Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
1987. július 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Hűsítő és gyógyító hullámok Az a híres-neves Zsóry Kis Jankó Bori mellszobra vigyázza a múzeum bejáratát Gyönyörűket álmodtak A Matyó Múzeumban Zsóry József gazdálkodó nevét nem birtoka, nem kimagasló mezőgazda- sági . ismeretei, nem képviselőválasztási huncutságai tették halhatatlanná... A hírt és dicsőséget adó vizet — olaj után kutatva — 1939. február 25-én találták meg Kövesd határában, Zsóry földjén. A korabeli iratok szerint a kút 875 méter mély volt, percenkénti hozama háromezer literre rúgott, s a hőmérő 62 Celsius- fokot mutatott. Néhány nappal később a percenkénti hozam ötezer litert tett ki, s a hőfok 68 Celsi- us-fokra emelkedett. Érdemes figyelni a dátumokra, illetve a gyorsaságra. Az első fürdőmedencét 1940. júliusában nyitották meg, de már fél évvel korábban, palackban árusították a Matyóföld gyomrának gyógyhatású kincsét. Mint minden jeles idegenforgalmi helyen, itt is rengeteg a tábla, a hirdetés, a figyelmeztetés. A Zsóry névvel nem találkozhat a látogató. A hivatalos titulusba (Mezőkövesdi Gyógy- és Strandfürdő) nem fért bele a névadó ... (A köznyelv is csak „Zsóri"-ként emlegeti.) A parkolóban kisiparosok cégtáblája kelleti magát, a jobb sorsra érdemes jegenye törzsébe szöggel vert felhívások biztatóak arra, hogy hol bérelhető szoba, hol vásárolható üdülő, hol lehet olcsón enni és inni. Egy' fürdőtúra — leszámítva az SZTK-beutaltakat — nem olcsó .mulatság. Az egész napos felnőttbelépö ára 25 forint. A gyerekek (tízéves korig) 6 forintot, diákok és katonák 12 forintot fizetnek. A nyugdíjasok tarifája 10 forint. A kabinjegy és a fürdőruha-kölcsönzés díja 25 forint, egy lepedő 20, egy törülköző 10 forintért bérelhető. A kedves vendéget 6 forintért olajozzák le, harmincért kap pedikűrt, s ha a gyerek el- csellengétt, akkor a hangosbemondó négy forintért teszi közzé a felhívást. A legmagasabb (gyógy)szolgálta- tási díj a víz alatti sugármasszázs. A tamgentor kezelést 80 forintért veheti igénybe az, • akinek erre támad gusztusa. A vendéglátósor igazán pazar ellátást kínál: a goffri 11 íorint, a főtt kukorica 10. a hamburger 23. A Borsodi világos 14 forint, a Rákóczi IS), a Spaten 24,50 forint. A bor decijét 8 forintért mérik. Az egyik jeles helyen, a ..Hordóban'’ nemrég még cserkészkolbászt is kínáltak.. A vendég fogta a kést, s vágott a közszemlére tett ínyencségből néhány arasznyit. A tulaj kapta a centimétert, mért, kalkulált, s inkasszált... De manapság nem lehet hozzájutni ehhez a kolbászfajtához. A gazda, bízva a gyors változásban, nem vette be a táblát.. . A reggeli tisztaság ,a szokásos záptojás-szaggal párosul. Kétezer híján tavaly hatszázezer látogatója volt a Zsórynak. Rekord ez a szám. Mint ahogy rekord a 2,3 millió forint veszteség is. A fürdő ugyanis deficites. A számítások szerint egy vendég 38 forintjába kerül a vállalatnak. S mint fentebb utaltunk rá, a legdrágább belépőjegy 25 forint. Bár a naptár már régóta nyarat mutat, de az idő nem kedvez a fürdőzőknek. A Zsóry területe 13 hektár, vagy ha úgy tetszik 105 ezer négyzetméter. Most azonban kevesebb, mert a fürdő területén a megye két legnagyobb építőipari vállalata, az ÉÁÉV és a BÁÉV építkezik. Medencét készítenek, amelyet be is fednek. A Zsór.vfoan egy időben 14,5 ezer látogatónak tudnak az öltözéshez és vetkőzéshez kabint és szekrényt biztosítani, de a fürdő vezetői biztosak abban, hogy ennél jócskán többen is voltak már itt. Sok a v.íkendház, a vállalati üdülő, sokan csak úgy, fürdőnadrágban, bikiniben randáinak ál mog- mártózni. Az idei rekord június 14-hez fűződik, amikor is több mint kilencezren' váltottak jegyet. Egyébiránt a fürdő vezetője, .s a Borsod ■Megyei Vízművek (ez a cég üzemelteti a Zsóryt) mezőkövesdi üzemvezetője, Csé- ke Zoltán és Ádám László ■azt is elmondotta, hogy akár bikini felsőrész nélkül, mo- nokiniiben is fürödhetnek a hölgyek, nem tiltja ezt senki és semmi. Igaz, nemigen akadt erre még példa, az viszont biztosnak tetszik, hogy az öltözők tetején meztelen napozót, alakítanak .ki a közeljövőben. Még a kezdet kezdetén, 1940. júliusában fából készült medencében fürödhet- tek az idelátogatók. Ez a medence az ötvenes, hatvanas évek fordulójáig megvolt, s mostanság is azt vallják, hogy a fa a legel- lenállóbb anyag a Zsóry vizének. Az új, készülő medence tetejének borítását is fából“ készítik el, s mint ahogy a gyógyfürdő aulájában a maketten látható, igazán szép lesz, amikor jövőre megnyitja kapuit. Jelenleg azonban a fürdő látogatóinak el kell viselni az építkezéssel járó kényelmetlenségeket. A 13 hektáron ettől függetlenül több medencét vehetnek igénybe a fürdőzők. Itt, vízköbméterben számolnak, úgy mondják, hogy van egy 3600 köbméteres komplexum, amely magában foglalja a hullámfürdőt és az azt körülölelő körmedencét, van két, egyéniként 900 köbméteres termálvizes medence, ehhez a pancsoló térfogata 250 köbméter, míg a gyógyfürdő medencéibe mintegy 300 köbméter kéntartalmú, alkáli hidrogénkarbonátos szénsavas hévíz fér bele. A vizet öt mélyfúrású kútból nyerik. Meglehetősen régóta vezetnek a Zsóryban vendégkönyvet, bár erről nem valószínű, hogy sokan tudnak. Az idei szerényebb kiállítású. s feltűnően kevés szavú dokumentum-gyűjtemény egyik bejegyzése így szól: „Itt igazán csend és béke van. Itt lehet igazán kikapcsolódni, csak ismerni kell a mértéket...” A régebbi, díszesebb albumokban ez áll: „Magyar- országon még ilyen szép, tiszta, kellemes fürdőhelyet soha nem találtunk.” Meg: „Most jártam itt először, de olyan masszírozást kaptam, mint még sehol. Budapesten egy hónapig kezeltek, de nem volt olyan hatásos.” Persze van kritikai észrevétel is: „Jó lenne legalább két darab hajszárító, hogy ne kelljen egymásra várni." Érdekes, a vendégkönyvekbe bejegyzők egyike sem mezőkövesdi, sőt nem is borsodi. Budapestiek, dunántúliak áradoznak a víz, s a szolgáltatások színvonaláról. Az itt dolgozók tudják, a kövesdieik nem sűrűn fordulnak meg a Zsóryban. Csak ha nagyon meleg van, akkor bicikliznek ki a városhatárt jelző táblától néhány kilométerre lévő fürdőbe, elsősorban hűsölni a hullámba. Merthogy nemcsak a gyógyvíz gyógyít, ha^, nem a kerékpározás is. Köves den pedig még mindig ez a kétkerekű a legnépszerűbb jármű ,.. (brackó—illésy) Sokféle elgondolás van arra, hogy honnan származik a matyó név. A legkedvesebb Mátyás királyunktól származtatja, aki tudvalevőleg annak idején megfordult erre, s melynek emlékére a kövesdiek szívesen adták e nevet fiúgyermekeiknek. A Mátyásokat persze becézték, valahogy olyanformán, ahogy az Istvánt Istóknak, a Mátyást Matyóknak. Ezt érezhette azután — tévesen — többes számú főnévnek a nyelvtudat, s így lett a kövesdi ember matyó. ‘Mindenesetre, amikor a múlt század második felében úgy megszaporodott a népesség, hogy helyben már nem talált munkát magának, s legalább fél esztendőre biztosan ott kellett hagynia szülőföldjét, hogy megkeresse kenyerét, ránézésre mondták a „vendéglátók”: — Na, megjöttek a matyók! Mert a szegénység ugyan elűzte őket a betevő falatért, de cifra viseletűkről messziről rájuk lehetett ismerni, A hétköznapi ruhájuk is elütött a többiekétől, hát még az ünneplő, mert akárhogyan is, mindegyikük arra törekedett, hogy a móring ne legyen alábbvaló. Viseletről, díszes szobáról (itt sohasem nevezték tiszta szobának) ugyan senkinek sem lehetett megmondani a lehetősségét. Még abban is nagyjából egyformák voltak, hogy a lakóépületek három osztatú- ak voltak, a díszes, tornyozott ágyakba szinte sohasem feküdtek, legfeljebb az ágyüregbe, de leginkább az ágy alá fektették a gyerekeket, a felnőttek meg a lócán, vagy a kemencepadkára terített rongyszőnyegre hevertek le. S az is íratlan törvény voll, hogy a menyecske a mindig fűtetlen kamrában aludt, a termény, az oldalszalonna és a kenyér társaságában. A matyó házakban egyébként főként asszonyok laktak, a férfiak kint, a lakóházak gyűrűjén túli ólaskertben, s még azután is jobbára az állatok mellett volt a helyük, amikor felbomlott a régi településrend, s a szűk portákra hozták be a jószágot. 'Mára persze már a múzeumba szorultak a régi szokások, s a gyönyörűségesen szép viselet is legfeljebb az országhatárokon túl is híres Matyó Néptáncegyüttes jellegzetessége. A hímzések őrzik leginkább a régmúltat, a nem is olyan nagyon régit, hiszen a múlt század vége felé alakult ki az a motívumkincs, színvilág, amelyről ránézésre mondjuk: matyó. Ámbár az is igaz, így pontatlan a megfogalmazás, inkább kö- vesdit kellene mondani, mert matyó a iardi, a szent- istváni is, mégis annyira más, hogy például egy régi szőttesre nézve egy mai odavaló asszony is megmondja, melyik az „övé”. Dr. Rankóczi Gyula, a mezőkövesdi Matyó Múzeum vezetője magyarázza, hogy a különbözőség ellenére is van egy nagyon erős közös alapréteg, amelyből más-más arányban, de használnak dolgokat, motívumokat. A kövesdi talán azért ugrott ki, mert szem előtt volt, a főút mellett. A főút persze most sincs hátrányára, az átmenők már csak a kíváncsiság kedvéért is megszakítják itt az útjukat. De nem ritka, hogy a messzi országokból a múzeum kedvéért kormányozza errefelé autóját a turista. A közel nyolcvanezer látogató lehelne persze több is, de csúcsidőben — májusban, júniusban, amikor a diákbuszok is erre járnak — így is gondot okoz a tárlatvezetés. Bizony, a múzeum kinőtte önmagát, még szerencsére a település ősi magvában három tájházat is mutatni tudnak. (Kár, hogy az egyik éppen zárva van, mert ha nem is életveszélyesen, de megrepedt a fala.) A leglátogatottabb persze Kis Jankó Bori egykori lakóháza. Ö lett a leghíresebb íróasszony. Mondják, Mari testvére szokta volt neki mondogatni, amikor kiültek a ház elé: „Ne rajzoljál már annyit, inkább hímezz!” Mert Kis Jankó Mari meg előrajzolás nélkül hímzett gyönyörűségesen szépen. Bori néni mintáskönyye és leghíresebb, „száz virág” terve ott is van az emlékházban, említik, meghímezve a Matyó Háziipari Szövetkezetben őrzik. Mindezen van idő elmélázni, amíg a múzeum szobáit végigjárjuk. Pedig dehogy fért ki minden, amit a szűkös raktárban őriznek, s ami még mostanában is be-bekerül a gyűjteménybe a kövesdi, a tardi, a szent- istváni, a bogácsi szekrényekből, a sublótok fiókjaiból. Talán a ragaszkodás mentette meg őket a mindenféle gyűjtőktől. S ha a kíváncsi, a látni akaró néhány száz méter gyaloglást nem sajnál, az ősi városmagban, a szépen rendbe hozott, és megőrzött nádfe- deles vályogházak láttán még megelevenedni is érezheti a múltat, s az embereket, akik irdatlan nehéz életük ellenére gyönyörűket álmodtak. Csutorás Annamária Látogatók a hímzések között
