Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
-ry> ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1987. augusztus 15., szombat Ismerjük-e Miskolcot? A Nagyváthy utcai iskola kapuja. A képen kitűnően látható, hogy a szecesszió gondosan kidolgozta és diszitette a legapróbb részleteket is. A kilincs levélformájú, kézhez simul, praktikus. A „Nagyváthy iskola" kitűnő példa arra, hogy az épület egyes részletei, valamint a kompozíció egésze az alapgondolatot szolgálják, azt, hogy itt oktatás folyik. Csak egy példa: az egyik oszlopon levő dombormű azt ábrázolja, hogy az öreg bagoly tanítja a fiait. és követői szakmailag i.gen jól felkészült, európai látókörű építészek voltak. Az Angliában és máshol látott stílust, formát nem egyszerűen átvették, de honosították is. A kor stílusa: a szecesszió, a felületet népi és más motívumokkal mozgalmassá tevő érdekes irányzat. Akkor mindenképpen korszerűnek számított, hiszen a funkció és a forma egységét jelentette. Az igényes építész minden részletet kidolgozott és az egésznek, azaz a rendeltetésnek rendelte alá. Igen, ez a stílus az altkor gyarapodó, otthont találó bolgáré volt, aki viszonylag kevés pénzből Lakható és lakályos épületekben akart élni. De — mint minden stílusirányzattal — ezzel is az történt, hogy a „leszálló kultúrágon” a szegényebb polgárok (kereskedőír, iparosok, honorátiorok), sőt a munkások is átvették, alkalmazták. így aztán nagyon sok családi házon is megjelentek — igaz, sokszor sablonosán, erősen leegyszerűsítve — a szecessziós formák, díszítések. S ezek — igen gazdagon! — jelien vannak Miskolc épületein is! S itt a második ok a csodálkozásra. Mert miről is van szó? A művészettörténész úgy fogalmazott, hogy „fáradt a szemünk arra, hogy lásson”, azaz elfelejtettük látni is azt, amit nézünk. Az okát triviálisan békaperspektívának nevezhetnénk. Elgyszerűen arról van szó, hogy nem emeljük Az újjáalakított Rácz Kávéház negatív példa. A bejárat és a fölötte levő ablaksor stílusban élesen elüt egymástól. Ismerjük-e Miskolcot? A kérdést magamnak is fölte- hetem, miután a Művészklubban megnéztük Jurecskó László kitűnő diáit, amelyeket városunk közismert és kevésbé ismert épületeiről készített. A csodálkozás — helyesebb a rácsodálkozás kifejezés — kétszeresen is indokolt. Először is, mert többi városunk a török kiűzése után épült újjá! Eger például ennek köszönheti viszonylag egységes barokk- jellegét. A többség azonban — s köztük Miskolc is — ama ■elismeréssel, máskor gunyorosan aposztrofált „békeidőkben”, azaz a Monarchia idején, a század végén — a századelőn 'épült. Sokféle ennek a csúnyának, jellegtelennek mondott városnak igenis vannak reprezentatív, figyelemre méltó épületei is. Ezek azonban — tudtam meg a Miskolci Galéria művészettörténészétől — sajnálatos (sajátos?) módon nem szerepelnek a miskolci útikalauzban. Egy vitatható értékrend (de erről majd később) miatt van ez így, amely csak a klasszikus stílusban épült épületeket „díjazza”, tartja számon. De ilyenek csak néhány dunántúli városunkban (Kőszeg, Sopron) találhatók, hiszen a stílusirányzat keveredett, élt akkor egymás mellett: a historizáló eklektikus stílus- irányzatok, s ezekből nőtt ki, ezéket váltotta fel a szecesszió. Az a szecesszió, amelyről igen sokáig lesújtó véleményük volt a művészettörténészeknek. Ki tudja miért? Elég csak a szépen helyrehozott Kos-házra utalni, hogy bizonyítsuk, illusztráljuk ennek a magyar (lásd Erdély!) tájjellegű, a népi építészet elemeit is szervesen beillesztő stílusnak az értékeit. Nem elég csupán azt mondani, hogy Kés Károly fel a tekintetünket, nem az egész épületet látjuk, hanem csupán a földszintjét. A főutcán — ahol jóvátehetetlen károkat is okozott az elmúlt évtizedek romboló-át- építő kedve! —, például csak azokat, az épület stílusától, egységétől elütő (s ez alól nem kivétel a nagy reklámmal megnyitott Rácz Kávéház sem!), kirakatokat, vitrinéket, bigyókat látjuk. Holott — s ezt Jurecskó László fotókkal tudja dokumentálni — a főutca épületei között igen szépek, értékesek is vannak (voltak!) — a szemmagasság fölött. Ezeket a részeket ugyanis megkímélte a mindent egyen- jellegtelenségbe mosó átalakító kedv. Ezek