Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-19 / 195. szám
1987. augusztus 19., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Változik _________ a piaci környezet Új vevők a mezőkövesdi ruhákra Az utóbbi években többször találkoztam Jacsó András elnökkel, a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezetben. A mindig vidám, jó humorú elnök az idén mintha gondterheltnek látszana. — Nincs nekem különösebb bajom, a szövetkezet sorsa aggaszt — mondta nemrégiben. Aztán hozzátette: — Ismerve á konfekció- ipar mai helyzetét, mind nehezebb idők elé nézünk a ruházati iparban. Korábban nem volt különösebb problémánk, hiszen megvolt a biztos külföldi piac, az évek során kialakult a számunkra legmegfelelőbb gyártási profil is. Most azonban fordulat következett be, az egyik legnagyobb vásárlónk, az amerikai Jaguár cég, szinte egyik napról a másikra lemondta évi 40 ezer darabos férfizakó-megren- d elését. — Pedig az amerikai vevő évek óta jó, megbízható üzlettársa volt a szövetkezetnek. — Valóban korrekt partnernek bizonyult a tengerentúli vásárlónk, s olyany- nyira elégedett volt termékünkkel, hogy még tavaly is több tízezer zakót szállítottunk neki. Tőlünk független okok játszottak közre abban, hogy megszakadt az üzleti kapcsolat közöttünk. Az amerikai céget megváltozott pénzügyi helyzete késztette rá, hogy megváljunk egymástól: az idén már egyetlen magyar gyártó sem kapott tőle megrendelést. — Ahogyan mondani szokták, ott álltak megfürödve, juthattak újabb vevők után. — Az év elején bizony még idegeskedtünk, ugyanis nagyon hiányzott a korábbi negyven-negyvenötezer darabos férfizakó-megrende- lés. De addig jöttünk-men- tünk, amíg sikerült piacot szereznünk. Mindenekelőtt szerződést kötöttünk az NSZK-beli Octávia céggel évi nyolcvanezer női nadrág készítésére, osztrák vásárlókkal pedig húszezer darab női kabát gyártásáról állapodtunk meg, amit kellékes bérmunka formában végzünk. Ez a profil májusban alakult ki, azóta 10 ezer darab kabátot már elkészítettünk. Tervünk szerint szeptember végére szövetkezetünk teljesíti húszezer darabos vállalását. — Ezek hallatán a kívülálló számára úgy tűnik, minden megy, mint a karikacsapás. — Távolról sem ennyire kedvező a helyzet. Az év elejei sok bizonytalanság, a megrendelés csökkenése akadályává vált a folyamatos termelésnek. Kényszerűségből gyakran kellett az egyik termék gyártásáról egy másikra átállni, ami hallatlanul megnehezítette a szalagokon dolgozók munkáját. Nem beszélve arról, hogy a gyakori termékváltás negatívan hatott a termelékenységre, ami végül is fékezte az eredményesebb gazdálkodást. Nehézséget okozott a szövetkezetnek az is, hogy csaknem hatmillió forint értékű terméket a tervezettnél később vettek át tőlünk, s ez átmeneti pénzügyi zavart idézett elő. Az említett árbevétel azonban a harmadik negyedévben jelentkezik majd a szövetkezet bevételi rovatán, ami értelemszerűen javít pénzügyi helyzetünkön. S hogy bizakodva tekintünk a jövőbe, ebben az is közrejátszik, hogy a tavalyihoz képest az idén mintegy 10-15 százalékos nyereségnövekedéssel számolunk, ami fontos feltétele a szövetkezet talpon maradásának. — Most lehet igazán lemérni, milyen fontos szerepe van a piackutatásnak. — Hát ami azt illeti, nem tétlenkedtünk, nem tehettük meg, hogy belenyugodjunk egy-egy külpiac elvesztésébe. Újabbak után kellett kutatnunk, s ebben a Hungarocoopon kívül segítségünkre volt a Skála Coop World Trade külkereskedelmi szervezet is, amellyel közösen szereztük meg például az osztrák exportmegrendelést. Belföldön pedig a Rutexszel való jó együttműködés tette lehetővé, hogy vevőt találtunk öltönyeinkre, nadrágjainkra. — Természetesen a piac- szervező munkát folyamatos tevékenységnek tekintjük — jegyzi meg az elnök.1— Ennek köszönhetően újabb ruházati termék gyártására van kilátás, ugyanis az egyik hamburgi cég blézert szeretne vásárolni, ötszáz darabos mintakollekciót már eljuttattunk a leendő megrendelőnek, aki elégedett a szövetkezet termékével. S persze egyáltalán nem mondtunk le az amerikai piacról sem, jóllehet, pillanatnyilag tengerentúlra nem szállítunk. A Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalat azonban az utóbbi időben már tett ajánlatot bizonyos termék eladására, s számítani lehet rá, hogy létrejön az üzlet valamelyik amerikai vevővel. Lovas Lajos mm Üzemcsarnok