Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-12 / 189. szám
1987. augusztus 12., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Vállalkozói szigetek írta : dr. Henczi Lajos, az MTESZ főtitkárhelyettese Körülnézve a nagyvállalatok műszaki-fejlesztési, technológiai osztályain, tervezőirodáin, egyre több üres munkaasztalt látunk. Nagyon megfogyatkozott az itt dolgozó konstruktőri és technológusi gárda. Akik maradtak, azok többsége is a főmunkahely mellett belépett a vállalatnál működő gazdasági munkaközösségbe vagy tagja valamilyen külső munkaközösségnek, kisszövetkezetnek. Az az érzése támad az embernek, hogy a nagypályás labdarúgás hangulatához és játékszabályaihoz hozzászokott vállalati szakértelmiség egyre kevésbé fogadja el ezt a munkahelyi klímát és többségük a grundokon keresi a boldogulás lehetőségét. Szó se róla, a mérnökembert (mint nyilván minden tisztességes dolgozó embert) belső természetéből fakadó sajátos kettősség hajtja. Igényli, hogy része legyen egy sikeres csapatnak, de egyúttal ki is akar emelkedni az eredményesen működő kollektívából. A vállalkozni akaró és a jó megélhetés útjait kereső kreatív és innovatív mérnök a vállalkozásnak és a pénzkeresésnek teret engedő kisvállalkozói kondíciók között találja meg elsősorban ezeket a lehetőségeket. A teljesítményorientációra érzékeny világunkban a műszaki értelmiség jelentős része fordult „a vállalkozói, szellemi grundok" felé. ELTÉRŐ ESÉLYEK Hogyan minősítjük ezt a mozgási irányt, milyen motivációk hatására alakult ki ez az egyirányúság? Az okok közül két általam fontosnak tartott összefüggést szeretnék kiemelni: az egyik a vállalkozói, alkotói esélykülönbségekkel, a másik a jövedelemszerzés lehetőségeinek eltérő arányaival függ össze. A nagy- és kisvállalatok között jelentősen eltérnek a vállalkozói esélyek. A gazdaságba visszajutó állami források nagy többségét a nagyvállalatoknál a termelés és értékesítés támogatására fordítják és nem a műszaki fejlesztés feltételrendszerét, a mérnökember eszközellátásának javítását szolgálják. Ismerjük például, hogy a nyugati multinacionális nagyvállalatoknál a kutatás-fejlesztést végző szakemberek egy főre jutó eszközellátollsága (50— 100 ezer dollár. Mi magunk megelégednénk forintban is ilyen eszközellálottsággal. A kutatási-fejlesztési eredmények megszületése után nagyon gyakran szembetaláljuk magunkat azzal a helyzettel, hogy a gyakorlati bevezetéshez szükséges források csak hiányosan állnak rendelkezésünkre, azok is jelentős adóterheket viselnek. Az új eredmények bevezetési költségei a kutatási-fejlesztési ráfordításokkal összemérhető nagyságúak, sőt azok tízszeresei is lehetnek a fejlesztési kiadásoknak. Szükség lenne tehát a gyakorlati bevezetést ösztönző nagyvonalú támogatási rendszer kiépítésére és közös kockázatviselésre a vállalat és az állam között. Különösen vonatkozik ez a fejlett termelési kultúrák meghonosítására. A nagyvállalati vállalkozói esélykülönbséget mérsékelné a dinamikus szervezeti formák alkalmazása is. A „vállalkozói szigetek” zömében a nagy- vállalati formákon kívül alakulnak ki és talán érthető, hogy a kreatív, innovatív mérnök ezeken jobban érzi magát. De nemcsak a vállalkozói esélyegyenlőtlenségek, hanem az eltérő jövedelemszerzési lehetőségek is a kisvállalkozások irányába terelik a képességei és munkája szerint boldogulni akaró mérnököt. Nem nyugodhatunk bele azonban abba, hogy nem kamatoztatjuk a nagyvállalati főmunkahelyeken a magasan kvalifikált műszaki értelmiség képességeit. Nem felel meg a társadalmi igazságosságnak, ha a vállalkozó, kezdeményező mérnökök tevékenyégét, javadalmazását az egyenlőség jegyében korlátozzuk. AKI TÖBBET TUD, TÖBBET ÉRDEMEL Az is hozzátartozik a mai helyzethez, hogy a mérnökök közül minden hatodik, hetedik úgy véli, hogy a főin u n kall ely en egyáltalán nem hasznosítják tudását. Mindössze fele nyilatkozik úgy, hogy csak részben veszik igénybe a képességeihez mérten. Ezért is keresik joggal a főmunkahelyen kívül szellemi és anyagi boldogulásuk lehetőségeit. Szerzett jövedelmükben fokozatosan csökken a főmunkahelyeken kapott keresetük aránya, mivel az itt megszerzett bér nem elegendő az értelmiségi funkció bővített újratermeléséhez, az élet- színvonal megőrzéséhez. Ez a főálláson kívüli, gyakran szakmától távol eső tevékenységekre szorítja a műszaki értelmiséget. Megoldásnak az tekinthető, ha új ösztönzési rendszert valósítunk meg. A bérek növekedésének a vállalati keretek közölt erős korlátái vannak. A személyi jövedelmek növelésének legfontosabb eszköze ma a munkahely-változtatás, illetve a második gazdaságban végzett tevékenység. Azt is látnunk kell, .hogy a jelenlegi bérarányok nem fejezik ki a szellemi munka érték- teremtésben betöltött szerepét. Az elmúlt több mint 40 esztendőben mintha egy láthatatlan kéz összeszorítot- ta volna a képzettség szerinti bérkülönbségeket. Napjainkra a nem vezető beosztású mérnöki fizetések átlagosan alig 5—10 százalékkal haladják meg a fizikai dolgozók fizetését. 1938-ban a bér- és jövedelemkülönbség még 3:1 arányú volt a műszaki értelmiség javára. 1946—57—72-ben hozott állami intézkedések fokozatosan közelítették a mérnöki fizetéseket a fizikai dolgozók fizetéséhez. A képzettség szerinti bér- különbségek nemcsak nálunk, hanem a világ szinte minden országában csökkennek. A kialakult bérarányok azonban jelentősen eltérnek a hazai gyakorlattól. A világ fejlett ipari országaiban a magasan iskolázott műszaki értelmiség bére átlagosan két-háromszorosan haladja meg az alacsonyan iskolázott munkaerő bérét. A tőkés országokban a magasan kvalifikált, kreatív szellemi munkát végzők bérpozíciójának javulása hozzátartozik a gazdasági válságból való kilábaláshoz. A nálunk kialakult ellentmondásos gyakorlatot az is jellemzi, hogy nemegyszer veszteséges szervezetek magasabb béremelést valósítanak meg, mint a jövedelmezően működő vállalatok. FENT ÉS LENT EGYARÁNT A bérekkel szemben nálunk nagyon sok funkció teljesülését várjuk el. Többek között a vásárlóerő-szabályozást; a munka mennyiségének és minőségének, a munka nehézségének, bonyolultságának társadalmi elismerését; az ösztönzés és a méltányos elosztás biztosítását; illetve a dolgozók társadalmi státusának, a vállalati hierarchiában elfoglalt helyének kifejezését. Gyakran hangoztatott tételünk, hogy vállalati keretek között a béreket teljesítményarányosan kell megítélni. Ugyanakkor keveset beszélünk arról, hogy a teljesítménymérés, különösen a szellemi munka esetében milyen problematikus. Talán még nagyobb és megoldhatatlan problémát vállalunk fel akkor, ha az egyéni kereseteket a vállalati teljesítményektől, a vállalati nyereségtől, a vállalati jövedelmezőségtől tesszük függővé. Nagyon nehéz megítélni, hogy egy tervezőmérnök vagy egy technológus milyen mértékben járul hozzá a vállalati jövedelmezőség alakulásához. A teljesítmény csak néhány munkafajtánál egyértelmű, még ezekre is erősen hatnak a munkakörülmények, és más, az egyénen kívül álló tényezők. Ösztönzési rendszerünk mindenekelőtt a munkapad mellett dolgozó munkásra irányul, őt igyekszik minél nagyobb teljesítményre sarkallni. Lényegesen kevesebb figyelmet fordít a vállalati szakértelmiségre, akik nagyobb mértékben befolyásolják a vállalati jövedelmezőség alakulását. Minél feljebb jutunk a kvalifikáltsági hierarchiában, annál