Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

1987. augusztus 15., szombat É5ZAK-MAGYARQSZÁG 5 Adék, feltételek, remények Heves, sőt, szenvedélyes vita bontakozott ki a terve­zett adóreform körül: a közgazdászok körében, a szaklapokban, a legkülönbözőbb testületekben, bizott­ságokban mérlegelik az adóreform várható hatását, kedvező és kedvezőtlen következményeit. A szenve- délycsség oka egyfelől — és elsősorban — az, hogy a jövedelem-központosítás zsebre megy mind a gazdál­kodó szervezetek, mind a személyek esetében. Más­felől az előzetes ■ vita lehetősége újdonság, hiszen ko­rábban alig volt példa arra, hogy egy döntő lépés megtétele előtt a kormányzat nyilvánosságra hozza elképzeléseit. Az új lehetőség, az előzetes vita lehető­sége, a felgyülemlett indulatokat is a felszínre hozza, miáltal a vita még szenvedélyesebbé válik. De egyáltalán: miért van szükség az adóreformra? A válaszhoz már meg kell különböztetnünk a két adó­nemet: az általános for­galmi adót — más néven a hozzáadott értékadót — amely a gazdálkodó szer­vezeteket érinti, és a sze­mélyi jövedelemadót, ame­lyet a magánszemélyek fi­zetnek. Mindkét kör eddig is fizetett adót, sőt, adókat, de erősen elavult szem­pontok szerint, korszerűt­len módon. A vállalati jövédelemel- vonás jelenlegi rendszeré­ben túlságosan nagy a köz­vetlenül fizetett, direkt adók aránya, és túlságosan kicsi a forgalomban reali­zálódó adóké. Igen sok vál­lalat mentességet, kedvez­ményt élvez, illetve állami támogatást kap, és így — az adók és a támogatások átláthatatlan dzsungelében — lehetetlen tájékozódni. A sokféle címen fizetett adó, és a sokféle címen nyújtott támogatás eltor­zítja az árakat, a mai vi­szonyok között azt sem le­het biztonsággal megálla­pítani, hogy egy-egy ter­mék mekkora értéket kép­visel, hogy valamely válla­lat tevékenysége valójában nyereséges-e vagy veszte­séges. Az általános forgalmi adó bevezetésétől tehát a töb­bi között az is várható, hogy viszonylagos világos­ságot teremt az értékrend­ben. Emellett laz általános forgalmi adó rendszere olyan, hogy megnehezíti a különféle támogatások rej­tett nyújtását, ezzel segít­het visszaszorítani a vesz­teséges tevékenységek álla­mi finanszírozását. Elmé­letben tehát korszerűsít­heti a gazdaságot: módot nyújthat a veszteséges te­vékenységek felszámolásá­ra, a jövedelemtermelő ké­pesség fokozására, az ered. ményérdekeltség, az ex­portérdekeltség javítására. Elméletben, mert ezek a hatások csak akkor bonta­kozhatnak ki, ha együtt járnak a gazdasági reform folytatásának egyéb mód­jaival, például azzal, hogy az állam különböző kötött­ségek beépítésével kevésbé avatkozik be a gazdálko­dásba, és szabadabb utat enged a piaci folyamatok­nak. Amennyiben a kötött­ségek nem csökkennek,ön­magában az adórendszer­nek nem lehet igazán ked­vező hatása sem a haté­konyságra, sem a szerke­zetváltásra. A személyi jövedelemadó a mainál igazságosabb köz­teherviselést céloz meg. Le­hetőséget nyújt arra, hogy a kiugróan magas jövedel­mekből többet vonjon el az állam, és megfelelő adó­sávok és adókulcsok al­kalmazásával jobban diffe­renciáljon. Sokakat aggaszt, hogy eddig nem fizettek adót, ezután pedig fognak, tehát — feltételezik — jö­vedelmük csökken. A fel­tételezés a bérből élők többségét illetően téves. Akiknek nincsenek