Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. augusztus 15., szombat Iskolamustra — tervekkel Gimnázium az Avason Az előtér díszburkolásán az ÉÁÉV munkásai dolgoznak Takács Mártával — aki egyelőre igazgatóhelyettesi megbízás alapján intézi áprilistól Miiskolc leendő, új gimnáziumának ügyeit, hiszen az iskola első számú emberét megválasztani a tantestület tiszte — már a birtokon belüli szemével .nézünk szét. A por.táskönyv első oldalán lévő bejegyzés szerint is — noha az építőknek még akad utolsó simítani valójuk — hivatalosan átvették az oktatási szárny épületét. dó osztályuk lesz, az egyik a németet, a másik pedig az angolt tanulja nagyobb óraszámban. Eg.y-két év múlva pedig — reméljük sikerül — ez lesz Miskolc kétnyelvű gimnáziuma. Tulajdonképpen épület. nézni jöttünk, amolyan iskolamustrára, de hát oda- odakanyarodunk a jövőhöz. Nem véletlen. A gyakorló pedagógus szeme, szíve ugyanis nemcsak a falakat, az alakuló iskolaudvart látja, hanem beleképzeli a gyerekeépült új gimnázium, hanem mert ezt az iskolát tényleg már a következő évezrednek építjük. Dézsi János persze az avasi lakótelepnek is álmodta, hiszen kulturális célokat is szolgál majd az épületkomplexum. ha teljesen elkészül. S nemcsak a tornaterem, amit csak a pedagógus szóhasználat mond annak, hiszen valójában egy sportcsarnok készül el szeptember közepére, a könyvtár is megnyílik az ittlakók előtt, az aulában pedig talán hangversenyek tehetnének. De visszatérve még az építkezésre. Tényleg jó volt az összhang az építők — a BÁÉV, az ÉÁÉV — és az építtetők között. Ami kérés ésszerű volt, teljesítették. S az átvételen a hibajegyzék is rövidebb volt a szokásosnál. Úgy tűnik, igaza volt a főmérnöknek és Takács Mártának is; szívügy lett ennek az iskoláinak az építése. A tantermekből egyébként csodálatos kilátás nyílik a vidékre, jó időben még a Kopasz adótornyát is látni. Lehet ez szimbólum is; az egyelőre kisszámú tantestület ugyanis azt szeretné, ha ez a gimnázium nemcsak az Az oktatási épület Hétfőn, Lőrinc .napján — nocsak, ez még véletlennek is szép. hiszen eldöntetett, hogy a város legújabb oktatási intézménye Szabó Lőrinc nevét viseli majd! — ebből a részből elvonultak az építők, jöhetnek a pedagógu. sok. Azaz, előbb még a bútorok, amelyek az aulából majd a tantermekbe kerülnek, meg a könyvek, amelyeknek — a hanglemezekkel együtt — pedig az iskolai, könyvtárban lesz a helyük. No. hoigy csak az utóbbiaknál maradjunk, .könyvet háromszázezer, hanglemezt pedig százezer forintért vásároltak, s a magyar nyelvűek mellett tekintélyes és igen szép állományuk van már eddig is németből, angolból és franciából. Ami persze nem véletlen, hiszen már az első évben két halakét is. Jancsit, aki természetesen úgy áll meg egy oszlop mellett, hogy nekitámasztja a lábát, s aki két kézzel rohan az üvegajtónak. hogy' elsőként jusson az ebédlőbe. így kerül majd az ő javaslata alapján borítás az oszlopra az aulában, s esztétikus védő-farács az üvegajtókra. Meglehet, ez pi- cinység — hiszen jóval százmillión felül van az iskola- építés költsége —, de néha ilyen kicsinységeken múlhat a .tiszta környezet, a .rend és persze a praktikum. Mert — s lelkemre kötötte Vasas Imre, a MIBER főmérnöke, hogy feltétlenül .megírjam — itt mindenki úgy igyekezett