nagyobb az „ösztönzési bénultság”. Úgy gondolom, hogy a műszaki értelmiség, de más dolgozói csoportok esetében is az alapbéreket tekintve más bérezési filozófiát kellene választanunk. A nyereséghez, a vállalati kollektív teljesítményhez fűződő kereset- és bérszabályozás nem jelent megoldást. A dolgozóknak, így a mérnöknek is a veszteséges vagy nyereséges időszakban is élniük kell. Egy új bérpolitika megalkotásakor számításba kell venni a személyi béreket befolyásoló körülményeket, a kreatív szellemi munka társadalmi fontosságát, a mérnöki funkciók újratermelési költségeit, a munkaerő piaci viszonyait, a munka bonyolultságát, intenzitását, a munkával járó áldozatvállalásokat. Ezen az alapon lehetne a magasan kvalifikált, alkotó műszaki értelmiség bérpozícióját a maihoz képest javítani. Az a láthatatlan kéz, amely hosszú időn át a bérkülönbségeket mérsékelte, csak így tudja a műszaki értelmiség vállalkozó, kezdeményező erőit felszabadítani. Kormányzati és vállalati intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a nagyvállalati keretek között is minél nagyobb számban megjelenjenek a „vállalkozói szigetek, a vállalkozói grundok” és ne legyen akadálya nagyvállalati keretek között sem a munkával megalapozott nettó személyi jövedelmek növekedésének. Pályázat Számítógépes játékprogramok készítésére hirdet pályázatot a KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa, valamint az Ifjúsági Műszaki Központ, az Állami Ifjúsági és Sport Hivatal és a Számítástechnika-alkalmazási Vállalat (SZÁMALK). A legjobbakat bemutatják szépít berben az Interplay E: kiállításon. A pályázató jeligésen kell beküldeni SZÁMALK-hoz (Budap XI. Szakasits Á. u. 68.) 1 később 1987. szeptember lg. (MTI) fl cementgyárban a minőségre is sokat adnak — A központi laboratóriumban minden félórában vizsgálják a termék minőségét — ez is hozzájárult ahhoz, hogy az év eddig eltelt időszakában a Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyára nemcsak mennyiségileg, a minőséget tekintve is maradéktalanul eleget tudott tenni a megrendelők igényeinek — mondja Nagy István főmérnök. Pedig az év elején ugyancsak kedvezőtlennek tűntek a piaci kilátások, a hosszúra nyúlt tél csak hét hónapos késéssel tette lehetővé az építkezések megkezdését, ezért a gyárvezetés még márciusban is kételkedett a féléves terv teljesítésének sikerében. — Ez az időszak azonban arra volt jó, hogy zavartalanul elvégezhessük az egyébként is elengedhetetlen nagyjavítási munkálatokat. így a második negyedévben mór nyugodtan láthattunk neki az időközben „felfutott” megrendelések teljesítésének — mondja Nagy István. — összességében eredményes első hat hónapot tudhatunk magunk mögött: cementből 482 ezer tonnát állítottunk elő, s ez 52 000 tonnával több a tervezettnél. Ettől is kedvezőbben alakult a kiszállítási mutató, hiszen a felhasználók 75 000 tonnával több cementféleséget igényeltek gyárunktól, s ez a mennyiség el is hagyta a raktárakat. Mésztermelésünk 60 ezer tonna volt, s ez is meghaladja az előirányzottat. Klinkertermelésünk túlszárnyalta a 372 ezer tonnás mennyiséget. A vállalat főmérnöke azt is elmondotta, hogy a mennyiségi mutatók mellett az eredmény is kedvezőbben alakult a vártnál, a féléves nyereség 67 milliós többletet mutat. Ez biztosítéka annak, hogy a második fél év során nyu- godtabb légkörben dolgozhatnak. (Csákó—Laczó) A vezérlöterem dolgozói folyamatosan figyelemmel kísérik a gyár teljes technológiai menetét .. . A folyamatos minőségellenőrzés része az eddigi sikereknek A cementgyár ma már egyre kevésbé szennyezi a környék levegőjét A megrendelőket mindennap elláthatták a kért cementmennyiséggel
