Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-19 / 195. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. augusztus 19., szerda A Krokodil Dundee című ausztrál filmvigjáték egyik kockája. A holnap, augusztus 20-án kezdődő műsorhét nem hoz különösebben emlékezetes élményt ígérő filmeket. Kritika helyett előzetes tájékoztatásként szólunk a miskolci premiermozikban látható három új filmről. (Egyébként ez a három film szerepel az országos premierprogramban is.) Elsőként A cápaetető című, NDK-beli filmet említem, Egy fiatalember a film központi alakja, akinek tíz nap múlva három esztendőre katonai szolgálatra kell bevonulnia. Ezt a tíz napot próbálja a maga számára emlékezetessé tenni, főleg pedig női kapcsolatot keres, mivel az addig kimaradt az életéből. Több érdekes kalandot él meg, s ezek tükrében a német társadalom életébe is bepillanthatunk, ám végül is egy süketnéma lány kíséri ki a vasúthoz, amikor bevonul. A Krokodil Dundee című film Ausztráliában készült, s részben ott is játszódik. Története nem éppen újszerű: egy dúsgazdag rokonsággal rendelkező amerikai újságírónő Ausztráliában készült riportot írni vadászkalandokról. így kerül össze a Krokodil Dundeenek emlegetett férfiúval, akinek bátorsága, vadsága, civilizálatlansága megnyeri tetszését olyannyira, hogy magával viszi New Yorkba. A folytatást nem nehéz kitalálni: eltép- hetetlen szerelem. Messze eltér e két filmtől a harmadik, a holland származású A szenvedély hatalma. Századunk húszas éveiben játszódik Észak-Hollan- dia a lekor nagyon elmaradott, sötét vidékén. Hőse egy falusi ezermester, aki nem éppen törvénytisztelő, sőt egy hatgyermekes asszonnyal is szerelmi kapcsolatot létesít, miközben a férj börtönben van. A puritán falu ezt nem tűrheti, különösen, hogy a hat gyermeket árvaházba adja az anya. Többször megfenyegetik őket, végül menekülni kényszerülnek, de a férfit súlyos börtönbüntetésre ítélik, az asszony meg elmegyógyintézetben fejezi be életét. Nem éppen szívvidító történet. Szívesen hívtuk volna fel filmkedvelő olvasóink figyelmét érdemesebb művekre is. De a magyar filmforgalmazás ezt kínálja most, az augusztus 20-szal kezdődő műsorhéten ... <bm) Karasszon Dezső orgonaestje A Collegium Musicum sorozat keretében Karasszon Dezső orgonaestjét rendezték meg augusztus 10-én este az avasi templomban. Közreműködött Bákonyi Tamás oboaművész. Karasszon Dezsőről rnű- sorválasztása elárulja, hogy kutató és kísérletező hajlamú művész, aki egyre-másra fedezi föl az orgonairodalom maradandó értékeit. Szólóestjét Buxtehude: g-moll prelúdium és fúgájával indította. A g-moll prelúdium és fúga nem kifejezetten jelentős állomása Buxtehude oeuvre- jének. Az esten a villámgyors prelúdium virtuóz előadása kiválóan példázta a német iskolára oly jellemző kígyóvonal-technikát, ami a skálamenetek és akkord-felbontások gömbölyű lekerekí- téséről kapta a nevét. Megkapó volt a fúga regisztrálása. Buxtehude a hatás érdekében többször megakasztja a fúga menetét, szabad részeket illeszt közbe. Az ilyen módon föllazított forma széteséssel fenyegethet. Karasszon játéka azonban a tematikus összefüggései? alapos ismeretében egységes volt, játékát nem éreztem ingadozónak. Telemann: c-moll szonátáját Bákonyi Tamás játszotta Karasszon Dezső kíséretével. Igen jól összedolgozott produkció volt. Meggyőző erő, egyöntetű hangindítások, karcsú oboahang és precíz orgonakíséret jelentették az igazi élményt. Ezután Steigleder: Vater unser im Himmelreich . .. című variáció-sorozátából hallhattunk néhányat. A 44 variációt magába foglaló ciklus 1627-ben jelent meg először nyomtatásban. A ko:- ráldallam Luther szerzeménye. Steigleder