amely érdemi befolyást kíván gyakorolni környezeté­re, az adott egység sorsára. Politikai súlya, valós szere­pe ma nem kis mértékben függ ettől. Nem elég azonban, ha csak a titkár, a vezetőség tagjai vannak a szükséges ismere­tek, információk birtokában. A párttagság részéről egyre erősödő igény az érdemi részvétel a döntések előké­szítésében. meghozatalában. Ennek az igénynek a kielégí­tésében azonban csupán az egyik oldal a fórumok meg­teremtése, az eldöntésre vá­ró kérdések napirendre tű­zése, a párttagok véleményé­nek kikérése. Megfelelő tá­jékozottság nélkül aligha szü. letnek a dolog lényegét érin­tő, tartalmas észrevételek. A pártélet belső demokratiz­musának ebben a tekintet­ben is szerves része a nyil­vánosság, a nyitottság. És ahol a vezetőség nem gon­doskodik az információk to­vábbításáról, közkinccsé té­teléről, ott nem sokat tet­tek a pártdemokrácia való­ságos fejlesztéséért. A mai feltételek között egy-egy vállalatnál, intéz­ménynél a vezetők és be­osztottak érdekei mind erő­sebb szálakkal kapcsolódnak össze. Az objektív érdekelt­ség tehát nem készteti a ve­zetőket titkolódzásra a dol­gozók előtt a munkahely életének lényegi kérdéseiben. Ám közrejátszhatnak szub­jektív tényezők is: abban persze már egyetlen gazda­sági, intézményi vezető sem érdekelt, hogy esetleges mu­lasztásaira, melléfogásaira is fény derüljön a kollektíva előtt. Á tények vagy a ter­vezett lépések elhallgatásá­ra késztethet, a kényelmes­ség, a konfliktusok elodázá­sának reménye is. A nyílt­ság adott esetben politikai bátorságot igényel. A párt- szervezet vezetésének szük­ség esetén vállalnia kell a kellemetlen tényekről szóló nyílt tájékoztatást, az ebből adódó esetleges feszültsége­ket is. A jelek szerint ma kivált­képp a vállalati központok és a gyáregységek között aka­dozik az információk áram­lása. Ez utóbbi helyeken olykor csak sejtik, mit ter­veznek a központban, s az intézkedések nemegyszer kész helyzet elé állítják az itteni kollektívákat, A fele­lősség ennek elkerülésében természetesen elsősorban a koordinációs joggal felruhá­zott központi pártszervé, de az üzemegységek pártszerve­zeteinek is joguk és köteles­ségük igényelni az idejében történő, érdemi informálást. Az ismeretek megszerzésében támaszkodhatnak a vállalati tanács és a szakszervezeti vezető testületek helyi tag­jaira is, akik helyzetüknél, tisztségüknél fogva többnyire hamarabb tudomást szerez­nek az elhatározásokról. Az információ alapja — kell-e mondani? — mindig maga a konkrét lény. De pusztán a tények, adatok felsorakoztatása még nem tájékoztatás. Megérteni és ál­lást foglalni az okok és ösz- szefüggések ismeretében, a várható következményekre és hatásokra vonatkozó becslé­sek alapján lehet. A pártta­gokat, a dolgozókat ilyen tá­jékoztatás illeti meg, közre­működésük a közös gondol­kodásban és cselekvésben csak így várható el. Hiszen okosan dönteni, hatékonyan tevékenykedni csak tájékozottan, felkészül­ten lehet. Gy. L. 15 éves a; állami gépjárművezető-képzés Hetvenöt évvel ezelőtt in­dult meg Magyarországon az állami gépjárművezető-kép­zés — ebből az alkalomból tudományos emlékülést tar­tottak a Közlekedési Múze­umban. Az emlékülés résztvevői áttekintették a gépjárműve­zető-képzés magyarországi történetét, rendszerének és szervezetének kialakulását. Előadások hangzottak el egyebek között a képzés és a vizsgáztatás módszereiről', a jelenlegi gyakorlatról és a fejlesztési elképzelésekről. Budapest írendőt'-főkapitá- nya 1901-ben rendeletet ho­zott, hogy a fővárosban csak vizsgázott sofőrök vezethet­nek gépjárművet. Az akkori vizsgakövetelmények ma már megmosolyogtatják az em­bert: aki beindította a mo­tort, elindította a járművet, tudott fékezni és megállni, az már képzett vezetőnek számítolt. 