után most az követ- kez(het)ne, hogy sorra veszem, s egyenként bemutatok néhány épületet. Szívesen tenném, de úgy vélem, hogy jobb, ha ezt a szakember teszi, akinek szavát vettem, hogy (fotókkal dokumentált) sorozatban hívja fel a figyelmet városunk rejtett szépségeire. Ez a dolgozat tehát nem- is kívánt más lenni, mint gyarló bevezető a szakember mondókája elé. (Jurecskó László ugyanis erről a témáról írja a doktori disszertációját.) horpácsi A mai levéltár homlokzata arra példa, hogy az építész hogyan teszi mozgalmassá a sík felületet — Fiam, csak óvatosan — fogta halkabbra nagyapám egy ízben, gombaszedés közben —, úgy látom gyilkosok ólálkodnak körülöttünk. Én rémülten pislogtam körbe, de nem láttam senki emberfiát. Értetlenül néztem rá, erre mosolyogva folytatta: — Ezek nem afféle filmbéli gyilkosok. De nem ám! Ezeknek se kezük, se lábuk és csak azokat bántják, akik nem ismerik őket. Ezzel lehajolt és az avarból tönköstől kicsavart egy szép fehér gombát, majd az orrom elé nyomta. — Íme, itt a gyilkosok egyike! Amilyen szép, szagos és jóízű, olyan alattomos! Akkor valahogy — hétéves fejjel — sehogy sem tudtam átlényegülni intelmeivel, de ma már tudom, hogy annak, amit mondott, a fele sem volt tréfadolog. Azóta gombamérgezésckről számtalan tudósítást lehetett olvasni, és az emiatti elhalálozások kb. 90 százalékát a gyilkos galócák okozták! A gombák nem tréfálnak... Mivel az elmúlt héten többfelé jelentős csapadék- mennyiség hullott erdőre- mezőre, valószínű, hogy a „gombavadászok” is megtalálják számításaikat. Ha máshol nem is, hát a piacon ... Így aktuálisnak tartjuk, hogy néhány gondolatot közreadjunk a gombagyűjtés, illetve a felhasználás veszélyeiről. Mindeniekelőtt fel kell hívni a gombát szerető emberek figyelmét, hogy a házaló árusoktól ne vásároljanak! Ugyanis nincs semmi biztosíték arra, hogy kosarukba nem kerülhetett toxikus hatású gombafaj! Egyetlen gyilkos galóca, vagy csupán törmelékének elfogyasztása halálos kimenetelű mérgezést vonhat maga után! Sajnos, volt már rá példa, hogy a felelőtlen gombavásárlás egész családokat juttatott a kórházba! A piacon árusított gombákból nyugodtan vásárolhatunk, mivel azokat gombaszakértő vizsgálta át. Ezt onnan tudhatjuk meg, hogy a kirakott gomba mellett ott kell lennie a napra szóló ellenőrző jegynek, melyen fel van tüntetve az árusított gombafaj (ok) neve. Egyébként a mérgezőkkel összetéveszthető ehető gombák árusítását sem engedélyezik, mint például a tövisalja gombát vagy a piruló galócát. Hazánkban két igazán „gyilkos” gombaféle él. Ez a gyilkos galóca és a fehér gyilkos galóca (Amanita phalloides és A. verna). A gombákat „ismerni vélők” leggyakrabban a csiperkékkel és egyes zöldes kalapú galambgombákkal tévesztik össze. De míg a csiperkék spóra termő lemezei sohasem fehérek (a barna különféle árnyalatai), addig a galócáké — a sárgás lemezű császárgombát kivéve —, fehér. Az persze igaz, hogy a galambgombáké szintén fehér, de tönkjük „csupasz”, a galócákon pedig úgynevezett bocskor és gallér van. A gyilkos galócák okozta tragédiák elsősorban a hosszú lappangási idő miatt következnek be. Ez az egyén szervezetének ellenállásától és az elfogyasztott mennyiségtől függően 6—30 óra. Ezért, mire a tulajdonképpeni mérgezési tünetek jelentkeznek, a méreganyag jelentős része már felszívódott, így hánytatással csak rosszabbíthatunk a helyzeten. A mérgezett végzetesen kiszáradhat, vagy májkárosodás végezhet vele. A gyilkos galócák méreg- anyaga az amanitin és a falloidin. Fontos tudnunk, hogy ezek olyan vegyületek, melyek főzéssel-sütéssel nem távolíthatók el a gombából, tehát nem bomlanak le. Az is tévhit, hogy lefor- rázás után már minden fenntartás nélkül fogyasztható! (Ez sok másféle gombára is vonatkozik!) Ha a mérgezés legcsekélyebb tünetét is észleljük, nyomban forduljunk orvoshoz! A legnépszerűbb ehető gombafajok egyike a mezei S'zegfűgömfoa, tudományos nevén Maramius oreades és amit helyenként csak egyszerűen hanmatgombá- nak hívnak. Megérdemli a „legismertebb” jelzőt, mivel az erdőségeket kivéve szinte mindenhol megtalálható. Az esők nyomán tömegesen jelennek meg, akár „boszorkánygyűrűikben” elhelyezkedve