Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-26 / 200. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1987. augusztus 26., szerda MUNKAKULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉS Tanácskozás Lenin városban Kétnapos tanácskozás kezdődik 28-án, pénteken délben Leninvárosban. Az előzetes jelentkezések szerint mintegy 120—200 résztvevőt várnak: népművelőket, közgazdászokat a tanácsok, üzemek, a KISZ, az MSZMP, a szakszervezet, a művelődési házak munkatársait. A téma, ha szabad úgy mondani, sürgetően aktuális: Munkakultúra és művelődés. Igaz, nem először tár- gyaltatik ez a téma. Miért van akkor újabb tanácskozásokra szükség? Szabolcs Andrással, a Megyei Módszertani Központ igazgatójával, mint a rendezvény egyik házigazdájával beszélgettünk. Az eddigi hagyományok szerint minden szákma a maga levében fő. A népművelők panaszkodtak, hogy nincs elég pénz, érdeklődés. de vannak művészi eredmények. A gazdaság, a munkahelyek természetesen a termelés, a technológia, struktúra- váltás nehézségeiről beszélnek. Ma viszont egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a két dolog, a munka, azaz a termelés és a kultúra nem választható ketté, nem tárgyalható külön. A plakáton és a programfüzet címlapján szellemesen fejezi ki ezt a helyzetet a fotó, amelyen a kőbaltát számítógép-lyukszalag rögzíti. Mit jelent ez? Tömören fogalmazva, az emberi tényezőről van szó. Mit sem ér a legkorszerűbb technika. ha nem értünk a kezeléséhez. A témának nagy szakirodalma van, legutóbb Ágh Attila írt róla a Kultúra és Közösség 87/2-es számában, az Emberi tényezők és gazdasági fejlődés című cikkében. Ebből idézünk néhány gondolatot: döntő kérdés tehát a társadalom egész szerves szövedékének megújulási készsége, innovációs ereje és beállítódása, s e tekintetben a figyelmeztető, kemény tények sorába tartozik nálunk: 1. A munkafegyelem és a munkakultúra alacsony szintje — a becslések szerint az importált technológiai rendszerek 50 százalék körüli hatékonysággal működnek —, amelyek hatása tovább- sugárzik az illeszkedő egyéb technikai és társadalmi rendszerek felé; 2. Az oktatási rendszer nem kreatív-innovatív jellege mint statikus viselkedési-gondolkodási minták termelése; 3. Az innovatív viselkedés akadályai a társadalmi intézmény- rendszerben; 4. A családi-társadalmi háttér feszültségei, a szolgáltatásók alacsony színvonala és szervezettsége, a hiánygazdálkodás mindennapisága következtében; 5. Az inflációs gazdaságból fakadó szűkülő jövedelemforrások a túlmunka vállalása felé terelnek, amely az ember fizikai és szellemi újratermelését gátolja, s ez visszavezet a munkafegyelem és a munka- kultúra, mint kiindulópont problematikája felé.” Tehát a probléma komplex, mert egyszerre gazdasági, társadalmi és kulturális. Az egyes folyamatok, azaz a gazdaságiak, társadalmiak és a művelődésiek elszakadtak egymástól. Az lenne az ideális, ha szinkronban lennének, segítenék, erősítenék a mostanában sokat emlegetett kibontakozást. Ehhez azonban az kell, hogy szakítsunk ezzel a meddő szémlélettel, amely csak részeket lát, részekben gondolkodik. Nem kell ahhoz klasszikusokat idézni, hogy belássuk az emberi tényező fontosságát. Nem is olyan bonyolult ma már kimutatni, hogy az iskoláink minősége, az emberek műveltségi szintje- és igénye forintban is kimutathatóan visszahat a termelésre, ha úgy tetszik, a gazdaságosságra. Abba kell tehát hagyni az egymásra mutogatást, mint ahogyan önmagában a siránkozás is meddő. Senki sem várja egy ilyen tanácskozástól, hogy „megváltsa a világot”. A különböző szakemberek igenis tanuljanak egymástól, ismerjék meg a másik terület gondjait, szemléletét, hiszen a cél és az út is csak közös lehet. A két napra tervezett tanácskozásban ez az újszerű mozzanat: a szintézisteremtés. A tervek szerint ezentúl minden évben rendeznek Leninvárosban tapasztalatcserét. Egy-egy résztémát vitatnak meg szemináriumszerűen. ötévenként pedig országos jelleggel a szintézisteremtés igényével. Horpácsi Sándor Ment-e az oktatási törvénytől előbbre az iskola? Ivan Illich szerint az iskoláztatás nem segíti elő sem a tudást, sem az igazságot. Csalk arra való, hogy engedelmes szolgákat neveljen. Uniformizálja az egyéniséget, mert minden fokon .előre gyártott ismereteket nyújt. Olyan illúziót kelt, hogy a tudás kizárólag tanítás eredménye lehet. Ezáltal beleneveli az emberbe azt az igényt, hogy tanítsák, ugyanakkor kiölik belőle az önálló fejlődés igényét. A polgári társadalom lerombolásához vezető első lépésnek tartja az iskolák felszámolását. Utópisztikus álmodozásaiban, a „falak nélküli iskolákban” mindenki kedve, egyéni érdeklődése által vezérelve tanulna, az értékelést is az egyénre bízza. Maximális teret ad az önkéntességnek, a szabadságnak. Ez a „faltalan” és parttalan szabadság a ló másik oldala, bníg a bürokratikus, vaskos bástyákkal körülvett iskola az innenső oldal. Ennek tarthatatlanságát' mi is felismertük. Az oktatási törvény többek között ezért ad nagyabb önállóságot, választási lehetőséget, .azaz szabadságot, ami persze a felelősséget is magában foglalja. Ment-e az új törvénytől előbbre az dktatás ügye? Tapasztalataim alapján ezt a választ adom: csak kismértékű elmozdulásokkal találkoztam. Mindjárt hozzáteszem: én ezt természetesnek tartom, mert türelmes vagyok, s realista is. A demokráciát, .az önkormányzatot nem lehet „bevezetni”, „elrendelni”, a törvény életbelépésével „hatályba helyezni”. Minden törvény tendenciaszerűen érvényesül. A benne megfogalmazott kívánalmaknak, lehetőségeknek fokozatosan lebet megfelelni, méghozzá a mindennapok gyakorlatában. A szakmai önállóság, az önfejlesztő képesség, .a nyitottság, a demokrácia alapvetően új viszonyrendszereket feltételez, ezt tanulni, gyakorolni kell, hogy majdan olajozottan működjék. A pedagógusok jó része, beleértve vezetőiket is, nem készültek fel eléggé arra, hogy az új kihívásokat bátran értelmezzék, élni ltudjanak és merjenek a kínálkozó lehetőségékkel. Meggyőződésem, hogy ez nem elsősorban az oktatók-nevelők mulasztása, hanem az eddigi gyakorlaté, amely adminisztratív béklyókkal bénította az iskolákat, aprólékos gyámkodásokkal szerelte le Önállóság, demokrácia a cselekvőkedvet, az önálló gondolkodást. Az egyik megyei tanácsi művelődési osztályon hosz- szú ideig csak halkan merték kimondani, hogy ajánlást készítettek a szervezetiműködési szabályzatok elkészítéséhez. Eluralkodott ugyanis az az alaptalan optimizmus, miszerint a jogászi és közgazdászi erényeket is kívánó feladatot segítség nélkül meg tudják oldani az iskolák. Voltak, akik ezzel érveltek; nem kellenek a minták, a mankók, mert azok sértik az önállóságot. Az országos tapasztalatok végül azt igazolták: igenis szükség van útmutatókra, kalauzokra, hiszen alapvetően új feladat a helyi „alkotmány”, a saját „kódex” megszerkesztése. Mert ezt oly módon kell megalkotni, hogy a cselekvő- kedvet ne korlátozza, ne fékezze, hanem minél tágabb .mozgásteret teremtsen. Ezt .az igényt felismerve, a Művelődési Minisztérium útjára indította a továbbképzési füzetéket, amelynek első száma a- működési szabályzat elkészítéséhez ad útmutatást. Ez a segítő, előkészítő magatartása végül országos, jó példa lett. Nagy gondot fordították a jogszabályi előírások egységes értelmezésére, s ezt írásos orientáló anyagok is szolgálták. Nemcsak a működési szabályzatra készítettek ajánlást, a pályázatok lebonyolítására is. Ezekben a segédanyagokban értelmezték a jogszabály egy-egy előírását, javaslatot tettek a pályázati kiírást megelőző és 'követő teendők körültekintő ellátásának módjára, felhívták a figyelmet a pályázók kellő infor- málásának fontosságára, a különböző teendők helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő ütemezésére. „Forgatókönyvük” mindenütt jótékonynak bizonyult, hiszen bonyolult lépések sorában zajlott és folyik a vezetők véleményezése, megbízása, kinevezése. A tapasztalat országszerte ez: a pályázatokra vállalkozók száma kevesebb, mint remélték. Az állások többségére egy pályázó jelentkezett, főleg a jelenlegi igazgató. Téved, ia!ki azt hiszi: népszerű, vonzó feladat ma vezetőnek lenni. Különösen oktatási intézményekben nem az, ahol rengeteg az új feladat, viszont a személyi és tárgyi feltételek még sok helyen rosszak. Ezek mellett a múlt jó ideig még eltákaríth.atatlan maradványai is hatnak, fékeznek. Arra a jövő Idejű kérdésre: megy-e az új törvény által előbbre az iskola, egyértelműen igent mondok. De csakis fokozatos előrehaladásra számítsunk, s ne rohamos fejlődésre. Lassítja az iskolák innovációját az iskoláskorú népesség nagy tömege, és a minőségi követelmények feszültségei, az oktatásra fordítható anyagiak és az új igények közötti ellentmondás, s nem utolsósorban az iskolák öröklött, csak fokozatosan felszámolható nehézkessége, lassú alkalmazkodása. A változás azonban elodázhatatlan. Meggyőződésem, hogy a kényelmességnek nem lesz élettere, mert ma mindenütt igaz, de az oktatásban különösen, hogy a késlekedés veszéllyel jár. Talán nem túlzók, ha azt mondom: eddig a gazdaság fejlődésétől függött a képzés fejlesztése, mostantól viszont a képzés minősége határozza meg gazdaságunk, társadalmunk fejlődését. Szeretném hinni, hogy Takács Géza Örkényi tanárnak nem lesz igaza, aki egy „értetek aggódom, nem ellenetek haragszom” esszében így fogalmazott: „Nálunk az új pedagógusgenerációk nem az újítás lázában égnek, hanem elkeseredett és reménytelen harcot folytatnák fosztó önbecsülésük maradékaiért... Csak akkor remélhetnek sikert, ha elvakulták és legyűrhetetlenek”. Az elvákultságra már nincs szükség, de a legyűr- hetetlenség a jövőben is fontos erény. És nemcsak ezen a pályán! Z. E. Erzsébet-díj A szép magyar beszéd ápolásában kimagasló teljesítményt nyújtó művészek és alkotók elismerésére díjat alapított egy külföldön élő magyar asszony: Spéter Erzsébet, aki korábban már jelentős összeget adományozott az új Nemzeti Színház felépítésére. A díjat minden évben Erzsébet napon — november 19-én — legfeljebb 12 művész nyerheti el. A díjat a szakma, illetve a közvélemény javaslata alapján nyerhetik el a művészek, alkotók. Nem is tudom, már hányadszor mutatta be a televízió a Fantasztikus nagynénit, Ruttkai Éva bűbájosán elragadó főszereplésével. ... bocsánat: volt neki egy ugyancsak bűbájos, elragadó főszereplőtársa is: „a” Tivadar — egy dirregő- durrogó veteránautó. Mondják, hogy bárhol a világon az ember szinte szerelmes lehet az autójába. Bizonyára. De gyanítom, egy ilyen óriási türelemre áhítozó jószág még inkább sóvárogja a szeretetet — sőt meg is kapja. Egy veteránautóban csodáljuk az akkori technikát, az ódonságot, a korízlést őrző formatervezést. Szépek, fenségesek és unikumnak számítanak. Mindig hajlandó vagyok kalapomat megemelni előttük. Eszembe jutott mindez a nagy vízi karnevál veteránautóinak parádéjáról. —ing— Hegyen-völgyön, vízparton Csuparejtvény A Népszava Lap- és Könyvkiadó a közelmúltban megjelentette hagyományos nyári rejtvényfüzetét: a Csuparejtvényt. Akik az előző füzeteket is megvásárolták a hírlapárusoknál, azok már várták az újabb Csuparejtvény megjelenését. Ha most belelapoznak a kiadványba. akkor kitűnik, hogy várakozásukban nem csalódtak, hiszen az összeállítás nemcsak szórakoztat, hasznos időtöltést kínál, hanem ismereteket is ad a megfejtőknek, méghozzá olyanokat, amelyek mindannyiunk számára fontosak: akár gyalog, akár autón járunk, akár fiatalok, akár idősek vagyunk. A rejtvények megfejtésének hasznát is láthatja a tisztelt olvasó, hiszen a helyes megfejtések beküldői között 50 ezer forint nyereményt sorsol ki a Népszava Lap- és Könyvkiadó. Beküldési határidő: 1.987. október 15. A helyes megfejtéseket és a nyertesek névsorát a Népszava 1987. november 19-i, csütörtöki száma közli. Pályázati felhívás A Vörös Csillag Érdemrenddel Kitüntetett BMiFor- nadailimi Rendőri Ezred miskolci zászlóalja pályázatot Hirdet rövidített — kettő hónap — sorkatonai idő letöltése után híjvaitáBos rendőri szollgátetra középiskolai vég- zet'tsléggiel rendelkező férfiak számára. Jelentkezés, részletes félvMágosítás munkanapokon 8—16 óráig Miskolc, Stromfeld laktanya. lÁlllást Hirdetünk kazánfűtői munkaikör betöltésére is. BM Forradalmi Rendőri Ezred miskolci zászlóalja TERMO KÉR TERM _______ l ERMClda A téli fűtési szezonra ajánlja önöknek: PVA—30 típusú alternatív gáz- és olajégőt Teljesítménye: 300 000 Kcal Családi házakhoz TETAMATIC 30 típusú gázkazán Teljesítménye: 30 kW Várja kedves partnereit a TERMOKER 1139 Budapest XIII., Teve u. 57—61. Telefon: 296-600 Telex: 22 6279 Szépek és régiek
