Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

1987. október 17., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Á vélemény értéke

Született egy fogalom, nehezen barátkozunk vele, de el kell ismerni, kifejező. Verbális demokrácia — ízlelgetem a fordulatot. Egyszóval szófecsérlés. Hirdetjük a demokráciát, de a gyakorlat nem mindig a szavakkal egységben alakul. Már az is haladás, hogy felismertük, megfogalmaztuk életünk eme fonák jelenségét, — még jobb azonban a hétköznapi tapasztalat, a változás érzékelése. Nagy lépéseket tettünk. teszünk előre a nyíltabb. tehát a demokratikusabb viszonyok útján a gyakorlatban is, nemcsak a szavakban. Ebben példát mutatott az Országgyűlés legutóbbi maratoni ülése. Bizony jó volna a Parlamentben jelen volt hangulatot, szemléletet átmenteni mindennapjainkba.

A megye politikai helyzetéről tárgyalt legutóbb .a megyei párt-végrehajtóbizottság. Találóan fogalmazott a vitában a megyei tanács elnöke: ne a hatalmi pozíció döntse el egy-egy vélemény értékét; ne az, hogy a vezető-beosztott hierarchiában az illető hol foglal helyet, hanem az: kinek van igaza, kinek sikerül megtalálni a jobbik megoldást. Figyelem a tanácskozások, az értekezletek légkörét. Csökkennek, ikimúlóban vannak az úgynevezett szervezett, előre felkért, megtervezett hozzászólások. Demokratikusabb a vitavezetés. Persze van még ilyen is: mintha el sem hangzottak volna különBöző vélemények, az elnök nem zavartatja magát, és elfogadtatja saját álláspontját. Az országos és a megyei példák viszont ma már azt segítik, hogy a vilavezető lehetőleg minden értéket gyúrjon ösz- sze összefoglalójában. Nao- jainkban mintha egy új köz- megegyezés volna kialakulóban. Legyünk toleránsabbak egymással a vitában, legyen

türelmünk azért, hogy a lehetséges legjobb megoldást találjuk meg. Egy példa a közelmúltból: a megyei tanács ülésén erősen megoszlottak a vélemények egy előterjesztéssel kapcsolatban. A vezetés nem erőltette a döntést. elnapolták a témát: ütközzenek a vélemények és alakuljon ki a vitatkozók között a kölcsönösen elfogadható álláspont. A módszer nem alkalmazható mindig, vannak ügyek, amelyekben halaszthatatlan a döntés, sőt hiba a késés. Differenciálni azonban az ilyen esetekben is lehet és kell.

Tisztább emberi viszonyokat — mondjuk sokszor — már közhelyként is hat. A közmegegyezés pedig a leggyakrabban használt szavunk a politikai fórumokon. Egyik sem kedvezhet viszont a szürke középszerűségnek: „én nem bántalak téged, te se bánts engem, én is teszek engedményt, tegyél te is ...” Ma nagyobb a tisztelete a vitatkozó kedvnek, igaz. Nem a kákán is csomót kereső, demagógiába hajló, kötekedő okoskodásra gondolok természetesen, hanem a társadalmi felelősségtől áthatott, a realitásokkal számoló, bátor, őszinte véleménynyilvánításra. Bár azt is tapasztalom, hogy még kísért egyfajta tudathasadásos állapot: hirdetjük, hogy az ellentmondásokat, a feszültségeket időben fel kell tárni, de felszisszenünk, amikor a feltárás érdekes lényeivel szembe kell néznünk.

Hirdettük, valljuk ma is a marxi tételt: célunk az emberi személyiség sokoldalú kiteljesítése. A gyakorlat azonban sokáig az uniformi- zálódás irányába hatott, és a középszerűségnek, az ügyes alkalmazkodásnak kedvezett. Most jó szelek fújnak ahhoz, hogy jobban felmutathassa magát a kezdeményező. vállalkozó személyiség,

és hamarább megvalósíthassa jó elképzeléseit. Persze harc nélkül ez sem megy. és kivált nem egy csapásra. E szemlélet, e légkör felerősítéséhez viszont sokat tehet minden fórum, és kivált a vezetők.