1912-ben a Bel­ügyminisztérium és az Au­tóklub közösen dolgozta ki az első állami soförképző- tananyagot, amely már rend­kívül sokrétű elméleti és gyakorlati ismeretet tartal­mazott. A vizsgázóknak — akárcsak ma — számot kel­lett adniuk elméleti tudásuk­ról, majd a rutinpályán és a forgalomban kelleti bizo­ny í tani uk rá terme t ts ég ü k el. Az elmúlt 75 esztendő alatt többször is módosították a képzési rendszert, igyekeztek igazítani azt a megváltozott forgalmi körülményekhez. Erre szükség is volt, ha fi­gyelembe vesszük, hogy idő­közben többszörösére nőtt a gépjárműpark, s amíg 1912- ben még csak kilencen jár­tak tanfolyamra, addig ma már évente több ezren vesz­nek részt a gépkocsivezető­képzésben. A pneumatikus fúrógépcsaládot a francia piacon értékesitik. Az ötven köbcentiméteres szivattyú a mezőgazdaságban alkal­mazható hatékonyan. A Kismotor- és Gépgyárban ötletek a piachoz Folyamatos termékszerkezet­váltás — Reményt keltő nyugati kapcsolatok A hazai benzinüzemű kis­motorgyártás egyik legna­gyobb bázisa a több. mint 2500 dolgozót foglalkoztató Kismotor- és Gépgyár, amely az alapítástól eltelt évtize­dek során immár több mint 1 milliárd 700 millió forin­tos termelési értéket állít elő évente. A hat fő termékcso­portot gyártó gazdasági egy­ség — négy törzsgyárában — elsősorban a motorok rész­egységeinek előállításában jeleskedik, s a hazai szük­ségletek kielégítése mellett jelentős külföldi kapcsola­tokkal is dicsekedhet. A gyáregységek sorában termé­keivel előkelő helyet foglal el a mezőkövesdi 3. számú gvá-r is. melynek dolgozói a komprésszorók és légféksze- relvényak készítésében vál­lalnak nagy szerepet. A mai gazdasági helyzet azonban — az eddig kivívott elismerések, a termelési, gazdálkodási sikerek mellett — az 1925-ben. Csonka Já­nos által alapított gyárait is a megújulásra készteti. Az eredményesebb gazdálkodás érdekében mindenekelőtt a piaccentrikusságot kell szem előtt bántani, hiszen csak az eladott termékek párosulnak kézzelfogható pénzügyi ered­ménnyel. A megújulási szándékot, a belső kooperáció fejlesztését célozta az a szakmai nap­pal egybekötött gyártmány­bemutató is. melyet az el­múlt héten rendeztek meg a mezőkövesdi gyárban. A rendezvény jelentőségéről Varga Gyuláné. a vállalat marketingosztályának veze­tője érdeklődésünkre a kö­vetkezőket mondta: — Gyáregységeinkben a termékszerkezet-váltás igé­nye mindennapos élő kap­csolatot alakított ki a szak­emberek körében. Elsődle­ges célja a rendszeres kon­zultációknak, hogy a gyár­egységék. amelyek alapvető­en meghatározzák a vállalat eredményét, szellemi pluszt adjanak a vállalkozásokhoz. Az osztályvezető érdeklő­désünkre azt is elmondotta, hogy a négy egységből álló gyárnak elsődleges célja a hazai járműgyártás részegy­ségeinek mind magasabb szinten történő ellátása. Ter­mészetesen emellett nem el­hanyagolható az exportpiac szélesítése sem. Ezen belül is kiemelt feladat — a szo­cialista piac ellátása mellett — a nem rubelelszámolású exporttevékenység növelése. — E cél érdekében, mind nagyobb erőfeszítéseket te­szünk. szélesítjük a nyugati gyártókkal kialakított eddigi kapcsolatainkat, a törekvé­seink közé tartozik, hogy a részegységek mellett egyre több kész berendezéssel a tőkés piac rendelkezésére állunk. Erre jó példa az a franciaországi kapcsolat, melynek során már a ma­gyar pneumatikus szerszá­mokat értékesítjük a külpia­con. Kezdetben ezekhez a fúrókhoz csak alkatrészeket készítettünk, de a jó kapcso­lat révén és nem utolsósor­ban a jó minőségű munka eredményeként, a partner a teljes szerszámgyártást át­adta. s így mi látjuk el az ő piacaikat is. Másik nagy termékcsoportunk a légfék- szerelvények köre — ennek részese a mezőkövesdi gyár­egység is. Tizenöt éve ala­kult ki szoros kapcsolat az NSZK-beli Knor-Bense cég­gel, licencszerződést kötöt­tünk a szerelvények gyártá­sára. Ennek egyik legújabb tagja az úgynevezett légszá­rító, amely egy olyan ter­mék. amely magába foglalja a fagymentesitőt, a nyomás- szabályozót és így a koráb­bitól magasabb szinten víz­teleníti a rendszert. — A vállalat az utóbbi évek során szép sikereket ért el a belsőégésű motorok gyártásával. — Vállalatunk főként a mezőgazdasági gépekhez ál­lít elő különféle motorokat, ezek típusait folyamatosan fejlesztjük, azzal a céllal, hogy minél több importot helyettesítsünk. Ezenkívül egyre sikeresebbek a szi­vattyúink és áramfejlesztő berendezéseink, melyek zö­mét szintén a mezőgazdasá­gi üzemek hasznosíthatják leginkább. Ha már a mező- gazdaságnál tartunk, azt is el kell mondanom, hogy ed­dig a legtöbb fűnyíróhoz és rotációs kapához külföldön gyártott motorokat szereltek. Fejlesztéseink eredménye­ként. ezeket a berendezése­ket a jövőben már mi is képesek leszünk előállítani, s így jelentős költségmegta­karítást érhetnek el a fel­használók. Hagyományos gyártmányaink közé tartoz­nak a kompresszoraink is, ezeket a belföldi piac mel­lett a minszki traktorgyár MTZ-gépeibe építik be, de csak azokba, melyeket a Szovjetunió is külföldre szállít. így közvetve harma­dik piacra értékesítjük eze­ket a részegységeket. S ha már a külországbeli piaci értékesítés került szó­ba. Varga Gyuláné említést tett a két legújabb üzleti kapcsolatról is. Így többek között arról, hogy egy angol cégtulajdonos kívánságára kifejlesztettek egy olyan spe­ciális fékhengert, amely bányabeli berendezésekbe szerelve alkalmazható. A félmillió forint értékben elő­állított próbadarabok siker­rel vizsgáztak, s így hama­rosan sor kerülhet a hbS'Z- szú lejáratú szerződéskötés­re. Ugyancsak újdonság, hogy a Mezőkövesden gyár­tott hidraulika-munkahenge- rek zárófedelével rendkívül elégedett nyugatnémet Hoerbiger cég növelni kívánja eddigi vásárlását, sőt a jövőben a henger tel­jes előállítását is a válla­lattól tervezi megrendelni. Kép, szöveg: Csákó Gyula Emelkedett a forgalom, de... Nincsenek íf AM 1 ff ... „Irhajáratok" — így is szoktuk nevezni azokat a négy-öt napos turistauta- fcat. amelyeknek célja Tö­rökország. Magyarázat ta­lán nem is szükségeltetik, hiszen a cím önmagában is érzékelteti: a turista tava­szi-nyári öltözékben és ru­határral indul útra, haza­felé pedig már csomagjá­ban ott van a szebbnél szebb kidolgozású, szőrmé­vel díszített irhabunda. Nincs ebben semmi elítélen­dő. Hiszen manapság ko­rántsem mindegy, hogy va­laki húszezer forintért vá­sárol egyetlen kabátot, avagy ezt a húszezer forin­tot befizeti egy társasútra, amelynek során részben pi­hen, részben világot lát és nem utolsósorban belefér költségébe egy bundavétel. Ám nem csupán e járatok­kal terjedt el hazánkban az irhaviselet. Szaküzlete­inkben ugyanis szép szám­ban és választékban talá­lunk e portékákból, amely­nek előnye, hogy: meleg, kényelmes és több telet ki­bír. Természetesen időről időre tisztítani, festeni kell. Ilyenkor, ősz vége fe­lé már nagyüzemben tör­ténik ez a speciális munka. A háziasszonyok persze idejében gondoskodtak az irhák „téliesítéséről", so­kan azonban most keresik fel kérelmeikkel a Patyola­tot, a szűcsipari üzleteket és a magánkisiparosokat. És mint minden esztendő­ben, bizonyára az idén is jócskán lesznek, akik az utolsó pillanatban intézked­nek, topogva várva a szol­gáltató egységekben a vál­lalási határidő minél rövi- debb megjelölését. Talán kevesen tudják, hogy két év óta megyénk Szűcs-, Szabó- és Tímáripa­ri Szövetkezetének részle­geiben már nem vállalják ezt a munkát. A szövetke­zet ugyanis ekkoriban adta át sajókeresztúri kikészítő üzemét a Ciklon nevet vi­selő kisszövetkezetnek, mely egyébként — mint megtud­tuk — önfelszámolás alatt van. Gondot szerencsére e kiesés nem okoz, mert a Patyolat Vállalat valameny­nyi egysége és a kisiparo­sok változatlanul az igény­lők rendelkezésére állanak. A vállalat, megyénk negy­venegy fióküzletében és há­rom szalonjában — kivéve a miskolci ingszalont — várják az ügyfeleket. Kér­désünkre elmondták, hogy az utóbbi hetekben érzékel­hetően emelkedett boltjaik­ban a forgalom. Szezon előtt hetente általában húsz irhát hoztak be tisztításra és festésre. Ebben az idő­szakban viszont a megye- székhelyen kétnaponta hat- van-hetven igénylést szám­lálnak az üzletekben. Ag­godalomra azonban nincs ok, mert az esetleges, két- három napos csúszást is be­leszámítva, két hétre vál­lalják a munkát. Érdeklődtünk a forgalom­ról az egyik magánkisipa­rostól, Vőneky Mihály tói is, aki szerint igazán még nem indult be a „tisztitta­tási láz”. Annak ellenére, hogy a szűcsipari üzletek­ben megszüntették az ilyen jellegű szolgáltatást, az el­múlt két év tapasztalata azt bizonyítja, hogy a kisiparo­soknál nem emelkedett szá­mottevően a festés-tisztítás iránti kérelmek száma. A vállalási díj és a határidő egyébként itt is a Patyolat üzleteihez hasonló. A téma kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az utób­bi időszakban egyre töb­ben váltanak ki iparenge­délyt a bőr- és irhakabátok javítására, toldására és át­alakítására. E vállalkozás azért is figyelemre méltó, mert a hozzáértő ügyes ke­zek nyomán eltűnnek a feslések, szakadások ékte­lenkedő jelei, a toldások segítségével pedig újra ké­nyelmes viseletté válhat a kissé már kihízott, szűk ka­bát. A különféle fórumokon mindinkább gyakran halla­ni, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a szolgáltatások színvonalának fejlesztésére, javítására. Nos, ami a szolgáltatások pa­rányi „szeletére”, az ir­hakabátok tisztítására, fes­tésére és javítására vonat­kozik, úgy tűnik, a jövőben sem lehet panaszunk ... (monos)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents