Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-19 / 195. szám

1987. augusztus 19., szerda A múlt év őszén az Or­szággyűlés módosította a harmincöt évet megért csa­ládjogi törvényt. A 'Legfelsőbb Bíróság az elmúlt harmincöt év alatt számos határozatában és elvi döntésben adott — a jogalkotásra is kihatás­sal — elvi iránymutatást. Elég csak említeni, hogy az 1952. évi családjogi kó­dexünk a gyermek elhe­lyezésénél döntő jelentősé­get tulajdonított a gyer­mek nemének és életkorá­nak. A gyakorlat azután azt bizonyította, hogy en­nek a tételnek sokszor merev alkalmazása hibá­kat okozott. A Legfelsőbb Bíróság ezért az alsó fo­kú bíróságokat is irányí­tó feladata körében még a kezdet kezdetén elvi döntésében kiemelte, hogy a gyermek elhelyezésénél döntői a gyermek érdeke. Az Országgyűlés a család­jogi törvény 1974. évi mó­dosításakor az elvi dön­tésnek több más család­jogi tárgyú tételével ezt is jogszabályi szintre emel­te. Azóta annak az elvnek megfelelően folyt a jogal­kalmazás, hogy a gyerme­ket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a ked­Kinél marad a gyerek? vezőbb testi, szellemi és erkölcsi fejlődése biztosít­va van. , Családjogi törvényünk július elsejével életbe lé­pett módosítása azonban többek között érintette a gyermek elhelyezésével kapcsolatos rendelkezéseket is, ezért a 17. számú irányelvet is módosítani kellett. Változatlanul alap­vető .szempont maradt a gyermek érdekének védel­me. Az; irányelv hangsú­lyozza a szülők nagyobb felelősségét a gyermekért, és a szülők egyéniségét, magatartását, erkölcsi tu­lajdonságát, életmódját és sok más egyebet, például a gyermekhez való ragasz­kodás őszinteségét, az is­koláztatási lehetőségeket is vizsgálni kell. Nagy je­lentőséget tulajdonít a kör­nyezettanulmánynak, az ok­tatók, nevelők véleményé­nek, megfelelő esetekben a pszichológus tapasztala­tának. A gyermek meg­hallgatása akkor célszerű, ha valóban hozzájárulhat a gyermek valóságos ér­dekének megállapításához. A szempontok a gyer­mek elhelyezésének meg­változtatásához is irány- mutatást adnak. Kifeje­zésre juttatja társadalmi átalakulásunknak azt az eredményét, hogy a nők túlnyomó többsége ma már kereső foglalkozást folytat. A házastársi teendők ellá­tása éppen úgy, mint a gyermeknevelés, a szülők közös feladata. Egyik há­zastársra való áthárításuk sérti a házastársi egyen­jogúságot. Ezt fejezi ki az a tétel, hogy az a házas­társ, akár a férfi, akár a nő, aki kötelezettségei telje­sítésével bizonyította, hogy alkalmas a gyermek körü­li teendők ellátására, a gyermek életkorától és ne­métől függetlenül, egyenlő feltételekkel igényelheti a gyermek nála való elhe­lyezését, M. J. Elkészült az egészségügyi főiskola épülete TWSZtiZtifc--------------------------- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 ----------------------------------------­V isszaszorulóban az ittas vezetés Beszélgetés dr. Miskolczi Mihállyal, a megyei főügyészség közlekedési ügyészével Magunk mögött hagytunk pár évet- azóta, hogy megyénk rendszeresen ott volt a nagyon is kétes értékű dobogós he­lyeken, vagy azok közelében az ittasan okozott közúti bal­esetek kiugróan magas arányaival. Az eltelt másfél-két év­ben aztán történt valami változás, ami azt eredményezte, hogy az országos átlagot meghaladó arányok megszelídültek. Minek köszönhető ez a fordulat, milyennek nevezhető most megyénkben a közlekedők morálja, ha azt az ittas vezetések számának alakulása alapján akarjuk minősíteni? A kér­déssel dr. Miskolczi Mihályhoz, a megyei főügyészség közle­kedési ügyészéhez fordultunk. A BÁÉV dolgozói viszony­lag rövid idő alatt, határ­időre elkészítették a megyei kórházban korábban más célra használt épületének át­alakítását. Itt lesz Miskolc új felsőoktatási intézményé­nek, az