Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-10 / 161. szám

1987. július 10., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Évtizednyi babkarrier a vár perációs együttműködést kö­A vállalkozó Varga Béla és az arnóti tapéta A mintákat iparművész tervezte Az arnóti tapéta Fehér hollónak számít az olyan, Boldogkőváraljáról ké­szült írás, amelyből ;a Hu­nyadiak egykori vára kima­rad. A táj felé magasodó szikláról, omladozó tornyok látványáról mindenki meg­emlékezik. Szinte éstzrevétle- nül, mint jelen sorok írója is, aki a vár alatti életről, három község közös gazda­ságának mindennapjairól, terveiről kívánt valamit írni. * így a vár ebbe az írásba is becsempészte magát. Pedig az itt élőknek, — minden idegenforgalom ellenére — fontosabb az a megélhetés, amelyet a Hunyadi János Termelőszövetkezet kínál. Ta­valy haszon nélkülit, mert az aszály megrázta a tájat, meg­lehetősen kíméletlenül. A várt nyereség elúszott, vagy inkább kiégett, igy annak is örültek, hogy a mérleg nyel­ve veszteséget nem mutatott. Pedig, hagyományosan jó nö­vénytermesztő gazdaságnak tartják számon a szövetkeze­tét. — De az időjárás mindig nagyobb úr a gazdánál! — mondta erre Bodnár Sándor, a szövetkezet elnöke. — Idén már tavasszal elkeserített bennünket. A búzatáblák ál­lapota minden vártnál rosz- sza'bb volt. A kedvezőtlen ta­vasz tovább csökkentette re­ményeinket. -Azután jött egy hónap, amelynek időjárása mindent megváltoztatott. Erőteljesen bokrosodtak a ka­lászok, s így az 1100 hektár­nyi területünk jó közepes termést ígér. Vagyis ha nem lesz nagy szárazság, akkor hektáronként akár 4,6 tonnás kenyérgabona-termést is vár­hatunk. Az utóbbi években itt si­került megvalósítani a za­vartalan gabonabetakarítás összes feltételét. Mintegy öt­száz vagonnyi magtártérrel rendelkeznek, felépült ,az a Bábolna 15 típusú termény- szárító, amely esős időben is lehetővé teszi az aratást. Bár hat „E” jelzésű, tehát kor­szerű kombájnjuk van, koo­Űj festéküzemet építenek a Budalakk Festék- és Mű­gyantagyárban. Az 530 mil­lió forintos beruházásra az adott tehetőséget, hogy a Budalakk nyerte a Világ­bank által többcélú festék­üzem létesítésére meghirde­tett pályázatot. A beruhá­zódhoz a Világbank 3 millió dollár hitelt folyósít, a töb­bit a vállalat saját forrásai­ból illetve a Magyar Hitel Bank Rt. által nyújtott köl­csönből fedezi. Az új festéküzem a Buda­lakk újpesti gyárában épül majd, ahol a jelenlegi kö­rülmények között egyébkent már nem tudták volna fej­leszteni a gyártást. A régi üzemben fokozatosan meg­szüntetik a termelést, s az ottani gyártósorokat áttele­pítik a vállalat más részle­geibe, hogy az új üzem át­adásáig is biztosítani tudják felhasználóik ellátását ipari festékekből. Az üzemben nemzetközi mércével mérve is kiemelke­dő technikai színvonalat, környezetkímélő gyártási el­járást honosítanak meg; a festékek korszerű kiszolgáló és ellenőrző berendezésekkel kiegészített, zárt technológi­ai rendszerben készülnek majd. A világbanki hitelből olyan gyártósorokat helyez­nek üzembe, amelyeken nemcsak egyféle termék ké­szíthető. Az új gépeket az egyik festék típusról rövid idő alatt át lehet majd állí­tani másféle festék gyártá­sára, s így a termelési prog­ramok szükség szerinti át­csoportosítása az eddigiek­töttek a ceglédi Lenin Terme­lőszövetkezettel, kihasználva az érésidők közötti kü­lönbséget, három kombájn­nal segítik az ottani aratást, s az alföldi gazdaság is há­rom arató-cséplőgéppel