Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
1987. július 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nyugdíjba vonul a vb-titkár 1 szerencsés (?) generáció Iá A miskolci Lévay József utcánál keresve se találhatnánk jobb helyszínt egy csöndes, hosszú beszélgetéshez, egy kanyargósán indult, aztán évtizedekre révbe jutott életpálya állomásainak felidézéséhez. Dr. Kardos Sándorék háza a hozzáértő tervezést, a gondos építést dicséri; a teraszra csak tompítva jut el az eleven, lüktető város zaja, s a déli forróságban is kellemes hűvös van. — ön huszonhat éven keresztül a Borsod- Abaúj-Zemplén 'Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára volt. Negyedszázadon át dolgozott ugyanabban a beosztásban, reggelenként, ugyanazon a kapun, ajtón lépett be munkahelyére. Mit érzett az utolsó napon? — Én kitűnően alszom, azon a napon mégis vekker nélkül ébredtem, a megszokottól jóval korábban. Az ember biológiai órája ilyen érzékeny „szerszám...” Az idő eltelt valahogy, s úgy, mint hosszú esztendőkön át korábban, azon a napon is két megállót utaztam a 24-es autóbuszon, majd a villamosra szálltam. Emlékszem: szép napos idő volt, és viszonylag kényelmesen utaztam. Mit mondjak a kérdés lényegére? Nos, egymásnak ellentmondó érzések munkálkodtak bennem. Vártam már ezt a napot, de szerettem volna elhalasztani. Lezárult életem egyik nagy korszaka, s egy másik szakasz következik. Nyugdíjba vonulok, de nagyon reménykedem benne, nem maradok munka nélkül. Számomra ugyanis az élet értelme, sója a munka. Volt időm hozzászokni, hiszen 18 éves korom óta megszakítás nélkül dolgoztam. SajósZentpéteren születtem, 1926-ban. Édesapám bányalakatos, édesanyám háztartásbeli volt. Szűkösen éltünk, ők — sok-sok áldozat, nélkülözés árán — mégis vállalták taníttatásomat. Miskolcon érettségiztem, már a felszabadulás után, 1945-ben. Beiratkoztam a Pázmány Péter, a mai Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem orvosi karára, de csak egy hétig tanulhattam Budapesten. Szüléimet támogatnom kellett, a fővárosban nélkülöztünk. Nem volt más választásom, mint hazautazni, s munkába állni. A sors úgy hozta, hogy a péteri községházán éppen akadt egy üres gyakornoki állás ... — Elnézést a közbevágásért, megütötte a fülemet egy szó. Azt mondta, beiratkozott az egyetemre, nem kellett tehát átesnie a felvételi vizsga procedúráján. Sőt, tovább lépek, bövítem a kört. A fényes szellők nemzedéke előtt nemcsak a tanulás, hanem az érvényesülés kapuit szintén szélesre tárták. ön egy szerencsés generáció tagjának tarthatja magát. — Attól függ ez, mit tartunk szerencsés helyzetnek. Akkor, a felszabadulást követő években valóban úgy éreztük, miénk a világ. De nem szabad elfeledkezni arról, hogy hihetetlen teher nehezedett a vál- lunkra. Romokban heverő, a háborúból vesztesen kikecmergő országot kellett újjáépítenünk, s ahogy peregtek az esztendők, sok váratlan konfliktust éltünk át, sok mellbevágó csalódásban volt részünk. A szerencsésnek tartott generáció tagjai közül nem kevesen a rosszindulat, a tudatlanság áldozatai lettek. Nagyon kevesen élték meg háborítatlanul az ötvenes éveket, a személyi kultusz időszakát. Mindig újabb és újabb feladatok megoldása várt ránk, szinte soha sem pihentünk, nem volt időnk egy percre sem kifújni magunkat. Az állandó stressz, a mindennapos feszültség bizony megmutatkozik egészségünkön. Zárjuk le ezt a témát, nem akarok panasznapot tartani, s nekem okom sem volna rá. — Akkor javaslom, folytassuk életútjának felidézését. Az orvosi pálya tehát kútba esett. A közigazgatásban találta meg a helyét. — A három hónapos közigazgatási iskolát 1946-ban elvégeztem, 1946 december elején kineveztek Sajópálfala segédjegyzőjének, két év múlva pedig körjegyzőnek. A