mellé­kes jövedelmeik, másod- és híatim-adál 1 ásaük, azok ter­hei nem növekszenek: bé­rüket munkaadójuk brut- tósítja. Bár a személyi jövede­lemadó kapcsán gyakran szó esik a láthatatlan jö­vedelmek megadóztatásá­ról is, valójában nem kell attól tartani, hogy aki a szomszéd vízcsapját megja­vítja, a szomszéd kertjét megkapálja, az ezután a mellékes jövedelme után adót fog fizetni. Sőt, az előjelek szerint a borrava­lót sem fogja az új rend­szer megadóztatni. A lát­hatatlan jövedelmek közül inkább csak azokat sike­rül majd felszínre hozni és megadóztatni, amelyek ter­melői, szolgáltatói, keres­kedelmi tevékenységből származnak, és jelentősebb összegűek. A lakosság szélesebb ré­tegeit érinti a kamatjöve­delem tervezett megadóz­tatása, hiszen takarékbetét vagy kötvény szinte min­den háztartásban van. Itt azonban ugyanazzal lehet számolni, mint a bérek esetében: a kamatokat fel­tehetőleg úgy növelik, hogy a betét- és a kötvénytulaj­donosok a pénzüknél ma­radjanak. Hogy minek egy­idejűleg adni és elvenni, azaz növelni a kamatot, és befizettetni az adót? Ab­ból a meggondolásból, hogy ha a munkából származó jövedelem adóköteles, ak­kor a tőkejövedelemnek is adókötelesnek kell lennie. Csak így lesz teljes, logi­kus és következetes a rend­szer; csak akkor, ha min­den jövedelem adóköteles lesz. A lakosság széles rétege­it nem maga az adóre­form, az adózási kötelezett­ség fogja igazán érinteni, hanem inkább az új adó­rendszer várható inflációs hatása. Maga az adóreform ’^»ugyanis önmagában nem ""változtatja meg az összes társadalmi jövedelem meg­oszlási arányát a három nagy szféra: a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és az államháztartás között. Vagyis alaptalan az az el­képzelés, amely szerint a költségvetés deficitjét az adóbevételekből kívánnák mérsékelni vagy megszün­tetni. A költségvetés mérlegét csakúgy, mint az ország külföldi fizetési mérlegét a gazdaságpolitika javítani — hosszabb távon egyen­súlyba hozni — kívánja ugyan, ám ennek nem az adóreform az eszköze. Hogy valójában milyen módon lehetséges ezeket a mérle­geket kiegyensúlyozni, az már egy másik cikk tárgya lehet, de azt. itt is le kell szögezni, hogy számolnunk kell a fogyasztás mérséklé­sével — függetlenül az adó­reformtól. Az egyszerűség kedvéért úgy írtunk az adóreform­ról. mint tényről, holott az egyelőre csupán terve­zet, elképzelés. A tervezetet az Országgyűlés szeptem­beri ülésszaka elé terjesztik; legkorábban akkor emel­kedhet törvényerőre. Addig azonban folytatódik a vi­ta mind a tervezet egyes kitételeiről, mind pedig az új adónemek bevezetésének időpontjáról. Gál Zsuzsa Peresztrojka — közelről „Az átalakítás értünk van" Levelek a szovjet sajtóhoz Gyakorlatilag nincs senki a Szovjetunióban, aki közöm­bösen szemlélné a társada­lomban végbemenő változá­sokat. Ezt bizonyítja többek közöitit az újságok napi pos­tája. Különböző életkorú, kü­lönböző társadalmi rétege­ket, szakmákat képviselő -emberek írnák. Leveleikből ki érződik a tnagy érdeklődés az átalakítás iránt, és az is, hogy tudják, milyen óriási feladatokat kell még végre­hajtani. Az Izvesztyija című lap például az idei év első öit hónapjában több mint 175 ezer levelet kapott, vagyis 30 ezerrel többet, mint az előző év hasonló időszaká­ban. De nem is a mennyiségi többlet a lényeg. A tevelek kritikai hangja élesebbé vált, a levélírók ma nyíltabban szólnak a társadalmi prob­lémákról. Idézzünk röviden a -lapoik napi postájából: „Harminchat évig dolgoz­taim -egy üzemben. Tudom, milyen nehéz rendbehozni a dolgokat még egy műhely­ben ;is — írja -egy munkás. I. Novikov, Ukrajnából, ,a Za- porozsi területről. — Hatal­mas ország a miénk, és nem olyan egyszerű mindent új módon átalakítani. De kivé­tel nélkül, mindenki .legyen meggyőződve -arról, -hogy az átalakítás, ,az igazságosság, a nyíltság, a demokrácia győz­ni fog”. „Igazán elfog a keserűség, amikor hallom, hogy egye­sek azt hangoztatják: -a mi társadalmunk nem .lehet meg sztálini politika nélkül — ír­ja L. Mo’lasvili archeológus, ia grúziai Kvareldból. — Meg kell tenni mindent, amíg nem -késő, hogy -ez az állítás ne ligazolódjék be és véghez kell vinni az átalakítást. Más -kiút nincs. Most az .kell, hogy váll váll mellett, min­denki összefogjon, mint ti­zenhétben, vagy negyven­egyben .. „Sajnos, -egyelőre kevesen értik meg az átalakítás ér­telmét ,a maga teljes mélysé- góben. De ezen in-i-ncs mit csodálkozni. A hosszan -el­húzódó »tél« után nem lehet elvárni, hogy az »olvadás« gyorsan beálljon az -emberek gondolkodásmódjába” — írja Litvániából V. Bnikovskis, „egy őszintén -hívő ikatoli- tkus”. ahogy levelében önma­gáról ír. M. Gorhacsovhoz fordul -a következő szavak­kal: „ön, természetesen ateista, de -ettől függetlenül, -az ön tettei és megnyilvá­nulásai bizonyítják, hogy egyes hívőknek tanulniuk kell öntől. Tudjon róla, hogy én minden vasárnap 9-tő.l 13 óráig a -templomban v-agyok és majd imádkozni fogok önért és családjáért”. „Meggyőződésem, hogy napjainkban most már meg­vannak a feltételek, hogy kí­méletlenül harcoljunk a protekcionizmus minden megnyilvánulási formája el­len — írja A. Szmickij Ki- jevből. — Gondolom, az SZKP KB -és a Szovjetunió Minisztertanácsának a fel­adata lesz, hogy megfelelő határozatot hozzon ebben a kérdésben”. A moszkvai A. Uszko-v ar­ra hívja fel a figyelmet, hogy a jogalkotás fejlődése néni mindig tart lépést az át­alakítás menetével. „Javas­lom, vizsgálják meg, hogy milyen jogokat garantálnak azoknak, -a-kiik végrehajtják az átalakítást és hozzanak döntéseket is e jogok gya­korlati alkalmazására”. Természetesen -a szerkesz­tőségekbe érkező leveleket nem tekinthetj ük a közvéle­mény valósághű -tükrének, de jelentős mértékben segíte­nék tájékozódni arról, hogy manapság miként véleked­nek, mi-t gondolnak, mit sze­retnének országunkban az emberek milliói, mi a véle­ményük a dolgok állásáról. Meglehetősen átfogó képet rajzol elénk -egy moszkvai levélíró G. Ka-rpicseva asz- szony levele: „Mostanában .izgalmasabb az élet. Egyre inkább felis­merjük, hogy közünk van az ország ügyedhez, és nem néz­hetjük közömbösen a végbe­menő változásokat — írja. — Hogyan értelmezzük mi az átalakítást? Új módon, és -téljes felelősséggel, lelki-is­merettel kell dolgoznunk. Harcolnunk kell azok ellen, akik nem akarnak szakítani a régi megszokásokkal. Fel­támadt bennünk a vágy, hogy jobban átgondoljuk a dolgokat, nagyobb lett az ér­deklődés az országban vég­bemenő események iránit. Egyr-e jobban megértjük, hogy -az átalakítás — miér­tünk van, -hogy az életünk jobbá váljék. Tehát több erőit kell -adni a munká­ba. Százszorosán megtérül majd ..