egészségügyi főisko­lának tan- és kollégiumi épülete. Az épület műszaki átadása és üzembe helyezé­se megtörtént, így semmi akadálya nincs, hogy szep­tember ötödikén az új ok­tatási intézményben meg­kezdődhessék a képzés. Az Oüvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főis­kolai Karának miskolci ta­gozatán 30 védőnőt és 30 gyógytornászt képeznek. A miskolci megyei kórház szakemberei már kellő gya­korlatot szerezték az okta­tásban, hiszen itt működik a kihelyezett II. számú cse­csemő- és gyermekgyógyá­szati tanszék, amely meg­felelő oktatási hátteret nyújt a védőnői szak hall­gatóinak. Ugyancsak megfe­lelőek a feltételek a gyógy- lornászképző szakra is. A képzés hat féléves. En­nek során a gyógytorná­szoknak készülők megtanul­ják például az önálló fizi­koterápiás kezelést, megfe­lelő jártasságot szereznek a rehabilitációs feladatok el­látásában. A védőnői szakon megismerik a nővédelem, továbbá a csecsemő- és gyermekvédelem feladatait, a csecsemő- és gyermek- gondozást. Felkészültségük alapján öntevékenyen tud­nak társai lenni falun vagy városon a körzeti orvosnak, a körzeti gyermekorvosnak csakúgy, mint a szülész­nőgyógyász szakorvosoknak. A Miskolcon végzetteket elsősorban a megyében kí­vánják foglalkoztatni. Szélesebb taneszköz-vá­lasztékot és a hagyományo­sak mellett több új típusú iskolabútort kínált vásár­lóinak, elsősorban az okta­tási intézményeknek — a háromezernél is több álta­lános iskolának és az öt­száz középiskolának — eb­ben az éviben az Országos TanszereJlátó Vállalat (Tanért). A megrendelt ter­mékek döntő része már az iskolákba került. A hetveniféle óvodai, nyolcszázféle általános is­kolai és háromszázféle kö­zépiskolai taneszközt, vala­mint az ötven különböző audiovizuális technikai be­rendezést a vállalat három budapesti és hat vidéki boltján kívül a Tanért központjában működő cso­magküldő szolgálat is for­galmazta. Az elmúlt tanév­ben sokan keresték a bio­lógiai modelleket, a föld­rajzi és a történelmi térké­peket, az orosz nyelvi ra­gozási táblázatokat, a kézi sportszereket, valamint a talaj- és vetőmagviizsgáló 1 készleteket. — Elöljáróban hadd mond­jam el, hogy a változások örvendetesek, Hiszen azuitób- bii időben valóban figyelmet érdemlően kevesetbb bialleset- riél állapítható meg az ittas­ság ténye. Ez azonban ko­rántsem a véletlen műve, hanem kiitarttó és .következe­tes munlka eredménye. Kezd­jük azzal, hogy szigorúbb lett az ellenőrzés is a megyében, amire az előbbiek miatt múl­hatatlanul szükség is volt. A gyakoribb szondáztatások úgy látszik meghozták a várt eredményt. Ismert, hogy akiit ittas vezetésen érnek, és az kellő bizonyosságot nyer, at­tól a járművezetői engedélyt bevonják és meglehetősen magas az a pénzbüntetés, amit fizetnie kelll. (:Ez az ittasság mértékétől és az il­lető keresetétől függően ny.otlc-itiízezeír fontait, de ezt meghaladó is lehet.) — Mire számíthatnak azok, akiket nem első alkalom­mal érnek ittas vezetésen? — Ha időben nagy a tá­volság, tíz-tiizenlkiét év, alt­kor pénzbírság következik, de ha mondjuk pár hónap alatt ismétlődik az eset, ak­kor felfüggesztett szabadság­vesztés is kiszabható, Hiszen nyilvánvaló, hogy a pénz- büntetés előzőleg nem érte el a célját. — Az ittas vezetőt eltilt­ják rövidebb, vagy hosszabb időre a jármű vezetésétől is. — Inkább hosszabb időre, mint rövidebbre, hiszen a korábbi gyakorlat (rövidebb idejű eltiltások) nem hozta meg a várt eredményt. — Mi a helyzet az itta­san balesetet okozókkal, hi­szen eddig azokról volt szó, akik alkoholos befolyás alatt vezettek, ám „semmi más” nem nyomta a lelkűket. — A nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozók büntetése általában pénzbír­ság és a jogosítvány hosz- szafob időre szóló bevonása. Hangsúlyozom azonban, hogy az ittasság mértéke, az el­ütés módja (pl. kivilágítat- lan kerékpáron haladó gá­zolás) alapos mérlegelést igényel az ítélet meghozata­lánál1. A súlyos sérülést elő­idézők többnyire felfüggesz­tett szabadságvesztés bünte­tésre - számíthatnak, ha a közlekedési előéletük fedd­hetetlen. Egészen más a hely­zet természetesen, ha mond­juk az ittasan gázoiónak volt már hasonló balesete, ahol a körülmények ugyanígy ellene szóltak. Végül a halálos bal­esetet okozó ittas vezetők­ről szólva hadd mondjam el, hogy büntetésük szinte kivé­tel nélkül végrehajtható sza­badságvesztés két év és nyolc év között, A segítség- nyújtás elmulasztása is na­gyobbrészt az ittasan balese­tet okozóknál fordul elő. Otthagyják áldozatukat, amit a köznyelv cserbenhagyásos esetnek titulál. (A cserben- hagyás szakmailag az, ami­kor a vezető meg sem győ­ződik arról, hogy adott eset­ben okozott-e sérülést.) Me­gyénkben az utóbbi években csökkent az ittasan halálos balesetet okozók száma is, a kirívó, a közvéleményt is alaposan felkavaró esetek pedig jó ideje eltűntek. Ez egyébként valószínű össze­függésben van azzal is, hogy az alkolizmus ellen a koráb­binál szigorúbban lép fel a társadalom, keményebben ítélik meg, szankcionálják a munkahelyi italozást is. — Mindez elegendőnek mutatkozik ahhoz, hogy egy­re kevesebben vétenek a közlekedés eme egyik leg­alapvetőbb szabálya ellen? Valójában elégedettek lehe­tünk? — Erről szó sincs, a szi­gorú, következetes ellenőrző munkát, a törvényben bizto­sított erőteljesebb fellépést, szankcionálást folytatni kell. Minderről most a közelgő szüret idején különösképpen aktuális szólni. Remélhető­leg az idén még a tavalyi­nál is kevesebben feledkez­nek meg magukról a gépjár­művet vezetők közül. Szeret­ném felhívni a figyelmet arra is, hogy a balesetek utáni úgynevezett „ráivás”, a helyszín elhagyása csak további gondok forrása le­het. A KRESZ 58-as szaka­szának 4-es bekezdése sze­rint a rendőri intézkedésig szeszes italt fogyasztani tilos, így az ilyen hivatkozásokat nem lehet elfogadni. Igaz ugyan, hogy nem ittas veze­tésért vonják felelősségre, ha­nem egyrészt a baleset miatt, másrészt a tiltó rendelkezés megszegése miatt, összessé­gében, ahogy mondani szo­kás, így sem jár jobban. Te­hát nem érdemes hivatkozni sem arra, hogy a baleset után történt az italfogyasz­tás. A szerény, ám kedvező változásoknak mindenképpen örülni kell1, a hasonló folyta­tás reményével. Nagy József- FANTASZTIKUS REGE — Kérem, fogalmazzon egyértelműbben. — Nézze, doktor, maga ér­ti, hogy miről van szó. Tud­ja, hogy én vagyok Lilian, főnöke. Az érdekel, hogy ezt a főnöki helyzetet meg tu­dom-e őrizni a továbbiakban is? — Értem. Akkor megkér­dezem, 'hogy van-e értelmes alázat benne. — Jó! Így is jó. Zümmögés, a doktor' már olvassa is a választ: — Igen. Igen. Nagyon meggyőző görbe. Azt hiszem, altit nagyon szeret, azért mindenre képes. Még arra is, hogy megalázkodjon. — Jó, nagyon jó. — Van még kérdése? — Nincs. Megkaphatnám ezeket a kis papírokat? — Tessék. A magáé. De mire kell? — Emlék. Egy kis emlék. — Bertram szemérmesen mosolyog. — Meg aztán ezek a kis papírok jelentik a bizonyos­ságot a bizonyosságban. — Hát tessék. Segít lesze­relni ? — Hogyne. Különben hogy van Lilian ? — Azt hiszem, kibírta ká­rosodás nélkül. — Lilian nagyon erős. — Igen, Bertram, erős. De tudja, ezekkel a mérésekkel az a baj, hogy rengeteg energiát von el az agytól. S az agy sokszor nem képes másként védekezni a káro­sodás ellen, csak úgy, ha megváltozik. Vagy ha meg­változtat ... — Lehetséges volna, hogy hiába... — Ez a mai állapot. Hogy később mi lesz? Ezt ponto­san, sajnos nem lehet tud­ni. Különösen egy ilyen be­avatkozással járó mérés után. — S ha később újra mér­nénk? Ha újravizsgálnánk Liliant? — Nem lehet. Nem sza­bad. Tiltja az orvosi esküm. — Értem. Köszönöm, Dot- lore. — Köszönöm Bertram, hogy segített leszerelni. Lilian csuklója, bokája, mellkasa, homloka újra sza­bad. Kicsit másképp, szaba­dabban lélegzik, mint a fé­mek hatalma alatt. Aki jobban megnézi az ar­cát, azt látja: Lilian szinte mosolyog. Ügy, mint aki győ­zött. 43. Jones aktákat, lyukszala­gokat böngész, jegyzetel. Titkárnője időnként újabb és újabb papírokkal meg­rakodva érkezik. Jones néha kisfiúsán rágja a ceruzáját. Órájára néz, magától felvil­lan a számlap. — Irina! Hívja Charlie-t, legyen szíves! A titkárnő bedugja a fe­jét a szobába. — Már itt is van — mondja. — Remek. Köszönöm. Kö­szönöm, Irina. Ha akar, el­mehet. Mára végeztünk. — Maguk is? — Mi még nem. — Megint éjszakáznak? Történt valami rendkívüli esemény ? — Nem, Irina, legyen nyu­godt, nem történt semmi. S ha rajtunk múlik, nem is fog történni semmi. — Akkor én megyek, fő­nök. Vár a kislányom. — Minden jót, Irina. — Viszontlátásra, főnök, viszontlátásra, Charlie. Irina elmegy. A férfiak magukra maradnak. Charlie vörös üstökét rázza, gyűri, látszik rajta, hogy erősen gondolkodik. — Sikerült megtudnod va­lamit? ; — Tulajdonképpen min­dent tudok. De úgy érzem, nem megyek semmire a tu­dományommal. Valami hi­ányzik. — Hát kezdd el. Ki ez a Mária? — Nemrég (fejezte be a, főiskolát, nemrég költözött el a mamájától, és nemrég kérelmezte, hogy visszaköl­tözzön (a mamájához. — Kicsoda ez a imama? — Furcsa szerzet, annyi bizonyos. Színésznőként vég­zett, hol is? Marosvásárhe­lyen ... — mondja papírjai­ba pislogva. — Az valahol Európában van ... Magyarországon, ugye? — Nem. Romániában. Az­tán áttelepült egy házasság útján Magyarországra, majd az apja és férje barátai se­gítségével Kanadába. így ke­rült a kontinensünkre ... — Mária hol született? — Magyarországon. De nem élt ott sokat... Talán néhány hónapot. Azután az anyjával együtt... — És a papa? A kedves papa? Vele mi lett? — Sajnos, semmi érdemle­ges. írt néhány vacak szín­darabot ... az egyiket nálunk is bemutatták... de nem jött át, még a bemutatóra sem. Járt ő is Kanadában, de az­tán hazament Magyarország­ra. — És Mária azóta együtt él a mamával? — Igen ... illetve csak élt, addig, míg el nem végezte a főiskolát. — A mamából színésznő lett? — Nem, végül is nem. — Európában voltak ki­sebb sikerei. Aztán, hogy Mária megszületett, egyre inkább csak a gyerek érde­kelte. Pedig gyönyörűen be­szélt németül, angolul, fran­ciául ... Azt mondják, tehet­séges volt. — És itt... itt miből ne­velte a gyerekét... Máriát? — Nyelveket tanított, órá­kat adott. Mint zeneszerző­nek elég szép jogdíjakat utaltak át neki Európából. De nálunk ... nálunk vala­hogy nem jött össze a dolog. — Értem. — Jones elgon­dolkodva járkált, íöl-alá. — És mi az, amit nem értesz, mi az, ami szerinted hiány­zik? — Mária! Maga Mária! Nem értem, mivel főzte meg Foxmant! És miért?Hogyan? Miért? Hiszen csak főiskolát végzett, az öreg írneg igen kényes a szakmai kérdések­re. Nála nemigen lehet blöf­fölni! Tudni kell! Egysze­rűen csak tudni. Más út nincs! — Okos ez a Mária? — Okos. — Szép ez a Mária? — Szép. — Jó ez a Mária? — Jó. — Fiatal ez a Mária? — Fiatal. — Hát akkor mit csodál­kozol, kedves Charlie? Nem is értelek. — Mit nem értesz rajtam? — Hagyjuk ezt. Nincs itt semmi rejtély. Az öreg bele­habarodott egy fiatal mun­katársnőjébe, 'és kész. — De Máriának vőlegénye van! — mondja Charlie szinte kétségbeesve, erősen megemelve a hangját. — Kicsoda? — Egy fiatal tudós. Vala­mi József. Rákkutató. Leg­alábbis ez van bejegyezve az adatlapján. — Rákkutató ... minden második tudós rákkutató ... ez semmi. Ezzel nem me­gyünk semmire. És ... ko­moly a dolog? — Ügy látszik, igen. Teg­nap éjjel József ott aludt Máriánál. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents