Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-17 / 193. szám

1987. augusztus 17., hétfő ÉSZAK-MAGYAROSZÁG 5 Zöldség helyett kvarcórát? Malms muzsika a szatyarhan... Tudjuk, lovassportunk nem az igazi. Bár jó lovasa­ink vannak, s jó ló is akad, (a sorrend időnként válto­zik), mégse dicsekedhet nemzetünk már régóta a „lo­vas" jelzővel. A közelmúltban egy, a Népsportban megjelent cikk is ezt támasztotta alá. Ha már eredmé­nyekről nem írhatunk, írjunk a visszásságokról. A Nép­sport írásának címe egyébként: „A lovakat ellopják, ugye?” volt. Még a régi pályán ... Három-négy óra a jobb kézben, koszos szatyor a balban. — Mennyi? — Kétszázötven. De lá­tom, maga nem komoly ve­vő! — Honnan veszi? Válasz nincs, bizonyára a nagy-nagy élettapasztalata alapján mondta, amit mon­dott. — Kétszázötven egy ilyen óráért? — No hallja! Hát meny­nyié’ akarja? — Régóta itt van? — Maga ne ezzel foglal­kozzon! Azt mondja in­kább, hogy mit ad érte? Arrébb állok, még utol­ér az asszony ‘kiáltása: — Na, gyűjjék már visz- sza! Mondja, mennyit ér magának? * Öreg nénike a kiskertben megtermelt pár kiló papri­kával a Búza téri piac egyik standjánál. Ami a pe­csenyesütők mögötti terüle­ten van. — Nem zavarja ,,ez” itt? — Dehogynem! Nemrég voltak itt a rendőrök, szét­szaladtak rögvest, de ahogy elmentek, ők azonnal visz- szajöttek. *' A tyúkpiac elején ma­gyarul és még négy nyel­ven kiírt szöveg, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a piac területén külföldiek­nek árusítani tlilos. — Sajnos, sok a viszont­eladó — mondja Bak Ist­ván, a piacfelügyelőség áru­forgalmi vezetője —, akik arra hivatkoznak legtöbb­ször, hogy a család szük­ségletére vásároltak külön­féle árukat, de azok fölös­legessé váltak, ezért akar­ják eladni. Persze, az már gyanús, ha több olasz tri­kó, vagy NSZK-ból szárma­zó szandál van egyeseknél. — Mit tudnak tenni? — A rendőrség hozza be az irodába a csencselőket, mi pedig a jegyzőkönyve­ket írjuk. Volt olyan eset, amikor harminckét ember szorongott itt, akkor minden alkalmazottunk csak az ezekkel az ügyekkel kapcso­latos papírmunkával foglal­kozott ... — Egyébként is ezen a piacon csak élelmiszereket, zöldséget, gyümölcsöt lehet árusítani... — így van. És ez sok • pluszmunkát jelent ne­künk, s ha még ehhez hoz­závesszük, hogy itt a Búza téri piacon mindössze heten vagyunk ... — Mi a véleménye: ho­gyan lehetne a külföldi és a viszonteladókat „kiiktat­ni’’ a piacról? — Szerintem midenkép- pen szigorúbban kéne el­járni. Mondjuk az árukat is el kellene kobozni töltik, a büntetés mellett. Hisz’ volt már olyanra is példa, hogy valakit ugyanazon a napon kétszer is elkap­tak ... * — Vigye tovább! Az eladó (akii Marlborót szív) arrébb tekeri szatyor­ban levő fülhallgatós kis magnetofonszalagját. A ve­vő (aki Munkást szív) él­vezettel hallgatja a viszont­eladó, vagy még inkább az üzérkedő kínálta „bugyi-ze­nét’’. Tiszta sor: sokszorosí­tott lakodalmas kazettáról van itt szó, százötvenért. — Ez már megvan, vi­gye még tovább! — hang­zik az újabb fölszólítás. To­vább viszi. A végén aztan a vevő is — a kazettát. * _ Ami áru bekerül az or­szágba, azt értékesítik — mondja Pásztor Albert, rendőr főhadnagy, a főka­pitányság idegenforgalmi csoportvezetője. — így egy­re inkább nő