hogy az iskola jól szolgáljon a jövő évezredben is. Nemcsak azért, mert Miskolcon nagyon-nagyon régen nem Avasé, hanem valóban, a városé is lenne. D.e ez már megint a jövő, amiről persze egy pillanatra sem szabad elfeledkezni. És tegnap sem lehetett. iMit mondjak, én például egy kicsit irigyeltem az iskola leendő diákjait. Nemcsak a láthatóan szép épületért, a nyelvi laboratóriumokért (a kialakított nyelvi blokk a kétnyelvűség egyik feltétele), a számítógépes teremért, a gazdag könyvállományért, hanem a székeikért, is. Nem kis utánjárással például sikerült olyan ülőalkalmatosságot szerezniük, ami a szemnek Is tetszetős, kényelmes, ráadásul a gerincet is kiegyenesíti. Igaz, a beszerző utak sokfelé és sokszor vezettek — kilométerekben és , órákban nehéz lenne kiszámolni —, megfordultak mindenütt, ahol mostanában épült új gimnázium. De megérte, s remélhetőleg megéri. A szeptemberben kezdő első négy osztály növendékeinek, s azután mindazoknak is, akik ide adják be felvételi kérelmüket. S a tavasszal — várhatóan — már Varga Imre Szabó Lőrinc-szobra is vigyázza a környéket. Csutorás Annamária Elámul az ifjú látogató a sok érdekesség láttán A diósgyőri vár tövében Egy tabló a miskolci fényképésziparosok munkásságát bemutató részlegből. Miskolci Fotótörténeti Gyűjtemény Több mint masiei evvei ezelőtt született meg a Borsod Megyei Múzeumi Igazgatóság keretei között a Herman Ottó Múzeum vizuális kultúrakutató osztálya, amelynek tevékenységében igen jelentős helyet foglal el a fotónak, a fényképnek, mint muzeológiai médiának kezelése, kutatása, gyűjtése, és természetesen felhasználása. Mint már arról korábban hírt adtunk, az idei múzeumi hónap -keretében rendezik meg A fénykép mint műtárgy című országos konferenciát Diósgyőrött, amelynek célja annak körüljárása, hogy a fotó kilép a másodlagos kiszolgáló szerepből. A fotónak mint műtárgynak, és mint kortörténeti dokumentumnak értékeit hivatott bemutatni a diósgyőri vár melleit a Déryné hagyatékával közös épületben berendezett Miskolci Fotó- történeti Gyűjtemény, amely alighanem az ország egyetlen ilyen állandó .jellegű múzeumi kiállítása, gyakorlatilag egyetlen fotótörténeti múzeuma. A fotónak, a fényképnek történelemrögzítő. dokumentatív szerepét ma már nem lehel vitatni. Minden, amit; ma a fényképezőgép lencséje rögzít, holnapra már történelmi dokumentáció, és holnapu tanra még inkább az lesz, legyen ez a téma akár országos esemény, akár — szinte intim — magánjellegű mozzanat. Ugyanis ez utóbbi esetben az öltözetek, akár egy esketési szertartás pillanatai, a későbbi korok számára már kortörténeti értéket jelentenek. A közéleti jellegű témáknál pedig már magyarázatra sem szorul a fényképnek dokumentatív szerepe. Miskolcon már korábban is voltak törekvések a fénykép ilyen jellegű szerepének bemutatására. Elsősorban Tárcái Béla fotóművész szorgos kutatómunkája, szervező tevékenysége, ügyszeretete hozta létre azt a két korábbi íuoszaicx Akü.iui.ii, a. avais,- kolci Galériában, amely a fotózás szűk másfél évszázadának miskolci vonatkozásait két időszakra bontva, rendkívül érzékletesen bemutatta. E két tárlat, valamint a múzeumi vizuális kultúrakutató osztály munkájának felerősödése teremtette meg egy állandó kiállítás lehetőségét. Igen szép és frekventált helyen kapott otthont néhány szobában ez a rendkívül gazdag kiállítás, amelyet ugyancsak Tárcái Béla szervezett és tervezett, s amely tematikus bontásban ad áttekintést a fotográfia miskolci történetéről. A kiállítás anyaga igen szemléletesen mutatja be, miként jelent meg az 1839- ben, a Francia Akadémián elfogadott találmány már öt évvel később Miskolcon, és milyen volt az útja napjainkig, azaz Arigoni Gáspár vándor dagerrolipista 1844-beli szolgálataitól a ma Miskolcon élő fényképész-mesterek és fotóművészek munkájáig. Ez a kiállítás Miskolc város kulturális fejlődésének egy nagyon jelentős szeletét ragadja meg, és mutatja be nagyon szakszerűen; egy olyan vonulatát a művészeti és a tágabb művelődési életnek, amelyre kevesebb figyelem jutott, eddig. Ugyanis ezek a régi fotók, például az Egressy Gáborról készült dagerrotípia, vagy az ismeretlen szerzőtől származó, bükki betyárok egy csoportját ábrázoló 1855 körül született kép igencsak becses és régi emlékek. És sorolhatnánk a sok-sok képet, amely e kiállítás termeiben várja az érdeklődőt. A múlt század ötveneshatvanas éveiből való képek, ábrázoljanak azok akár családi kis közösségeket, sokat mondanak el keletkezésük koráról, a ruházkodásról, emberi környezetről. Vagy a század végén, a millennium idején készült főispáni lovaskép is milyen tanulságos! A századfordulót követően PóUlctcuu, ex ívunuu^Cm wu_ tödéjének munkásait, a MÁV-műhely dolgozóit ábrázoló csoportképek, a pe- recesi Bányamécs zenekar alakulásakor készített fotók mennyire kortörténeti dokumentumok. Akárcsak a városképele, a ma jelentősen megváltozott épületek, utcák egykori képei, aztán a híres emberek miskolci tartózkodásának dokumentumai. Például a Munkácsy Mihályról, Móra Ferencről, Móricz. Zsigmondról, Labor- falvy Rózáról, Kosztolányi Dezsőről, Karinthy Frigyesről és másokról társaságban, miskolci környezetben készült képek mindmegannyi várostörténeti dokumentum. S ott vannak az első világháború, a Magyar Tanácsköztársaság mozzanatait idéző képek, az 1944- es bombázások képei, a szovjet hadikórház, s eljutunk napjaink országos vezető emberei miskolci látogatásainak megörökítéséig. Ez az első nagyobb egység a tárlaton a társadalmi és tudományos dokumentációt szolgáló anyagot vonultatja fel. A következő nagyobb csoport a fényképésziparnak a fejlődését a városban, bemutatva e tisztes ipar kiváló helyi művelőinek munkásságát. Megismerhetjük a továbbiakban az amatőr fényképezés helyi eredményeit, az úttörőket és feltalálókat. A múzeumi kiállításhoz Tárcái Béla ír.t A miskol- di fotográfia története címmel tömör, igen tartalmas áttekintést. A tárlatot Kamarás Jenő rendezte. — Mindenképpen alkalmas ez a kiállítás arra, hogy az októberben megrendezendő országos konferenciához támpontot adjon, és létével igazolja, amit az országos konferencia majd elemezni kíván, hogy a fotó mint műtárgy már régen kilépett másodlagos kiszolgáló szerepéből, olyan önálló műalkotássá lett, amely egyben a történelem kisebb- nagyobb mozzanatainak dokumentatív erejű tanúja. Benedek Miklós Fotó: Laczó József Érdeklődő család a kiállításon. A szülök, meg a kisfiú inkább a régi gépekre kíváncsi. gyerek a városképeket nézik, a A tornacsarnokot szeptember közepére ígérik az építők Fotó: L. .1.