felszabadulás után nem egészen egy évvel a kommunista párt tagja lettem. A kialíciós időkben a körzetben a párt politikáját igyekeztem érvényre juttatni. A Nem tudható, hogyan alakul gazdasági helyzetünk az ezredfordulóig, de egyben biztosak lehetünk: az ország energiaigénye növekszik. (Természetesen az lenne jó, ha a reménybeli gazdasági fejlődés üteménél lassabban nőne.) így mindenképpen bizonyos, hogy most működő erőmüveinket bővíteni kell, sőt újakat is szükséges építenünk. Ennek az energiatermelési programnak azonban több lehetősége is előttünk áll. Az ezeket a lehetőségeket tartalmazó fejlesztési koncepció a közelmúltban készült el. Az energiatermelés azonban - eltekintve a tisztának mondható vízierőmüvekben folyó előállítástól - általában hat a környezetre, így vagy úgy szennyezi azt, de legalábbis felidézi a szennyezés veszélyét. Ezért az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság az egyes alternatívákat abból a szempontból is értékelte, hogyan hatnak a környezetünkre, s javaslatokat tett, hogy az egyes lehetséges változatok kiválasztása esetén milyen módszerekkel éljenek a környezet megóvásáért. Energiatermelés és környezetvédelem földművesek között ez egyáltalában nem volt könnyű feladat, sőt küzdelem, harc volt a javából. Mellette tanulnom kellett, hiszen 1946-ban ismét beiratkoztam egy egyetemre. Másodszorra a miskolci Evangélikus Jogakadémiát céloztam meg. Jó esélyem volt rá, hogy „mezei jogász” legyen belőlem, de ebből sem lett semmi. Miért? Egy adalék a generáció történetéhez: az összes vizsgát sikeresen letudtam, s már a dóktorálás előtt álltam, amikor a járási párttitkár behívatott. Itt akarsz min,- ket hagyni, úr akarsz lenni? — kérdezte. Nem doktoráltam tehát, maradtam a helyemen. Ennek aztán az lett a következménye, hogy 1954-ben újra jelentkeztem az Eötvös Loránd egyetem jogi karára s azt már elvégeztem. Időközben, 1950-ben megalakultak a tanácsok, 1952-ben megválasztottak a sajószentpéteri tanács vb-elnökének, tulajdonképpen tanácselnöknek. Egy évre rá Budapestre hívtak, a Minisztertanács titkárságán, a tanácsi szervek főosztályán dolgoztam. 1955. szeptember 1-én pedig kineveztek a Miskolci Autóközlekedési Igazgatóság vezetőjének. Ez egy középszintű irányító szervezet volt, három megye közlekedési vállalatainak munkáját felügyeltem, irányítottam. A következő mérföldkő 1961. február 18. Ezen a napon választottak meg a megyei tanács végrehajtó bizottsági titkárának. Több mint 25 év múlva, most a tanács júniusi ülésén jelentették be, hogy nyugdíjba vonulok. — Mégpedig egy magas kitüntetés birtokában, hiszen ezen a tanácsülésen magas állami elismerésben részesült. A Szocialista Magyarországért Érdemrendet a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese nyújtotta át önnek. Gondolkozott már azon, mi változott meg, amíg egyhuzamban vb-titkárként dolgozott? — Ember, vagy inkább számítógép legyen a talpán, amely hiba nélkül felsorolja a változásokat, s véleményem szerint nincs is rá szükség. A lényeg az, hogy részese lehettem annak a demokratizálódási folyamatnak, amelynek eredményeként ma ott tartunk, ahol tartunk. Korszerűsítettük az államigazgatást, s az elmúlt években egyre nagyobb önállóságot kaptak a helyi tanácsok. A népképviseleti jelleg a legutóbbi választások óta erősödött meg számottevően, a többes jelölés bevezetését követően. A huszonhat év alatt sokat fejlődött, alakult a megye. — Hivatalban dolgozott hosszú éveken keresztül. Akták tömegét olvasta, s akták tömegének készítésében vett részt. Nem érezte unalmasnak? — Nem azért mondom, mert nyugdíjba vonuláskor csak a szépet illik tartani a munkáról: én sohasem éreztem nyűgnek a hivatalt. Az akta valóban holt dolog, de a benne leírt betűk emberek sorsát elevenítik meg, ha elmélyültem gondosan foglalkoznak az ügyiratokkal. Ez a megállapítás szerintem ugyanúgy vonatkozik egy-egy te■ rület sorsát meghatározó tanácsülés! elő- terjesztésrd, mint a felülvizsgálati kérelmekre. 'Ezekben — talán akad olvasó aki nem tudja — a másodfokon is elbírált tanácsi határozatokkal szemben nyújtanak be kifogást. Ilyen kérelmet százat, százhúszat bíráltam el egy évben. Igyekeztem minden esetben a legoptimálisabb megoldást megtalálni, s ez, higgye el nekem, nem sikerülhet az élet, a valóság alapos ismerete nélkül. — Ha csoda történne, s most találkozna egy 18 éves Kardos Sándorral, fiatalkori önmagával, milyen tanácsot adna neki, ha az államigazgatási pályára készülne? — Olyan útravalót, amely az évtizedek tapasztalatai alapján fogalmazódott meg bennem. A tanácsi ügyintézőnek, tisztség- viselőnek fegyelmezettnek kell lenni munkájában, s ez a követelmény érvényes viselkedésére is. Nem szabad megfeledkeznie szakmai ismereteinek bővítéséről, a tanulásról. Ez vonatkozik az életről alkotott is mereteire is ... Udvardy József Az energiatermelés növelésére tulajdonképpen négy út, vagy ezek valamilyen kombinációja jöhet számításba. 1. Lignitbázisra épülő széntüzelésű hőerőmű létesítése Bükkábrány térségében, 2. A paksi atomerőmű bővítése akár 440, akár 1000 megawattos blokkokkal, 3. A meglévő, gáztüzelésű erőművek bővítése, gáz—víz erőművé való átalakítása, 4. Űj atomerőmű építése. Mindegyik megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is, amelyek az átlagember számára sokszor nem is nyilvánvalóak. Például ki gondolna arra az atomerőművek építését ellenzők közül, hogy tulajdonképpen a szenek is tartalmaznak radioaktív anyagokat, amelyek a szén elégetésekor a füstgázzal és a pernyével a szabadba távoznak, s előfordul, hogy nagyobb lesz a radioaktivitás növekedése, mint egy jól működő atomerőmű esetében. De ugyanakkor az is igaz — s Csernobil óta meg nem kerülhető szempont, hogy a bármilyen okból bekövetkező balesetben komoly bajt okozhat az erőmű, ezért mindent alá kell rendelni a biztonságnak. Ez pedig jelentős költségnövelő tényező. Milyen 'környezeti hatásuk lehet az erőműfejlesztési változatoknak? A Bükki Hőerőmű teljesítménye 2000 megawatt len" ne. A felhasznált tüzelőanyag, a telephely közelében .található lignit, szállító- szalagon kerülne a blokkokhoz. A füstgázok kéntelení- téséhez a mészkövet vasúton szállítanák. A tüzelésből származó salak, pernye, sa kénleválasztóból kikerülő gipsz-iszap eleinte a zagytérre, majd a lignitkitermelés bányagödrébe kerülhet. (El lehet azt is képzelni, hogy a kéntelenítés során keletkező gipsz építőipari célokra, alkalmassá tehető) Az erőmű működéséhez szükséges vizet a Tiszából vezetnék ide. A kéményből 250 méter .magasan távoznának a véggázok. Az erőmű tervezett területe a Bükk hegység kiemelten védett része. A környezetvédelmi vizsgálatok szerint itt az erőmű miatt télen 4, nyáron 10 alkalommal alakulhat ki normán felüli, 30 percig tartó kéndioxid- koncentráció. Ennek az anyagnak a kibocsátása azért okoz Kazincbarcikán és Óz- don éves átlagban is normatúllépést, mert ezeken a helyeken már most is túl magasak a kialakult koncentrációk. így ezek megszüntetése vagy csökkentése nem köthető össze az erőmű létével vagy nem létével. A nitrogénoxidok töménysége ugyancsak a határok alatt marad. A szén nagy hamutartalma miatt fokozott gondot kell fordítani a per.nyeleválasztásra. Ennek a költségeit csökkenteni lehet, ha a jelenleg is működő gázbetongyárat innen látnák el alapanyaggal. Természetesen a környezetvédelmi beruházások pénzbe kerülnek, s ezt a tényt is figyelembe leéli venni az alternatívák megítélésében. A Paksi Aatomerőmű WER 440-es blokkja a szocialista országok