(APN) A szovjet egészségügy A szovjet statisztikai hi­vatal jelentése szerint a Szovjetunióban 1970-ben 668 -ezer, 1980-ban 997 -ezer, 1986- bán egymillió 202 ezer volt az orvosok száma. Hasonló időrendi -sorrendben a kór­házi ágyak száma a követke­zők szerint -alakult: kétmillió 663 ezer, -hárommillió 324 ezer és háromrn-illJió 660 ezer. A segélyhelyek -és mentőállo­mások száma 3 -ezer 300, 4 ezer 400, 5 ezer 100. A Szov­jetunióban 83 orvosi egye­tem és különböző egyetemek orvosi fakultásai, valamint 661 egészségügyi szakközép­iskola végzi a jövendő orvo­sok, ápolónők, asszisztensek, felcserek, stb. képzését. 1986- ban 225 -ezer szakembert ad­tak az egészségügynek. A szovjet medicina fő cél­ja a betegségek -megelőzése. Az országban folyamatosan bővül a szanatóriumi háló­zat, egyre nagyobb mérete­ket ölt a dolgozók szervezett üdültetése. Ebben -az -évben több mi-nt 15 millió munkás és alkalmazott kap -.ingyenes v.agy kedvezményes beutalót a szakszervezeti üdülőkbe, 16 millió gyermek üdül úttörő­táborokban. A Szovjetunió­ban — világviszonylatban is először — dolgozták ki és 1990-ig meg is valósítják azt a komplex programot, amely a betegségek megelőzését és a lakosság egészségesebb életvitelét szolgálja. Ebben az évben még -to­vábbi kórházak -épülnek 72 -ezer 900 -ággyal, az újabb rendelőit 182 ezer 100 bete­get tudnak ellátni -egy mű­szak alatt. Ez jóval -több, mint amennyit az ötéves -terv 1987-re előír. Az átalakítás megkezdő­dött az egészségügyben is. Bővült a helyi egészségügyi-szervek jogköre a tervezés­ben és irányításban, napi­rendre kerül az orvosképzés­rendszer korszerűsítése. Új pénzügyi forrásokat vonnak be az egészségügy fejleszté­sébe, elvileg új -szervezeti formák jönnek létre, mint például a tudományos-terme­lési -egyesülések, diagnoszti­kai központok. Az egészség­ügy minden -területén néma mennyiség, hanem a minő­ség .alapján értékelik a mun­kát. (APN) A magán munka-tevékenység, melyet 1987. május 1. óta engedélyez egy új törvény, las­san bontakozik csak ki a Szovjetunióban. Az ebben a szektorban foglalkoztatottak száma állandóan nő, de viharos gyorsaság­ról sehol sem beszélhetünk. Mi lehet ennek az oka? Hiszen úgy tűnik, új lehetőségek nyíltak a jövedelmek növe­lésére. Sokan rendelkeznek a kisipari vagy szolgáltatási tevékenység gyakorlásához szükséges képesítéssel, jártassággal. A kíná­lati piac messze nem tudja kielégíteni a ke­resletet, így az eladás is biztosítottnak lát­szik. Az adóterhek sem riaszt­hatják el a vállalkozókat: az alacsony jövedelmek adó­mentesek, a közepes jöve­delmeknek 13 százalék az adója, és csak a kiugróan magas jövedelemnél van progresszív adókulcs, mely maximálisan, a -jövedelem 65 százalékát érhéti el-. A gazdasági körülmények -tehát kedveznek a magán­szektor -létrejöttének és fej­lődésének, az itt dolgozók megalapozhatják jólétüket. Milyen akadályok gátolják mégis a fejlődés útját? Mindenekelőtt az, hogy elsősorban a nyugdíjasok, háziasszonyok és a diákok kaptak engedély-t egyéni munka tevékenység folyta­tására. A fő itömeg, azaz az állami szektorban dolgozók lehetőségei meglehetősen kö­rülhatároltak. Ök főként úgynevezett „másodlagos te­vékenységet” űzhetnek sza­badidejükben, azaz a főmun- •kaidőn kívül. Az állam, mint törvényhozó, azért -tartotta szükségesnek ezt a korláto­zást, hogy az állami szek­torból n-e tűnjön el a mun­káskéz. Annál- -is inkább, mivel az iparban most is csaknem i millió munka­hely betöltetlen, a géppark legnagyobb része csak egy műszakban üzemel és erő­sen érződik az építőipari munkások hiánya is... Valóban erős féknek bi­zonyult ez a korlátozás az -egyéni munkavállalás fej­lődésében?