Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-13 / 163. szám
1987. július 13., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ugyanazt, másképpen Baromfi - vállalkozásban A hírre — hogy megyénk legnagyobb, évi kétszáz vagon baromfihúst előállító szövetkezete, a mezőkövesdi Matyó Tsz vállalkozóknak bérbe adta az egyik nagy baromfitelepét — az év elején sokan felfigyeltek. A reagálás — embere válogatja — különböző előjelű volt. Kár lenne tagadni, akadtak olyanok, akik a közös vagyon elherdálásával vádolták a szövetkezet vezetőit, mások viszont épp ellenkezőleg, melegen üdvözölték a döntést, s az elmúlt esztendőkben nem kevés pénzügyi nehézséggel küszködő szövetkezetük gondokból való kilábalási folyamata egyik fontos lépéseként könyvelték cl azt. Hogy olvasóink is állást foglalhassanak ebben a kérdésben, nem árt egv kis „történelmi" hát- térinlőrmá- ció. A Matyó Tsz jogelődjei, a Matyóföld és a Kossuth Tsz a 60-as évek elején alakította ki, fejlesztette fel baromfiágazatát. A baromfiról tudni kell, hogy az összes állatfaj között ez reagál a legérzékenyebben a piaci változásokra. Ezt az ágazatot gyakran jellemzik konjunkturális időszakok, de ugyanilyen gyakoriságnak a mélypontok is. Az elmúlt negyedszázadban. főleg egy-egy hosszan tartó dekonjunkturális időszak idején, a kövesdiek is reagálhattak volna úgy a változásokra, annyi más üzemhez hasonlóan, hogy felszámolják az. ágazatot, megszüntetve ezzel az akkor éppen jelentkező veszteségeket. Szerencsére nem ezt tették, — mondom erre — miközben népgazdasági érdekekre gondolok. Mert 200 vagon baromfihús mégiscsak kétszáz vagon baromfihús! Ez magától a húsboltokban nem terem meg. — Hát ez az! — bólint a megállapításra Riczkó Attila, a szövetkezel elnöke. — Minisét most is elsőrendű érdekként az vezérelt — s ez bizony ellentétes az üzemi érdekekkel — hogy nekünk továbbra is meg kell termelni ezt a baromfihús-mennyiséget. Szóval, a termelőalapokat, a kialakított teljes vertikumot (keltetés, táp-, tény észtojás-, szülőpár-előállítás) fenn akarjuk tartani. De az üzemi érdekeket sem hanyagolhatjuk el! Az az igazság, hogy a baromfiágazatunk a jó — és ezt hangsúlyoznám — naturális mulatók ellenére csökkenő eredménnyel dolgozott. Pedig egy kiló húst 2,40 kilogramm takarmányból állítottunk elő, s az elhullás sem volt több 0—8 százaléknál. Mégis, a rajtunk kívülálló okokból növekvő költségek megkérdőjelezték a gazdaságosságot. (Például a fűtőolaj ára — hogy csak egy példát említsek — nekünk, nagyüzemnek lényegesen többe kerül, mint a maszeknak). Nem is beszélve arról, és ez nemcsak a baromfira, hanem szinte valamennyi alaptevékenységre vonatkozik, hogy napjainkra elfogyott a szakképzett munkaerő. Ez nem csupán mezőkövesdi jelenség, hanem országos gond — E tényezők ismeretében döntöttek a vállalkozási forma melleit? — Igen. S akik úgy hiszik. elherdáljuk a szövetkezet vagyonát, azoknak mondom: mi továbbra is húsbaromfit állítunk elő, mégpedig annyit, mint korábban, csak éppen más formában. De ez a más forma a szövetkezet érdekét (meg természetesen a vállalkozókét is) szolgálja. Az istállókat, a berendezéseket három évre adtuk bérbe, de a szakmai felügyeletet továbbra is mi látjuk el, a naposcsibéket, a lápot, az egyéb gépi szolgáltatásokat, úgyszintén mi biztosítjuk, a szerződésben meghatározott áron. A BOV- val az értékesítési szerződést továbbra is mi kötjük, az értékesítést mi bonyolítjuk le, ezért minden első osztályban átadott-á tvett húsbaromfi kilója után két forint úgynevezett lebonyolítási költség is megillet bennünket. — Áttérni egy új, eddig nem taposott útra, mennyire kockázatos? — Természetes, hogy van benne kockázat. De azt azért senki ne gondolja, hogy mi hűbelebalázs módjára vágtunk bele. Környezetünkben a helyi áíész már korábban bérbe adta üzleteit, ezekből a szerződésekből sok jó tapasztalatra tettünk szert. S természetesen számoltunk. terveztünk, hogy úg.y a szövetkezet, mint a bérbe vevő. jól járjon. Mert ezt csak tisztességesen, mindkét fél bizalmával és megelégedettségével lehet jól csinálni'. Tudja, a legnagyobb gond, s a legnagyobb kockázat. ott van, hogy a sok jelentkező közül — mert valóban sok volt az érdeklődő, a jelentkező — jól vá- lasztjuk-e ki a partnereket. Hogy olyanokat választunk-e ki, akik komolyan, kellő kitartással és fegyelemmel, értéssel csinálják. Ez a döntés talán a vállalkozás legnagyobb buktatója. Nem attól félünk, hogy esetleg egy szélhámossal kötünk üzletet. Hanem attól, hogy az egyébként jó szándékú vállalkozó nem mérte fel, nem tudta felmérni a lehetőségeit. S ha valahol elszámolta magát, vagy valamivel nem számolt. akkor a közvetlen érdekeltség ellenére, — ami egyébként döntő motívum — sem, vagy nem eléggé sikeres a vállalkozás. A mezőkövesdi Matyó Tsz szomol.vai baromfitelepét, ez év márciusától öt vállalkozó vette bérbe. Mindegyikük egy-egy istállót. Van közöttük kunhegyesi, miskolci. A 35 éves Tóth János, akivel mi szól váltottunk, Mezőkeresztesre való. — Ez az istálló, amit én bérbe vettem, 20 ezer férőhelyes. Évente öt rotációban (egy rotáció kb 52 nap) százezer darab hibro-pecsenye- csirkét állítok elő, 1,7 kilogramm átlagsúllyal. Eddig egy turnus készült el, ennek az értékesítése megtörtént. Mit mondjak? Ha a sok fáradtságot nem számítjuk, ez az egy turnus már biztos, hogy megérte. Egy kiló húst sikerült 2,4 kiló tápból előállítanunk, és az elhullás is minimális volt. Tóth .János családi vállalkozás keretében vágott bele a baromfihiizlalásba. A családból éjjel-nappal valaki mindig az istállóban tartózkodik. Találkozásunkkor (kora délelőtti órákban) látszott rajta, az éjszaka nem sokat aludt: — Egyetlen percet sem. Egész éjjel ment a gyógyszerbekeverés. Ezt a légzőszervi betegségek elleni megelőző védekezésként keverjük a baromfi ivóvizébe ... — Egy' rotációval a háta mögött hogyan látja? Eredményes vállalkozás lesz? — Erről, még azt hiszem, korai beszélni. Az tény, hogy a téesz korrekt partner. Mezei Albert telepvezető közvetítésével mindent időben megkapunk. Nagyon sokat kell dolgozni, de ezt tudtuk, és vállaljuk, mpr.l szükségünk van a forintra. A dolog alfája és ómegája, hogy lelkiismeretesen kell csinálni. az előírt technológiái szigorúan betartva. Mert itt akkorát, de akkorát lehet bukni, ha nem vigyázunk, hogy az embernek a gályája is rámegy. Hiszen csupán egy rotáció naposcsibe értéke 180 ezer forint... Amitől félünk, s ami .végül is döntően befolyásolhatja, módosíthatja a vállalkozásunkat, az az új jövedelemadó- tervezet. Beszélnek sokféléi, ma még nem tudni, mi az igazság. Ügy vágunk vele, ha számunkra kedvező lesz, akkor eszünk ágában nem lesz abbahagyni, ha azonban kedvezőtlenül alakul, vagyis ha a jövedelem nagy részét adóba kellene fizetnünk, akkor felbontjuk a szerződést... Tehát kérdőjelek még vannak, következésképp korai lenne értékelni, a Matyó Tsz új, vállalkozási formában történő baromfi hizlalását. Az mindenesetre már most sem kétséges; a korábbi években innen kikerüli áru- alapmennyiség ezután is biztosítva lesz! S az első rész- eredmények után úgy tűnik, ez a vállalkozási forma szövetkezetnek, vállalkozónak egyaránt anyagi előnnyel szolgál. (Reméljük, az új jövedelemszabályozás után sem lesz ebben gyökeres változás.) S még egy valamit: a vállalkozó dicsérte a téesz kori-elet, mindenben segítőkész magatartását. Ezt lényegesnek tartom újólag megemlíteni, mert bár a három évből még sok hátravan, ám, hogy e vállalkozásról három év múlva azt mondhassuk, sikeres volt, az elsősorban annak függvénye; üzem és vállalkozó között mennyire korrekt a kapcsolat, mennyire élő a bizalom. Hajdú Imre A hofokkiilönbség: ötven fok A szabad levegőn van a legmelegebb most, ezekben a kánikulai napokban a Miskolci Hűtőházban. A hőmérők harminc fok körüli meleget mutatnak —, s akik a készterméket innen a hűtőkamrába hordják, ahol viszont mínusz 25 fok a hőmérséklet, azok ölvenfokos hőfok-különbséget kell, hogy elviseljenek. A hűtőházban továbbra is tort „nagyüzem”. A gyümölcsfeldolgozási szezon kezdete óta eddig már 2500 tonna késztermék került a hütőtárolókba. A tervezettnél hamarább fejezték be a zöldborsó feldolgozását, mer* az aszályos időjárás miatt a termény „felsült", tartósításra alkalmatlanná vált. Megkezdődött viszont a meggy feldolgozása. Az első szállítmányokat Bács, valamint Szolnok megyéből kapnák, s azonnal hozzáfogtak gyorsfagy asztássial történő tartósításához. A