Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

1987. július 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Csak íüvéil. ATLÉTIKA. Ma Miskol­con, a DVTK műanyagpá- lyáján rendezik meg a DVTK—Zug Kanton (svájci) öregfiúk válogatottmérkő­zést. Kezdés: 17 órakor. SAKK. Agria Kupa, nem­zetközi úttörő, serdülő és if­júsági egyéni és csapatver­seny. A Borsodtávhő együt­tese a 7. helyet szerezte meg. Toni Schumacher: Fütyülök rátok... Egy mai gladiátor vallomása t" Különösebben soha .nem .kedvéltem. Elismertem tudá­sát, tiszteltem fanatizmusát '.’(piszén csak így érdemes mindent csinálni), de az em­lékezetes Battiston-eset óta végiképpen kiipanderí.tettem az általiam elképzelt „jeles fut- toaililisitálk csarnokából”. .Sepp Maier, az igen! De hát hol van már az a káp­rázatos Schön-legénység?! yi;‘Szóval, Toni Schumacher saját értékrendem szerint Maier mögött sorolandó. Ügy jjaintjálk: a kapusok „bogara­saik” egy kiesük A pályán Jársz labdarúgó zavargólja egymás; és a bőrgolyót, ket- iten meg jószerével tétlemség- •$;; vann'ak kárhoztatva. Císo- 'dá, ha gondolkodásmódjuk, cselékedeteik eltérnek a töb­biekétől? Schumacher könyvet írt. A Fütyülök rátok ... egy világ­hírű. portás világraszóló bot­rányt kavaró vallomása. Mi­ért szánta rá .magát erre a .lépésre? Misáén előre tud­hatta, hogy nem talál egyön­tetű helyeslésre hazájában, s alighanem következtethetett 'ájira is, hogy nem maradnak a véle szemben alkalma- izandó szankciók sem. -.[IjMiért vállalta mégis mind­et? Nehéz megérteni. Adva volt egy, a világ legjobbjai közé tartozó válogatott első $&kniú kapusa. Biztosnak tűnt a posztja, szilárdan őrizte a helyét. Klubjával hosszú távra kötött szerző­dést, nagyszerűen élt, gond- ja-baja álig akadt. Ö csinált magának. Haragosok sokasá­gát szerezte az írással, ki­zárták a válogatottból, el­küldték Kölnből. ■ ,,Azt mondják, hogy az írás az önmegismerés leg­jobb eszköze. Jobban isme­rem most magam, mint ko­rábban? De miért is tépem újra a számat? Mit hozhat ez?" _ kérdezi önmagától, talán választ sem várva a könyv utolsó fejezetében. Az­tán arról kezd mesélni, hogy biztos a korkedvezményes nyugdíjaztatása. Tehát ezzel a lehetőséggel is számolt. Mégis vállalko­zott egy olyan feladatra, amelynek a nagyságával nem volt, nem lehetett tisztában. Akkor hát kicsoda ez a To­ni Schumacher? Örült? Talán, egy kicsit... Igazat kell adnom az elő­szó írójának, aki a sport Szent Embere jelzővel illeti. Igen, ezt a könyvet valóban az emberi tisztesség, a leil- kiismeret diktálhatta. Hasz­nos a mű, ehhez kétség sem férhet. Kinek? Minek? Nemcsak az NSZK-iba.n, máshol is, szerte a világon arra kényszerítheti ez a könyv a sportág világának figuráit (legyen szó játékos­ról, edzőről, vezetőről, bíró­ról), hogy önvizsgálatra vo­nuljanak vissza. Más kárán mégiscsak könnyebb okulni... Leleplezések a Bundesli- gáiról — így, ennyiben, ilyen tömörséggel foglalható össze a tartalom. Előfordul itt minden: alkohol-, szex- és doppingügyek. S mindez a nemzet csapatánál! Csoda, hogy végigsöpört a felhábo­rodás moraja az érintetteken és a kívülállókon egyaránt? Schumacher könyörtelenül kiteregeti a szennyest. Nem ad kíméletet senkinek, de ma­gával szemben is roppant szi­gorú. Tudja, ismeri, tisztá­ban van fogyatékosságaival („ . ■. a labda elkopásán kí­vül valójában semmihez sem értele igazán. Mit tudok én már a komputertechnikáról, az irodalomról, a klasszikus zenéről vagy a színházról? Csupán ösztönösen, tisztán érzésből mindenhez értek egy kicsit. Tudni azonban, sajnos, sokkal kevesebbet tu­dok ...), s nyíltan szól ezek­ről. Nem lakkoz, nem beszél mailé, kíméletlenül, egyér­telműen íoglalmaz. Részletesen elemzi a Battis- ton-ügy összetevőit; leírja, hogy a. Bundesiliga