Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
1987. augusztus 20., csütörtök ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 5 Fordulópont a nagykohó felújításánál Kohászkapcsolatok Kedd, délelőtt tíz óra van. Az LKM 3-as .nagykohója melletti egyik tanácsteremben zajlik a szokásos munkaértekezlet. Barnaki Ernő, a nagyjavítás vezetőjének szájából mind gyakrabban hangzik el: — Kérem a kollégákat, egy kicsit erősítsék a létszámot. A bontási munkákat a nagykohónál rövidesen befejezzük, jobban hozzáférnek az építők is. Nagy máié Istvánnal régi ismerősként üdvözöljük egymást, az átépítési csoport vezetője most is türelemmel magyaráz a hármas kohó megújításáról. — A kohótest kitakarítását 16-án délre befejeztük, most két szinten dolgozunk. Bontjuk a medencét és a feneket, a szovjet fél 18-án, reggel hatra berakta az első sor hűtőlapot a nyolcból. — A múlt héten, amikor itt jártunk, valóságos rohammunkát ígértek a szovjetek. Mi valósult meg ebből? — Minden, valóban nagyon jól dolgoznak. Példaként merem őket állítani a magyar munkások elé. Szalma István, műszaki főmérnök közbeszól: — Szoros együttműködésben kell, hogy dolgozzanak a mieinkkel. A felrakott hűtőlapokat ugyanis a KGYV Kemenceépítő Gyáregységének dolgozói hőátadó masz- szával öntik be, tőlük is függ, milyen gyorsan következhet, az újabb sor felrakása. Azt mondják, 19-e fordulónap, akkorra befejezik a fenék és a medence bontását, teljesen az építés veszi át a terepet. Ezért is kérte az erők koncentrálását az értekezlet vezetője; most már jobban férnek egymástól az emberek. Eddig minden rendben volt a nagykohónál, persze akadtak meglepetések is. Az anyagtároló, föld alatti bunkerekről csak 20—40 százalékos avulást állapított meg a vizsgáló cég, bontáskor derült ki, hogy bizony 80 százalék a károsodásuk. Nem csoda, van köztük 1926-tól működő is! A bunkereket rendbe hozó ÉÁÉV-re, LKMTI-re és KÜ—22-re ezért hatalmas feladat vár, munkásai a figyelem középpontjába kerültek. Sorolja a két szakember, hogy melyik cég hogyan tett ki magáért. A KÜ—22-es például ércmérleg kocsikat alakított át váltóáramú üzemeltetésűre. Jelenleg 900-a,n dolgoznak naponta az átépítésen. Nyilván nem könnyű ennyi embert irányítani... — Valóban — mondja Nagymáté —, komoly szervezést kíván. De az emberi kapcsolatok, amelyek jók közöttünk, mindig meghozzák a kellő eredményt. * A kohóátépítés sikeréhez kétségtelenül nagyban hozzájárul az LKM öntödé Gyáregységének vasöntöde üzeme. — Februárban kezdtük a formázást, július végére befejeztük az öntést — mondja Tiszai Ferenc üzemvezető —, mégpedig időre, jó minőségben. Igyekeztünk szó szerint venni a nagyjavítás előtt kiadott vezérigazgatói körlevelet. Még olyan eset is előfordult, hogy öntőminta nélkül, vasöntvényekről készítettünk öntvényt. A takarékosság diktálta ezt nekünk, hiszen egy-egy minta 80 ezer forintba került volna. Nagy László, az. öntvénykikészítő főművezetője is egy érdekes megoldásra hívja fel a figyelmet. — Gmk-t fizetni már nem volt pénz, mert túlléptük volna a keretet. Ezért az emberek célprémiumért dolgoztak. Vagy vegyük a másikat! A nagyolvasztó és a D-szivattyúház közötti csőfolyosóba a ’85-ös .kohólyu- kadás során jelentős meny- nyiségű vas került, a talaj - szint alatt 15 méterre. Mi egy társ gmk-val vállaltuk a kitermelését. Jóval kevesebbért, mint a külső cégek. Ebben a csapatban dolgozik munkaidő után Mogyorósi János, a technológiai lakatos csoport vezetője is. Ez a csoport egybe-' az Augusztus 20. szocialista brigád, amely egyébként a középmezőnyhöz tartozik, tagjai együttesen 130—140 túlórát vállalnak havonta. Feladják a szabadidejük jelentős részét, pedig egy kivételével vidékről járnak be Miskolcra. Vajon hol lesznek a „névnapjukon”? — Remélem, eljön a brigád a Csanyikba, annak ellenére, hogy a túlmunkák miatt egyre nehezebb közös programot szervezni. Kivételesen szórakozva ünnepelünk, de higyje el, nem .könnyű, mert aki mindennap hajnali háromkor kel, az legalább az ünnepen szeretne egy kicsit lazítani. * Kiszely Papp László, a KÜ—2 gyárrészleg főmérnöke, a hengerművek javításának irányítója is elégedett a munkák haladásával. — A nemesacél-hengermű középsorát 15-én este hatkor fejeztük be, 12 órával .hamarabb a tervezettnél. A próbaüzem az első műszakra jellemző néhány apró hibán kívül sikeres volt, a termelés az azóta eltelt két napban megnőtt. A NAC-ban jelenleg is 960-an dolgoznak a 15-én reggel leállt finomsoron, egészen augusztus 27-ig. Az izzítókemencék javításán változtattak a korábbihoz képest. A Il-es Heurtey-ke- mence fenekét teljesen átépítették, módosították a teljes vízzárrendszert is. A lies begyújtása (aug. 18.) után öt nappal leállítják az I-est és 23-án azt is javítani kezdik. — Űj bérezést vezettünk be — mondja a főmérnök — úgynevezett „vállalkozási formát”. Kisebb csoportok, üzemek tettek vállalást egyes munkák időre és jó minőségben való elvégzésére. A kezdeti idegenkedés után megszerették a dolgozók, annak ellenére, hogy főmunkaidős keresetet is beépítettük a vállalási ösz- szegbe, az egész összeg húsz százaléka pedig csak a jó minőségért járt. összefogtak hát a kis csapatok, már csak azért is, mert amelyik gárda hamarabb befejezte a vállalást, az a nyert időre további pluszkeresethez jutott. A nagyjavítás — legalábbis eddig — a kapcsolatokban is többletet hozott. * Az LKM-ben ma, augusztus 20-án sokan munkával ünnepelnek. A nagyjavítás munkásainak fele nem megy a Csanyikba, hanem veszi a kalapácsot, a szerszámot... M. Szabó Zsuzsa T alán kilencszázharminc- három nyarán történt. .. Vagy harmincnégyben? Lent, Baranyában, Frigyes főherceg birtokán már- már másnapba fordult az éjszaka. Az erejét hosszú, forró nap füzében tarlón elvesztő summáscsapat végre nyugodni térhetett.- Édesapám! Korán kelünk-e reggel? Mielőtt álomra csukódott volna a tekintet, ezt kérdezte súgva summásgazda apjától a tizenhárom esztendős Vígh Juli.- Nem, kislányom - válaszolt az apa. — Két óráig nyugodtan alhatsz. Hajnali kettőig! *- Édesapám! Korán kelünk-e reggel? Ülünk a bogácsi öregek napközi otthona árnyas kertjében. Az egykor tizenhárom éves Vígh Juli ma hatvanhat esztendős. Fekete kendős, fekete ruhás. Akárcsak a többiek. A kenyér szóval jellemezve őket: megették kenyerük javát. — Emlékeznek azokra a régi nyarakra? Bólogat mindenki. — Nem lehet azt elfelejteni — szakadt ki a sóhaj a 74 esztendős Kovács Rudolf- né, született Jankó Margitból. — Summáiként a kenyérért bejártuk szinte az egész országot. Bicske, Mélykút, Pusztatomaj, Kaposvár, Kecskemét, meg a jó ég emlékszik, hogy merre. Május elejétől egészen október végéig. Nemegyszer november elején jöttünk haza. A temetőben már égtek a gyertyák. — Kezdtük a répasarabo- lással — veszi át a szót á hajdan volt Vígh Juli, Sze- berin Jánosné. — Aztán ami jött. Aratás, géplés, kukoricakapálás, -törés ... Mi másért mentünk volna, mint a kenyérért. Az egészkezes summásnak, a férfiembernek egy hónapra egy mázsa búza járt fizetségül, meg négy pengő. Akkor a búza volt a jövő, a biztonság.- Tón’ azt gondolják, mese — Manapság mesélnek ezekről a juhhodályokban, ököristállókban általaludt féléjszakákról, markot ölelő, estébe futó nappalokról? A válasz tétova. — Hát, ha kérdeznek, akkor beszélünk róla. Ha például jön az unoka, hogy írni kell róla az iskolában, akkor elmondjuk. Egyébként őket sem érdekli nagyon. Meg el sem hiszik. Tán’ azt gondolják, mese. * Nem mese ez gyermek! Summást, idénymunkást a múltban az a vidék termett, ahol kevés földön sűrűn élt a nép. Dél-Borsod ilyen tája volt e kis hazának. S a kenyér nagy úr. Érte messzi tájra is elment az ember, s vállalta — ha kellett — a megszerzés minden nehézségét. — Kérdem kedves mindnyájukat, maguk szerint milyen a jó kenyér?- Harmincegyben Pálffy gróf birtokán voltunk Bicskén. íme a bizonyság. Kenyérsütés ovis módra felét, ha nem jó, másnap el lehet dobni. * — Juli néném, mit csinálnak, amikor a kenyeret megszegik? — A mai napig késsel keresztet rajzolunk az aljára. Olyan áldásféle. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma — jaj, de sokszor elmormoltuk az életben. — S mit csinálnak, ha véletlenül földre ejtenek egy darab kenyeret? — Szégyelljük magunkat. És gyorsan felkapjuk, megcsókoljuk. összenéznek. — Miért kérdi? Maga szerint van rossz kenyér? A kenyér sohasem rossz ... * A bogácsi óvoda homokozójában Csufor Ági, Csíki Marika és Daragó Eszter kenyeret sütnek. Egyikük a lisztet szitálja, a másik kettő a műanyag formába tölti a kenyérnekvalót. Előtte persze jól meggyúrják. Odább, a rajzfalra az ötéves Ádám színes krétákkal kenyeret rajzol. — Milyen lesz, Adám? — Barnás, és lesz benne egy kis sárga is. A bal kézzel rajzolt kenyér kissé nyomottra sikerül. Ám igen élethű, hiszen ilyen megnyomott kenyereket nap mint nap látni az élelmiszerboltokban. — Gyerekek, milyen a jó kenyér? — kérdem az ösz- szesereglett gyerek csapattól. — Friss. Meleg. Fehér. Ropogós, jó szagú — kiáltják. — Szeretitek? Ádám a szóvivő: — Én az alsó boltból valót szeretem. Az mindig friss, másnapra is jó. Nálunk egy nap egy fél kenyér fogy el. A másik Ottjártunkkor a Nagy testvérek éppen reggeliznek. A négyéves Gabi ez alkalommal baracklekváros kenyeret kér édesanyjától. Az étvággyal nincs hiba, a karéj kenyér hamar eltűnik, csak a lekvárbajusz jelzi: Gabi reggelizett. Történik mindez mindennap, mindenhol, fehér kenyérrel, s hozzávalókkal, hét-nyolc óra tájban. Emlókszcnck-c, született Vígh Julianna, Jankó Margit és a többiek: ilyen tájban hány búzakereszt állt már összerakva a hátuk mögött? Hajdú Imre Fotó: Dobos Klára Befejezitek a TIT nyári egyetemei Az elsősorban külföldieknek szervezett, egy hónapos debreceni kurzus befejeztével véget ért a TIT nyári egyetemeinek idei sorozata. A nyári egyetemi képzés — e nagy hagyományokkal- rendelkező és népszerű oktatási forma — a tapasztalatok szerint idén ,is jól szolgálja a szakmai továbbképzést, az ismeretterjesztést, valósághű Magyarország-képet közvetít a külföld felé, s jelentősége idegenforgalmi szempontból sem lebecsülendő. Az 1987-es idényben 18 városunkban 21 kurzuson több mint háromezer hazai és külföldi hallgató vett részt. A vendégek 31 országból érkeztek, hogy valamely tanfolyamon gyarapítsák tudásukat, ismerkedjenek az adott tájegység múltjával, jelenével. A nyári egyetemek gazdag választékot kínáltak művelődéselméleti, pedagógiai, közgazdasági, közigazgatási, urbanisztikai témákból. Az esztergomi tanfolyamon évek óta a Kodály-módszer népszerűsítését tűzik napirendre: idén a gyermekek hallásának, zenei készségeinek fejlesztése állt a középpontban. Egerben Gábor Pál alkotásaiból rendeztek vetítéssorozatot- Anyu, baracklekváros kenyeret kérek! Reggeli Nagyéknál
