Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
1987. sieptember 26., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tolcaj-Hegyaiján A tokaji borvidéken az egy hektárra vetített szőlőhozam az 1980-as évek első felében emelkedett. Ám a hozamok növekedése nem volt olyan mértékű, mint ahogy azt a ráfordítások emelkedése igényelte volna. A mezőgazdasági nagyüzemeknél a termelési önköltség ugyanis több mint a szakcsoporti, vagy egyéni termelés területén. Ez érthető, mert az utóbbiaknál a termelési eszközökkel való felszereltség, eszközellátottság nem éri el a nagyüzemek ellátottsági színvonalát, ugyanis a nagyüzemek készültek fel a továbbfeldolgozás és a szolgáltatások végzésére, ami a szakcsoportok és az egyéni termelők érdekeit egyaránt szolgálja. A borvidéken a helikopter üzembe állítása növelte a termés megvédésének lehetőségét. Ennek ellenére napjainkban már több üzem előterébe helyezi a földi növényvédelemhez való visszatérést, felkészülést, mondván, olcsóbb, mint a helikopter igénybevétele. Ugyanezt a gyakorlatot még gyorsabb ütemben követik az egyéni termelők is. Inkább vállalják a permetezést háti gépekkel, minthogy háromezer négyzetméter terület után 3500—4000 forintot fizessenek a helikopteres permetezésért. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol számokon keresztül vizsgálhatjuk a termelési költségek alakulását hat év távlatában. Az egyszerűbb értékelés végett mi most két év adatát 1980. és 1986. éveket viszonyítjuk egymáshoz. A termelési költség emelkedése 6 év alatt 43,5 százalék. Ezen belül a segédanyag 69,4 a segédüzem 199,4 százalékkal emelkedett. Itt jelentkezik a növényvédő és gyomirtó szerek, valamint az egyéb anyagok áremelkedése. A segédüzem nagymértékű emelkedését az üzemeltetéssel, javítással kapcsolatos költségek emelik ilyen mértékben. A fejlesztési összegek adminisztratív úton való mérséklése miatt bizony 8—10 éves traktorokat is kell üzemeltetni. Ezek üzemeltetési költsége pedig rendkívül megdrágítja a szolgáltatást. A szőlőt termelő gazda természetesnek tartja, hogy a •befektetésére hasznot — nyereséget — kapjon, hiszen csak így éri meg a szőlővel való foglalkozás. A beféktetésnek legalább olyan hasznot kell hozni, mintha azt kamatra helyezték volna el. De ezen felül a termelő elvárja azt is, hogy kockázattal kapcsolatosan is realizálódjon haszon, amelyben a saját munkája és az azzal kapcsolatos kiadások is térüljenek meg. A napszám a szőlőben a munka minőségétől, nehézségi fokától függően változik; jelenleg 400—600 forint naponta. Egy hektár szőlőre az összes ráfordítás évenként 75—85 ezer forint. Tapasztalatok szerint közepes termés esetén egy hektár szőlő hozama 70—80 mázsa, míg jobb évben elérheti a 90—100. mázsát. Kedvező évjárat esetén a minőség emelkedése — aszúsodás — további többletbevételt eredményez. Az árbevétel közepes évben 90—100, jobb évjáratban 110—130 ezer forintot elérhet. Tíz év átlagában 3 év jó termést, 4 év közepes termést és 3 év gyenge termést ad. A jó és a közepes évjárat többletbevételt biztosít a termelő részére. A gyenge évjáratok esetében általában csak a ráfordítások térülnek meg, rendkívüli esetben veszteség keletkezik. Az 1980. évet bázisnak tekintve a szőlő felvásárlási ára 53,6, a must felvásárlási ára 34,4 százalékos emelkedést ért el. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a költségemelkedés megközelítette, illetve elérte a felvásárlási ár emelkedését. A fejtett borok áremelése 60,2, szamorodnié 53,6 százalékos volt. Az aszúszem közel 70 százalékos áremelése a még jobb minőségi termékre való törekvést, az arra való ösztönzést mutatja. A fogyasztói forgalomba kerülő borok áremelkedése viszont nem követte az előbbiekben említett szőlő, must, bor termelési és felvásárlási áremelkedését. A hordós tokaji furmint bor ára 1980. és 1986. között 21,3 százalékkal emelkedett. A palackos borok áremelkedése lényegesen kisébb volt, például a száraz szamorodnié 5,9 százalékkal, az édes szamorodnié 4,7 százalékkal, az aszú 8 százalékkal emelkedett hat év alatt. Az értékesített bor után vállalatunk a költségvetésbe jelentős befizetést eszközölt. 1980-ban egy hektoliter hordós bor után 1458 forintot, palackos után 1781 forintot, míg 1986-ban a hordós bor után 1573 forintot, a palackos után 2088 forintot fizetett be forgalmi adóként. A bor szabadáras termék, azonban a boráremelés bejelentési kötelezettség alá tartozik. így történhetett az, hogy a felvásárlás valamint az értékesítés értékarányai megromlottak. Ha figyelembe vesz- szük, hogy más borvidék termékeinek az árai ez alatt az időszak alatt hogyan változtak — néhány borra vonatkozóan — az eltérés meglepő. A Villányi hárslevelű (0,7 liter) 60, a Rajnai rizling 75, a Soltvadkerti Irsai Oliver 62, a Tenkesaljai muskotály 80, a Siklósi olaszriz- ling 75 forint, ugyanakkor a Tokaji furmint (0,7 liter) 43, a Tokaji muskotá- lyos 53, a Tokaji 4 éves Ófurmint 54, míg a Tokaji száraz szamorodni (0,5 liter) 54, a Tokaji édes szamorodni 58 forint. Ezek az árak azt mutatják, hogy boraink ára elmaradt a többi borhoz viszonyítva. Nem éltünk azzal a lehetőséggel, hogy boraink szortimentjét új elnevezések útján szélesítettük volna. Ahhoz, hogy felvásárlási árainkat elfogadható szinten tudjuk tartani, az szükséges, hogy az értékesítési árak emelkedjenek. A tokaji borok árait az öt megillető helyre kell juttatni. Az exportra kerülő borok ára sem követte a költségemelkedést. Az árbevételt szubvencióval egészítette ki a költségvetés. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy az export árakat alacsonyan állapították meg. A megállapított, illetve elfogadott árakat szinten tartották a nagyobb forgalom reményében, amely közben elmaradt. Ebben közrejátszott a világ szőlőtermelésének állandó emelkedő volumene is. A tokaji bor ármegállapításánál nem tudtak legalább közepes árat elérni, amely méltó volna a minőséghez. Ennek a következménye az, hogy nyugati boltokban a tokaji bor az alsó polcokon van elhelyezve. Az ottani fogyasztói ára is arra teszi méltóvá, örömmel nyugtáztuk, hogy az egri borok nyugati exportjánál — ők önálló exportálók — 30— 40 százalékos áremelést értek el. Véleményem szerint a termelő tudja a termékét megfelelően bemutatni, elfogadtatni és a jobb árat elérni. Erre már a mi esetünkben is sok szép példa volt. Az üzleti életben a minőség, a pontosság, a korrektség alapvető követelmény. A minőségnek és annak tartásának az eredetvédelemnél meghatározó szerepe van. Van arra lehetőség, hogy kitartó munkával az árak emelhetők a minőség függvényében. Exportra értékesített borok vonatkozásában hátrányos számunkra, hogy a pincegazdaságok két, két és félszer nagyobb mértékű szubvencióban részesültek, mint mi. Nem beszélve arról, hogy borainkat 2—3 évig kell érlelni, s ezzel szemben más borvidék terméke 1—2 év alatt leforgalmazható. Megemlítem még, hogy a borból készülő termékek közül a pezsgő nyereségtartalma a legkedvezőbb. Lehetővé teszi, hogy a gyengébb minőségű terméket magas felvásárlási áron vásárolják meg, mivel a pezsgő tisztes nyereséget tartalmaz. A pezsgők közül különösen a tankpezsgő gyártása teszi lehetővé a pénz gyors megtérülését. A fentiekben foglaltak azt mutatják, hogy boraink árát megfelelő szintre kell emelni. Export vonatkozásában boraink árban való elismertetése messze elmaradt a lehetőségektől. A tokaji bort mint vivő terméket alkalmazták, tartották és tartják, a nagyobb forgalmat más borból érték el. így szinte az áremelésre semmi nem ösztönzött. Ennek következtében a bor mind rangjától, mind az őt megillető értékelismeréstől elmaradt. Vállalatunk, termelőpartnereink és a népgazdaság gazdasági helyzete megköveteli, hogy a tokaji borok a belföldi és a külföldi piacokon az őt megillető helyre kerüljenek. Ebben a vonatkozásban különösen hangsúlyozom az eredetvédelem szükségességét, a különleges minőségű termék elismertetését. Ott kerüljön palackba a bor, ahol azt termelték. Fontos a jó termék megismertetéséhez a jó kereskedői munka, amely biztosítéka lehet a stabil termelési háttérnek. Azon fáradozunk, hogy ez a világon egyedüli termék — amely művészeket, költőket ihletett meg — minden tekintetben méltó legyen kivívott rangjához. Dr. Gecsc Ferenc Goncrusikán a Kápolna és a Felszabadulás utca lökő« társadalmi munkán vettek rést», A helyi tanács által biztosított anyagból az ABC-áruháiig terjedő szakaszon a két utca lakói elvégezték a szükséges főid- és betonozási munkálatokat. Fotó: Pásztor Károly az emberért Ha meghalljuk a szót: vöröskereszt, mindannyian azonnal látjuk a képet; egy fehér mezőben elhelyezett vörös keresztet. A piktogram évszázadok óta a segítség sz/imbóluma. A Vöröskereszt tevékenysége történelmi korok szerint változó. A lényeg azonban változatlan, a szervezet az emberért, a humánus célok megvalósításáért tömegeket igyekszik mozgósítani. Az 1863-ban létesített Nemzetközi Vöröskereszt — a megalakítás kezdeményezője Henri Dunant svájci állampolgár volt — a háború áldozatainak segélyezését, a természeti csapások károsultjainak támogatását tűzte zászlajára. A magyar vöröskeresztes mozgalom születési évszáma: 1881. A szervezet 1951-ben vált demokratikus tömegszervezetté, s 1957-től bontakozott ki széles körű tevékenysége. Háborús körülmények között szerencsére nem kényszerültek dolgozni, bár a nemzetközi együttműködés révén segítették a harcok károsultjait. A Vöröskeresztet ma elsősorban mint a véradások szervezőjeként ismerik, ám tevékenysége ettől jóval szélesebb körű. Tagjaik és aktivistáik célja a lakosság egészségügyi felvilágosítása, nevelése, a hazai egészség- kultúra színvonalának emelése, a segítségre szoruló emberek és hátrányos helyzetű rétegek támogatása. A' Magyar Vöröskereszt ebben az esztendőben tartja VII. kongresszusát. Az alap- szervezeti taggyűlésekkel, választásokkal az előkészületek hónapokkal ezelőtt megkezdődtek. Leninvárosban és Miskolcon a városi vezetőségek szervezésében ma tartják a beszámoló és vezetőségválasztó küldöttértekezleteket, amelyeken elemzik a szervezetek munkáját, megvitatják a következő évek feladatait, s útravalóval, munícióval látják el a megyei értekezleten résztvevő küldötteiket. Sokak számára meglepő lehet az adat, a Vöröskereszt miskolci vezetősége összesen 424 alapszervezet 36 ezer 500 tagjának munkáját irányítja. A folyamatos, rendszeres tevékenységet végzők száma a városban és környékén eléri a 8 ezret. Széles társadalmi háttérre, valóságos tömegbázisra támaszkodhatnak tehát, amely meghatározza a szervezet felelősségét is. A VI. kongresszuson hozott határozatnak megfelelően a miskolci vöröskeresztesek elsődleges, meghatározó feladatuknak tekintették az egészségügyi ismeretterjesztést, a vonzó és hatásos eszközökkel megvalósított felvilágosítást, az egészséges életmód propagálását. Ebben a munkában a védőnők, s az iskolaorvosok jártak az élen, akik mindennapos tapasztalataikra, évtizedes szakmai rutinjukra alapozva tartották meg az egészségügyi fórumokat, beszélgettek el a fiatalokkal. A vállalatoknál, intézményekben, s a lakóhelyeken szervezett egészségügyi napokon ismertették, mutatták be a korszerű táplálkozás elveit. A bemutatókat kiállításokkal, vásárokkal, vetélkedőkkel tették emlékezetessé, látványosabbá. Az alapszervezetek a különböz'ő betegségek megelőzésére előadásokkal egybekötött szűrővizsgálatokat tartottak. Az üzemi ártalmak kivédésén túl onkológiai szűrésekre mozgósítottak, s felléptek a túlzott gyógyszerfogyasztás ellen. Bekapcsolódtak az alkoholizmus és a kábítószer- fogyasztás ellen indított küzdelembe. Két középiskolás aktívájuk díjat nyert az Alkohol nyomában című pályázaton. Közkedveltek az általános iskolákban a fogászati és testápolási hónap rendezvényei, az óvodások és a kisdobosok között pedig Makk Marci tanít az egészséges életmódra. (Az ötlet a Vöröskereszttől származott.) Az eredményekkel mégsem elégedett a szervezet. A miskolciak egészségi állapota még mindig nem kielégítő, hosszú esztendők kellenek hozzá, hogy a korábbi évek mulasztásait behozzuk. A vöröskeresztesek más társadalmi szervezetekkel karöltve dolgoztak a korszerű családeszmény megvalósításáért. Figyelmüket főként a hátrányos helyzetben élő gyermekek és felnőttek támogatására fordították. Az általános iskolákban, a középfokú oktatási intézményekben a fiatalok előtt felrajzolták a biztonságos, meleg családi otthon szerepét, és foglalkoztak a kismamákkal is. Számukra az elmélet ismertetése mellett gyakorlati bemutatókat szerveztek, a közösségi rendezvényekkel igyekeztek megelőzni a „gyes-betegség” kialakulását, A gyermek- és ifjúságvédelemben továbbfejlesztették a szervezet családgondozói, patronálói tevékenységét. A veszélyeztetett helyzetben levő gyermekek el- kallódásának megelőzésére javították az úgynevezett felderítőmunka eredményességét. Miskolcon 1985-ben 1743 veszélyeztetett körülmények között élő gyermeket tartottak nyilván, számuk évről évre emelkedik. Sajnos, mind több gyermek esetében már csak egy megoldás létezik, az állami gondozásba helyezés elrendelése. A hatósági intézkedés azonban csak ideiglenes gyógyír. A Vöröskereszt bábáskodik a nevelőszülői hálózat fenntartásán — évről évre mind több gyermektelen házaspárt nyernek meg, akik a magukra maradt gyermekek sorsán enyhítenek. Jelenleg Miskolcon 87 nevelőszülő másfél száz állami gondozott gyermek neveléséről, eltartásáról gondoskodik. A gyermekek után az idősebbekről — a miskolci Vöröskereszt családvédelmi aktivistái számos egyedülálló, idős ember gondjain enyhítettek. A kisnyugdíjasok és a nagycsaládosok részére segélyek kiutalását kezdeményezték, s közbenjártak a téli tüzelő beszerzésében, amely az idős emberek számára gyakran felbecsülhetetlen értékű segítségnek bizonyult. Több általános és középiskola vöröskeresztes diákja látogatta a magukra maradt idős embereket, segített a napi gondok enyhítésében, a gyógyszerek beszerzésében, a vásárlásban. A tanács kérésére az aktívák négyszáz miskolci nyugdíjas életkörülményeiről készítettek felmérést. Ez is hozzájárult az idős emberek megsegítéséhez, életük köny- nyítéséhez. Sajnos, a család- segítő szolgálat létrehozása — partnerek, együttműködők híján — nem sikerült. Ám a feladatot nem lehet sutba dobni, hiszen a következő években az időskorúak támogatása, segítése, a család- védelem a vöröskeresztesek számára fontos, ha nem a legfontosabb tennivaló lesz. Hogy ez milyen konkrét formában valósítható meg, mit kell tenni az eredményes munka érdekében, arról a mai tanácskozáson biztosan sok szó esik. Udvardy József