a lusta kutyák gyülekezete; olvas­hatunk a sport és a pénz egyre szorosabbá váló kap­csolatáról ; bepillantást en­ged az „eléfántoik versenyé­nek” kulisszái mögé; nem rejti véka alá véleményét a nyugatnémet újságíróikról sem. Olvasmányos, izgalmas könyv. Akit érdekel a sport, s azon belül is a labdarú­gás, aligha teszi le, mielőtt az utolsó oldalhoz nem ér. Lázad a sport jól fizetett rabszolgája? Spartacus atom- kori unokája ki akar törni börtönéből... Adják-veszik, mint kétezer évvel ezelőtti sorstársait, ki van szolgáltat­va, s egyetlen vigasza, hogy nagy PÉNZ az ellentétel. Em­bertelen lemondások árán ép bőrét viszi a vásárba. A gla­diátor időzített bombája ha­talmasat robbant. A válasz gyors volt: sza­kítás. Az illetékesek felvet­ték a kesztyűt és elbántak a tocsogóval. Ugye, mennyire álszent ez a megoldás? Hogyan tovább? („Holnap újra nap lesz. Azután majd meglátjuk. Álom vagy valóság? Ez so­ha nem okozott nekem gon­dot".) Szent meggyőződésem, hogy az életben és a lab­darúgásban minden alkotás szenvedélyből és nem hideg számításból született. (Medi­cina, Sport). (doros) Mi újság az NB III-as csapatok háza táján? Egy hónappal ezelőtt csitult el a labda patto­gása, és a legtöbb foci­barát már nagyon sze­retné, ha folytatódna a pontvadászat. Erre kicsit még várniuk kell, hiszen a harmadik vonalban augusztus közepén lesz az őszi nyitány. Az is­mét életre hívott NB III-as mezőnyben hat borsodi együttes érde­kelt. Öten közülük a Mátra csoportban szere­pelnek, az Olefin SC is­mét átkerült a Tisza csoportba — igaz, erről a döntésről a leninváro- siak is csak a sportláp­ban közzétett hírt olvas­va értesültek ... Össze­állításunkban bepillan­tunk a kulisszák mögé, arról érdeklődtünk, ho­gyan készülnek a rajtra. Egyelőre még sok a bi­zonytalansági tényező, hiszen az átigazolási idő­szak a hónap végéig tart, s nem szívesen te­rítik ki kártyáikat az ér­dekeitek. Tény, hogy mindenhol megkezdődött a gyakorlás, itt-ott új arcok is feltűntek, s egy­re nehezebb edzéseket írnak elő a szakvezetők. edelényi bányász, Koleszár György edző: — Egyelőre kevés újsággal tu­dok szolgálni. Még senkit nem igazoltunk, s a stabil emberek közül mindenki láto­gatja a foglalkozásokat. Meg­köszöntük viszont eddigi sze­replését Szaluinak, Mada­rásznak, Mihóknak és Ber­kinek, rájuk nem tartunk igényt az elkövetkezendő időszakban. Kedd óta gyako­rol a társaság, elképzeléseink szerint végig itthon készü­lünk. Naponta egy edzésre nyílik lehetőségünk, mert a munkahelyi szigorítások mi­att sportolóink csak saját szabadságuk terhére vehet­nének részt a délelőtti fog­lalkozásokon. Első előkészü­leti mérkőzésünket július lil­án játsszuk, azt követően hetente legalább kétszer sze­retnénk pályára lépni. Em­lítettem már, hogy keretünk­ben eddig nem volt mozgás, ez azonban változhat a hó­nap végéig. BORSODI BÁNYÁSZ, Far­kas Gábor intéző: — Együt­tesünk korábbi edzője, Né­meth Attila Miskolcon vál­lalt munkát, az MVSC-nél tevékenykedik a jövőben. Utóda Krompaszky Gyula, aki háromesztendős kiha­gyás után, tért vissza a Bor­sod megyei gárda élére. Ed­dig senki nem jelentett be távozási szándékot, Fehér kapusunk jelezte mindössze, hogy Edelénybe készül. Va­lószínű, hogy Fekete Gy. katonai szolgálatra vonul be. A felkészülést hétfőn orvosi vizsgálat előzte meg, kedd­től napi egy foglalkozással dolgozunk. Terveinkről any- nyit, hogy szeretnénk 2—3 játékossal erősíteni, kapusra Megkezdődött a felkészülés, de még kevés a változás A Módi Bányász megyei 1. osztályban első helyezést szerzett együttese. Álló sor, balról jobbra: Gáthy Sándor szakosztályve­zető, Bodnár László, az egyesület elnökhelyettese, Kiss, Baghy, Matisz, Oláh F., Tóth, Miklós, Suller, Fekete László játékosedző. Guggolnak, balról jobbra: Dankó, Oláh L., Szabó, Nagy, Sző­tök, Szatmári. A képről hiányzik: Leskó, Horváth és Tatárka. és csatárra van elsősorban szükségünk. Várjuk vissza a leszerelés előtt álló Balogh J.-t. Augusztus közepéig Sa- jószentpéteren gyakorol a gárda, most a hét végén vi­szont Csehszlovákiában ve­szünk részt egy nemzetközi tornán. SAJÖBÁBONYI VEGYÉSZ, Sáfrány István edző: —» Kez­dem a szakvezetésben bekö­vetkezett változással: eddigi segítőm, Balázsi István meg­vált a klubtól, egyelőre ke­ressük az utódát. Július 8- án találkoztunk a játékosok­kal, néhányon még hiányoz­nak, mert szabadságuk a hét végén jár le. Már velünk készül Budai S„ akit a Sa- jószentpéteri Üveggyárból igazoltunk, s pillanatnyilag is tárgyalunk 3 futballistá­val. Távozik tőlünk Sziklai Olivér, aki az NB II-be fel­került Kazincbarcika játéko­saként folytatja pályafutá­sát. Két leszerelünk lesz, várjuk Budai T.-t és Kiss Z.-i. Két hétig napközis rendszerben edzőnk, csak a vasárnap lesz szabad. Igyek­szünk a rajtig minél több előkészületi összecsapáson megtalálni a legütőképesebb együttest. Mivel pályánkat felújítják, a közelben vala­hol albérletbe kényszerülünk egy időre. Végig Sajóbábony- ban leszünk, itt gyűjtjük az erőt. HONVÉD PAPI* JÓZSEF SE, Ondrasek Iván ügyveze­tő elnök: — Néhány mondat erejéig visszakanyarodom az elmúlt bajnoksághoz. Teszem ezt azért, mert elnökségünk foglalkozott az együttes ta­vaszi teljesítményével. Arra kerestük-kutattuk a választ, hogy őszi önmagunkhoz ké­pest miért estünk vissza? Nos, arra a megállapításra jutottunk, hogy a fiúk nem bírták elviselni az esélyes­ség terhét, akarati, hozizá- áflásbeli hiányosságok ütöt­ték fel a fejüket és a veze­tés sem állt feladata magas­latán. Annak ellenére, hogy kicsúszott a kezünkből az el­ső hely, jó évet zártunk és már most leszögezzük: az új bajnokságban ismét a dobo­góra akarunk jutni. A csa­patunkra épülő Magyar Néphadsereg katonaváloga­tottja a holtidényben a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaságban túrázott és a napokban tért haza. Arra még nem tudok felelni, hogy Balogh Zoltán marad-e a szakvezető, mert megérke­zését követően váratlanul gondolkodóba esett. Kere­tünkben sok változás törté­nik. Takács, Kiss, Horváth, Balogh, Budai és Pribék le­szerel, az új fiúk csak augusztus végén, a bevonu­lást követően kerülnek hoz­zánk. Nevekkel egyelőre nem szolgálhatok. A felké­szülés pontos menetrendjét a szakosztályvezetés most hatá­rozza meg. OLEFIN SC, Tóth Tamás ügyvezető elnök: — Nagy kő esett le a szívünkről, amikor legördült a függöny ... Ép­pen hogy bennmaradtunk a Mátra csoportban. Lesze- replésünk okait feltárjuk! Köiztudott, hogy Péczely Sza­bolcstól megváltunk, és az utolsó nyolc tavaszi találko­zón már Toperczer Tibor irányította a gárda szakmai munkáját. Megbízatása 1988. június 30-ig szól. Tekintsünk előre: az átszervezés miatt nagy harc várható a kétcso­portos NB II-be jutást jelen­tő helyekért. Nem »tagadjuk, szeretnénk mi is — futball- nyelven szólva — labdába rúgni. Ehhez persze helyt kell állnunk az átigazolási szezonban, legalább három kész játékost kívánunk meg­szerezni. Feledi és Rácz va­lószínűleg távozik, míg Posta és Kiss bevonul. Végezetül egy megjegyzés: az országos sportlápból értesültünk róla, hogy az MLSZ ismét átra­kott bennünket a Tisza cso­portba ... Meglepődtünk és kicsit elkeseredtünk, dönté­sük minket hátrányos hely­zetbe hozott. Ügy érezzük, hogy a végső szó kimondása előtt illett volna konzuntál- niuk velünk! Mert az MLSZ demokratikus légkört hirde­tett, a testület vezetői gyak­ran hangoztatták: a nagyobb horderejű témákban mindig értekezni fognak az érintet­tekkel, kikérik a véleményü­ket és így tovább. Ügy lát­szik, hogy a