a nepperek szerepe. Akik legtöbbnyire a legális és az illegális szál­lásadók közül kerülnek ki. — Milyen időközönként jelenik még a rendőrség a Búza téri piacon ez ügy­ben? — Heti három-négy alka­lommal. — Civilben vagy egyen­ruhában? — Így is, úgy is. Mi, akik civil ruhában megyünk, fő­képp a potenciális bűnöző­ket keressük. Az egyenru­hába öltözött rendőrök­nek az a szerepük, hogy szétzavarják a csencselőket. — A többszöri ellenőrzé­sek ellenére tovább folyik az üzletelés a piacon. Az is igaz, hogy állandóan, a nap minden szakában nem le­hetnek rendőrök ott. Véle­ménye szerint hogyan le­hetne megszüntetni ezt az ál­lapotot? — Ha nem is megszün­tetni, de visszaszorítani le­het. Ezt célozzák eddigi in­tézkedéseink is, melyeket az érintett szervekkel — a ta­náccsal, a Vám- és Pénz­ügyőrség embereivel, a pi- acfelügyélőséggel — közösen végzünk. A visszaesőket ki­tiltjuk a piac területéről, s ha vidéki, akkor a város­ból is. Tehát szigorúbb el­járásokat vezetünk be. * Kezdetben, .amikor még csak kicsiben foly't az üzlet, nem nagyon zavarta az em­bereket. Ma már, amikor nemegyszer nemzetközi mozgásterű bűnözők nagy­ban, viszonteladói hálózat­tal „dolgoznak”, már tűrhe­tetlenné, a bűnözés meleg­ágyává váltak ezek a he­lyek. Ezért az ember-ele többsége nagyon is helyes­li az intézkedéseket. Kisebb hányaduk, akik ily módon busás haszonra (munkanél­küli haszonra) tettek szert, nyilván nem örül. Sokan (külhoniak) már ■eleve azzal a céllal érkez­nek az országba, hogy üzle­teléssel haszonra, pénzre te­gyenek szert. Volt már olyan is, hogy egy „vi­lágutazót” kaptak el, akinél tételesen föl volt írva egy papírra: melyik országba mit érdemes bevinni, majd mit érdemes vásárolni. Ter­mészetesen hiánycikkek sor­jáztak a papíron egymás után ... Az adott ország hi­ánycikkei. Az már más kérdés, hogy sokan (mondjuk a hazájuk­ban kiváltható kevés forint miatt) csak a nyaralásuk költségeit akarják egy-két trikó, dezodor eladásából valamiképpen megpótolni. Mert ilyen is van. De ez az írás nem róluk szólt. (mészáros) Lovasiskola Putnokon, avagy... ...tényleg ellopták a lovakat? Pár hónapja van csak lo­vasiskola Putnokon. A kö­rülmények még elég kez­detlegesek. Az istállót mos­tanában festették és bokszo- sították. A lovaspálya — messze az istállótól, s kö­zel a gépparkhoz — egy kis tér. Kőfalusi Györggyel, a Putnoki Egyetértés Tsz el­nökével beszélgetünk a rö­vid múltról, s a remélhető­en hosszabb jövőről: — A ló mindenütt ráfi­zetés — mondja az elnök. — Termelőszövetkezetünk 7500 hektáros területe tíz korábbi tsz földjeiből állt össze. Állattartásra száz épület szolgál, egymástól tá­vol, elszórtan a nagy terü­leten. Egyes részeket gé­pekkel nehéz megközelíteni, ezért 25 pár fogatos ló rég­óta segíti a telepi takarmá­nyozást, trágyakihordást. Ez azonban eléggé „szedett-ve- dett társaság” volt, s mi­kor én idejöttem, egy egy­séges igás állomány kialakí­tását szorgalmaztam. Gon­doltam, mellette pár szelíd, tanulásra alkalmas lovat a tsz-eseknek is beállítha­tunk. Itt nem, de Ózdon létrejött egy 'lovasiskola. Onnan a szakemberek kü­lönböző okok miatt elmen­tek, s akik maradtak, nem vitték jó irányiba az üze­met, Átkerültek ide a I9- vak. A környék gyerekéit várjuk tornaórákra. Célunk, hogy megszeressék, megszok­ják az állatokat. A lovag­láshoz azonban jobb, na­gyobb pálya is kell, mely­nek kialakítása a közeljö­vőben meg is kezdődik. Rögtön aratás után, ugyan­is a búzában egy részt fe­lülvetettünk fűvel. Én azt tartom, ahol 1200 szarvas- marhának helye van. ott 15 ló is elfér. Eddig lovasis- kolánk színvonala nem volt magas, de most, hogy vég­re vannak jó szakembere­ink, komolyabb dolgokat is tervezünk. .. A szakemberekkel, Ma­gas Gáborral és feleségével otthonukban beszélgetünk. Nemcsak ketten laknak itt, hanem azok a fiatalok is, akik velük együtt jöttek el Szolnokról. A szobákban nagy a rumli. A székeken ruha­halmok, előző nap viselt zoknik, tornacipők. S a föl­dön ugyanez. Ezzel csak ar­ra szeretnék rávilágítani, •hogy az állatok szeretetén kívül nem volt más vonz­erő. Hiszen Szolnokon mind- annyiuknak szép, saját szo­bájuk, lakásuk volt. Ezt (is) feladták az új munkahe­lyért ... S röviden , a történet, ahogy Magas Gáborné me­séli: — Hat éve .alakult Szolnokon egy gazdasági társulás, amelynek a férjem volt a vezetője. Harminc­hét tsz és két állami gaz­daság csatlakozott 'hozzá. Eleinte rendben mentek a dolgok, majd 1983-ban ala­kult' egy lovasklub, amely lassan a társulás fejére nőtt. Jöttek a veszekedések, viták, a hangulat kezdett kibírthatatlanná válni. Ügy gondoltuk, jobb, ha eljövünk. Putnokon éppen agrármér­nököt kerestek... A lopás? Munkába lépésünk előtt nem sokkal a putnoki tsz megvásárolt a GT-től négy lovat, állítólag áron alul. Mi ezt papírokkal alátámaszt­va cáfoljuk. A lovakat mi neveltük, .a saját tulajdo­nunk, a társulás tulajdona­ként. A vád, hogy elloptuk a lovakat, nem felel meg a valóságnak. Sajnos, azonban Havas, Ariel, Winnetou és Irak je­lenleg hatósági zár alatt áll­nak. Vagyis, az idén nem indulhatnak versenyeken. Dobos Klára-FANTASZTIKUS REGENY' 37. Jones. Charlie és Dán ká­vézik, Jones szobájában. — No, Dán, mi lett a ki­csikével? — kérdezi Char­lie. — Milyen kicsikével? — Nem kapisgálod? Nem is sejted? — De. Sejtem. Dán rágja a szája szélét, töpreng. Majd megszólal. — Nem kapott pisztrán­got. — Nem? — kédezi Jones könnyedén. — Akkor jó. — Dehogyis jó! Most biz­tos haragszik. És akkor ki fog súgni szegény Dannalc? Ugye, Dán? — Nem erről van szó . . . Sokkal fontosabbról van szó. — Beszélj, Dán, beszélj. Ideje, hogy dolgozz egy ki­csit . .. ■— Megtaláltam Foxman emberét. Azt, akivel a leg­bizalmasabb viszonyban van. — Igen? És milyen?... Nyilván szép. fiatal, és na­gyon tetszik neked — mond­ja Charlie. — Nem tudom, hogy hogy néz ki. Fogalmam sincs ró­la. — Ezt nem hiszem . . . hogy te csak úgy, magadtól be­dobsz egy adatot... a kö­zösbe ... az nem létezik . . . — Lehet, hogy nem is nő — mondja Jones. — De nő. Máriának hív­jak. — Szép név. — Nagyon ügyes név. — Ügy érzem, mintha máris mindent tudnék ... — Mintha bölcsebbek is lennénk . . . nem érzed, Char­lie? — Nekem nő a fejem . . . — Nekem dagad a pénz­tárcám . . . — Hiába csúfolódtok . . . Hiába minden. Én szeretem Erzsébetet. Gyerekünk lesz. Egymástól. — Az előbb Máriát mond­tál .. . — De Máriát nem isme­rem . . . Értsétek meg, Er­zsébet a menyasszonyom, ő is a Génában dolgozik, s tő­le tudom, hogy Foxman és Mária rendkívül bizalmas kapcsolatba kerültek . . . ta­lán még most is beszélget­nek. — Et könnyen ellenőriz­hetjük ... — mondja Jones. — Kapcsoljam Foxmant, főnök? — Kapcsolja. 38. Foxman szobájában berre­gő, búgó hang. Foxman a kagylóért nyúl. — Igen, tessék. Én va­gyok, igen .. . Maga az, Jones? Parancsoljon... Mit óhajt? — Egyetlen kérdésemre válaszoljon, professzor úr. De őszintén. Egyedül van most? Charlie és Dán feszülten figyelik Jonest és a video- készüléket. A képernyő üres. — Honnan tudja? — Onnan, hogy nem ad­ja be a képet. .. Ejnye, pro­fesszor úr .. . Foxman méltatlankodik. — Ehhez önöknek semmi közük. Nekem is lehet ma­gánéletem ... Mi közük van az érzelmi életemhez?... Ha jól tudom, semmi, de sem­mi. Az égvilágon semmi... Igenis, ha tudni akarják, nem vagyok egyedül... Egy asszisztensnőmmel beszélge­tek . .. magánügyekről... Értik? 39. — Köszönjük a tájékozta­tást, professzor úr... — Jones lerakja a kagylót. — Értjük hát. Persze, hogy értjük .. . Köszönöm, Dán. Megint pontos volt az in­formációd .. . Charlie ... te mindent megtudsz Máriá­ról ... Dán, te menj vissza Erzsébethez ... Én meg meg­nézem, mit tudtunk meg az MGB-ről. Lehet, hogy már­is megelőztük őket? 40. Bertram és Dottore vitat­kozik. — Értse meg, Bertram ... mást nem tehetek, egyelő­re. Várnunk kell. Lilian sokkos állapotban van. Ügy- sem tud meg tőle semmit... — De én magától sem tu­dok meg semmit, Dottore. Kik lőttek magukra? — Sajnos, csak lorkolat- •tiüzeket láttam. Embert nem. — Jonesék nem élnek ilyen módszerekkel.. . — Ez csak az MGB lehe­tett .. . — Ilyen primitív dolgokat csinálni. .. lövöldözni az ut­cán, egy zárt gépkocsira. Meg Lilianre, egy magá­nyos nőre... — Lehet, hogy csak tak­tika ... így akarják valami őrültre fogni a dolgot. S mellesleg, így akarják ár­talmatlanná tenni egyik leg­fontosabb emberünket. — Szegény Lilian . .. fog neki fájni? — Micsoda? Micsoda fog neki fájni? — Hát... ha maga... ugye, ahogy szokás ... rá­kapcsolja az agyát egy kom­puterre ... — De Bertram! Lilian nem hazudik! Lilian biztos, hogy nem hazudik, ő min­dent megtesz az. MGB érde­keiért! — Dottore, ezt én is tu­dom. Nem is ezért kérném a vizsgálatot. Arra vagyok kí­váncsi, hogy szeret-e. Hogy vonzódik-e hozzám ... — Bertram, ez nagyon ve­szélyes ... ebben az állapot­ban ... — Értse meg, Dottore, ezt tudnom kell... És nem sza­bad tévednem. Egy hajszál­nyit sem. Semennyit sem ... Tehát.. — Rendben van. Megcsi­nálom az agyátvilágítást. — Kösz, Dottore. 4L • — Látja, Mária ... zaklat­nak. Egész egyszerűen zak­latnak. — És ... tudnak ... róla ? — A Fekete Génre gon­dol? — Igen. — Nem, nem tudnak róla. Nem tud róla senki, csak maga. — Bocsásson meg, pro­fesszor úr ... de tulajdon­képpen még most sem ér­tem pontosan. Mi ez a Fe­kete Gén? — A tudomány csodája, a pályám vége, a csúcs. — Igen ... igen. De mit tud? — Mindent. A belőle lét­rehozható utód igen furcsán viselkedne, ha megszület­ne... — Mit csinálna? — Nem lehet teljes pon­tossággal kiszámítani. De ennek a földi civilizációnak vége lenne, az biztos... csupa negatív erkölcsi tu­lajdonság ... magas intelli­genciahányados mellett, aránylag tisztes, meggyőző külsővel, kifelé irányuló ak­tivitással .. . nagyon veszé­lyes . .. — Mint egy Antikrisz- tus ... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents