Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1987. július 11., szombat ! ! Beszélgetés Makó Józseffel, a Mezőkövesd Városi Pártbizottság első titkárával — A maty óság — fogalom az országban, a világban. A történelmi, mozgalmi és népművészeti hagyományok adottak és ismertek. Hogyan élnek és hatnak ezek napjainkban, mit jelent 1987-ben a matyó- ság? — Nehéz a kérdésre röviden válaszolni. Tény, hogy a matyó népművészet a világ számos országában ismert, hisz termékei csak a külkereskedelem hivatalos csatornáin körülbelül 40 országba jutnak el. Kapcsolatunk • van egy Tokióban működő kézimunka körrel, amely tanulmányozza a matyó népművészetet, olykor munkáikat is elküldik hozzánk. Maguk pedig rendszeres látogatói a Kis Jankó Bori Országos Hímzőpályázatnak és Kiállításnak. Mezőkövesd, Szentistván és Tárd lakossága körében igen intenzívek a történelmi és népművészeti hagyományok. Az itt élő emberek — legyenek azok tőzs- gyökeresek, vagy bevándoroltak, úgynevezett „ótott" matyók — büszkén vállalják matyóságukat. Büszkék a hírnévre, arra, hogy ez az etnikai csoport a 400— 500 év alatt kialakított életmódjával, tulajdonságaival, legfőképp pedig népművészetével elismertté, híressé vált. Ugyanakkor örökölt tulajdonsága a matyó embernek a szorgalom, a kitartás, a küzdeni tudás. Ez jól „kamatozott" a matyó- ságnak a felszabadulás előtt is, húszén a matyó sumrnás kapós volt bel- és külföldön egyaránt. De jól kamatozik ez most is, mert a matyók munkaszeretetével általában ma sincs gond. Jellemző az egészséges törekvés a jólétre. Szerénytelenség nélkül mondom, hogy ez a gazdasági egységeink eredményeiben lakosságunk életkörülményeiben is tükröződik. De hasonlóan a hagyományokból táplálkozik az egymás iránti szolidaritás, a lokálpatriotizmus, a ma ús erős családi kötelékek. Érdemes megnézni a kalákában épülő lakóházakat, vagy eg.y- egy lakodalmas menetel. Hozzátartozik a mai kor matyójához a hagyományok ápolása, őrzése, továbbfejlesztése. S noha ez a viseletben, a szokásokban csak itt-ott tűnik fel, ez a terület arról gondoskodik, hogy a maradék örökség kárba ne vesszen. Móricz Zsig- mond itt jártakor mondta: „Nem az a csodálatos, hogy van' ez a gyönyörű matyó világ, hanem az, hogy még megvan”. Mi azt akarjuk, hogy örökké meglegyen, és színpompásan virágozzék a matyó rózsa. — Mezőkövesd újra város, Borsod kapuja. A környék településszerkezetéből adódik, hogy több nagy múltú és nagy lélekszámú település (Szentistván, Tárd, Mezőkeresztes) él együtt jelenleg is. Ebben a helyzetben hogyan érvényesül a város kisugárzó hatása? — Mezőkövesd várossá válása előtt is a térség központjának számított. Nem véletlenül nevezték a matyó fővárosnak. Jelentősebb ipari foglalkoztatás híján vezető szerepe, kisugárzó hatása nem annyira gazdaságú, hanem elsősorban közigazgatási, kulturális, oktatási jellegű volt. 76 éves gimnáziuma hagyományosan segítette a szegény gyermekek kiemelkedését, de ezen túl a szélesebb értelemben vett művelődésnek centruma. A 70-es évek elején az ipartelepítés megerősítette központi szerepét, most már a gazdasági szférában is. A vonzáskörzet községeiből ezres nagyságrendű a Mezőkövesdre bejáró dolgozók száma. E mellett székhelye a közigazgatásnak, központja a kereskedelemnek, szolgáltatásnak, egészségügyi és kulturális ellátásnak. A város kisugárzó hatásának erősödése — véleményem szerint — annak a regionális szemléletnek is az eredménye, melyet a gazdasági, politikai, kulturális munkában egyaránt következetesen érvényesítünk. A politikai irányítás területileg — a város és az akkori járás viszonylatában már 1978-tól egységes, melyet követett — több — kevesebb fáziseltolódással — a tömegszervezetek, mozgalmak és az állam- igazgatás felépítése is. A közigazgatás átszervezése 1984-ben már olyan struktúrát talált, mely gyakorlatilag változtatás nélkül tudott tovább élni, ' azt a város és a községek lakosai elismerték és elfogadták. A kérdéshez tartozik, hogy a nevükben városi párt- és mozgalmi szervek, testületek (a KISZ, népfront, stb.) összetétele ma is tükrözi a terület egészét. Tehát: a hagyományos szférában a kisugárzó hatás, nem