Ma még sok az olyan ember, aki nehezen szokik hozzá az önálló munkához. Még nagy a hajlam a felfelé- másfelé mutogatásra, jócskán van leszerelő várakozás is. Ezek a negatív emberi vonások nem előzmény nélküliek. A paternalizmus, az atyáskodó viszonyok sokat ártottak az önálló gondolkodásnak, cselekvésnek, a küzdeni kész, emberi tartásnak. A szektás politika egyik sajátossága volt a túl- irányítottság. E politika megtestesítői nem szívelték — üldözték is — az önálló gondolkodást. Ez a módszer hozzászoktatott ahhoz, hogy várjuk a direktívákat, aztán ismételjük azokat. Bizony még ma is elég gyakran előfordul, hogy vezetők úgy kezelik beosztottaikat, mint a gyenge képességű gyermekeket. A másik pólus meg az elvtelen hajbókolás. Vezető, tehát csak a hódolat illetheti, véleményével pedig célszerűbb azonosulni, hiszen a vitatkozás 'kényelmetlen is lehel, negatív következményekkel is járhat.

Ma nagy szándékok munkálnak az ország politikai életében. A főcsapás iránya a gazdaság rendbehozása, majd felpergetése. Ez a vállalkozás azonban reménytelen lenne, az emberi tartás, a küzdőképesség, az önálló cselekvési készség felerősödése nélkül. A lépésváltásban. a kibontakozási folyamatokban tehát többszörösen benne foglaltatik az értelmesebb emberi élet ideálja is. Az idő sürget, kényszerít, hogy ez az igény mihamarabb gyakorlattá váljon.

Nagy Zoltán

Befűtöttek a kohónak

Sikerült a premier Diósgyőrben

(Folytatás az 1. oldalról)

Egyébiránt ez a nyári időszak, ez a III. negyedév azért is volt jó ötlet, mert ezekben a hónapokban általában csökken a kohászat termékei iránt a kereslet. így volt ez most is ... Ide tartozik az is, hogy a karbantartók termelékenysége jelentősen, mintegy ölödével nőtt, pontosan a jól előkészített munkának köszönhetően.

Azon az értekezleten, amelyet a kohó begyújtása után tartottak, s amelyen részt vett Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes, Kovács Zoltán. a megyei pártbizottság és Szűcs Erika, a városi pártbizottság titkára, valamint a felújítási munkálatokban jeleskedő vállalatok vezetői, képviselői, azt is elmondották, hogy az LKM újszerű, hazánkban először és elsőként alkalmazott nagyjavítási vállalkozási formája modellül szolgálhat a vas- kohászati üzemeknek, illetve más vállalatoknak is.-Annak ellenére, hogy ez a munka mindenkire nagy megterhelést rótt, kiemelték, hogy a későbbiekben is ezt az utat kell járni, mert ez — többek közölt — eredményt hoz a készletgazdálkodásban, a veszteségidők csökkentésében, s növeli a teljesítményeket, javítja a minőséget.

(illcsy)

Fent a szőlő, lent a kaolin

Hegyalja mélye is pénzt fiadzik Fotó: Balogh Imre

Ez a bánya nem akármilyen bánya. iMáshol ennél csak rangosabbak, híresebbek, ismertebbék vannak. Bár ezt 'is -fenyegeti (fenyegette) a bezárás veszélye, eddig túlélt minden vargabetűt, s már csak ipartörténeti szempontból is érdemes lenne megtartani. Az őrzéshez még csak kerülne ember, de ki dolgozna itt? A munkakörülmények a szakmai színvonalnál nehezebbek, a fizetés viszont kevesebb.

EJzj a bánya fehér. Foglalkoztatottjainak száma 22. Szabadság, betegség miatt valaki mindig hiányzik, ezt a reggeli műszakot például hárman dolgozzák végig. A lábunk vízben áll, föntről is csöpög valami. Csaknem nyílegyenes úton jutottunk idáig, lámpával keresve a biztos lépések helyét, gyakran fejet hajtva, máskor pedig az iszamos alagút oldalát támasztva. Hol vagyunk most?

Köbli Tibor üzemvezető- helyettes válaszol:

— Bodrogszegiben. 94 méter mélyen, -a Bodrog szintje alatt, másfél kilométerre a bejárattól, s valahol fölöttünk a szomorú szüret tart. Hegyaljai emberek dolgoznak itt, majd mindenkinek van szőlője. Aki tavaly harminc hektó mustot adott le. az az idén három hektót sem préselt. ..

A szegi bányában papíripari kaolint termelnek, s az őrlőüzemben kaolint és kovaföldet zúznak. Az Országos Érc- és Ásványbányák mádi székhelyű Hegyaljai Művei jó helyre települtek. Hegyalja rangját ugyan a bor adja, de e táj neve ösz- szeforrott a bányászattal is. A hegyek belseje ugyanis nemcsak ízes italt kínáló pincét, hanem értékes ásványt is rejt. Mád 15 kilométeres körzetében kilenc

külfejtésit bányát művelnek: Királyhegyen kovasavas kaolint, Feketehegyen kálitufát, Kerektölgyesen kvarcától. Hercegköveshegyen és Rátka-Új'hegyen bentonitot, Subán és Rátkán zeolitot, Bábavölgyön kaolint. Erdő- bényén pedig kovaföldet kínál a föld mélye. Az 1920- as években felforrósodó kutatási láz kezdetben ötletszerű volt. Az egzakt tudományos felmérés viszont csak az ötvenes évek végén fejeződött be. A hegyaljai ásványbányászat fejlődésében az első lépcsőt a kaolinku- tatások és azok termelése jelenítette, a második lépcsőt pedig a bentonitkuta- túsok és bányanyitások határozták meg. A kaolin évszázadok óta ismert anyag, a porcelán, a papír alapanyaga. Sok-sok ezer tonnát rejt ebből az ásványból Hegyalja mélye, és sok-sok évtizede már, hogy a bányászok fogyasztják a hegyeket. Kívülről és belülről egyaránt. Külszíni és mélyművelési bányák találhatók Mádtól, egészen fel, Füzérradványig.

Itt, Bodrogszegiben mindenki tudja, hogy a hegy, tárnát rejt. A kívülálló, a vonattal erre járó csak a fehér füstöt okádó őrlőt látja. Amióta ez üzemel — gabonamalomnak építették, de több erre a kaolin, minit a búza —, azóta a környéket finom, lisztszerűségű fehér lepel borítja. Fehér a szőlőlevél, fehér a környező házak egykor piros cserépteteje, fehér a munkások haja és bajusza. A szilikózis itt nem ismeretlen betegség. Lent a bányában azonban más. Itt nyirok van, és víz. Itt is úgy köszönnek az emberek, ahogyan a szénbányák mélyén, az olajkutak környékén: „Jó szerencsét!”

Jó szerencsét! Kisvonat sínpárja, s akkulámpa gyenge fénye mutatja az utat. Már jó másfél kilométer van mögöttünk, amikor előttünk halovány fény tűnik fel. A fejtés.

'Bemáth József csapatvezető vájár jövőre megy nyugdíjba. Mártabányán kezdte, Erenyőn folytatta, aztán átszerződött a fehérbányába. Szusszanásnyi idő alatt beszélgetünk. A szűk helyen különben sem fér kettőnél több ember a munkához. Marton József csillés és Vágó Pál a hagyományos bányászszerszámokkál buz- gólkodik. Egyikük csákányoz, a másik lapátol. Egy műszak alatt négy csille telik meg. A fejtésről ezt drótkötél vontatja föl a meredeken, majd műszakváltáskor, az emberekkel együtt, mozdony húzza a zsákmányt a felszínre. Nem aranyról, nem az újra felértékelődött fekete gyémántról, a szénről van szó, hanem az „indultak még” kincsekről. A mádi székhelyű cég tavalyi árbevétele meghaladta a félmil- liárd forintot, túlteljesítették a tőkés exportot, s miért ne hinnénk annak a kimutatásnak, amely szerint 1986-ban a hegyaljai fehérbányászok egy dollárt 27 forint ellenében produkáltak a piacon ...

S ebben része volt Szegi- nék is. Egy vájár itt 110 ezer forint körül keres évente, a csillések járandósága 90 ezer forintra rúg. Ehhez jön még a hűségjutalom.

Májusban a bentonitbá- nyászat ötvenedik évfordulóján ünnepséget rendeztek a borvidéki bányászok. Dr. Hajdú Gyula igazgató szép szavakkal, a következőket mondotta:

— A magyar bányászatnak talán alig akad olyan ága, amely hazánk felszabadulásának történelmi jelentőségű hatását saját sorsának alakulásán, a szocialista társadalmi körülmények között elért fejlődésén és vitathatatlan perspektíváin keresztül jobban le tudná mérni. mint az érc- és ásványbányászat. amelynek a fel- szabadulás előtt inkább csak dicső hagyományai voltak, mint népgazdasági szintű jelentősége.

Visszafelé már rövidebb az út. Vagy legalábbis rö- videbbnek tűnik. Pedig még bekukkantunk egy kimerült tárnába is. Leadjuk a szerelést: a lámpát, a gumicsizmát. az egyenruhát, a sisakot. Visszakaptuk a cigarettát és a gyufát. A csizmamosóban hosszasan csutakoltuk lábbelinket. Aztán tisztán. a boldogító fáradtság érzésével, de erősen hunyorogva merészkedtünk a Bod- rog-partra. Tűzött a nap, por szitált. A még csákányozó. lapátoló vájár azt mondta, hogy holnap kukoricát tör. A gyenge szőlő mustja már amúgy is forr .. .

Brackó István Illésy Sándor

Mint egy szénbányában. Csak itt minden fehér...