Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1987. július 11., szombat Friss, ropogós, meleg Régi idők ízes tájnyelvükön. A sok kö-, zépislcolás ámulva figyelte a néniket, hiszen legtöbbjük még sohasem látott kenyérsütést. Egymás szavába vágva ‘kérdeztek, hogy ez és az mi, miért tetszik párnát tenni a kenyértésztára, mikor kell a túrót rátenni a ián- gosra; s most már kezd cse- repesedni a tészta, ez nem baj-e? Az egyik fiú maga vállalkozott a kenyérdagasz- tásra, be is ismerte: elfáradt. Közben be-benézett a falu apraja-nagyja, hiszen mindenki tudott a nagy eseményről, és meséltek, meséltek a régmúlt időkről. A kenyerek — öt hatalmas házi kenyér — másfél óráig sültek, ezután pedig 120 kapros-túrós, tejfölös, szilvalek- város lángos került ki a kemencéből. A kenyér megszegésénél együtt örült öreg és- fiatal. Nemcsak az illata, de a tapintása is más, mint a bolti kenyérnek. Lehet, hogy a gyerekek két kezük munkáját érezték meg a min- uennapi kenyérben ? Méder Andrea Fotó: Dobos Klára Nem hiszem, hogy a sző- lősardói Veres család tudta, milyen felfordulást vállal, amikor beleegyezett, süssenek az országos honismereti tábor lakói náluk kenyeret. Ök még izgatottabbak voltak, mint a gyerekek. Már napokkal hamarabb előkészítették a mintegy 20 kg lisztet, rengeteg túrót, tejfölt, ami a kenyérlángoshoz szükséges. Régen a családok hetente egyszer gyújtották be a kemencét. A házi kenyér és lángos kitartott nyolc-tíz napig. Minden lány megtanulta anyjától a kenyérsütést, hiszen a házasodni készülő legények bizony megízlelték a ropogós ennivalót, s csak azután döntöttek, udvarolnak-e? Nem is volt ez olyan könnyű munka! Különösen, ha arra gondolok, hogy anyáink, nagyanyáink a mezőn dolgoztak naplementéig, s azután kezdtek el dagasztani. Gyakran hajnali négykor keltek az asszonyok, hogy reggelire a család melegen ehesse a tejfölös kenyeret. Irén-ke néni és a lánya örömmel sürögtek-forogtak körülöttünk, s magyaráztak Százéves az eszperantó Annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz— tartja a bölcs, de már elkoptatott mondás. Ha hiszünk ennek a bölcsességnek, akkor hazánkban, nem túl sokan érezhetik magukat „több embernek”, mert nemhogy idegen nyelveket nem beszélnek, de sokan még az anyanyelvűnket sem használják helyesen, ízlésesen és árnyaltan. Annyi ember lehetsz, amennyi akarsz, ha eszperantóul beszélsz — mondhtnák a nemzetközi nyelv hívei, mert ők valóban tolmács nélkül értenek szót amerik' .»al, afrikaival és európai*”'' egyaránt. Az egyetemes nyelv gondolata r, --/on régi. Az ókorban a sumér, az akkád, a görög és a latin töltötte be azt a szerepet, illetve a hódító ország és a meghódított területek nyelveinek keveréke biztosította az érintkezést a nemzetközi kereskedelemben. Időszámításunk kezdete óta közel ezer mesterséges nyelv született meg a nagy gondolkodók agyában, közülük azonban csak az eszperantó állta ki az idők próbáját. Ludwig Lazar Zamenhof varsói szemorvos (1859—1917) közel tizenöt évi előkészítő munka után 1887. július 14-én jelentette meg a Lingvo Internacia (Nemzetközi nyelv) című kiadványát, amellyel lerakta a nyelv alapjait. A Doktoro Esperanto — reménykedő doktor — álnevet választotta, mert maga sem hitt egészen az ügy sikerében. A saját költségén kiadott könyvecskét megküldte a világ valameny- nyi neves kiadójának, tudósának, nyelvészének, írójának. Ő maga is elcsodálkozott, amikor néhány hét múlva dicsérő és biztató levelek tömege érkezett — az új nemzetközi nyelven. Miért könnyű az eszperantó? Az indoeurópai nyelvek legújabb hajtása; szávainak többsége nemzetközi, nyelvtani rendszere 16 egyszerű szabályból áll, a szavakat nem kell ragozni, nincsenek kivételek. A főnevek „o”-ra, a melléknevek, a sorszámnevek és a birtokos névmások „á’-ra, a határozószók „e”-re végződnek. Zamenhof olyan „képzőcsaládot” alkotott, amelynek segítségével egy szótőből akár 30—40 új szó képezhető. A matematikai tökéletességgel megszerkesztett nyelvet az olaszhoz és a spanyolhoz hasonló zeneiség teszi még vonzóbbá. Az eszpe- rató megkönnyíti más nyelvek tanulását. Nemzetközi szókincse és bizonyos nyelvtani elemek hasonlósága, egybeesése miatt hídnyelvként is emlegetik. A közvetlen emberi kapcsolat, a közös nyelv használata, a nyelv barátságot, testvériséget, békevágyat hirdető eszmeisége, Ludwig Zamenhof, az eszperantó megteremtője. az internacionalizmus személyes közelsége csábítja az eszperantistákat a nyelvtanfolyamokra, a nemzetközi építőtáborokba, találkozókra, fesztiválokra, szavalóversenyekre, szakmai tapasztalatcserékre. Irodalmi művek, tudományos értekezések, lexikonok jelennek meg ezen a nyelven, színházi előadásokat tartanak eszperantóul. Több mint száz újságjuk és folyóiratuk van, közel húsz rádióállomás sugároz eszperantó nyelvű műsort (a varsói rádió például naponta ötször* a Magyar Rádió 3. műsora minden vasárnap 13.05-kor). A budapesti ELTE-n tanárokat képeznek, hazánkban minden nagyobb városban van klub vagy tanfolyam. A magyar eszperantómozgalom eredményeit világszerte elismerik. A Magyar Eszperantó Szövetséget elsősorban a SZOT, az Egyetemes Eszperantó Szövetséget pedig az UNESCO támogatja anyagilag és erkölcsileg. 1983-ban hazánk adott otthont — 1929 és 1966 után immár harmadszor — a világkongresszusnak. Az eszperantó centenáriuma alkalmából az ■idén Varsó fogadja a világ minden tájáról érkező küldötteket. Tavaly világszenzációként járta be a világsajtót a hír: megszületett a Föld ötmilliárdomodik lakója. Idén — újból megszületik. Legalábbis erről értesítette az ENSZ illetékes szerve valamennyi tagország, köztük Magyarország Statisztikai Hivatalát. Hogyan lehet ez? A tavalyi „születésnap” az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatalának ((Bureau of Cenzus) becslése, pontosabban .számításainak előrevetítése alapján került be a világsajtóba. Nem mintha az Egyesült Államok statisztikusai, demográfusai nem volnának ugyanolyan képzettek, mint az ENSZ hasonló szervének munkatársai, s nem mintha egyik hivatal nem tévedhetne ugyanúgy, mint a másik — mégis az ENSZ a „hivatalos”, tehát a világszervezet dönti el, hogy mikor születik meg az ötezermilliomodik földlakó. Számításaik szerint erre ez év júliusában kerül sor, és július 11-ét jelölték ki „születésnapjának”. Qtmilliárd ember Nem kis esemény ez az emberiség fejlődéstörténetében. Tudjuk, milyen lassan terjedt el a Homo sapiens a Földön, s milyen lassan szaporodott: járványok, éhség, háborúk pusztították. Azután azonban meggyorsult a fejlődés: négymilliárdról ötre alig 12 év alatt nőtt Földünk lakóinak száma. Mindennap 220 ezerrel nő a számunk, évente 80 millióval. Még az évezredforduló előtt elérjük a hatmil- liárdot. Ez az első pillantásra szenzációnak tűnő esemény azonban inkább komoly, sőt komor gondolatokra adhat alkalmat. Igaz, ma egy gyermeknek sokszorta nagyobb esélye van arra, hogy megéri a felnőttkort, mint régen, de azért ez is függ attól, hogy vajon hol .születik, a Föld melyik pontján. Vannak országok, ahol százezerszám halnak éhen emberek — elsősorban a gyengébb szervezetű gyermekek —, miközben másutt olyan mennyiségű élelmiszer halmozódik fel, hogy csak a tárolására többet kell költeni, mint amennyiből milliók életét meg lehetne menteni. És a demográfusok számításai szerint e szörnyű pusztulás mellett is olyan népességrobbanás zajlik le egyes országokban, hogy könnyen lehet: egy évszázad múlva kétszer annyian élnek majd a Földön, mint ma. Az erről való elgondolkodás napja lehet július 11., az ötezermilliomodik földlakó megszületésének napja. Megjelent a Világjáró A Világjáró legújabb, harmadik száma, 100 oldalon 110 színes képpel, sok olvasnivalóval szolgál a világjárást, utazást kedvelőknek — és azok számára, akik otthon, a fotelben ülve szeretnek ismerkedni a nagyvilággal. A Mediterráneum című összeállítás Franciaország, Olaszország és Görögország tengerparti tájait, érdekességeit mutatja be, az Azúr-parttól Capriig, Velencétől Krétáig. Megismerkedhetünk Cannes-nal, a filmfesztiválok városával, Nizzával, Postojnával — s hasznos tudnivalókkal, azok számára, akik ezekbe az országokba utaznak. De olvashatunk a Világjáróban Amszterdamról, a vizek és a piacok városáról, a „világ legbűnö- sebb zugáról”, és a Szerelem-szigetekről, Kolumbusz hajójának, a Ninának valóságos külsejéről, a „csodamadár” kalandjairól, és arról, hogyan utazhatunk Kerékpár-országban, azaz Kínában. Érdekes feltevéseket ismertet a magazin a Teleki-expedíció hátteréről, a világ nagy vas- útjairól szóló sorozat pedig ezúttal az ausztráliai „vásári expresszt” mutatja be.