csökkent, más területeken — a gazdaság, politika, kereskedelem, szolgáltatás, ellátás — pedig kialakult és megerősödött. — Mezőkövesd és vidéke tradicionálisan mezőgazda- sági terület. Ma 10 termelőszövetkezet és egy állami gazdaság működik itt. Milyen gondok foglalkoztatják az itt élőket? — Mezőkövesd és vonzáskörzete valóban tradicionálisan mezőgazdasági jellegű volt. Az 1970-es évek első felében viszont a vidéki ipartelepítés kapcsán, de főleg a jelenlegi időszakban, ezt a megállapodást úgymond az élet átértékelte. Ugyanis ma la termelés volumenét alapul véve’ az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem nagyságrendje arányaiban megegyezik. . Ami a mezőgazdaságot illeti, a 10 tsz és egy állami gazdaság földrajzi, közgazdasági és termőhelyi adottságai jobbak a megyei átlagnál, körülbelül megegyeznek az országossal. A szántó aranykorona értéke 23 felett van. A földterület mindenütt alkalmas a nagyüzemi művelésre. A vetésszerkezeten, belül meghatározó a kalászosok, a napraforgó, a kukorica. Ezekből a növényekből a terméshozamok általában 2—4 mázsával meghaladják a megyei átlagterméseket. De ugyanez igaz a kisebb volumenű borsó és pillangós takarmányok átlagtermésére is. Jelentős a szőlőterület nagysága, noha a nagyüzemi területek csökkennek, a szakcsoporti formában növekszik a művelési kedv. Látszólag tehát a gondjaink nem nagyok. Áz igazság viszont az, hogy a megye egészéhez viszonyítva valóban kisebbek, de azért adódnak. Melyek ezek? A legnagyobb gond az alaptevékenység árkondíciója, a fel- vásárlási ár és az ipari árak közötti nagy különbség: Konkrétan: az elég jó termésátlagok ellenére a növénytermesztés és az állattenyésztés — véleményünk szerint pedig elsősorban erre hivatottak a nagyüzemek — nem biztosítja a jövedelmező gazdálkodást. A nyereségből származó fejlesztési alap az egyszerű újratermeléshez sem nyújt megfelelő forrást, alapot. így elhasználódott, 25 százalékban „0"- ra leírt gépekkel kell az üzemvitelt, az időszerű munkákat elvégezni. Másrészt mezőgazdasági üzemeink kénytelenek a nem kis rizikót jelentő melléküzemágakkal foglalkozni, mert ezek nyereségesek. A másik komoly gond az érdekeltségi, rendszer, a személyek, a kiskollektívák keresetszabályozási kötöttsége. Tetőzi ezt az, hogy a szabályozók módosítása gyakori és több esetben visszamenő hatályú, amely kész tények elé állítja a szövetkezetek vezetését. Sok gondot okoz a termelési szerkezet, ugyanis hosszabb távon a gabonafélék kivételével nincs megfelelő irányvonal. Újabb, jövedelmezőbb növényféleségekkel bátrabban kellene kísérleteznie gazdaságainknak. Sajátos ellentmondás, hogy miközben a térség ökológiailag jó adottságokkal rendelkezik, mégis 5—6 éven át az állatállomány jelentősen csökkent, némi pozitív elmozdulás mostanság tapasztalható. A 10 mezőgazdasági tsz-ből 5 megszüntette a szarvasmarha-ágazatot, 3 pedig a juhászától. A döntést a rossz jövedelmezőség, a tenyésztés éveken keresztül veszteséges volta indokolta. Noha nem mezőkövesdi sajátosság, de a gondokat tetézi az évek óta kedvezőtlen időjárás. Hol az aszály, hol a jégverés, hol pedig a téli hideg okozott több évre kiható károkat. Ezért nagyon komoly munkát kell végezniük tsz-einknek, hogy talpon maradjanak. Jellemző gondja a térségnek,’ hogy a közel azonos természeti, földrajzi adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek eredményeiben az indokoltnál nagyobbak a különbségek. Jóllehet ennek történelmi, a szövetkezeti mozgalom két évtizede során jelentkező objektív és szubjektív okai vannak — a felzárkózás, a „kiegyelítő- dés” lehetne gyorsabb. Erre a legmarkánsabb példa a korábbi négy szövetkezetből egyesített 10 és félezer hektáron gazdálkodó Matyó Tsz. — Az utóbbi években szerencsésen változott a terület gazdasági struktúrája. Mezőkövesden is megjelent az ipar. Az ipari kultúra, hagyomány hiánya milyen sajátos gondokat jelent a terület irányító szerveinél? — Már hivatkoztam rá, hogy a hetvenes évek elején a hagyományos ipar — melyet az ipari szövetkezetek képviseltek — új budapesti, miskolci központú ■ gépipari vállalatok gyáregységeivel bővült. Ennek hatása kettős: egyrészt