is. Jellegzetes illatánál fogva nehéz összetéveszteni mással, de olykor mégis előfordul, hogy helyette mérgező gyapjaslábú szegfűgombát, parlagi tölcsér- gombát vagy — hasonlóságuk miatt —, susulykafé- léket szednek. A susulyka- félék és a parlagi tölcsérgomba, muszkarint tartalmaznak, mely elég gyors lefolyású mérgezést okoz. A lappangási idő általában csak 20—30 perc, olykor 1—2 óra. Ennél a mérgezésnél elsősegélynyújtásként — ellentétben a galócamérgezéssel —, elő kell segíteni a hányást és a hasmenést, mivel a méreganyagnak még csak egy része szívódhatott fel. A beteggel itassunk langyos szappanos vizet és adjunk neki orvosi szenet, ami ad- szorbensként megköt(het)i a muszkarint. A nagy hőigényű gombák közié tartozik a sárga rókagomba (néhol csihkegomba). Elsősorban tölgy- és bülkikösökben, moh'aszőnyeggel borított árnyas helyeken terem. Ezt is összetéveszthetjük egy, az úgynevezett gas- trointestinalis (gyomor-bél- tünetes) mérgezési csoportba tartozó világító tölcsérgombával. Mégis aránylag könnyű az elkülönítésük egymástól, mivel a rókagombákon lemezek helyett csak erek futnak és csak rájuk jellemző az illatuk. Olyan gombák is léteznek, melyek csakis alkohol egyidejű fogyasztása esetén mérgezőek. Ilyen a ráncos-, és a kerti tintagomba, melyek diisjmlfiiram-tartalmú- ak. ('Ezt a vegyületet használják az allkőholélvonó- kúrákon is. Szintetikus úton, tabletta formájában hozzák forgalomba, Anticol márkanéven. Ha meggyújtjuk, jól érezhető a keletkező kén-dioxid fojtógáza). Tüneteire jellemező az egész felsőtest kivörösödése, a szívverés gyorsulása, mivel az alkohol és a gomba anyagának hatására acetaldehid képződik és ez okozza a mérgezést. Egészséges szervezetű ember néhány óra alatt kiheveri. (Az orvos itt sem árt!) Mindez persze elkerülhető, ha a gomba gyomorba jutásától 16—24 órán keresztül nem veszünk magunkhoz alkoholos italokat. A gombák nemcsak méreganyaguknál fogva okozhatnak bajt! Egy jó tanács: nagyobb gépkocsiforgalmú utak mentén és a sűrűbben permetezett vidékeken ne szedjünk gombát. A kipufogógázokban előforduló nehézfémek (ólom, kiadmium), valamint a permetek hatóanyagául szolgáló — az emberi szervezetre mindenféleképpen káros hatású —, szerves kemikáliák koncentrálódhatnak a gombákban! Ez az intelem vonatkozik a sok port kibocsájtó hőerőművek és gyárak környékére is! Allergiás tüneteket okozhat még a gomlblaSehétrjé- val szembeni érzékenység is, ami hasonló a' tojásfehérje keltette csalánkiütéshez. A gombás ételt sohase hagyjuk meg másnapra, mivel kiváló táptalaj a különféle mikroorganizmusok számára, így az hamar megromolhat! A hűtőszekrény sem nyújt sokáig biztonságot! Végezetül foglaljuk ösz- sze, mit is kell(ene) tudni a biztonságos gombagyűjtéshez: 1. Aki nem ismeri a két gyilkos galócafajt, az ne is vállalkozzon gombázásra! 2. A szedett vagy kapott gombát nézessük át vizsgázott gombaszakértővel! Ez egyébként ingyenes. 3. Csak fiatal és ép gombát szedjünk, de az idősebb példányokat se rúgjuk fel, hadd érjenek meg és szóródjanak szét spórái, melyek nélkülözhetetlenek az újabb gombatelepek kialakulásához ! 4. Semmiféle babonán vagy tévhiten alapuló „tudásban” ne higgyünk! (Pl: Hiába először valamelyik háziállatunkkal etetünk belőle! Mire a mérgezés jelentkezne nála, addigra a család már rég belakmá- rozott! Abban se bízzunk, ha egy gomba jószagú és ízű! A gyilkos galóca is ilyen! 5. Ha mégis a gomba fogyasztását követően 36 órán belül bármi is okot ad rá, hogy mérgezésre gyanakodjunk, azon nyomban forduljunk orvoshoz! Ezzel az írással nem a kedvüket akarjuk szegni a gombagyűjtőknek! Csak óvatosságra inteni! A gombák — kitintartalmuk miatt — a nehezen emészthető, de mégis a fontos táplálékkiegészítők közé tartoznak! Az emberi fehérjék építőkövei — mind a 20 aminosav — megtalálhatók bennük. Ezenkívül szénhidrátokat, zsírt, rostanyagot, ásványi sókat, Bj, B2, C-, D-vitamint is tartalmaznak, valamint vastartalmúk is jelentős. Összegezve a leírtakat: a gomba értékes táplálék; íz- és zamatállományuk változatosabbá tehetik étrendünket, de gombaszedéskor mindig lebegjen szemünk előtt az a nagyon is megfontolandó intelem, hogy a gombák nem tréfálnak!... Gulyás Attila