Fotó: L. J. Magyar-japán vegyes vállalat Magyar—japán üveggjia- potgyár létrehozására és működtetésére vegyes vállalatot alapít az Üvegipari Művek más magyar, továbbá japán partnerekkel. Az erről szóló szerződést már aláírták az érdekeltek. A részvénytársasági formában működő vegyes vállalat alaptőkéjéből az Üvegipari Művek 47, a Skála-Coop 10 százalékkal, a legnagyobb japán üvegszálgyártó, a Nitto Bőseid cég és a Toyo Menka Kaisha kereskedőház együttesen 26, a IFC nemzetközi pénzügyi társaság pedig 17 százalékkal részesedik. A Salgótarjáni Síküveggyárban kap épületet az új üveggyapotgyár, amely évente 4400 tonna üvegszálat állít majd elő. A tervek szerint 18 hónap alatt rendezik be az új gyárat, s így az 1989 közepén megkezdheti a termelést. A japán partnerek gondoskodnak a korszer rű technológiai eljárás know- how-jának meghonosításáról és az ehhez szükséges gépek, berendezések szállításáról. Magyarországon jelenleg tőkés importból elégítik ki a teljes hazai szükségletet, tehát évente 3000—3500 tonna üveggyapotot vásárolnak. Az új gyár mentesíti ettől a beszerzéstől az országot. Az árak már most csillagászatiak Kirobban a burgonyaháború? Ei a pillanatnyi helyzet, amelyet rózsásnak aligha lehet nevezni. A gyufásdoboz jól érzékelteti, mennyire nőtt meg a burgonya. (Folytatás az 1. oldalról) több gumó terem. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az esőzés hatására újból megindult a sarjadás. Mivel a burgonya már parásodott (kialakult a héj — a szerk.), az új babák a már kialakult gumókból fogják elszívni a nedvet. Magyarán, az egyik tönkremegy, a másik pedig nem tud a szedésig beérni. A szövetkezet árbevétele az öntözés, s egyéb aszályhatást mérséklő technológiák ellenére hektáronként ötvenezer forinttal csökken! Mivel több mint száz hektáron termesztenek burgonyát, ez a kiesés már meghaladja az ötmillió forintot. Ez már ráfizetés, amelyet mérsékelni csak külső segítséggel lehet. Az elnök széttárja a kezét: — Nem kívánnánk lehetetlent. Csak annyival 'legyen magasabb az átvételi ár, amennyivel nekünk a termelés többe került. — Vagyis? — Minimum három forinttal. Idén sehol nem lesz olcsó a burgonya. Így a termelőt is megilleti valami azért a ráadás költségért, hogy aszályban is burgonyát akar termeszteni. (Zárójelben megjegyezve: a kiskereskedelem megint gyorsan reagált. Meg nem erősített hírek szerint, egyes megyei nagyüzemekben megjelentek a zöldségkereskedők, s tíz forintot ígértek — az elmúlt évi ár több mint kétszeresét — a még földben levő krumpli kilójáért.) Vadas József folytatja: — Illendő lenne megváltoztatni a szabványt. Alig van 3,5 centiméter feletti gumó. Ez az étkezési burgonya mérete, de a bokrok alatt szinte elvétve lehet találni ilyen nagyságút. A többi tyúk-, galambtojás méretű, vagy még apróbb. Ezek ára pedig annyira alacsony, hogy növeli a ráfizetést. Pedig szerintem idén minden megtermett gumócskára szükség van, hogy a hazai ellátást úgy-ahogy meg lehessen oldani. — Ez így van? Luterán László, a Zöldért Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese tömören válaszolt. — így. Nem szabad kozmetikázni a helyzetet, mert az önmagában is komor. Megyénk üzemeivel általában 7500 tonna burgonya felvásárlására szerződünk. A legutóbbi felmérés szerint negyven-ötven százalékkal kevesebb gumó terem. Leg- megbízhatóbban szállító üzemünk vezetője, Ribánszki Pál — a sajópüspöki termelőszövetkezet elnöke — is jelezte, hogy több mint húsz év óta először, nem tudja a szerződésben rögzített mennyiséget biztosítani. így joggal tartunk attól, hogy lényegesen kevesebb burgonyát tudunk tárolni. A szövetkezetek a lényegesen magasabb árbevételű vetőgumót biztosítják előnyben, így az árunövénykészlet csökken! Hogy mennyivel? Ma még ezt egyetlen jövendőmondó sem tudja megmondani. Az országban mindössze négy megye — Borsod, Somogy, Szabolcs, Tolna — jelenti a nagyüzemi termelés alapját. Sok más termékhez hasonlóan a burgonya döntő hányadát háztájikban állítják elő. Az ott megtermett mennyiséget pontosan felmérni nem lehet. Legfeljebb megbecsülni, de erősen számításba kell venni a termelői, s felvásárlói spekulációt. Ha a kistermelő abból indul ki, hogy tavasz- szal a jelenlegi ár háromszorosát is megkapja terményéért, akkor nem jelentkezik áruval a piacon, hanem vermel. A kereskedő viszont vásárolna. (Tárolni ő is tud!) Ezért felveri az árakat, hogy burgonyához jusson. Természetesen, aki ráfizet, az a vásárló. A lakossági ellátás e két szféra közül egyiket sem érdekli, csak a haszon. A következtetés egyértelmű: jelen pillanatban az országban nincs olyan szakember, aki pontosan meg tudná mondani, hogy ténylegesen mennyi burgonya terem! A Zöldértet pedig ezért a helyzetért nem szabad hibáztatni, mert a téli raktározás több mint kétharmada a vállukon fekszik, de a tényleges piac alig több, mint harminc százalékát szabályozhatják. A jelenlegi piac csak a nyerészkedőknek kedvez. És ebben az állami feldolgozó- ipar is kiveszi részét. Két erre vonatkozó, immár klasz- szikus példa: pár évvel ezelőtt a sokat emlegetett aszály „betett’ az uborkának. A konzervipar a magas árakra hivatkozva, azonnal emelte termékei árát. Bár azóta bőven van ebből a savanyúságból, az árak valahogy a maximumon maradtak. Idén pedig az ellenkező eset. Rekordtermés volt meggyből. Ám, több növény, sárga-, s őszibarack alig termett. A feldolgozó, hogy gyártósorának kapacitását le tudja kötni, elkezdte felfelé tornászni az árakat. A rázott meggy kilogrammjáért 20—22 forintot fizetett. Hozzáértő szakemberek szerint a tényleges érték kétszeresét! Egyértelmű, hogy a kistermelők tízezrei ebből az árból indultak ki, s harmincon alul nem kínáltak gyümölcsöt a piacokon. És mivel a burgonya fontos alapanyaga a hűtő-, s szesziparnak, várhatóan megkezdődik az árháború. Mit lehet tenni? — Elejét venni a spekulációnak. Pár évvel ezelőtt már volt hasonlóan rossz termés. Akkor az állam maximálta a burgonya árát. Attól plusz, mínusz tizenöt százalékkal lehetett eltérni. — Kettő. Ügy tűnik, az importot idén nem kerülhetjük el. Az elmúlt évben megtermett a burgonya- szükséglet, mégis hatezer tonnát importáltunk, mintegy biztonsági tartalékként. Idén, ha nem szabályozzuk az árakat, lényegesen több kell. Egy biztos, nem irigylem az illetékeseket, akiknek ebben a zavaros burgonyaügyletben villámgyorsan dönteniük kell. Azl árháború már robbant, de ebben az alapvető élelmiszerben nem szabadna a spekulatív, pénz- hajhg_szó szabadpiacra bízni, hogy egy kilogramm burgonyáért mennyit fizetünk. Kármán István Együttműködési szerződés Együttműködési megállapodást kötött a Technová Ipari Fejlesztési Bank és a Kisiparosok Országos Szövetsége. Ennek értelmében a bank a jövőben a gmk-k és a kisiparosok számára a hitelnyújtás mellett több új szolgáltatásra is vállalkozik. Így például úgynevezett faktoring tevékenységet is végez, vagyis díjazás ellenében behajtja a kisiparosok követeléseit. A Technová gép- kölcsönzési lehetőséget is biztosítani akar ügyfeleinek, ha azok nem rendelkeznek egy összegben a gép árával. A szerződés szerint a bank szakemberei arra is vállalkoznak, hogy segítenek a kisvállalkozóknak szerződéseik szakszerű megkötésében, s megadják ehhez a szükséges pénzügyi, jogi és bankinformációkat. Pirostetős a Búza Ebben az ötéves tervben, 1985-ben kezdték meg Miskolc új városrészének, a Kun Béla lakótelepnek építését. A házgyári panelokból összeszerelt első lakásokba még abban az évben be is költöztek a lakók. A földszint és háromemeletes épületek első része, több mint félezer lakás, amelyek erkélyések, központi fűtésűak, még lapos tetős kivitelben készültek. A további épületeket, amelyeket ugyancsak házgyári panelekből, erkélyes kivitelben építettek meg, már magas tetősek, s piros palával borítottak. A Kun Béla lakótelep építése lehetőséget nyújtott az útkorrekcióra is. A Búza tér felől jövő és a Szentpéteri kapuba torkolló út kanyarulatát levágták, s az új utat a most épülő lakótelepi házak között vezetik. Ezzel jelakótelep térnél lentösen javítják a közlekedést az Északi tehermentesítő úton. Az új útvonal mentén épülő négyszintes lakóépületek palázását megkezdték. Már most látszik, hogy a Búza tér környékének a beépítése teljesen új képet ad majd. A Bulcsú és a Szeles utca közötti épületeket „befordították", s az egyik épület alatt üzlethelyiségekét alakítottak ki, a KERVÁZ szerkezet felhasználásával. Felette 60 lakást alakítottak ki. Épül a régi, valamint az új útvonal közötti területen az úgynevezett „patkóház” is. Ezt is házgyári elemekből szerelik össze. Nevét onnan kapta, hogy patkó alakot formál az épület, belső udvarral. Ezt. az épületet, a benne lévő 96 lakással jövőre adják át rendeltetésének.