foglalkoztatás bővítést, másrészt struktúra változást eredményezett. Hogy milyen gondokat okozott az ipari kultúra, hagyomány hiánya miatt az ipartelepítés az irányítószerveknek? Erre egyértelmű választ nem lehet adni. Én úgy értékelem, mint politikai vezető, hogy ez elsősorban nem gondot, hanem örömet jelentett. Gazdasági, lakosságii igényeket elégített ki, és politikai társadalmi, életszínvonalpolitikai, gazdasági feszültségeket oldott fel. Ez nagyon jó hatással volt a terület fejlődésére és a lakosság közhangulatára egyaránt. Az pedig természetes, hogy az irányító munkában a több szekto- rúság kényszerítő erővel hatott az új helyzethez igazító munkamódszer, munkastílus kialakításához. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy ezt sikerült megtalálni. Természetesen a változó körülmények a politikai irányító munkában is állandó meg- újúlási igényt követelnek, de ennek is igyekszünk megfelelni. Az is nyilvánvaló, hogy a területre nem jellemző a nagy múltú munkás generációk léte. Ipari üzemeink dolgozóinak jelentős része első vagy második generációs munkás. így a hagyományos munkástudat kialakítása állandó feladatunk. A munkássá vállás folyamata azonban felgyorsult, s mi ezt politikai munka minden eszközével segítjük. Ezt a folyamatot több tényező erősíti, de most csak 'kettőt emelnék ki. Az egyik az, hogy munkásaink jelentős részét helyben képezzük — ősztől az eddigieknél korszerűbb körülmények között, i hisz akkorra elkészül az új szakmunkásképző iskola. A másik pedig az, hogy a Mátraijai Szénbányák Vállalat Bükkábrányi Üzeméinek 1985-ben történt megnyitása sok egyéb mellett a ■"mukásság számát is gyarapítja, ez jó hatással van a területfejlesztés mellett a munkástudat erősítésére is. — Az imént elmondottak mintegy összefoglalásként kínálják a kérdést: milyennek ítéli a terület politikai szerveinek, szervezeteinek munkáját, a lakosság közhangulatát? — A válasz az én számból talán dicsekvésnek tűnne,-ezért inkább néhány gondolatot idézek abból _a megyei párt-végrehajtóbizottság előtt szereplő jelentésből, melyet a testület június 19-én tárgyalt, és amelyet nem mi fogalmaztunk meg, hanem a terület komplex vizsgálatában résztvevő megyei szervek. Eszerint: „A Mezőkövesd és vonzáskörzetének párt- szervei és -szervezetei által irányított politikai folyamatok megfelelnek a XIII. kongresszus célkitűzéseinek. A terület adottságaihoz, lehetőségeihez jól alkalmazkodtak, érvényesítették a párt vezető szerepét. A pártirányítás elvi, politikai jellegű, épít az állalmi és társadalmi szervek, a gazdálkodó egységek kezdeményezésére, politikai felelősséget vár el, önállóságot biztosít. A pártdemokrácia, a pártegység fejlődött, javult a pártfegyelem. A térség irányításában kedvezően változott a társadalmi munkamegosztás és érvényesül a párt ellenőrző szerepe. A pártalapszer- vezetek befolyása nő, a párthoz való közeledés a tagfelvételek számában, és összetételében is jelentkezik. A párttagság döntő többsége azonosul a párt politikájával, cselekvőén támogatja azt. Aktív jelenlétük a társadalmi élet minden területén meghatározó. A politikai helyzet ki- egyesúlyozott. A lakosság többsége cselekvőén azonosul a párt politikájával. A gazdasági prosperitás, a politikai intézményrendszer döntően jó működése, az átlagosnál jobb közbiztonság a tudatformáló munkára is kedvezően hat”. — Visszatérve az első kérdéséhez: a matyóság nem csak egy sajátos életformát, népművészeti hagyományt, de ezzel együtt sajátos kultúrát is jelent. Miben nyilvánul ez meg napjainkban? — A matyóság sajátos életformájának, kultúrájának egységes rendszere ma már a múlté, de elemei — a mai kultúrát formáló és segítő intézmény — és eszközrendszerekbe beépültek, s így tovább élnek területünkön is. A Matyó Múzeum, a Városi Galéria kiállításai, a hagyományőrző csoportok, szakkörök, a néptánc fesztiválok, a Kis Jankó Bori hímzőpályázatok mellett az immár 25 éve élő „Matyóföld” című periodika, Mezőkövesd monográfiája, mind-mind a kultúra megőrzését, továbbélését segítik. A tájházak megóvása, s az úgynevezett „hadas” település építészeti irányelvei is azt szolgálják, hogy a mai és a múlt kultúrája találkozhasson, egészségesen, éljen együtt. A Hazafias Népfront keretében működő Győrffy-kör a régi és közelmúlt felderítésével, dokumentációk feldolgozásával segíti a matyó kultúra kontinuitását. Hasonló célt szolgál a Győrffy István nevét viselő iskola felnőtt- és gyer- mefcközösségének ilyen jellegű munkája is. Legpregnánsabb megjelenése a hagyományápolásnak a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet léte, több, mint kétezer dolgozójának munkája. Alkotó, tervező közösségük, az ezt kivitelező ügyes asszonykezek nap, mint nap hírt sódnak róluk, nem engedik hervadni a matyó rózsát, sőt gyarapítják formavilágát. Egy azonban tény. A matyóföld szeretete, a hagyományápolás szándéka és akarata mellett is teret követel az új, a modern. A zegzugos, szűk utcáink házainak sora csendes és láthatatlan küzdelmek színtere, amelyben a hagyomány és haladás erői mérkőznek egymással. S noha hosszú időre szóló ez a teljes településrend, amely egyrészt a kertes város egykori szerkezetét tükrözi, másrészt nyomait viseli a hadak, nemzetségek régi elhelyezkedésének, egykori telkeik osztódásainak, ma sorra épülnek a lakótelepek, a mai korszerű családi házak, melyek nem kötődnek a hagyományokhoz. Nekünk tehát az a feladatunk itt is, hogy helyesen ötvözzük az újat és régit, találjunk harmóniát köztük. — Ma már nemcsak belföldről, hanem országhatárokon túlról is sokan keresik fel a várost, főleg fürdője miatt. Milyen terveik vannak az idegenforgalom fejlesztésére? — A tárgyi feltételek fejlesztése között szerepel a fürdő korszerűsítése (a fedett medence kialakítása). Fontos feladat a parkolóhelyek bővítése, az ellátás magasabb szintű biztosítása. így például a hőfürdő területén ABC-áruház építése szerepéi terveink között. A múzeumi lehetőségek gyarapítása, a Mező- gazdasági Gépek Gyűjteményének fejlesztése a MEBIB anyagi támogatásával, — a Hadas-telépülésén lévő népi házak alkotó házakká való fejlesztése —, az elkövetkezendő időszak feladatai. Szeretnénk gyarapítaná, színesíteni a nyári programokat. Például tervezzük, hogy a hét végeken, a művelődési ház előtti szabadtéri színpadon, valamint a hőfürdő területén néptánc-csoportok, pávakörök szórakoztassák a közönséget. A nyári- időszak kiemelt rendezvénye lesz a július 31.—augusztus 2. között megrendezésre kerülő Matyóföldi Néptánctalálkozó. Ennek a művelődési központ megfelelő propagandát biztosít. — Kérem, hogyan érzi magát Mezőkövesden, és milyennek látja a városi 2000-ben? — Szekulity Péter: „Ez is Magyarország” című könyvében ezt megírta rólam ... Köszönöm, jól érzem magam ... Ennek több oka van. — Először: Szép, de mégis nehéz munka után befogadtak, bár bükkzsérci vagyok. Most már igazi „matyó”-nak érzem magam. Elfogadom és terjesztem az itt élő, dolgozó és általam nagyra becsült emberek viselkedéskultúráját. — Másodszor: Bízom az itt élő emberek tenni akarásában. Kölcsönös ez a bizalom. Úgy érzem a párttagság és a széles dolgozó tömegek támogatnak. Ezt csak egy féle módon lehet meghálálni: szolgálni az e területen élő emberek érdekeit. Hogy • milyennek szeretném látni a várost? Városiasabb városnak, mint ma, de úgy, hogy ne veszítse el jellegét, arculatát. Ha rövid- és hosszú távú terveink megvalósulnak, akkor még lakályosabb, otthonosabb, még szebb lesz. Azt is szeretném, hogy a fiatalok az eddigieknél gyorsabban jussanak lakáshoz, otthonhoz. Azt szeretnénk, hogy az eddiginél jobb legyen az idősekről való gondoskodásunk. E célból terveinkben szerepel egy foglalkoztatást is biztosító idősek háza építése is. Gondolom, nem kell magyarázni : szeretném megérni, hogy Mezőkövesd város közlekedési rendje a mainál rendezettebb legyen. — Ehhez kapcsolódik utolsó kérdésünk, és úgy véljük, /hogy ez országos érdeklődésre tarthat számot: tnikorra készül el a 3-as számú főút Mezőkövesdet megkerülő szakasza? — A megállapodásnak megfelelően, a városi tanács a terület kisajátítását a közeljövőben befejezi, a munkálatok megkezdése így a közúti igazgatóság részére ez évben biztosított lesz. Ennek a szakasznak a megépítése a következő évben a tervek szerint befejeződik. Nagy Zoltán
