Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-26 / 200. szám
1987. augusztus 26., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tovább fejlődik a kisipar BESZÉLGETÉS MOLNÁR GYÖRGGYEL, A KIOSZ ELNÖKHELYETTESÉVEL A kisipar egyre jelentősebb helyet foglal el a magyar gazdaságban, s persze leginkább az iparban. Természetesen a Kisiparosok Országos Szerkezetének vezetői egy pillanatig sem hiszik, hogy a magyar gazdaság gondjait a kisiparosok oldják meg. Ára abban bizonyosak, hogy a kisiparosoknak is szerepet kell vállalniuk, sőt a saját érdekükben jövőjük miatt, is nélkülözhetetlen, hogy lépést tartsanak a szerkezetátalakítással, műszaki fejlődéssel. — Nagyon fontos volt számunkra a Politikai Bizottság, majd később az Állami Terv- bizottság állásfoglalása, amely a jövőben politikai és erkölcsi hátteret biztosít — mondja Molnár György, a KIOSZ elnökhelyettese. ■— Hosszú távon is szükség van a kisiparosok munkájára és számítanak is rájuk. Különösen a kis-, és közepes községekben fontos a jelenlétük, és nemcsak a munkaalkalom miatt. Az ország 600, többszörösen elmaradott településének fejlődése például elképzelhetetlen szolgáltatásaik nélkül, így a helyi tanácsok is támogatják működésükét. És az is fölöttébb fontos, hogy mindez állami befektetés nélkül, a lakosság pénzéből történik. A magánfuvarozók például az utóbbi öt esztendőben hárommilliárd forintot költöttek gépjárművekre, tehát a tulajdonképpeni munkaeszközükre, s ugyanakkor 30 ezer munkahely is teremtődött. — Ön egy beszélgetésben már említette, hogy a KIOSZ s maguk a . kisiparosok is örülnek az adóreformnak, támogatják azt, ami első hallásra kissé meglepő . .. — Az eddigi helyzet nem volt éppen szerencsés a kisiparosoknak. hiszen ők adóztak, míg az állampolgárok többsége nem, s így ez felért egy negatív kiváltsággal. Mintha minden kisiparos vagyonokat keresne, pedig ez nem igaz. A legutóbbi felmérés szerint például a -kisiparosok 70 százalékának az adóalapja nem haladja meg a hetvenezer forintot. Természetesen van egy réteg, akik nagyon jól keresnek, s közöttük olyanok is, akik jövedelmük, adóalapjuk egy részét eltitkolják, de nem ez a jellemző. Az adóreform egyébként is tisztább képet ad majd az árakról. Ma ugyanis azt mondja nekünk az árhatóság, hogy a kisiparos érvényesítse áraiban a költséget, de hát egy sarka- lásért soha nem fog a megrendelő 100 forintot fizetni, azért csak húsz forintot lehet kérni. — A következő esztendőkben a magyar gazdaság szerkezete megváltozik, s ehhez majd a kisiparosoknak is alkalmazkodniuk kell. A KIOSZ hogyan készül e változásra? ■— Több elgondolásunk is van, amit a közeli jövőben már a gyakorlatban is megvalósítunk. Többek között szolgáltató jellegű intézményeket, egységeket működtetünk, amelyek közgazdasági és jogi tanácsot adnak, s felállítunk egy iparjogvédelmi, találmányi tanácsadó szolgálatot is. — Közös vállalkozási formában képzeljük az anyag-, alkatrész-, gépbeszerzést. Kereskedelmi vállalatokkal kívánunk összefogni, s természetesen anyagi áldozatra is hajlandók vagyunk, tehát tőkével is beszállnánk. Jelenleg ugyanis fölöttébb hátrányos az iparosok helyzete, ugyanannyit fizetnek egy gépért, mint a lakosság. Egy köszörűgép ára például vállalatoknak 20, szövetkezeteknek 25. míg az iparosoknak 35 ezer forint. A hitelfelvétel is nagyon bonyolult, s az OTP ma még csak nagyon kevés kockázatot képes vállalni, hiszen túl sok a más irányú kötelezettsége. Tárgyalunk is több kereskedelmi, bankkal, amely hitelezne iparosainknak. — Ugyancsak szeretnénk együttműködésre lépni a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával, hiszen több lehetőség kínálkozik a mezőgazdasági üzemekkel való együttműködésre is. Többek között a szövetkezeti kisboltokban a kisiparosokat is ajánlhatnák, sőt felvehetnék a rendelést, s így a települések százaiban javulhatnának a szolgáltatások. — Ipari vállalatokkal sikerült-e már együttműködési megállapodásokat kötni, s egyáltalán, milyen a kapcsolatuk az Ipari Minisztériummal? — A minisztériummal nagyon jó a kapcsolatunk. A közelmúltban volt egy aktí- vaértekezlelünk, ahol száz termelő kisiparos és a minisztérium képviselői beszéltek az iparszerkezet átalakításáról és természetesen szó volt a kis- és nagyvállalatokkal való vállalkozásokról. Az iparnak is érdeke, hogy megszabaduljon a ráfizetéses alkatrészek, részegységek gyártásától, valamint minél több importanyagot, alkatrészt helyettesítsen. Tudunk ebben segíteni, persze az egész háttéripart aligha vállalhatjuk fel, de az eddiginél sokkal jobban bedolgozhatunk. — Az adóreform ebben is segít majd, hiszen többek között a hosszú távú befektetésre is ösztönzi majd az iparost. s ami legalább ilyen fontos, a műszaki fejlesztést is támogatja majd. A foglalkoztatáspolitikában is komolyabb szerepe lehet'a kisiparnak, hiszen a nagyvállalatoknak kevesebb munkaerőre lesz szükségük, de azért ehhez ösztönzést is kellene adni. hogy többen vállalkozzanak. És egyébként is sok még a tartalék, hiszen érdemes volna például a tudományos parkok kutatási programjaiba is bevonni, hiszen sok iparos egyben feltaláló, újító is. tehát szellemi muníció is volna még. — Hogy a másik kérdésére is feleljek, már jelenleg is több vállalat dolgoztat rendszeresen az iparosainkkal. A Pécsi Bőrgyár kedvezményes áron adja át a hulladékbőrt, a Tisza Cipőgyár több kisiparossal szerződött a garanciális hibák javítására. A Hungária Biztosító pedig egy éve úgy döntött, hogy Budapesten tíz autószerelő a kárfelvételtől az autó javításáig mindent elvégezhet, s ez a kezdeményezés oly sikeres volt. annyira elégedettek voltak velük, hogy vidéken is szeretnék ezt bevezetni. Most kértük fel a megyei titkárainkat. hogy ajánljanak alkalmas autószerelőket. És több iparos gyárt részegységeket a Ganz-MÁVAG-nak, a Melri- pondnak és más vállalatoknak. Tehát nem most kezdjük az együttműködést, vannak már jó példák, de ezek persze egyelőre kivételek, s azon dolgozunk, hogy ez a helyzet megváltozzon. D. L. A Nógrád megyei Szécsény egyik idegenforgalmi nevezetessége a XVII. században gótikus alapokra épitett For- gách-kastély. A barokk kastélyt gondosan restaurálták, falai között helytörténeti, valamint lőtt Károly festőművész alkotásaiból látható állandó kiállítás. Megtalálja az •rdeklödö Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán, a két világhírű magyar vadász gyűjteményét is a kastélyban. — Ugyan, hogy képzeli, hogy én? A professzor urai? — No-no, várjon csak. Maga egész egyszerűen csak elhiszi, csak tudomásul veszi, hogy a delfinek ennyire okosak. — Igen. — De a tudomásulvételen túl ugye, nem rázza meg a felismerés? Az ember, úgy tanultuk, maga is, én is, azért okos, azért ember, mert elkezdett dolgozni, elkezdett termelni. De mitől okos a delfin? Soha nem dolgozott, soha nem termelt. . . miért van az agya mégis olyan tökéletesre alkotva, ha egyszer sem használja arra, amitől még okosabb, még tapasztaltabb lenne? Honnan tudja, hogy neki nem is kell termelnie, honnan tudja, hogy elég okos ő anélkül is? — Nem tudom, professzor úr. Nem tudom. Egészen meg vagyok szédülve ... — Nem ért valamit? Fejtsek ki valamit bővebben? — Nem, nem arról van szó. Tudja a professzor úr, hogy én magát mindig megértettem ... akkor is, ha a szavakat nem mindig tudom szó szerint megérteni ... de a professzor úr olyankor valami belső erő segítségével hat rám, és akkor megértek mindent. Vagy legalábbis úgy érzem, hogy értek mindent .. Vagy majdnem mindent. — Hát akkor mi a probléma? — Elfelejtkeztünk szegény Józsefemről. Idehívhatom, professzor úr? — Ha ragaszkodik hozzá. Elküldöm érte Markot. Jó? — Köszönöm, professzor úr . .. Maga olyan jó .. . — Ugyan, kérem. Folytathatom? Hol is tartottunk? — Ott, hogy én buta vagyok. a delfinek meg okosak. — Dehogy is buta maga! Ha maga buta lenne, nem lehetne a tanítványom! Nos, akkor elmondanám .... — Professzor úr! És József? — Ja, igen. Látja, máris elfelejtettem ... A professzor feláll, lesétál a teraszról, benyit egy különálló lakrészbe. — Mark! Alszik már? — Nem, professzor úr! — Akkor legyen szíves, legyen még egy fordulót a Kék Pisztrángba . .. hozza el ide nekünk Józsefet.. . tudja, aki Máriával érkezett oda .. . Melyik szobában is lakik József? — kiált föl Máriának a teraszra. — A tizenhetesben! — kiált le a teraszról Mária. — Akkor ért mindent, ugye Mark? — Igen. — Jól van, Mark, jól van, pilóta ... 50. Erzsébet és Dán táncolnak. József ül egy asztalnál, iszogat valamit. Erzsébet és Dán tánc közben is a vendégeket nézegetik. József — ahogy meghagyta neki Mária — figyeli Erzsébetet és Dánt. Beszélgetésükből természetesen nem hall semmit, szól a zene, általános az emelt hangerejű beszéd. — Hol lehet Mária? — kérdezi Dán, szinte önmagától’. — Talán zuhanyozik. Itt ül ez a fiatalember. Ezzel érkezett. Most biztosan zuhanyozik, ez a becsületes udvarló meg itt várakozik rá. — Biztos ez? — Nem. De legalábbis vigasztaló . . . — Ej, ez nem eljárás! Dan a parketten hagyja Erzsébetet, siet a hallba. A pult mögött most csinos fiatal nő áll. Dán súg neki valamit, és mutat neki valami igazolványfélét. A nő mosolyog, besétál Dannel a bárba, biccent a dobosnak, közben megnézi Józsefet. Üjra biccent a dobosnak, kimennek a bárból, vissza a hallba. — A tizenhetesben ... — súgja a nő, immár a pult mögül. — De a lány elment. — Biztos? — Biztos. — Nem valami vigasztaló — morogja Dán. Közben megérkezik Erzsébet is. — De legalább biztos — mondja Erzsébet. — Még egy telefont megengedsz? — Igen. Hogyne. Csak tessék. És ha közben beüt egy hölgy válasz? — Akkor kirohansz utánam, visszaakasztjuk a telefont és fölkérsz táncolni. Világos? — Világos. 51. Dán telefonál. — Hello, itt Dán. Elment a madárka. Nem, azt nem tudom. Nem mondta meg. Erzsébetnek sem. Tulajdonképpen nem is találkoztak, nem is köszöntek egymásnak . .. Olyan gyorsan történt az egész.. > Hibáztam, főnök? Sajnálom. Borzasztóan sajnálom ... Igazán nem tehetek róla ... Nem, a fickó itt van. Itt üldögél és bámul a pofánkba. Mintha figyelne minket... Igen, értettem, főnök. Most a fickó elmegy valakivel. Igen, elmennek. Értettem. Viszlát. 52. Mark vezeti a gyorskocsit, József kicsit ijedten pillog benne. — Hová megyünk? — A kisasszony után. Egyenest a kisasszony után ... — Foxmanhoz? — Igen. — Be, a Génbankba? — Nem, haza. — Hogy hívják magát? — Mark. — Jól van, Mark. — A főnök azt is szokta mondani: jól van, pilóta! — Jól van, Mark, mondom én is: jól van, pilóta! — Az, hogy „mondom én is”, nem kell. — Nem? — Egyáltalán nem. — Csak annyi, hogy „Jól van, Mark, jól van, pilóta!”? — Igen. Ennyi. Meg is érkeztünk. Tessék. — Jól van, Mark, jól van, pilóta. — Látja, így van ez, mire összejönnénk, már vége is a fuvarnak. — Köszönöm, Mark! — Helló, főnök! Meghoztam a nagyfiút! — Jól van, Mark! Jól van, pilóta! — szól le á teraszról Foxman. — Jöjjön föl, fiatalember! — Úgy van, gyere, József! Gyere, édesem. — Jövök már, jövök! — Amíg megy föl, alig hallhatóan morog magának: „Mennyit rángatják az embert!” — József, drága József! Úgy féltettelek! Nincs semmi baj? — Mária lefut József elé, együtt jönnek föl. — Nincs hát... Mi bajom lenne? Viszont nem tudtam meg semmit Erzsébetről és arról a fickóról... — Nem baj, édes Józsefem . .. nem baj... és mit csináltál? — Néztem Erzsébetet, meg azt a fickót. Ki lehet az? — Nem tudom. Fogalmam sincs. És mit csináltak? — Táncoltak. És engem bámultak. Aztán a fickó elment telefonálni, a nő tovább bámult engem, a parkett kellős közepéről. (Folytatjuk) a Forgáchkastély