gyakorlat mást mutat... MÁDI BÁNYÁSZ, Holló­kői József egyesületi elnök: — Szakvezetőnk továbbra is Fekete László, aki immáron „teljes értékű” , edzőnk, ugyanis — ellentétben a megyei I. osztállyal — már nem lép majd pályára. A felkészülést július 13-ám, hétfőn kezdjük, az első já­tékosértekezleten ismertet­jük az egyesület vezetésé­nek elvárásait, konkrét cél­jait. Az első héten naponta egy, aztán két foglalkozás lesz* a (formába hozó idő­szakban pedig az edzések és a mérkőzések váltják majd egymást. A klub és bázisszervei mindent meg­tesznek azért, hogy a fut- ballpálya és környéke meg­feleljen az NB III-as köve­telményeknek. A küzdőteret — ahol szükség volt rá — újra füvesítettük, és kiala­kítottunk .egy gépkocsipar­kolót is. A pályán belüli kerítés és a fedett játékos­kijáró a rajtra készül majd el. Jó ütemben haladunk füves edzőpályánk építésé­vel is. Szociális létesítmé­nyünk megfelelő, minden igényt kielégítő, így „vele” nincs gondunk. Távozási szándékot senki nem jelen­tett be, viszont arra számít­hatunk, hogy a sorkötelesek közül bevonulnak. Az erő­sítéssel kapcsolatosan konk­rétumokkal még nem szol­gálhatunk, több magasabb osztályban szereplő játékos­sal állunk tárgyalásban. Szeretnénk néhány ügyes sportolót leigazolni a me­gyei I. osztályú .és a körze­ti bajnokságban szereplő csapatokból is. Az erősítés­sel az a célunk, .hogy játé­kosállományunkat kiegészít­ve, „feltöltve” biztosítsuk a bennmaradást. * Ennyit az NB III-as bor­sodi együttesek háza tájá­ról, elképzeléseikről, terve­ikről. Abban maradtunk, hogy a rajt előtt ismét ta­lálkozunk az érdekeltekkel. Doros László Kolodzey Tamás Szombaton és vasárnap Nyugat-Berlinben, a Tegel- tavon kerül sor a Forma 500-as motorcsónakok idei harmadik Európa-bajnoki futamára. A magyar színe­ket hat sportoló képviseli, közte a bajai Volentér Lász­ló, aki fölényesen vezet az összetettben, miután az ed­digi két futamot megnyer­te. Amennyiben Volentér is­mét győz, úgy az utolsó, budapesti verseny (szeptem­ber 5—6.) eredményétől füg­getlenül már kontinensbaj­nok. Volentér mellett Csepregi György, Ticska László, Kor­mos György, Bálint Gábor és Faragó Attila próbál sze­rencsét. Nincs mivel dicsekedni Az elmúlt héten a DVTK sporttelepe adott otthont az atléták nyílt vidékbaj­nokságának. ' Tudósításunk­ban már megírtuk, hogy nem születtek kiemelkedő eredmények és azt is meg­jegyeztük: lehetett volna szebb is a házigazdák sze­replése. Nos, átnéztük a jegyző­könyveket, mert kíváncsi­ak voltunk a borsodi egye­sületek által „bemutatott” teljesítményekre iis. A 22 oldalas dokumentumból ki­tűnik: nincs mivel dicse­kedni. Az MVSC két ne­gyedik és egy ötödik, a Honvéd Papp J. SE pe­dig egy harmadik helye­zést gyűjtött. Az előfuta­mok, vagy a további ered­mények rovatában 12-szer találkoztunk a KVSE, há­romszor a Papp SE, az Olefin SC és az MVSC, egyszer pedig az Ózdi Ko­hász és a Borsodi Bányász nevével. Annak ellenére, hogy a vidékbajnokságot a felsorolt klubok tu­lajdonképpen „.ajándékba” kapták: versenyzőik hasz­nálhatták a műanyagot, és a DVTK-stadion megköze­lítése sem telt számukra órákba. A tények beszélnek, no­ha belőlük egyértelműen nem olvasható ki a valós helyzet. Mert nyilván akad­tak sérültek, aztán néhá­nyon bizonyosan üdültek, vagy más elfoglaltságuk volt. Persze, valószínűleg közelebb kerülünk az igaz­sághoz, ha leszögezzük: Borsod atlétikája igencsak féloldalas. A DVTK-t le­számítva nem bukkannak fel a későbbi kiugrásra képes tehetségek, ebből pedig egyenesen követke­zik: nem dicsérhető a klu­bok kiválasztó, utánpótlás­nevelő munkája. És nyil­ván á szakosztályok szer­vezettsége, munkája is sok kívánnivalót hagy maga után. K. T. Vo!e»tér Euróna-bainok lebet

Next

/
Thumbnails
Contents