-Meggyőződésem, hogy nem. A stabil fizetés az állami szektorban, plusz a minden dolgozó számára -biztosított szociális kedvezményrend­szer megszokott dolog, fis nincs is semmi okunk fel-té­telezni, hogy a munkások nagy ‘tömegei ezt mind fel­cserélnék a magánszektor bizonytalan jövedelmére. így az. állam — véleményem szerint — elővigyázatosan és megalapozottan döntött így. ■Megjegyzendő, hogy nem tiltják el -teljesen a „köny- nyű” kenyérkeresettől a dol­gozókat, a helyi szervek ad­hatnak engedélyt arra, -hogy valaki csak a magánszek­torban tevékenykedjen. Ugyanakkor igen kevesen él­tek eddig -ezzel a lehetőség­gel. Nyilvánvaló, -hogy a leg­főbb visszatartó erő a do­log újdonság volta. Kétség­telen, hogy -ez a szféra vonz­za a legtalpraesebtebbeket, azokat, akik nem torpannak meg az átszervezési kor­szak nehézségei előtt, hiszen ezt a szektort épp csak hogy létrehozták, működési me­chanizmusa sincs még ki­dolgozva. a helyiségbérlet, a nyersanyag, és a felszere­lés biztosítása, az értékesí­tés megszervezése, a rekla­mációk intézése, mind valós probléma, a megoldás pe­dig többnyire bürokratikus és lassú. De még a bürokrácia sem minden-! Az új munkaforma szokatlansá-gával a társada­lom egy bizonyos rétegéből „agresszív irigység”-et vál­tott ki. (íN. Sméljov megha­tározása), különösen azok­kal szemben, akik észreve­hetően meggazdagodtak, még akkor is, ha mindenki előtt ismert, hogy a pluszjövede­lem mögött megfeszített munka áll. Ilyenformán a magánmun­ka szektorában is megje­lennek azok az ellentmon­dások, amelyele annyira jel­lemzők napjaink szovjet va­lóságára. Arra is fel kell azonban hívnom a figyel­met, -hogy a nyíltság légkö­re, a „glasznoszty” a tömeg­kommunikáció segítségével arra szólítja fel a közvéle­ményt, hogy vegye fél a harcot a bürokráciával, a te­hetetlenséggel, a konzerva­tív nézetekkel és a válto­zást akadályozó cselekede­tekkel szemben. Felvetődik a kérdés, hogy miért szentelnek ennyi fi­gyelmet a magánmunka-te- vékenység fejlesztésének, hiszen az állami és szövet­kezeti ipar & a szolgálta­tások volumene nem csök­ken, és mindenképpen az állami szektor biztosítja to­vábbra is a lakosság ellá­tását. Az ilyen fontos tényezők, mint a jövedelmek emelése a lakosság széles körében, a megfelelő áruellátás, a szol­gáltatások -biztosítása mellett meg kell említenem még ■egy dolgot, ami véleményem szerint a legfontosabb. A magánszektor egészséges ■konkurenciát jelent a mai monopolisztikus állami áru­termelésnek és szolgáltatá­soknak. Éppen így kénysze­rül a gazdaság a munka minőségének emelésére, a termelési költségek és a fo­gyasztód árak csökkentésére. Következésképp más egyéb rendszabályokkal. együtt, amelyeket a lakosság jobb áruellátása érdekében hoz­tak, az egyéni munkatevé­kenység fejlesztése is előse­gíti az általános helyzet ja­vulását a fogyasztói piacon. Alekszej Dumov

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents