Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. október 17., szombat Közműveltségiünk H ol tart a hazai köz- műveltség? Előbb az tisztázandó, miben és mivel mérjük. Szélesebb körben a közműveltség azzal a tevékenységgel azonos, amit tudás, igény, ízlés, szokás indít. Tárgyiasult oldala az életmód. Sok minden tartozik bele, de nem minden. Határát az emberi választás szabja meg. Választás, vagyis hogy az elérhető anyagi, szellemi, erkölcsi, társadalmi javakból ki mit akar, miit nem akar birtokolni. Nyilvánvaló^ hogy a választás minősegét a csoportosítás és az arány mutatja. Ez viszont a benső értékeléstől függ. Benső értékelés? Igen, benső, de nem születik az emberrel, hanem tapasztalatból és ismeretből táplálkozik. Lényeges forrása a társadalmi és a szellemi környezet, benne az iskola és a politika, a tudomány és a művészet, a település és a munka, a hírközlés és a szórakoztatás. Ha tehát a közműveltség valóságos állapotát vizsgáljuk, erre az egészre kell figyelnünk. Vegyük a jelen dolgozó nemzedékeit. Többségük,.azaz a tömeg, szakadatlan erőfeszítéssel iparkodik előrébb jutni, életkörülményeit javítani. Szabadidejük zömét végül is szabad akarattal áldozza tágasabb lakásért, kényelmesebb berendezésért, tetszetősebb öltözékért, ízletesebb ételért, vonzóbb szórakozásért. Kedvét is lelve benne, ugyanakkor józan számítással és fájó szívvel mondva le érte szebb, de kockázatosabb hivatásról, érdeklődésről, kalandról. Kényszerpálya, zsákutca volna ez? Teher a közműveltség kibontakozásán? Fontoljuk meg a választ! Magyarországon a tömeg emlbere mostanában érkezett oda, hogy egyéni életre gondolhat, egyéni életet tervezhet. Ebben áll a tömeg történelmi mozgásának iránya. Ebben nyugtázható történelmi fejlődésének eddigi eredménye. Jó irány, hatalmas eredmény. Mi indokolja ezt a fenntartás nélküli megállapítást? Épp az emberi, szellemi, igénybeli tartalom. Napjaink dolgozó nemzedékei, a tömeg tagjai igazában belül emelkedtek arra a szintre, hogy egyéni életet akarjanak, tervezzenek, követeljenek és teremtsenek. Formálóerőt, hajtóerőt az új társadalmi és szellemi környezetből merítve, így hát a közoktatásból, a közművelődésből, a közgondolkodásból, a közéletből is. Jó irány, hatalmas eredmény — szólt a megállapítás fentebb. Elsősorban a folyamatnak szólt. Tehát kifejlődő egyéni élet. De milyen? Üj lakás és berendezés — futószalagon gyártott elemekből. Városok és falvak új negyedei — központi minták nyomán. Elkülönült családok, magánosok, nemzedékek — közösség nélkül, önképzés — valamely szakmába zárva. Szórakozás — silány pótszerekkel. Tehát történelmi fordulatot hozó társadalmi és szellemi formálóerő, hajtóerő. De milyen? Közoktatás — a középszer jegyében. Közművelődés — az önfenntartás kényszerével. Közélet — a kezdeményezésre nehezedő bürokráciával. így igaz, így is igaz. Sajnos. Ügy is igaz azonban, hogy ezek a tényezők nem a kizárás, hanem a befogadás irányába hatottak és hatnak. Közműveltségünk legnagyobb eredményét nem tárgyiasult formáiban, nem is szervezeteiben láthatjuk; legmagasabb értékű megtestesülését. a teljesebb életet akaró, tervező, követelő és teremtő egyének tömegében tisztelhetjük. Ebben a történelmileg új arculatú tömegben olyan egyének sorjáznak, akik sajátos helyzetüket, szerepüket, hovatartozásukat maguk sem érzékelik és értik világosan, akik kénytelenek megküzdeni érte. Hasonlíthatatlanul több és alkalmasabb eszközzel tehetik, mint eddig bármikor. Képzettségük, viszonylag nyiitdtt életformájuk, tájékozódási lehetőségük szélés alapnak számít. Helyzetük, szerepük, hovatartozásuk igazán világos és folyamatos érzékeléséhez és értéséhez ennyi mégsem elegendő. Ezért kell újabb és újaibb eszközhöz nyúlniuk. Ezérit növekszik napjainkban a helyzetérzékelés, az öntudat, az életvezetés közhasználatú eszközeinek kelete, rangja és felelőssége. A tömegoktatásé, a tömegtájékoztatásé, a tö- megszórakoztátásé. Kissé egysíkú kifejezéssel: a tömegkultúráé. Nálunk a tömegkultúra különös rendeltetést tölt be. Nem. egyszerűen a társadalom többségének, hanem a társadalom tulajdonosának kultúrája. Rendeltetése innen nézve az, hogy fejlessze, kifejlessze a többség tulajdonosi képességét, a széles körű önirányítás képességét. Ebben csúcsosodna ki és jutna tör- ténelemalafcí'tó szerepre a tömeg embereinek önálló egyéniséggé válása. Itt és most a tömegkultúra tehát nem szakadhat el az élenjáró kultúrától, ellenkezőleg, a lehető legszorosabb kölcsönösségre kell lépnie vele. Kétoldalú kölcsönösség ez. Mindkét fél vállalkozásán múlik. Nem akármilyen termékenység jellemezte eddig a kölcsönösség szándékát és megvalósulását. Hazai kultúránk újuló szerkezete és működése erre épül, az iskolától a tudományos ismeretterjesztésig, a közművelődéstől a hírközlésig, a könyvkiadástól a színházig, a kulturális politikától a szórakoztatásig. Közhely, ugyanakkor megingathatatlan igazság, hogy ebben negyven óv alatt többet pótoltunk és többre értünk, minit korábban bármikor. Épp az újulás gyökeres- ségéből, kiterjedtségéből és gyorsaságából is eredtek a szerkezeti, működési zavarok. Jórészt az eszmei, politikai, szakmai tévedések és tévelygések is. Főleg három sarkalatos ponton szükségeltetik tartalmi haladás. Először is az új feltételek, kényszerek, követelmények, esélyek közepette élő egyének, csoportok, rétegek társadalmi és nemzeti önismeretének tökélétesiítésében. Hiteles, őszinte, cselekvésre és magatartásra váltható önismeret nélkül társadalmi és nemzéti dolgaink valóságos igazgatásában nem vehet részt mindenki, aki pedig arra jogosult és hivatott. Vagyis a többség, a tömeg. Aztán a közösségi együttélés tantárgyában akad csőstül tanulnivaló és látnivaló. Kivált most, midőn a tömeg társadalma az egyének társadalmává kezd förmáládmi. És csak kendőznénk a bajt, ha nem tekintenénk égetően sürgős feladatnak szórakoztatás és nemes kultúra természetes összehangolását. Mintha bizony, a szétválás irányába tartanánk, mintha a nemjes kultúra nem győzné a versenyt a rohamosan tagolódó társadalom osztódva szaporodó szórakozási igényével, mennyiségi igényével. Ebben a versenyben azonban nem- pusztán a szórakoztatás alacsonyabb vagy magasabb szintje a tét. Sokkal több itt a tét. Nevezetesen: vagy a hazai közműveltség kiegyenlítődésének, vagy egyenlőtlenségének további fokozása, özművéltségünkben van mire támaszkodnunk, van mit féltenünk, van mit javítanunk. Közös eredmény, közös felelősség, közös tennivaló ez.» Hamisan gondolkodik, aki a felelősség és a tennivaló dolgában most kibúvót keres, külső terhekre hivatkozva. Mi lenne, ha a közműveltség mozgásában, haladásában „szünet” köveitkíezne ? Épp az az ezer és ezer egyéni feszítőerő, hajtóerő, alkotóerő gyöngülne, amiből a külső terhek leküzdésének közös képessége táplálkozik és táplálkozhat. Sz. Á. Ma este a képernyőn Kreulzer-SZOnáta Lev Tolsztoj művéből, g, Kreutzer-szonátából készült nyolcvanperces tévéjáték látható ma 20.05-től az első műsorban. A forgatókönyvet — Németh László fordítása alapján — Nagy András írta. a játékot Zsurzs Éva rendezte. Egy hosszan tartó vasúti utazás során a tisztes külsejű Pozdnisev elmeséli útitársának, a mindaddig előtte ismeretlen Truha- csevsákijnek, hogy megölte a feleségét, Lizát. A tévéjáték azt mutatja be, miként jutott a tisztes polgári házaspár addig, hogy a férj gyilkossá lett, s azt is látjuk, az útitárs miiként reagál a meglepő elbeszélésre, a történésekre. A legfőbb szereplők Kozák András (a férj), Lukács Sándor (az útitárs) — őket látjuk a képen —, valamint Almási Éva (a feleség). Rajtuk kívül még húsznál több színész szerepel a tévéjátékban. Az utolsó átváltozás A magyar parasztság haiálképe Kunt Ernő könyvében Kunt Ernő néprajzkutató és pszichológus, aki már igen hosszú idő óta foglalkozik temetési szokások, az elmúlás néprajzi vonatkozásainak kutatásával, a Gondolat Kiadónál most megjelent Az utolsó átváltozás című és A magyar parasztság halálképe alcímű kötetében, a magyar parasztságnak a haldoklóhoz, a halotthoz és a halálhoz fűződő közösségi szokásait dolgozza fel. Azt mutatja be, hogy egy közösség, a magyar parasztság hogyan készítette fel tagjait — éppen a szigorú rítusok révén — a hálái kihívásának elfogadására. A könyv ajánló szövege szerint „Ez a közösségi példa talán segíthet korunk emberének abban, hogy köny- nyebben alakíthassa ki új viszonyát a halál, a múlana dóság örök kérdéséhez." A több 'mint kétszáz oldalas kötet a laikus olvasó száimára — mint e jegyzet írója is — nem könnyű olvasmány. Ügy tűnik, a nagy felkészültségű szerző számít is olyan olvasótáborra, amely bizonyos szociológiai felkészültséggel rendelkezik, ismer összefüggéseket a társadalom, a demográfiai .mozgások, a rendszerelméletek között. Különösen áll ez a követelmény a kötet első részében olvasható Parasztság és múlandóság — megközelítési módszerek és meghatározások címszó alatt olvasható fejezetekre. Előszavában a szerző úgy vélekedik, hogy ember és halál kapcsolatának jobb megértésében valamennyiünk Egy aranyos hirdetés került a kezembe a minap; „Kutyakölykök hamis anyától 100 forintért eladók ...” Bravó, mondtam magamban. Ez igen! Demokratizálódik végre az újságok hirdetési oldala is. Végre nem alig futott gépkocsit kínálnak húszezer felárral, termő gyümölcsöst víkendputrival félmillióért, félkész házat milliókért, előre fizetendő és utólag megbánt albérletet súlyos ezrekért... Végre a kutyarovatban sem tiszta vérvonalú, pedigrés, érmes, versenygyőztes kutyaarisztokraták papucsrágó csemetéit hirdetik ötezerért! 'Üj divat kezdődik. Végre nem kell titokban németül tanulnom, hogy szót fogadhassak a kutyaegyetemet végzett németjuhászoknak, vagy éppen kínaiul, hogy megértsem a drágán megszerzett pincsim parancsait. És nem kell a vadásztársasági tagságért hajtőként napszámoskodnom, hogy ne nézzen rám oly vizslán a vizslám, és nem kell zacskóból tepertőt vacsoráznom, mert a tiszta vér vonalú tacskó csak szalámit eszik. Újra elolvastam a hirdetést és egyre jobban tetÚjabb területeket .nyilvánított védetté legutóbbi ülésén a Zala Megyei Tanács. Egy magánkertben is elhelyezik a megóvandó természeti értékeket jelölő — repülő nagykócsagot ábrázoló — ellipszis alakú táblát. A nevezetes „zöld sziget” a 60 ezer lakosú Nagykanizsa sűrűn lakott részében, a Néphadsereg úton' található. Kialakítója, Francsits Ferenc 1954- ben vásárolta meg az akkor még kopár telket. A mintszámára segítséget kínálhat az etnothanatológiái, folklorisztikai vizsgálat, amely egy sajátos kultúrájú társadalmi nagy csoportnak, a magyar parasztságnak a haldoklóról, a halálról és a halottról kialakult tudását szándékozik feltárni. Igaz, napjainkban a parasztság élete is megváltozott, a betegségeket nem gyógyító korábbi paraszti társadalomban más volt a halál élménye, mint napjaink kórházi ellátásos, túl- gyógyszerezett világában. Hosszú kutatásainak eredményeit kívánja összegezni ebben a kötetben, amely szervesen illeszkedik korábbi munkáihoz. Az említett első rész azonban kevéssé köti le az átlagolvasót, de rendkívül sok hasznos ismeretet kínál annak is. Merőben más a helyzet a későbbi részekkel. Például a másodikkal, amely a magyar parasztság hagyományos halálképével foglalkozik, és igen sok kutatási példa alapján mutatja be a halál és a múló idő, a nappal és az éjjel, a hét, a hónap, az ,év napjaihoz kötődő halálhiedelmeket, a halálnemek megítéléseit, a rendkívüli haláleseteket, a halálos rontást, az erőszakos halált, az öngyilkosságot, egyebeket. A következő rész a magyar parasztságnak a haldoklóval és a halottal kapcsolatos szokásait .ismerteti és elemzi. Ebben az előjelektől, jóslatoktól, a holttest felkészítésén át a sír lezárásáig és a halotti torig igen részletesen foglalkozik a gyűjtőhelyein észlelt és a magyar parasztságra, mint nagykőszett. Felrémlett előttem egy boldog kor, amelyben már nem a vérvonal szab meg értékeket, hanem mondjuk a használati érték, amely a kutyáknál is mindig kicsúcsosodik valahol az orr és a farok között. Nem tudom persze, hogy kutyáéknál hogy van ez, hamis-é a hamis kutya lánya, de azt igen, hogy ismertem néhány kikapós asszonykát, akinek hamis teremtéssé serdült a leánya is. Mindez persze játék, de az ember csak azzal játszik, ami valamiért kedves neki. Ezt a kétsoros hirdetést szívesen olvastam, mert ott bujkál mögötte az ember. egy 900 négyzetméteres kertben félszáz örökzöld és tíz lombos fa él, s alattuk buja aljnövényzet tenyészik. Ez utóbbit nem a tulajdonos telepítette, a magok a szél és a imadarak segítségével kerültek a kertbe. A hurok alakú, hangulatos ösvény mentén, alig néhány méterre egymástól, különböző kontinensek növényképviselői láthatók: egy kanadai, egy japán és egy szibériai fenyő mellett két örökzöld amezösségre érvényesíthető szokásokkal és hitekkel, -majd az elhunyt emlékének ápolását mutatja be, külön, kiemelten foglalkozva a halottlátás dolgával, annak helyével a hagyományos paraszti kultúráiban. S természetesen elemzi a temetők és a társadalom kapcsolatát. Egy későbbi részben, a negyedikben ismét inkább szakmaivá válik a kötet. E fejezet címe Rítus és szelekció. Végezetül ia legutolsó rövid fejezetben a megismerhető és megismerhetet- len halálképet ismerteti egy székelyföldi népmese fel- használásával. A kötetben számos, a témához vágó, a szerző által készített fénykép található, gyűjtőhelyekként pedig több borsodi település, valamint erdélyi táj neve olvasható. Az utolsó átváltozás című kötet — mint fentebb jeleztem — .nem könnyű, .szórakoztató olvasmány. A fentiekben írtak nem Kunt Ernő munkájának kritikai elemzését kívánják adni, inkább csak a figyelemfelhívást szeretnénk szolgálni: ■megjelent ebben a témakörben egy kiváló szaklektorok — Dömötör Tekla és Hunya- dy György — által minősített tudományos munka, amely minden bizonnyal elsősorban e tudományköriben már jártasabb, vagy iránta intenzívebben érdeklődők számára készült, de nagyobb hányadában a laikus olvasó számára is élvezhető és értékes ismereteket nyújt. (bcnedek) Nyilvánvaló, hogy ezt nem nyerészkedési célból, filléres haszonért adta fel valaki. Amit két-három kutyakö- lyökért kaphat, azt jórészt, vagy egészen felemészti a hirdetés díja. ö csak a kedvenc kutyája kölykeit akarja megmenteni. Talán gyerek kuporgatott fillérjei vannak a hirdetés mögött, talán emberkölykök könyörögték ki, hogy a kutyakölykök éljenek, és most a család kockáztat, hogy azok gazdát leljenek. Szívem szerint, ha nem a negyedik emeleten laknék, közvetlen az isten és a földszint között egy bérházban, akkor most elhoznám, hogy felneveljem, a kölykök közül legalább az egyiket. Hamisnak, vagy szelídnek, nekem valónak. Rossz a világ, mondják, divatolva körülöttem sokan. Jó az ember, mondom én és legszívesebben mindenkinek megmutatnám kü'lön- külön a hirdetést. Hadd játsszék mindenki kedvére vele. Az ember ugyanis szívesen játszik, csak néha elfelejti, hogy mennyire szeretett játszani kölyökkorá- ban ... Bartha Gábor rikai mamutfenyő, s egy lombhullató mamutfenyő áll. Az utóbbiról egyébként úgy hitték a szakemberek, zede több páldányreanGinéh hogy kihalt, de .pár évtizede több példányra is rábukkantak Kínában, Az 1976 óta nyugdíjas Francsits Ferenc jogászként dolgozott, de szabadidejének jelentős részét a botanikai szakirodalom tanulmányozására, majd kertje kialakítására, gondozására szánta. Így sikerült egy olyan, sok egyedből álló, ám harmonikus növényegyüttest .létrehoznia, amelyet méltán tartottak érdemesnek az oltalomra. (MTI) Vedelt magánkért