atomenergetikai fejlesztésének alapvető berendezése. A felhasznált energiahordozó 3,6 százalékos U—235 tartalmú uránoxid. A Paksi Atomerőmű fejlesztéséhez azt vizsgálták, milyen kibocsátási értékek alakultak ki a már- működő blokkok esetén. A tapasztalt légköri és vízi radioaktív anyagkibocsátás kisebb, mint a nemzetközi átlag, s több nagyságrenddel kisebb a tervezési értékeknél. A légköri kibocsátás a hatóságilag engedélyezettnek egy tizedtől egy százalékáig terjed. A vízi kibocsátás 1984-ben a hatóságilag engedélyezett érték 9,7 százaléka. (A hatósági korlátok a vízi kibocsátás esetében igen szigorúak. Az erőmű 3500 megawattos kiépítése esetén — még akkor is, ha a kibocsátás eléri a megengedett értéket — a lakosságot érő terhelés a korlátnál több mint egy nagyságrenddel kisebb.) Az atomerőművek nagy hűtési igényük miatt, mint a folyóvíz hőszennyezői jöhetnek számba. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a frissvízhűtés és levegőzés egészen 4—5 ezer megawattig még nyáron sem melegíti fel károsan a Duna vizét. 7—8 ezer megawattig azonban utánakapcsolt hűtőtornyokat kell építeni. Az atomerőműben eddig a tervezett folyadék radioaktív hulladékmennyiségnek csak a töredéke keletkezett bepérlási maradék és kimerült ioncserélő gyanta formájában, E hulladékok csak hulladéktemetőkben helyezhetők el, úgy, hogy a sugárzás 600 évig ne jusson ki a szabadba, mert csak ezután nem jelent károsító hatást. A hulladéktemető tervezése, helyének kiválasztása megtörtént. Üj atomerőmű létesítésénél is a fenti szempontokat kell figyelembe venni. A leendő erőmű telephelyéről még nincs döntés, leginkább elképzelhető a Dunára telepítése. Szellőzőkéményének magassága a paksiéhoz lesz hasonló. A kisebb, 100—150 megawattos gázturbina-teljesítményű erőműveiknek az üzemanyaga földgáz, így mérhető kéndioxid-kibocsátást, pernye-, porképződést nem okozhat. Ilyen erőművek jól láthatnak el hővel nagyobb városokat. A fűtőerőművek környezetvédelmi előnyei: tüzelőanyag-megtakarítás, a szennyezőforrások koncentrálásával jobb leválasztást érhetnek el, s mivel maga az erőmű mesz- sze van a lakott helyektől, nem szennyeződik a lakókörnyezet. Az erőműfejlesztés kétféle megoldása esetén a szakemberek összehangolási lehetőségre hívják fel a figyelmet. Például, ha ugyanazon folyószelvényben építenek vízierőművet és hőerőművet, így lehetséges, hogy a hőerőmű részére a duzzasztás fölött lévő magasabb vízszintű térből nyerik a hűtővizet, s azt felhasználás után a duzzasztómű alatt (esetleg turbinákon keresztül) vezetik vissza a folyóba, így a meleg víz gyorsabban elkeveredne és kevésbé csökkenne a víz oxigéntartalma. A duzzasztással létrehozott magasabb vízszint csökkentené a szivattyúk emelőmagasságát. A környezetvédelmi szempontok természetesen nemcsak az új erőművek építésekor veendők figyelembe. A már meglévő és működő erőművek rekonstrukciójakor szintén arra kell törekedni, hogy a rekonstruált erőművek kisebb környezet- szennyezést okozzanak, mint amit részben az eredeti telepítéskor meglévő, mára már elavult technika, részben a berendezések fizikai kopása miatt jelenleg okoznak. Az is biztos azonban, hogy minél jobb hatásfokkal kötik meg a levegőt, a vizeket, s a talajt szennyező anyagokat, annál drágább lesz az épített vagy rekonstruált erőmű, azaz az ott termelt energia. így aztán nem könnyű döntés vár a szakemberekre, akik végül is kiválasztják a távlati erőműépítési program egyik vagy másik változatát. Egy azonban biztos: a ' környezetet amennyire csak lehet meg kell óvni a káros hatásoktól. Különben éppen azt rontjuk el, amit a jobb energiaellátással is javítani szeretnénk: az élet minőségét. A bükkábrányi külszíni bányaüzem az idén 950 ezer tonna lignit termelését irányozta elő.