terméskilátások most még kedvezőek ebből a gyümölcsből. Ugyancsak folytatják a málna, valamint a ribizli feldolgozását is. A málna jelentős részét a Heves megyei termelőktől szerzik be. A gyümölcs „utaztatásának" elkerülésére a domoszlói téesszel közösen a termelés „helyszínén", Domoszlón feldolgozót és hűtőtárolót létesítettek, amelynek most van a próbaüzeme. Az új létesítménnyel nemcsak a szállítási költséget tudják csökkenteni, de megőrzik a friss gyümölcs minőségét is. A kényes málna nem törik,' s így növekszik az úgynevezett gurulós áru kihoaata- la, amely jobb értékesítést és magasabb árbevételt jelent. Az új cukoroldó állomás korszerű berendezései Fotó: Balogh Imre Szerencsi fejlesztések Lapos zsebbel kezdte önálló életét a Szerencsi Édesipari Vállalat. Különösen a szerencsi gyár volt nehéz helyzetben, hiszen az épületek, a gépek nagy része régi volt, s bizony a korszerű édesipari technológiák közül csak igen keveset lehetett megtalálni a gyárban. Az önálló gazdálkodás lehetőséget nyújtott arra. hogy a cég visszaszerezze régi hírnevét. Ehhez persze javítani kellett a termékek minőségéi, bővíteni a választékot, s az igényekhez mérten növelni a termelési kapacitást. Az önállósulást követően imár nem kellett attól tartani, hogy szétfor- gácsolódik a vállalat anyagi ereje, hiszen csak kétfelé kellett figyelni: a szerencsi és a diósgyőri gyárra. Diósgyőrben aránylag jól mentek a dolgok, ami jó hatással volt a szerencsi termékek hírnevére is. Szerencsen kellett jelentősebb átalakításokat végezni annak érdekében, hogy a vállalat fölzárkózhasson az ország többi édesipari cégeihez. A kassza lassan gyarapodott, így az első időkben csak a legsürgősebb átalakításokat, fejlesztéseket végezhették el a szerencsi gyárban. Jelentősebb minőségi váltásra ebben az évben nyílik lehetőség, ami- koris több mint 100 millió forintot fordíthatnak beruházásra. A vállalat új vezetői szinte fölforgatták a gyárat. Annyi a változás, hogy alig lehet figyelemmel kísérni valamennyit. Gyártórészlegeket és gépeket helyeznek át, építkezések kezdődtek, átalakítanak, új berendezések érkeznek, s több ponton is korszerűsítik a gyártósorokat. Gyarapodik, korszerűsödik a csokigyár. A fontosabb munkák közé tartozott a kézidesszert- üzem áttelepítése, s ezt követően hűtési rendszerének a megoldása. Nyáron ugyanis nem lehetett kellő biztonsággal és jó minőségben gyártani a megrendelt drágább csokoládékat, mert elolvadtak. Több mint 75 millió forintba került a megfelelő hőmérséklet biztosítása, de megérte, mert a gyártó- és a csomagotórész- legben folyamatos és biztonságos lesz a termelés. Átfogó rekonstrukciós munkálatok kezdődtek a cukorkaüzemben. Üj cukoroldó állomást alakítottak ki és korszerűsítették a technológiai folyamatot. A munkálatok 45 millió forintba kerültek. ám hosszú időre megoldódott a közkedvelt termékek gyártása, sőt a régi gépekkel csokoládés termékeket is bevonhatnak cukorral, ami bővíti a választékot. A lízing adta lehetőségekkel is él a vállalat vezetése. Egy 1000 kilogramm óra kapacitású kakaópörító berendezést vásárolnak az NSZ'K-ból és augusztusban mór a próbagyártást is szeretnék megkezdeni. A fejlesztés 20 millió forintba került. A helyiek méltán bíznak a gyors megtérülésben, hiszen hazai viszonylatban kiváló minőségű kakaópor kerül majd az üzletekbe. Ezzel párhuzamosan folyik az úgynevezett hüvelyes gyártósor szerelése a régi kakaópörító helyén. Az NDK-ból 22 millió forintért vásárolták a berendezéseket és már szeptemberben szeretnének innét li- kőrös csokoládédesszerteket szállítani a kereskedelemnek. Hosszan lehetne még sorolni azokat a változásokat, amelyek reménnyel tölthetik el az édesszájúakal, s természetesen a vállalat dolgozóit is. A sok tennivaló is azt bizonyítja, hogy van mit pótolnia a szerencsi gyárnak. Végre elkészül az a raktárbázis is, aminek hiánya csaknem megbénította a termelést, Az épület- komplexum egy részét már ebben az esztendőben használni tudják, megkönnyítve ezzel a termelők dolgát és kielégítve a kereskedelem igényét, amelynek a vásárlók szeszélyeihez kell igazodnia. Fónagy István Az idén több mint 100 millió forintot költenek fejlesztésre a szerencsi gyárban.
