Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1987. augusztus 1., szombat Bach örökösei 1 lipcsei Ws-taplom kórusa Zeng a da! A lipcsei Szent, Tamás- temp'lom fiúkórusa, a Thomanerchor Johann Sebastian Batfi műveinek, zenei hagyatékának ápolásával tett szert nemzeUtóözli hírnévre. A legrégebbi német énekkarok közé tartozó ffiűkórus az 'idén ünnepli fennállásának 775. évfordulóját. Megalapítása (1212) a lipcsei székes- egyház Ágoston-rendi kano- nok-alapítványával és a templomihoz tartozó, szegény szülök fiiúgyenmekeli't befogadó rendiházi lislkoia íétre- hozásávlal (függött össze. Amikor 1539-ben a reformáció hatására a kolostort feloszlatták, a kórus ás az iskola felügyeletét, patroná- ■liásá/t a Liipasei Városii Tanács vette át. (Ez a státus mind a mái napig érvényes.) A ith oman erak — .ahogy >az énekkar tagjait n-eviezíik —, otthona Napjainkban is a lipcsei Tamás- templom, s munkájuk középpontjában Johann Sebastian Baoh művein ék tolmácsolása áll. A kórus leghíresebb karnagya — 1723-fól — Bach vélt. Amikor megpályázta a .kántori állást, már tekintélyes zeneszerzőnek számított, több kórusművét kifejezetten a fiúfcar számára írttá. Az úgynevezett 'Bach- évkönyvekből kiderült azonban, hogy akkoriban a legfiatalabb énekes tizenhét, a legidősebb pedig huszonhat .éves volt. Eszerint a magas Hans-Joachim Rotzsch professzor i. S. Bach portréja előtt fiúha:ngolkia>t 'is férfiak énekelték. A mai kórus tagjai kilenc és tizennyolc év közöttiek. A Thomianerdhort 1972 óta Hjans-Joaohim Rotzsch professzor veza'lli. Bach ó.ta ő a 15. karnagy, s egyébként az első, .aki Lépesében is született. Már egyházi zenéi tainúlmányái 'idején is fellépett a fiiúkanban, mint vend'ég'énefees, később pedig ugyanitt énéktanár és szólista volt. Tanítványai nemcsak hagy szakmái tekintély - ikénit, hlamsm atyái jóbarát- j ükként is tiisztéli'k Rotzsch professzort. A kórus 92 tagja a kollégiumban és .az énekkar közösségében második otthonára talált. Valamennyien, a lipcseiek éppúgy, minit az ország más részéből származó fiatalok, a Thomas Általános Iskola 7—13 fős kó- rusosatályaiba járnák. Az oktatás ugyanolyan tanterv szerint folyik, mint bármelyik általános iskolában. A tanítási órák és a hosszabb déli szünet után elkészítik a másnápi házi feladatokat, majd kétórás próba következik ,a karnagy, az énekta- nárdk é's a zongoratanérok irányításával — egyénileg és csoportosan. Mindegyik fiú 'tanul viáteniilyen hangszeren is, zongorán, hegedűn, csellón, furulyán, gitáron. Ám csak minden ötödik kórustag választ később zenei pályát magáinak. Az egyik leghíresebb, innen kikerült zenész Jörg-Pateir W.eügle, a Drezdai Filharmómia vezető karmestere. Rotzsch profesz- szor mindent meglesz azért, hogy a diákotthoniban családias légkör uralkodjék. „Az idősebb és fiatalabb fiúk .szinte testvérekként élnék együtt. Természetesen fe-. gyeleim uríalkodiik nálunlk, de ezt a falttá fegyelmeit ón inkább kölcsönös. figyélmeis- ságnek nevezném.” Évente 10—15 megüresedett helyét pályázhatnak .meg a legszebb hangú hétéves fiúk az ország minden megyéjéből. A felvételhez azonban korántsem élég, ha éndkh.angjuk tetszik a karnagynak. A tanulásban is jó ■eredményeket kell felmübat- :rtiuk. Alki megfelel a követélményeknek, büszke is rá, hogy a kórus tagja lehet. S almikor a fiúk Lipcsében, vagy más bel- és külföldi koncerttenmekiben szépen, tisztán csengő énekükkel magukkal ragadják a hal‘1- gaitóSágulkait, minden bizony- nyál elfelejtik a kemény hétköznapok minden fáradtságát. e■ Akadémiai alkotíház . Erdiarcsáü A Magyar Tudományos Akadémia a Nógrád megyei Erdőlarcsán alkotóházzá alakítja át az egykori Szent- miklóssy—Kubiny.i kastélyt. Ezzel újabb lehetőséget teremt az MTA rendes és levelező tagjainak a nyugodt .alkotómunkához. Jelenleg az MTA nem rendelkezik ilyen épülettel, s a tudósok korábban az Írószövetség szigligeti alkotóházában kaptak helyet. Azért választották Erdő- tarcsát, mert az itteni kastélyt környezete, állapota, nagysága és mindenekelőtt a fővároshoz való közelsége alkalmassá teszi arra, hogy alkotóházként használják. Az MTA a XVIII. század második felében, az 1.770-es évek körül épült egyemeletes barokk stílusú kastély helyreállítására versenytárgyalást írt ki. A megbízást a Taktaszolg Ipari Szolgáltató Szakcsoport nyerte el, s már meg is kezdte a munkát. Eredeti szépségében állítják vissza a főépületet és az ahhoz kőkorláttal kapcsolódó nyolcszög alakú manzárdtetős pavilonokat. A hetvenmillió forintba kerülő rekonstrukció a tervéit szerint a jövő nyárra készül el. Az épületben 700 négyzetméter lesz 'a hasznos alapterület, s ehhez 200 négyzetméteres pince csatlakozik. A 10 egy-, illetve 3 kétágyas szoba mellett társalgót, könyvtárat, éttermet és konyhát alakítanak ki. A minden évszakban üzemelő alkotóház egyszerre mindössze 16 akadémikust fogad majd, hogy az ott dolgozók minél zavartalanabb alkotómunkát végezhessenek. Az épület rekonstrukciójával egyidőben a kastélyt övező parkot is helyreállítják. (MTI) jesítménydket finanszíroz. (Drága az egészségünk. Nemcsak azért, mert hitünk szerint: az egészség a legnagyobb kincs... Napjainkban számoOlhatóan is sokba kerül az általános testi-lelki jó állapot. Az utóbbi másfél évtizedben ugyanis rendkívül megnövekedtek az egészségügyi kiadások. A felszökött árak mögött a gazdaságilag fejtett országokban végbemenő technológiai robbanás áll, amely betör,t a gyógyító intézményekbe is. A csúcstechnológiák átlépték a rendelők, a műtők küszöbét, a diagnózis és a terápia nélkülözhetetlen eszközeivé váltak. Millióikat emésztenek fed a drága készülékek és műszereik; ugyanakkor a gyó- gyítóiteohnlika fejlődésével párhuzamosán az orvos és a beteg igényei is nőitek. A szinte beláthatatlan költség- robbanás új szemléletet, az eddigi gyakorlat gyökeres megváltoztatását sürgeti. Nemcsak a fejlett tőkés országokban, hanem hazáinkban is új tudományág születését eredményezte a kényszerítő, sürgető szükséglet: az egészségügy gazdaságtana új diszciplína a tudományok sorában. A jól szervezett gazdaságban, ipari üzemiben kevesebb az ablakon kidobott forint, .mint ahol a dolgok nem mennek rendben. Sóikat hangoztatott tézis: hazai egészségügyi intézményekben együtt van jelen a hiány és a pazarlás. Az elmúlt évek megszorító rendelkezései sokat javítottak a helyzeten. Már-már a kiaknázatlan tartalékok és lehetőségek is eltűntek a~ szervezettebb, a költség takar, ékosiaíbb gazdái-' kodás következtében. A szakemberek szerint azonban elodázhatatlan az előbbrelé- pés. Valójában nem arról van már szó, hogyan lehet tovább takarékoskodni, hiszen az már az ellátás színvonalának a kárára menne. Napjainkra egy új lehetőség megteremtésén fáradoznak, egyelőre möddlílkísórlet formájában ... Az Állami Tervbizottság egy évvel ezelőtt határozatot hozott az egészségügyi, a társadalombiztosítási és a szociális ellátás irányítási, szervezeti, intézményi és működési rendszerének korszerűsítésére. A sokrétű tennivalók körében elsődleges cél a finanszírozás, a gazdálkodás és az érdekeltség teljesítményhez kapcsolódó módszereinek kidolgozása, majd ezt követően az alkalmazás feltételeinek megteremtése. Az Egészségügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium ezért indította útjára azt a kísér.letsorozatot, amely arra kíván feleletet kapni; hogyan Lehet változatlan ösz- szegű pénzforrásból, az ellátás színvonalát megőrizve, megfelelően működtetni az egészségügyi intézményeket. A kórházakban és rendelőintézetekben folyó teljesítmény- és költségmérés a prognózisok szerint elvezethet egy olyan elosztáson alapuló gazdálkodáshoz, amely valós telHárom nagy országos intézményben — ,az Országos Korányi Sándor TBC- és Pull- monoiógiai Intézetben, az Országos Onkológiái Intézetben, valamint a Pécsi Orvostudományi Egyetem klinikáin —, illetve a megyei kórháZhálózat 25 intézményében megszervezett vizsgálatsorozat a Tolna megyei- kórház szekszárdi számító- gépes bázisára épülve tárja fel azokat a költség- és érdekeltségi viszonyokat, amelyek ismerete nélkül ma már nem képzelhető el korszerű i ntézményműköditetés. Üj típusú érdekeltségi rendszer hat majd tehát az egészségügyi ágazatban is, ha a hároméves periódusra- tervezett vizsgálat konzekvenciái nyomán általános érvényű gyakorlat valósul meg. Hiszen ma még a kórházstatisztika az ápolási eseteket és az átlagos ápolási időt rögzítve szolgáltatja az információt a tervezéshez és a költségek meghatározásához. Csakhogy minden betegség- csoport más és más jellegű munkát kíván, eltérőek az ápolási idők, sőt az esetek számai is kórformánként változó. Így ésszerűtlenül mossa össze ez a statisztikai mutató a valós ■ teljesítményeket. A különböző betegségek gyógyítására fordított összegek is nagyon eltérnek egymástól. Egy kórház, ha jól akar ma gazdálkodni, magyarán, ha ki akar jönni a pénzéből, nem érdekelt bizonyos költséges osztályok fenntartásában. Ha azonban a kísérletsorozat adatai nyomán újragondolható az egészségügyi ellátás teljes struktúrája és feltételrendszere, a gyógyítás az egész intézmény, sőt a népgazdaság számára is gyümölcsöző pénzügyi viszonyok között folyhat. Ez pedig törvényszerűen visszahat az ellátás színvonalára, és javítja a feltételrendszert. A tartalékok tehát csak egy új struktúra megteremtésével aknázhatók ki. Mindaddig, amíg egy kórház abban érdekelt, hogy az ágykihasználtság mértékét növelendő, akkor is bent tartsa a beteget, amikor annak már kórházi ápolásra nincs szüksége, és hogy az ápolási napok alatt minél kevesebbe kerülő gyógykezelési eljárásoknak vesse alá a beteget, addig a közös kalapból nem a valós teljesítmény mértéke szerint részesednek a különböző egészségügyi intézmények. Amíg a költségek nagyobb részét az intézmények fenntartása és nem a gyógyításra fordított összegek viszik el, addig a gyógyítás színvonala csak stagnál, a korszerű * — a csúcstechnológiákat is igénybe vevő — medicina pedig késlekedik. L. E. Cigándon A cigánylakosság beilleszkedése A cigándi családgondozás legfőbb feladata az ott élő kétszáztíz, és a Tiszacser- mely társközségben élő harmincnyolc cigánycsalád élet- körülményeinek javítása, a gyermekek fejlődésének biztosítása, a sokszor problémás családok beilleszkedésének segítése. Ezeknek a családoknak az életvitele, életformája legtöbbször méltán vált1 ki ellenérzéseket a többi cigány és nem cigány lakosságból. Ferencsik Zoltánná, a Cigándi Nagyközségi Közös Tanács családgondozója elmondta, mennyire sziszifuszi és nehéz az a munka, amit a cigányság felemelkedése érdekében látnak el... türelemmel, megértéssel. — A legnagyobb változást úgy érhetjük el, ha a kicsi gyermekek óvodába kerülését szorgalmazzuk. Nem könnyű az anyukákat erre rábeszélni, mert sokszor azt a minimális térítési díjat sem hajlandók kifizetni, ami az óvodai ellátásért jár. — Ügy gondolom, azért sokan vannak, akik nem is tudják előteremteni még azt a kevés pénzt sem ... — Igen, ilyen is van. A férfiak közül a legtöbben messze dolgoznak a családtól, mikor hétvégén hazajönnek, azonnal elisszák a pénzüket; bizony a gyerekek ebből nem sokat kapnak. Házasságot is kevesen kötnek, együtt élnek egy darabig, aztán az apa eltűnik, nem ismerjük a tartózkodási helyét. Csak akkor jelentkeznek, ha megkapják a katonaságtól a behívójukat. Ilyenkor már szeretnék igazoltatni a két-három, vagy esetenként több gyermeküket. Sokak helyett a tanács fizeti ki a gyerekek után az óvodai térítési díjat. — Mennyibe kerül ez a tanácsnak? — Évente erre körülbelül ötvenezer forintot költünk, de ebbe már a napközi térítési díjai is beletartoznak. Persze, az egyébként fizetésre kötelezettek elmaradása is sok, ezt sem igen tudjuk a fizetésükből letiltatni. — Egyéb szociális segélyekből milyen arányban részesednek a cigánycsaládok? — A rendszeres szociális segély, a gyámügyi segély és a rendszeres nevelési segély nyolcvan százalékát ők kapják. Ha életvitelük alapján nem érdemelnék meg, a gyermekek érdekében akkor is ki kell fizetnünk. (Megj.: Cigánd összlakosságának 18 százaléka cigány.) A gyerekeknek még akkor is nehéz lesz munkát találniuk később, ha legalább a nyolc általánost elvégezték, hiszen segédmunkásokra egyre kevesebb szükség van. Az a célunk, hogy óvodába, iskolába kerülve, az új környezet hasson rájuk annyira, hogy fel tudják mérni, nekik jobb, ha szakmát szereznek.-^- A nem cigány lakosságot nem irritálja egy kicsit, hogy ezeknek a segélyeknek a jelentős része hozzájuk vándorol, hiszen gondolom, vannak olyan kisnyugdíjasok is, akik szintén rászorulnak? — Ebben megoszlanak a vélemények, de az az idős ember, aki egész életét ledolgozta, és most abból az igencsak kevéske nyugdíjból kell megélnie, rossz szemmel nézi ezt. El kell azonban mondanom, hogy természetesen rajtuk is éppen úgy segítenünk kell. Ha erre lehetőség van, ilyen esetben a gyereket kötelezik szülőtartásra. — Van erre példa Cigándon? — Igen, sajnos van. — Mennyire fogadta (fogadja) be a falu a cigányokat? — Akiknek normális az életvitelük, dolgoznak, ellátják', öltöztetik, tisztán járatják gyerekeiket, azokat befogadják. Csak azért, mert cigány származásúak, senki sem ítéli el őket. A nem cigányok között is számon tartunk tizenöt-húsz nagyon is problémás családot. — A. családtervezésre mennyire tudják őket ránevelni, végeznek-e egészség- ügyi felvilágosító munkál? — Természetesen. Eseménynaplót vezetek minden családról. Ebben jegyzem fel rendszeresen az életkörülményeikben történt változásokat. Minden családhoz rendszeresen ellátogatok, így az éppen aktuális problémákra ott a helyszínen is felhívom a figyelmüket, elbeszélgetek velük a munkaidőmön kívül is ezekről a dolgokról. Próbálom velük megbeszélni a fogamzásgátló tabletták alkalmazását is, de nem nagyon élnek vele. Hiába látják, hogy a már megszületett kicsiket nem tudják ellátni, nem törődnek azzal, hogy ismét teherbe eshetnek. — A férfiakról már beszéltünk, de milyen munka- alkalom van itt az asszonyok számára? — Tavaly indult be — zömmel cigány nők részére — a Hegyalja Ruházati Szövetkezetnek egy szalagja Cigándon. Itt exportra gyártanak termékeket. Sokan nem bírtak a követelményeknek megfelelni, nagy volt a lemorzsolódás. De ne gondolja, hogy nem jönnek hozzám, hogy segítsek nekik munkát találni! Sokan szeretnének munkába állni! De munkahelyet adni én sem tudok... — Sem itt, sem másutt nem könnyű az önök feladata. Ha visszatekint néhány évvel korábbra, lát-e valamilyen változást az élet- körülményeikben, életvitelükben? — A belvízkár után felépültek az úgynevezett CS- lakások. Ezzel szerencsés helyzetbe kerültünk, mert sikerült felszámolni a cigánytelepeket. A tanács és az OTP is segítette őket anyagilag. A hitelképtelen nyugdíjasoknak is biztosítottunk lakást. Többségükben tudtak élni új körülményeikkel. Ha építkezni kívánnak, a megyei tanács kérelmükre általában elengedi a tízszázalékos előta- karékosságot. Sokan nem tudják, hogy az egyéves folyamatos munkaviszony igazolása mindenképpen szükséges az OTP-hitelhez. — Élnek is ezzel a lehetőséggel? — Igen, sokan építkeztek, főként a 25—30 év közötti házaspárok. Látni nagyon szép, háromszobás, fürdőszobás új házaltat is, s a családfő rendszeresen dolgozik. A gyerekükön is meglátszik, hogy ők, igenis, haladni akarnak. Jó érzés olyan helyre menni családot látogatni, ahol ha hellyel kínálnak, szívesen ülök le. I. Nagy Gabriella
