Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
1987. szeptember 5., szoftibat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A szerkezetváltás ideológiai és oktatásügyi összefüggései Országunk és megyénk elmúlt évtizedei vitathatatlan korszakos fejlődése, gyarapodó eredményeink ellenére főképpen az 1980-as évekre, olyan társadalmi és. gazdasági ellentmondásokkal, nehézségekkel kerültünk szembe, amelyék megoldására, leküzdésére nem készültünk fel eléggé. A kívánt felkészültség eléréséhez, az életképességét jelenítő alkalmazkodáshoz és az előbbrelépéshez megújulásra van szükség. Ennek meghatározó dokumentuma az MSZMP KB 1987. július 2-i állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás, programjáról. Az ország egészének boldogulása érdekében meghirdetett program megvalósításának alapja, az elmúlt évek során tapasztalható veszteséges, alacsony hatékonyságú, pazarló, a hazai és a külhoni piac igényeit kevésbé figyelembe vevő gazdasági tevékenység súlyos, következményei megszüntetésének, a szorításokból való kitörésnek és az előrehaladásnak reményt keltő és sikerrel kecsegtető módja a termékszerkezet átalakítása. Ebben különösen érdekelt Borsod- Abaúj-Zemplén megye, hiszen gazdasági, ipari struktúrájában túlsúlyban van a nehézipar. Az itt keletkezét! gondok, feszültségek — mint pl. az Ózdi Kohászati Üzemekben — immár társadalmi méretű problémává váltók. A szerkezetváltás felgyorsítása. napirendre kerülésével egy olyan évek óta vajúdó és megkésett folyamat kezdődött el, amely feltétel- rendszerének fontos részét képezi a háttérként többek között megfelelően kapcsolódó ideológia és oktatásügy is. A váltás ugyanis csak a háttértényezők egy irányba ható s a kívánalmakat kielégítő funkcionálásával együtt felelhet meg legjobban a várakozásnak. Az alábbiakban arról esik szó, hogy a struktúraátalakításinak milyen főbb ideológiai és oktatásügyi összefüggései lehetnek. Ideológiai életünkben a gazdasági nehézségeinkhez is kapcsolódóan tapasztalhatók olyan jelenségek, .mint elbizonytalanodás, tudatzavar, kialakult értékrendünk erodálódása, eszmei vonzerő csökkenés és másók. E negatív megnyilvánulásokkal a szerkezetátalakítás során is szembe kell néznünk, melyek annak sikerei és lehetséges nehézségei függvényében kedvező irányban változhatnak, vagy sem. Eszmerendszerünk minden pozitív hatása ugyanakkor kétséget kizáróan megértetően, bizalomerősítőén és hatékony cselekvésre orientáltan segítheti a szerkezetváltást. Az egyes. népgazdasági ágazatok strukturális átalakítása kapcsán felvetődhet jó néhány ideológiánkból eredő korábbi elképzelés módosítása pl. a szocializmusban a munkaerő-foglalkoztatás, a munkanélküliség, az ember és a technika egymásra találása kérdéseire vonatkozóan. Tudomásul kell vennünk ugyanakkor a társadalmi berendezkedéstől függetlenül működő . gazdasági alaptörvényeik hatását, de nem .mindegy azok következményeinek kezelési módja, ideológiai és oktatásügyi konzekvenciák gyakorlati .realizálása. Hozzá kell tenni azt, hogy a gazdasági ésszerűséget nem lehet 'helyettesíteni a mindennapok valóságában szépen hangzó szavakkal és elméleti „receptekkel”. Ami a munkanélküliség kérdését illeti, ezzel kapcsolatban nemcsak eltérő, hanem egymással szembenálló nézetek hangzanak el, amelyek végső soron abba a szinte általánosítható véleménybe futnak bele, hogy nálunk ma egyszerre van munkaerőhiány és munkaerő-fölösleg. Hogy a szerkezetváltás megengedheti-e a munkanélküliséget vagy sem, a válasz összetett és aligha lehet kategorikus. A munkanélküliség — fennálló veszélye ellenére — mindenesetre nem elhatározás és csupán óhaj kérdése. A nemzetiközi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a mai követelményeknek megfelelően ez idáig egyetlen országban sem sikerült lényeges gazdaságszerkezeti változásokat munkanélküliség nélkül véghez vinni. Hogy sikerül-e az nálunk, ami .máshol nem, a gyakorlat mutatja meg. A munkanélküliség mindenesetre nem lehet a gazdasági célok megvalósításának eszköze, orvosság gazdasági bajainkra. Az ember és a technika egymásra találása feltételezi, hogy a népgazdaságban a munkaerőt szakképzettségének megfelelően ott foglalkoztassák, ahol szükség van rá, ahol képességeit, tapasztalatait a legjobban tudja kamatoztatni. Amikor pl. szerkezetváltásra kerül sor, ehhez ott, ahol kell — nem- csallc a szakmunkásnál, hanem a mérnöknél .is — legyen meg a megfelelő szellemi tudás. Mindez a valóságban azonban nem egészen így van. A struktúraátalakítás, a gazdaságtalanul foglalkoztatott dolgozók átcsoportosításával — és az őket érintő más változásokkal — jár együtt, ■ amely a felszabaduló munkaerő foglalkoztatási gondjait eredményezi. Ez olyan időszakban történik, amikor már a munkába lépő korosztályok elhelyezése is ugyancsak gondoltat szül, különösén a pályakezdő fiataloknál. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a pályaválasztás, a pályairányítás és a változó gazdaság által támasztott valós igények között a korábbihoz képest fokozott ellentmondás alakult k.i. A pályakezdő, főiképpen felsőfokú végzettségű fiataléit ideológiai arculata nem egységes. Közöttük bőven vannak olyanok, akik tanulmányaik során — összetett okok következtében — ideológiánkat nem fogadták be a kívánalmaknak megfelelően, ingadozóak vagy éppen közömböseik. Az elmélet és a gyakorlat ellentmondásai, a nem az elképzeléseiknek megfelelő elhelyezkedésük, a lailtáshoz jutásuk nehézségei és személyüket is érintő legalábbis. átmenetileg nem biztató más lehetőségek, kilátások egyébként az ideológiailag szilárd talajon állókat is próbára teszik. Az ember és a technika egymásra találása azt is feltételezi és eredményezheti, hogy a munkaerőnek a vállalat érdekeinek .megfelelően továbbképzésben, átképzésben kell részt vennie, új szakmát tanulnia. Ezt azonban akadályozhatják — a ■munkaerő minden jó szándéka ellenére — bizonyos beidegződésék, magasabb élebkor, vagy éppen az új iránti fogékonyság, más szakmák iránti érdeklődés' hiánya. Az így keletkezett ellentmondást sem egyszerű feloldani. Az Ózdi Kohászati Üzeméknél pl. az elmúlt év közepén megindult szerkezet- váltás nyomán az idén ösz- szesen 3400, 1992-ig .pedig további 2300 dolgozót nem tudnak eredeti .munkahelyén foglalkoztatni. A .természetes fogyás mellett különböző intézkedések hatására ez év júliusáig 1400 főre csökkent a létszám, 130 dolgozót átcsoportosítottak és a kormány közelmúltban hozott határozata alapján 530-an korkedvezményes nyugdíjba mehetnek. A továbbiakban a vállalat diverzifikációs programja keretében a munkaerő átcsoportosításával, átképzésével mintegy 750 dolgozónak tudnak korábbi szakmájától ugyan eltérő, de biztos munkalehetőséget adni. A szerkezetváltás, ennek nyomán a modern technológia, az automatizáció fokozódó alkalmazásának igénye csökkenti a segéd- és betanított munkások munkalehetőségeit. 'Növeli ugyanakkor a szakmunkások, a felsőfokú végzettségűek iránti keresletet, azok képzettségével szembeni követelményeiket, de a tudás és a .rátermettség mércéje alapján a korábbinál nagyobb mértékben szelektál. A kívánt munkaerő felkészítésére, biztosítására a vállalatok és az állami intézményeik jelenlegi formái azonban aligha a liegalkal- masaibbak. Ennek kapcsán szemléletbeli problémákkal is szembe kell néznünk. Tapasztalható pl. hogy vannak vállalatok, amelyek nem eléggé ösztönzik a továbbképzést, átképzést, s 'ezek értékét sem ismerik el jelentőségének megfelelően. Az oktatásügyet ugyanakkor kevésbé tekintik a vállalati ■tevékenység szerves részeként. A struktúraváltás szempontjából számunkra is különösen fontos a Szovjetunióban megkezdődött átalakulás, hiszen a két országban. — és más szocialista országokban — a problémák jellege és a megújulás útjának keresése sole hasonló vonást mutat. Az egyidejűleg végbemenő változások lehetővé teszik ezek kölcsönhatásában rejlő előnyök hasznosítását. A szovjet tapasztalatok közül pl. figyelemre méltó lehet számunkra az a törekvés, következetesség, amely az átalakulás érdekében az embereik szemléletének orientálására irányul. Noha ez nálunk nem ugyanúgy vetődik fel, mint a Szovjetunióban, szerkezeté falak ításunk- nafc hasonlóan szemléletváltással kell párosulnia. Az új körülmények figyelembevételével ,kívánatos lenne ideológiánknak, a marxizmus—leninizmusnak — legalábbis bizonyos tételeinek — továbbfejlesztése. Eszmerendszerünk fegyvertára ugyanis nem tart mindenben lépést a szerkezetváltás igényeivel sem. Kívánalom lenne az is, hogy azok kapcsán ideológiánk jobban hassa át a mindennapi politizálást és tennivalóinkban az együttgondolkodást. A szerkezetátalakítással összefüggő oktatásügy kapcsán többek között ugyancsak kívánatos .lenne, hogy .mindenhol az oktatás, a .továbbképzés, az á tképzés szerves részeként kapcsolódjék a vállalati tevékenységhez és jelentőségének megfelelően kapja meg rangját. Ebben •meghatározó elsősorban a vállalati, párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetés gondolkodásmódja, valamint cselekvőkészsége. A jelenleginél sokkal célirányosabb és átgondoltabb oktatási szerkezet kialakítása, az oktatás fejlesztése. hatékonyabb hátterét nyújthatják a szerkezetváltásnak. A struktúraátalakítás problémáinak sorát a kommunisták kisebb-nagyöbb közösségei minden bizonnyal már jól ismerik. Tennivalóikat, ha nem is a végleges megoldás — illyan, különben nincs — igényével ehhez törekednek igazítani, hiszen az élet mozdulatai nap nap után változnak, s az alkalmazkodási készségnek, a rugalmasságnak állandónak kell lennie. A párttagság kiállása a szerkezetváltás mellett, okainak és a munkaerőt nem kívánatosán is érintő következményeinek feltárása, a valós tényeken és érveken alapuló meggyőzés — méhtele készsége és' hatása ki- tapinthatóak — most nagyon szükséges. Mindezekkel ösz- szefüggő ideológiai és az oktatással kapcsolatos munka a korábbinál hatékonyabbá tételében elsősorban a párt- a'lapszervezetékre 'és az irányító testületekre nagy felelősség hárul. Az említettek- bein is konkrétan kell meghatározni, kinek, mit kell tennie. Dr. Emődi Gyula A megyei tanács-vb 9 egészségügyi osztályának vezető főorvosa július elsejétől dr. Jánváry Anna. Neve nem ismeretlen az egészségügyi dolgozók körében. Mór 1975-ben az osztályon dolgozott. 1979-ig, később már mint osztályvezető-helyettes. Innen nevezték ki a miskolci Semmelweis Kórház igazgatójának. Addigi életút járói így emlékezik: — Debrecen melletti faluban születtem, Derecskén. Ott jártam általános, majd Debrecenben középiskolába, és az orvostudományi egyetemre. — Közben történt valami, ami úgy határozta meg a jövőt, hogy az Miskolcon folytatódott. — Igen, középiskolai éveimben ismerkedtem meg férjemmel, dr. Faragó Károllyal, aki szintén Debrecen környéki. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemmel kötött szerződést, ahol most is dolgozik, s így kerültünk a városba. Először. mint gyermekorvos, az akkori városi gyermekkórházban dolgoztam, majd amikor anya- és csecsemő- védelmi megyei orvost kerestek, elvállaltam a megbízatást. — Ez volt az a pont, amikor a gyógyító munkából át kellett lépni az egészségügyi szervező, irányító területre. Hogyan éli meg ezt az elhatározást a gyógyító orvos? — Ez elég nehéz volt, de szerintem nincs szép és csúnya munka, csak munka van, amit szépen, vagy csúnyán lehet elvégezni. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják — ,,nem tudom a szakmát otthagyni”. — El kell döntenie annak, aki ilyen lépés előtt áll, hogy vagy a gyógyító munkát választja, vagy az egészségügyi szervezést - és irányítást. Ez utóbbi is rendkívül felelősségteljes munkát igényel és teljes embert kíván. — Tudjuk, hogy az ilyen váltásnak anyagi vetületei is vannak. A szervezésben dolgozó orvos csak a havi fix fizetését kapja. Gondolom, nem elhanyagolható motiváció a választásnál? — Ez kétségtelenül így van, de egy döntést sok más is meghatároz. Engem például befolyásolt az is, hogy a gyógyító munkában sok volt az ügyelet, s ezt egy családos nőnek nagyon nehéz egyeztetnie, hiszen nekem is két gyermekem van. Ugyanakkor kedvet is éreztem ahhoz, hogy új szakmát tanuljak. Az egészség- ügyi szervezésiből ugyanúgy kell szakvizsgázni, mint bármi másból. — Ennek a szakmának viszont közel sem olyan a társadalmi presztízse, mint a gyógyító munkának. — Ez, sajnos, így igaz. Pedig minden szervező orvos mögött ott van jó néhány év, amit gyógyítással töltött. Nálam ez 13 év volt. — Lépjünk még vissza az időben. A Semmelweis Kórház komolyabb rekonstrukciója éppen igazgatásának idején zajlott. — Az a kórház több mint százéves, s bár az épületeit eredetileg is kórháznak tervezték, azóta sokat fejlődött a gyógyító munka színvonala, korszerűbb körülményeket igényel. — Ez az időszak gazdag tapasztalatot nyújthatott jelenlegi funkciójához is. — Valóban, bár abban az időben sokan szememre vetették. hogy túlságosan gazdaságcentrikus a kórház- igazgatói munkám. Én most is vallom, hogy egy egészségügyi vezetőnek, éppen a gyógyító szakmai munka érdekében a feltételrendszert kell biztosítania az intézmény működéséhez. Ezt pedig nem lehet másként, mint gazdaságcentrikusan. — Ez a jelenlegi munkakör már nem egy intézmény, hanem egy egész megye egészségügyi intézményrendszerének irányítását követeli meg. Milyen segítséget várhatnak az új megyei főorvostól? — Szerintem a megyei főorvos feladata az, hogy a megyei tanács tisztségviselői számára olyan információkkal szolgáljon, amely a megye egészségügyének tervezéséhez, a tervek végrehajtásához objektiv alapokat nyújtanak. Rendkívül korrekt számításokon kell alapulnia annak, hogy hová mit tervezünk. Minél nehezebb a gazdasági helyzet, ez annál fontosabb. Ügy érzem. a megye vezetői is azt várják az egészségügyi osztálytól, és konkrétan tőlem, hogy a tervezésnél és a végrehajtásnál, a lakosság szükségleteiből kiindulva határozzuk meg, riTit hová kell telepíteni. — Mindezen túl, van-e valamilyen speciális, konkrét terve a jövőt illetően? — Természetesen van, de figyelembe kell venni az előző koncepciókat. Be kell dolgozni a megye VII. ötéves tervébe azokat az új irányvonalakat, amelyek most látnak napvilágot az egészségügyi törvény módosításával. A közeljövőben várhatók új utasítások, rendeletek. de mindennél fontosabb a Minisztertanácsnak az egészségmegőrzésre vonatkozó társadalmi programja. Ez nemcsak az egészségügynek ad tennivalót, hanem az egész társadalomnak. Meg kell állítanunk azokat a kedvezőtlen tendenciákat, amelyek ma az egész lakosság körében észlelhetők; a csökkenő születésszám, a növekvő halálozás, a halálozásnak a fiatalabb korosztályra való eltolódása, bizonyos betegség- csoportoknak a halálozásban való ugrásszerű részvétele. Ezeket a kedvezőtlen tendenciákat kell megállítani, majd visszafordítani. Erre adott ki a Minisztertanács társadalmi programot, amelynek végrehajtásából mindenkinek ki kell vennie a részét. — Van néhány áthúzódó, már elkezdett, de még meg nem valósult terv. mint például az S. O. S. telefonszolgálat, amellyel Miskolc nemcsak az~ országban, de nemzetközi vonatkozásban is kiterjedt hálózat része lenne. Ezzel mi lesz? — Természetesen, a program részeként ez is megvalósul a közeljövőben. — Még mindig csak folyamatban vannak a tárgyalások a komputer tomográf beszerzése ügyében. Hol tartunk? — A tárgyalások már előrehaladottak ez ügyben. Erről nem lehet lemondani, mert ma a gyógyító munka színvonalát a pontos diagnosztika határozza meg. A megyei kórház épületileg és személyileg is felkészüli a műszer fogadására. Nagyon szeretnénk, ha a szállítás mielőbb megtörténne, mert ez a megye egészségügyi ellátásában óriási, minőségi előrelépést jelentene. — Az elkövetkező időkben kevesebb a pénz, nagyobb egészségügyi beruházás nem várható. A rendelkezésre álló összeget gazdaságosan kell felhasználni. Mi az, amire feltétlenül költeni kell? — Folytatni kell a kórházak már elkezdett rekonstrukcióját. A pénzzel racionálisan kell gazdálkodni, s ésszerűen takarékoskodni az egész ágazatiban. — Ezzel kapcsolatosan mik a saját irányvonalai? — Minden forintot meg kell fogni, s arra törekszünk, hogy csökkentsük a működési költségeket. — Nagyon hálátlan feladat. Mit Kell ez alatt érteni? — Mindenki félreérti a működési költségcsökkentést. Ne égjenek fényes napplal -az intézményeikben •a villanyok, az elektromos műszereket csak adelig üzemeltessék, amíg szükséges, a fűtésben igazodjanak a külső hőmérséklethez, körültekintőbben használják fel az élelmiszerre rendelkezésre álló költségekét. — Tehát, nem feltétlen gyógyszertakarékosságról van szó? — Arról is. Azért hozták létre a gyógyszerterápiás bizottságokat, hogy csökkentsék az indokolatlan gyógyszerfogyasztást, annak érdekében, hogy mindenki megkapja azt a gyógyszert, amelyre feltétlen szüksége van. Ma gyár őrs zág o n óriási gyógyszerpazarlás folyliik, s ez alól sajnos nem kivétel megyénk sem. Nem is a költségek csökkentését kell elvárni az intézményektől, hanem a racionális gazdálkodást. — Mi a helyzet az alapellátással? — Az aprófalvlas 'területeken jól kiépített rendszer működik, ezt csak kanban kell tartani, esetleg apróbb finomítást igényel. Az egészségmegőrzés és a megelőzés érdekében bizonyos szemléHetváltoztátásira van szükség itt is, de a megye egész társádalmában. — Az elmondottak megvalósításához kikre lehet számítani? — Az egészségügy teljes ■apparátusának megvannak a konkrét feladatai, az egészségmegőrzés társadalmi programijában. Természetesen az egészségügy önmagáiban ezt a programot nem tudja megvalósítani. Rendkívüli módon számítunk .a társadalmi segítségre, a Vöröskeresztre, a Hazafias Népfrontra, tehát minden társadalmi szervezetre, mert ennek az egészségügyi programnak végrehajtásában minden más tárcának vannak tennivalói. Adamovics Ilona Beszélgetés dr. Jánváry Annával, a megyei tanács>vb egészségügyi osztályának vezető főorvosával
