Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-04 / 182. szám
1987. augusztus 4., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A kotrómester mégiscsak mester a napfényes bányában Miskolc belvárosához, vagy holdbéli tájhoz hasonló kép fogad Bükkábrány előtt, a 3- as műút mellett. A kikezdett Völgy mellett gépek, lakókocsik sorakoznak. Az út alján munikiaruhás férfi integet: Bart'ha István, a Mikovinyi Sámuel szocialista brigád vezetője ígérte, hogy segít eligazodni a Mátraaljai Szénbányák Bükkábrányi Külfej- téses Bányaüzemében. * — A mi brigádunk egyben az F—3-as műszak — kezdi —, az F azt jelenti, hogy folyamatosan, dolgozunk, a 3- as, hogy éppen a mi műszakunk, vagyis brigádunk termel. Fiatal társulat vagyunk, az maga az üzem is, de úgy érzem, elég jól összejöttünk. Egyelőre csak a munkában, társadalmi munkában. Most tervezünk egy kis kiruccanást, abból a pénzből, amit a szénbányászat kiváló brigádja címmel kaptunk. Közben a völgy mélye felé megyünk. Szemben velünk egy hatalmas Pociain kotrógép belemar a szénfalba, majd rakományát az alatta álló teherautóra ejti. A billenős hamar megtelik, kapaszkodik az űttalan úton, a szürkén fénylő lignit poron. Közben Kaminszky László aknász csatlakozott hozzánk: — Én még nem kotortam, nem is fogok. Idegileg fárasztó, nehéz munka. Akinek nincs kotrósegéde, az nyolc órán ót egyfolytában kezeli a gépet. Szerencsére neki van, épp itt jön, a Fodor Jóska, vagy Libero, ahogy becézzük. Fodor Józsefet kérem, beszéljen a gépen ülő Demeter Lászlóról. — Jól kijövök vele, sok mindenre megtanított az egy óv alatt, mióta itt dolgozom. Ha esik az eső, én is felülök a gépre. Azért akkor, mert nekem még lassabban megy a kotrás. Az igazi persze az lenne, ha már én is mester lennék. Pénzben néni jelent többet, de a mester mégiscsak mester — szakmailag magasabb fokot jelent. A fiatalember korábban a vasútnál volt. Dolgozott egy évet Algériában. Leadott a melegtől vagy tíz kilót, de anyagilag jól járt — mondja; —, kellett a pénz a házra. mert két kisgyermekkel már nagyon fontos, milyen házban lakik az ember. * — A kotrót a mélyművelésű bányánál jövesztőgépnek hívják — világosít fel a brigádvezető —, kezelője kulcsembernek számít. A termelésünk attól függ, milyen gyorsan tölti meg a teherautót, nem mindegy, ki ül a gépen. A másik nagyon fontos munkahely a törőgép, úgy tűnik, az az úgynevezett szűk keresztmetszet. Mielőtt megnéznénk a töröl, Bariba István a szivaty- tyúzásra hívja fel a figyelmemet. A bányaművelésnél nélkülözhetetlen a víztelenítés, ezért, ha fúj, ha esik, a szivattyúnak éjjel-nappal mennie kell. Egyelőre nem volt különösebb bajuk a vízzel, inkább a téli hideggel. Galgóczi Imre és Gaál Sándor éppen az egyik markolótól jön. A földet letermelő gépnél csőtörést javítottak ki. — Megértettük a bánya kérését — mondja Galgóczi —, hogy az egyik kommunista műszakon a termeléskiesések pótlásáért dolgozzunk. Hiszen itt voltunk, láttuk, hogy a szén belefagyott a vasúti kocsikba, hogy február közepéig állt a termelés. Ezért május elsejét munkával ünnepeltük. — Mi csak akkor jelenünk meg itt, ha baj van, különben a lakókocsiból kialakított műhelyben vagyunk — teszi hozzá társa —, ennek ellenére jól beilleszkedtünk a brigádba. Ha gyorsak vagyunk, kisebb az állásidő, a kiesés, több a lignit. A brigádvezető az irányító szemével látja a dolgokat : — Minden ember fontos része a termelési láncnak, ha valaki — mondjuk — beteg, azonnal mást kell a helyére állítani, mert a kieső embert az egész műszak megérezné. * A sokat emlegetett törőberendezés hatalmas zajjal fogad. Kezelő fülkéjében Majoros Miklós csoportvezető irányítja a folyamatot. Aminek lényege, hogy a teherautók a lignitet a fogadó garatba öntik, majd zúzás után a gép két részre osztja a szenet. A rostától jobbra kerül a lakossági, tehát darabos, balra a hőerőműveknek szállítandó porszén. Ilyenkor, amikor csak az utóbbira van igény, addig törik a szenet, amíg valamennyi át nem megy a kislukú rostán. Előfordulnak persze meghibásodások is, ha törik a törőgép, vagy olyan hatalmai; darab szén kerül a garathoz, amit képtelen benyelni. Ilyenkor egy készenlétben álló, MTZ-traktort kezelő brigádtag segít. — Áz elektromos részeket mi javítjuk Istvánnal — teszi hozzá Vízi Árpád, aki a villamos üzemvitelért felel. És emlékeznek a kemény •télre, amikor az is előfordult, hogy a 'kezükhöz fagyott a szerszám. A munka persze ilyenkor sem köny- nyű. A föld alatti bányászokkal szemben ők nap mint nap szembe találják magukat az időjárással, esővel, hóval, széllel. A szénpor és a gépek zaj.a sem kíméli az egészségüket. De mindegyikük szavából azt érezni, szeretnek itt dolgozni, ide tartozni ebbe a kis közösségbe. M. Szabó Zsuzsa Piacorientált fejlesztéspolitika A minőség, a hatékonyság, a világpiaci alkalmazkodóképesség javulása napjaink legfontosabb követelménye a gazdaságban. Az ipar szerkezetátalakítási programjában a piacorientált fejlődés rövid távon való gyorsítása a legégetőbb feladat, amelynek érdekében fokozni kell a vállalatok költségérzékenységét és serkenteni őket arra, hogy a gazdálkodást minél inkább hassa át a vállalkozás szelleme. Ez utóbbi ugyanis olyan húzóerő, amely elősegítheti az oly sokat emlegetett elmozdulást. A fenti törekvés egybeesik a párt gazdasági-társadalmi kibontakoztatási programjában megfogalmazott célokkal. Idézzük: ,,... A kibontakozás érdekében fel kell gyorsítani az intenzív fejlődéshez, a világgazdasági folyamatokhoz való igazodást, a tartós változásokat szolgáló szerkezetátalakítást, a műszaki fejlődést, a ráfordítások csökkentését, s mindezekkel a hatékonyság javítását.. .” Azt sem felesleges ezúttal hangsúlyozni, hogy a termelésnek differenciáltan, elsősorban az exportképesség növelését szem előtt tartva kell fejlődnie. S itt újfent a párthatározatra kell hivatkoznunk, amely szerint ,,. .. a gazdaságos konvertibilis elszámolású kivitel — főként a feldolgozóiparban — erőteljesen növekedjen. Ezt a meglévő termelési kapacitások jobb kihasználásával, azok kiegészítésével és korszerűsítésével, a termékek minőségének és műszaki színvonalának emelésével, a piaci munka javításával kell elérni...” Az ipar fejlesztési célkitűzései a külpiachoz való alkalmazkodóképesség növelésével, a rendelkezésre álló anyagi termelési tényezők, feltételek leghatékonyabb kihasználásával, a kereslethez igazodó műszaki- technikai fejlesztéssel, a korszerűbb termelési szerkezet k ia la k í tásáva 1 valós í tható k meg. A hazai adottságoknak és lehetőségeknek hosz- szú távon is olyan iparszerkezet felel meg, amelyben meghatározó a feldolgozó- ipar, aminek fejlesztését a hazai és a külpiaci igényekhez kell igazítani. Erről beszélt a minap Kapolyi László ipari miniszter is, aki külön aláhúzta: az anyag- és energiatermelő ágazatokat a feldolgozóipar — és a népgazdaság egyéb — igényeivel összhangban szükséges fejleszteni. Az ipar teljesítőképességének fokozásában egyre nagyobb szerepük lesz a szerkezeti változásoknak. Ez annak a következménye, hogy a jövőben változik, illetve módosul az ágazatok szerepe, jelentősége. Bizonyára nem mondunk vele újat, bár nem árt emlékeztetni rá —, hogy a gépipar és a vegyipar néhány gyártási ága az eddiginél nagyobb szerepet tölt be a gazdaság fejlesztésében. A piacorientált fejlesztéspolitika eredményeként többek között számolunk azzal, hogy például a gépipar termelési szerkezetében tovább •nő az elektronika részaránya, természetesen az igényekkel, a követelményekkel szoros ' összhangban. Itt említjük meg a közúti járműgyártás szerepét is, amelynek kellőképpen megalapozott fejlesztése minden bizonnyal nagy hatást gyakorolna az egész ágazat jövőjére. A jelenlegi koncepció szerint a fejlesztési munka súlypontja a fő- és részegységgyártás, valamint a közlekedési rendszerek gyártásának bővítése, a termékek elektronizálása, az újabb autóbuszcsalódok előállítása. Manapság sok szó esik a személygépkocsi-ellátásról. Valóban, a hazai ipar fokozottabban bekapcsolódhatna a belföldi személygépkocsiigények kielégítésébe. Vannak már biztató jelek azzal kapcsolatban, hogy a meglévő szocialista személygépkocsi-gyártási kooperáció a jövőben szélesedik, sőt szó van arról, hogy összeszerelő- üzemet létesítenek tőkés cégekkel, amelyek korszerű, a mai igényeknek megfelelő, energiatakarékos személy- gépkocsikat gyártanak. L. L. A központi vezérlöteremben kikapcsolták a lll-as kohót Megkezdődött a nagyjavítás Az LKM III-as számú nagyolvasztójának tornya időnként eltűnik a gőzfelhőben. Vízzel hűtik a hatalmas kohót, attól a pára. Nagy- máté Istvánnal, az átépítési csoport vezetőjével arról beszélgetünk, hogy miként nekünk embereknek, úgy a iko. hóknak is megvan a maguk sorsa: —. Ezt a hármast hét éve, 1980 októberében építették át utoljára, öt év múlva kilyukadt a fala, megjavították. De tudtuk, hogy sokáig nem lehet meg átépítés nélkül, mert javított kohót használni veszélyes dolog. Időközben megértek a felújításra az olvasztó kiszolgáló egységei, most azokat is rendbe hozzuk. Augusztus 2-án, délután kezdték leállítani a hármas kohót. A szakvezetés azt a célt tűzte maga elé, hogy •minél több anyagot nyerjenek ki belőle. Márcsak azért is, hogy a kohó fenekén majdan lehűlő, megdermedő elegy ne gátolja a szétszedést, bontást. A nyersvas- csapoló-nyíláson tegnap éjjel egykor csapoltak utoljára, majd megfúrták az olvasztó fenekét. Sikerrel jártak, a remélt 200 helyett 270 tonna anyagot nyertek, így zökkenőmentesnek ígérkezik a bontás. A fúrásos ürítés után megkezdték a torony hűtését. — Ma, hétfőn este 6—7 óra körül lesz olyan a hőmérséklet, hogy meg lehet, közelíteni a kohótestet — mondja Nagymáté István —, addig a szokásosnál is veszélyesebb. Szavait alátámasztja, hogy mérőműszerekkel felszerelkezett emberek járnak a közelben, ők a terület gázmentéséért felelnek. Néhá- nyan a kohóba vezető gázvezetéket zárják, pereme- zik. Természetesen, valamennyien gázálarcban, kézmozdulatokkal irányítják egymást. A munka helyszínén — éppen a robbanás veszélye miatt — még kevesen tartózkodnak, de lesz feladatuk a közeljövőben bőven. — Az egész átépítés irányítása a csoportunk feladata — folytatja Nagymáté István —, valamint mi gondoskodunk az alkatrészellátásról, a munkák koordinálásáról. Mint szavaiból kiderül, meglehetősen kemény napok várnak a csoportra. Mert a most indult nagyjavításban 11 külső vállalat, négy nagy belső és sok kis szervezet vesz részt, 24 óránként átlagosan 1200 emberrel, 65—70 napon át. A felújításokhoz szükséges anyagok 90 százaléka már megérkezett és folyamatosan szállítják a többit is. Barnaki Ernő, a nagyjavítás vezetője, üzemfenn- tartási-gazdálkodási főmérnökhelyettes elégedett a munkák eddigi állásával. A hármas kohót majdnem teljesen körbeállványozták, ez másfél hét időmegtakarítást jelent. Ahogy lehűltek a berendezések, azonnal hozzá lehet fogni a szétszedéshez — mondja, majd az egész gyárra tereli a szót. — Ezzel az olvasztóval együtt kezdtük el 11 nagy termelőberendezés felújítását. Előző este 9-kor állt le a nemesacél-iközépsor, most vonultak oda a karbantartók, hogy csak egyet említsek. Október 10-én szeretnénk befejezni a nagyjavításokat. Idei célunk az ösz- szevont, tehát több egységet érintő és koncentrált javítás. A koncentrálás azt jelenti, hogy erre a két és fél hónapra esik a karbantartások zöme. Nyáron nálunk a nagy külső meleg miatt egyébként is kisebb a hatékonyság, a karbantartóknak pedig ez az időszak a jó. Most például ideális az időjárás, semmi nem zavarja a munkát. Elmondják még, hogy több mint 1 milliárd 100 millió forintot fordítanak az egész LKM nagyjavítására, csúcsidőszakban összesen háromezren lesznek a karbantartók. Ekkora munkástömeget nem könnyű irányítani, de remélik, ez a mostani, a korábbi, egyébként sikeres nagyjavításoknál is jobban megy. Ezt a hatalmas felújítást mintának szánják — maguknak és más kohászatoknak is. A nagy számok sorolása helyett most térjünk vissza a III-as nagyolvasztóhoz. — Kedden reggel megkezdődik a torokzáró szerkezet bontása, ugyanígy a fúró- és hűtőszerelvényeké. Akkor lesz kinyitva a teteje a kohónak — mondja Barnaki Ernő —, ami bizony látványnak sem utolsó! m. sz. zs. A gőzben gyakran eltűnik a torony Fotó: (balogh)