műve a korúi lényegében homofon-fi- gurális széllemű feldolgozása. Karasszon játékát világos artikuláció jellemezte, a legerősebb ritmikai elváltoz- tatásban is könnyen rá lehetett ismerni a vezértémára. Marcello: B-dúr szonátája az oboairodalom kiemelkedő szépségű darabja. A levegős szerkesztés Velence hangulatát idézi, a hangulatfestő részek eléneklése fontosabb minden szerkezeti szabálynál. Bákonyi hangszerének virtuóz lehetőségeit is megcsillogtatta. A tételek elragadóan hatásos karakter-daraboknak tűntek. A frazírozás és a dinamikai felépítés néhány pillanatban túlbonyolítottnak tűnt, ami miatt a két művész könnyen a szépelgés hibájába eshetett volna, de ez szerencsére nem következett be. Vierne: I. orgonaszimfóniája zárta ezt. a hangulatában is érdekes koncertet. A 6 tételes mű bemutatása alaposan próbára tette a művészt és hangszerét. Avasi templomunk orgonája szerényen bár, de kiszolgálta a zeneszerzői elképzelést, csak helyenként volt zavaró a hangszer nem tökéletes hangolása. Valamennyi tétel nagyon tetszett, mindössze a Finale tolmácsolása tűnt óvatosnak. Gergely Péter Dániai útijegyzetek (2.) Küzdelem a tengerrel... A Hojer Molle ... Toftlundi otthonunkból az első utuník Romo szigetére vezet. Aimíg gömiböllyít.iik, vissza a kilométereket az autóbusz kerekei, Hennek az e tájon élő emberekről beszél. A dán emberről, alki itt élt, és él a Jylila nd -félsziget délnyugati partvidékén. Jó és rossz, örömteli és megátkozott szomszédságban; örökös küzdelemben az Észalki- tengerrel. Ez a harc, ez a küzdelem éLetre-halálra megy. A tenger újra és újra megpróbálja visszaszerezni a jelenlegi partvidékét. Mintha folyton „ősi jogali't” mondaná, tűzné támadásai hatalmas hu Mámzászla ina. Évszázadok óla folyik ez a küzdelem. Az ember szeretné itt elhódítani a tengertől a számára is szükséges helyet. Szeretné visszaszorítani a tengert, hogy újabb taitpallatnyii helyen megvethesse a lábát, és élhessen. Érzékletes kép tárul elénk arról, hogyan .is megy ez a „poldereaítés” — azaz a Viisszahödítás. Nem csupán azért megy, hogy az árterület megnövelésével csökkentsék a tenger életet is pusztító esélyét. Arra is való, hogy a megnyert területeit a mezőgazdaság, az állattartás javára hasznosítsák. Hogy —. arniit látunk — szakmailag hogyan is megy, nos, annak kifejtésére szakíró váiIlalllkoZhatna csak, valamely tanulmányiban. Mi azt látjuk, ami a szemmel befogható, s azt érzékeljük — a mondatolk hangsúlyaiban —, ami Henrik szavaiból nyelvünkre fordítódik: az . itt élő dán ember, lehet, vesztesen hagyja öl a „terepet”. De emlékezik arra, hogy a tenger rettenetes támadásai ezrek és ezrek pusztulását okozták. Települések lettek semmivé e tájon, e partvidéken. — íme, ott is van egy ház, az eredeti állapotában helyreállítva, üresen ugyan, de figyelmeztetőül is! — „Mi éltünk itt, te, tenger! És látod, csak testeket és faiakat tudtál lerombolni, a hitünket nem!” Oltlt kezdtem el, hogy Romo szigetére mentünk. Ez az egy híján száz .négyzet- kilométer kiterjedésű sziget egy negyven esztendővel ezelőtt megépült, tíz kilométer hosszúságú gátúton közelíthető meg. Hogy egyáltalán „közelíthetjük meg” ezt a szigetét, azt hiszem, az maga az emberi akaratnak és magát legyőzni nem hagyásának a fényes bizonyítéka. Vendéglátóink természetesen a sziget nyugati részére visznek. Nézzünk szembe itt az Észalki-itenger- rel! Persze, nem tudhatták a program összeállításakor, hogy ezen a délutánon nem :süt hétágra a nap. Fúj a szól, a tenger (most csak) morcos. Egyébként ez ittvégeláíhaitaitiain hosszúságban homolksltrand — a nyári idényben turistaparadicsom. Fürdeni most nem tudünfc. Vigaszita.lásul Mariann — Henrik félesége — arról beszél, hogy ne is bánkódjunk az idő ilyen, mai járásán, mert megeshetett volna, hogy az itt v.íkendezők sok- sok ezrétől menni sem tudunk ... Ö mesélte azt is, hogy megtörltént e helyen: ragyogó időben (főleg az NSZK-ból jönnek ide időt múlatni) a kocsikat a víz közelében hagyták, s mire batempóztak a tengerbe, meg kimenekülték a vízből, kocsijukat egyszerűen belepje a dagállyal támadó tenger... A következő nap délelőttjén ismét a nyugati partira megyünk, még délebbre, csaknem a határig. „Igaz, hogy itt születtem, de ez Dánia legszébb vidéke” — mondja Henriik az autóbuszban. És folytatódik az ittélt, itt élő emberéi? tántoríthatatlan hiiitű küzdelmével való ismerkedés. A hatalmas anyagi áldozatot és emberi murikat igénylő gátépítésekről hallunk. A magát megadni ugyancsak nem hajlandó tenger elmúlt évtizedbeli pusztításairól. Gyönyörű kis településeken utazunk át. De „itt a gyerekeket még a tengerrel ijesztgetik” ... Megállunk Hojerben. Hojer any- nyit tesz, — „Város a gát előtt” ... Vakító napsütésben érkezünk; fákkal, virágokkal, csupa zölddel körülvett, természetbe simuló házak, épületéi?; a békesség és a csend varázslatos hangulata szinte elhódítja az embert. Mintha minden baj itt messze tűnne!... de bemegyünk a Hojer Molie-be, az 1569-ből való — 1857-ben helyreállított — szélmalom falai közé — és egyebek között itt is a küzdelemnek lehetünk szemtanúi. Kiállítás mutatja be a szökőárak elleni védekezést, végül pedig levetítik nekünk az 1976-os és 1981-es katasztrófa megörökített képéit. JyiLLand délnyugati partvidékén jártunkban újra és újra „'Az öreg hallasz...” jutott eszembe: az ember nem anna született... T. Nagy József Művészeti album Úttörőtábor a barlangban A késő délutáni nap már nem ér le a völgybe. Hűvös nincs szerencsére *— bár itt Jósvafőn egy kicsit mindig alacsonyabbra süllyed a hőmérő hlganyszála, mint sí.k vidékeken —, van viszont jó levegő, halk vízcsobogás és madárdal. A bányászüdüilő Udvarán, az asztalok körül: gyerékék. Sajnos hagyomány már — és persze nagy szerencse is — ezt dr. Horváth Gyula, a táborvezető orvos mondja —, hogy nyáridöben nemcsak felnőttek, gyerekek is lakják az üdülőt. Sajnos, mert a légúti megbetegedések, az asztma amolyan népbetegséggé vált mór, ezen a tájon. Az ipar együtt jár a levegőszennyezettség növekedésével, az meg hozza magával a betegséget, — de mással is összefügg a krónikusan bqteg gyerekeik állapotának változása. A gyakorló orvos már nem csodálkozik péLdául, hogy iskolaidő kezdetén — nyilván a kezdet izgalmaival függ össze —, súlyosabbá válhatnak a tünetek. De a szerencsiét is magyarázni kell egy 'kicsit: először a megyéi gyer- mekegészségügyii központnak sikerült az országban tábort szervezni krónikusan beteg gyerekeknek. Igaz, ehhez •Jós váíő közelségié és barlangja is szükséges vollt, de a bányászok megértése is, hiszen a maguk dolgozóinak is testi-ileQlki felüdülést jelentenél? az itt töltött napok. Hetedszer rendeznék tábort Jósvafőn a krónikusan beteg gyerekeknek. Úttörőtábort. Amilyenre a legtöbbjük talán sohasem mehetne él, hiszen sokkal fáradéfconyalb- ba'k, s az orvosi felügyeletre is szükségük van. Meg a gyógyszereikre. S érthető, hogy a hagy létszámú, hagyományos úttörőtábordk szervezői ezt a rizikót nem váiLalják szívesen. És a szülőik sem mennének bélé. Így viszont —, hogy biztos kezekben tudják gyermekeiket — szinte vetekszenek a bejutásért. A lehetőség szű- :l?ös — 'harmlinc gyereket tudnák itá boroztatni Jósva- főn —, a gyerekek egészségi állapota, szociális helyzete haitáirozza meg, ki jöhet el. De dlyan jó híre van e tábornak és hátasának, hogy solkan vállalják, ákár bent laknák a faluban, csakhogy használhassák a Ib a Hangot. Miért a terápia hasznos. Három hét után akár azt is el tudják érni, hogy másfél, két éviig tünetmentes legyen a .kis páciens, vagy legalábbis m'iniimáliisra csökkenthető legyen a gyógyszeradag. Hogy ez miilyen nagy szó, azt az tudja igazán, aki ihosz- szaibfo időn át rendszeresen gyógyszert szedni kényszerült. Persze nem egyik percről a másikra javul a gyerekek állapota, de most, egy hét elteltével .is vannak, akik tünetmentessé váltak. Ilidén kéthetes a tábor — így két turnust szervezhettél?. Az élet egyébként — a reggeli és az esti nagyvizitét leszámítva — úgy zajlik, imlinit más táborokban. Délelőtt játék, őrsi ifoglálkozások, dáltanulás, filmvetítés '(gyakran egészségügyi témából) — s délután a kötelező, a legfontosabb program, a barlang. Tíz perc alatt mindenki álomba szenderül, a takarókba buigyölálva négy órát töltenek a föld alatt... Azután .megint .a foglalkozások — ottjómtunlkkor éppen BlaösZem Jankó történetét tanulták —diaiban elbeszélve. Hiába, a záró tábortűzre itt is (készül műsor, nem is akármilyen. Tele sók vidámsággal, mókával, ami minden gyereknek sájátjia. Egyszer igazi úttórötáborosoklkat együtt voltak Füzérradvány- ban, s Horváth doktor erre most is úgy emlékszik, hogy még kicsit irigyelték is őket a többiek. Mert — igaz, ez azzal is összefügg, hogy tél- jiesen szabadjára, felügyelet nélkül nem szívesen hagyják percre sem a gyerekeket — az övéiknek mlindiig volt program, csinálnivattó. A tábornak ezen részéért pedagógus a felelős és az a négy egészségügyi szakiskolás, akik a Vöröskereszt útján jönnek nyáni gyakorlatra. A megyéi gyenmekegész- ségügyi .központ egyébként nemcsak itt szervezett táborit kis (pácienseinek. Fü- zónradványlban .már korábban tálboroataitták, ott is krónikusan beteg gyerekeket, Jósvalfőre két turnust is sikerült szervezni. Igaz, így kissé rövidebb idővel a korábbiaknál. Ez speciális tábor — magyarázza az orvosvezető — a barlang teszi azzá. A barlang, amelynek két termében most egyszerre, egy időben körülbelül ötve- nen gyógyulhatnak. De amelynek vannak bővíthető termei, s ki tűd ja, egyszer, ha jobb időik járnák, talán bővítjük is. Mert egészséget nyerni — ez nagyon fontos dolog. Csutorás Annamária A XIX. század több kiváló tehetségű képzőművészéről nem jelent meg eddig átfogó monográfia, festészeti örökségünket nem ismerjük eléggé. A Képzőművészeti Kiadó 1980-ban indította útjára Nagy magyar mesterek című sorozatát, s annak 12. köteteként adta most közre a Kovács Mihály munkásságát bemutató művészeti albumot. Kovács Mihály ősei Borsodból — Gelejből — származtak Heves megyébe. 1818- ban Abádszalókon született, s 14 éves korában figyeltek fel tehetségére. Az Orczy család karolta fel, s vállalta iskoláztatását. Ladányi Gabriella monográfiája színes és sokrétű korrajzot ad, ami Kovács Mihály megismerésén túl is érdekessé teszi a kötetet. Erre szükség is van, mert Kovács meglehetősen szűk körben ismert mester, pedig munkássága a nemzet számára is az európaivá válást segítette. Itáliában, Spanyolországban és Bécsben élt, de igazi hazájának Egert vallotta. Személyében egy egész korszak művészi-emberi magatartásformáját ismerhetjük meg. Művészetét az a lendület hatja át, mely a reformkor óta a magyar értelmiség legjobbjait lelkesítette. Az Eger köré tömörülő egyházfestészeti központ legkedveltebb mestereként sok oltárképet festett. A kötet szövegének külön érdekessége, hogy gyakran idéz Kovács Mihály naplójából, melyben ismert kortársakra vonatkozó megállapítások és a kor művészeti életére utaló észrevételek találhatók. Filmelőzetes Csütörtöktől kmaliak