vo­nul fel- erre a vulkanikus, a két, gépet törő, de nem rossz adottságú területre. * Meglepően kevesen vesz­nek részt az aratásban. Köz- yetlenül harminc-negyven ember munkáját érinti. Óriási árbevétele közvetve nem érinti a tagságot, leg­többen csak zárszámadáskor értesülnek az árbevételről, a milliós haszonról. Kőváral­ján szívesebben kapál a tag­ság. A munka is gondosabb. Az elnök elmosolyodik: — Csoda lenne á fordí­tottja. Itt mindenki a saját zsebére dolgozik. Száz hek­tár babot háztáji gazdasá­gok keretében termesztünk, negyven hektárt közösben, de nagy árbevételű vető­magnak. (Öt fajta hét sza­porulati fokát adják át a termeltetőnek.) Tíz évvel ez­előtt döntöttünk amellett, hogy mivel mérhetetlenül alacsony a bérszínvonalunk, a ma napi is 53 ezer forint tagonként, s évente olyan növényt kell a szerkezetbe illesztenünk, amelynek nye­reséghányada növelheti a családi pénztárcák vastagsá­gát. A jelenlegi szabályozó- rendszer ugyanis nem teszi lehetővé az olyan mértékű bérnövekedést, amelyet az emberek joggal elvárhatná­nak. De így, ha háztáji gaz­daságon belül olyan növényt találunk számukra, amely két-iháromszorosát adja, mint a hagyományosan termesz­tett árpa, vagy kukori­ca, akkor minimum húsz­ezer forintos többletjövede­lemre tehetnék szert a csa­ládok. És ez - az összeg elég már ahhoz, hogy ne ve­gyék ki munkakönyvüket, s itthon maradjanak. Lénye­gében ugyanezt a célt szol­gálja a kajsziterületünk bér­beadása. Két rossz év után, nél jóval rugalmasabban, kevesebb veszteséggel lesz megoldható. A beruházás megvalósítá­sára szoros határidőt írt elő a Világbank, az új üzem­nek két és fél éven belül kell elkészülnie. A tervek szerint 1989 második felé­ben már indítják a próba- gyártást, s 1990-től teljes kapacitásával dolgozik az új festéküzem. Akkor a jelen­leginél kétszer több, évi 7 ezer tonna ipari festéket ké­szítenek majd az újpesti gyáriban. A hagyományos termékek mellett bővítik azoknak a festékeknek a hazai kínálatát, amelyekhez eddig csak külföldről jut­Burgonyatermeszbésünk megújítása érdekében több vírusmentes szaporítóanyag­ra, változatosabb fajtákra, a vetéshez, betakarításhoz szükséges géppark és a tá­rolási körülményeik korsze­rűsítésére, s a termesztés biztonságát növelő jövedel­mezőség-javító intézkedé­sekre van szükség. A duna­újvárosi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben a na­idén végre közepesen ter­mett az ültetvény, így alkal­mazottaink is, akik vállal­koztak a gyümölcsös műve­lésre, elégedettek lehetnek. * A gazdaság leggyengébb ágazata továbbra is a tejter­melés. Hizlalásban sokkal kedvezőbbek az eredmények, alacsony az önköltség, — egy kilogramm marhahús 42,5 forintba kerül —, de a te­henészet több éve nem moz­dul el a holtpontról. Pedig egy formabontó, sokat ígérő kezdeményezés született itt. Nem a nagy tejtermelő ké­pességű holsteinfrízt vá­lasztották a termelés alap­jául, hanem a hegyitarkák csoportjába tartozó osztrák- tarkát, amely jó minőségű tejet ad, s utódjai, hizlalás után még a legkényesebb piacon is eladhatók. Igen ám, de közel egytizede egyszerű­en képtelen a hozamot nö­velni. Egy helyben toporog­nak, eredmény nélkül. — Ezért döntöttünk a re­konstrukció mellett. Az első szó itt is a gazdaságosságé. Háromszáztizenhat tehén he­lyett négyszáznegyvenet fo­gunk tartani. Fejőházzal együtt mindössze 14 millióba kerül az egész. De ;n,em a korszerű technológia a haté­konyság alfája. Hanem az ember! És sajnos, hogy az ember! Az itt dolgozóknak nem tudtuk megmagyarázni, hogy lelkiismeretesen dol­gozzanak. Most egybarma- duktól meg kell válnunk. És ami a legérdekesebb, a dol­gozók egy része ezt még nem fogta fel! Nem javult a tel­jesítmény. Kíváncsi vagyok, hogy akik végül is a telepen maradnak, miilyen inten­zitással fognak dolgozni, hi­szen a tét nagy, évente 400— 500 literrel kell növelni a te­henenként! tejtermelést. És meg kell végre valósí­tani egy olyan melléküzem- ágat, amelynek három— négymillió forintos jövedel­me kompenzálhatja a sze­szélyes időjárás kárait. A le­hetőség szinte kézben van. Az erdő kincseinek gyűjtése, feldolgozása. Az eddigi par­lagok feltörése, gyógynövé­nyekkel való hasznosítása. A tárgyalások megkezdődtek. De hogy jobban boldogulja­nak a vár alatt, ezeknek miinél gyorsabban, s a szö­vetkezet látószögéből ered­ményesen be is kell feje­ződniük. hatlak hozzá a felhaszná­lók. Elsősorban ipari zo­mánc festékeket állítanak majd elő különféle gépek­hez és berendezésekhez, jár­művekhez, műszerekhez, bú­torokhoz, hűtőgépekhez és más egyéb háztartási gé­pekhez, olyan minőségben, amivel a legigényesebb kül­piacokon is felvehetik a versenyt. Az új festéküzem munká­latainak elvégzésére ver­senytárgyaláson keresett vállalkozót a Budalakk. A négy jelentkező közül a KIPSZER ajánlata bizonyult a legkedvezőbbnek, így ez a vállalat kapta meg a fő- vállalkozói megbízatást. polcban megtartott termesz­tési tanácskozáson és fajta- bemutatón így jelölték meg az ágazat további fejlődé­sének feltételeit a szakem­berek. Az idén 42 ezer hektáron vetettek burgonyát az or­szág nagyüzemi és háztáji gazdaságaiban. Ez a terület — megfelelő hozamokkal — elegendő az ellátáshoz, ám a választék még elmarad a kívánttól. Az eredeti szakmája autószerelő. De voltakép­pen ezermester. Fabrikált már parkettakészítő-gépet, készített kipufogódobot, il­letve tésztát gyártó gépe­ket. Foglalkozott nutriá- val, jelenleg is baromfi- keltetéssel, illetve előneve­léssel. A legújabb vállal­kozása pedig a tapéta. Varga Béla, ez a 38 éves, agilis fiatalember — jó partnerre, támogatóra lelve a szerencsi Lenin Tsz-ben — saját portáján, saját elképzelései alapján, s zömében saját kivitele­zésben épített egy kül­lemre is impozáns, 150 négyzetméter alapterületű, könnyűszerkezetes üzem­csarnokot, amelyben sa­ját utánjárással beszerzett, majd több ötletes újítás­sal „többet tudóvá tett” gépeken, tapétát gyárt. Kezdetként 11-féle mintá­val. Az új üzem hivatalos neve: a Szerencsi Lenin Tsz Per­gőmén tapétaüzeme, jogi formában meghatározva pedig átalányelszámolású résziege. — Mit takar ez a vál­lalkozási forma? — kér­deztük minap Arnóton, a Petőfi u. 96. szám alatt járva az üzem vezetőjét, szóval a vállalkozót, Varga Bélát. — A tsz az én saját tő­kémet, és szakértelmemet hasznosítja, ők pedig ne­künk elsősorban anyagvá­sárláshoz évente mintegy hárommillió forint forgó­tőkét biztosítanak. Persze nemcsak ahhoz. Például amíg nem indult be a ter­melés, három hónapon át Magyar—japán vegyesvál- ■lalat, a Salgótarjáni Üveg­gyapot Rt. létrehozásáról kö­töttek megállapodást az Üvegipari Művek, a Skála- Coop, egy japán konzorcium és az IFC, vagyis a wa­shingtoni székhelyű Nemzet­közi Pénzügyi Társaság kép­viselői. A közös vállalatot a Salgótarjáni Síküveggyár te­rületén, egy korábban leállí­tott üzem épületeiben ren­dezik be finom szálú üveg­gyapot termelésére. A fejlett a fizetést is megelőlegez­ték az itt dolgozóknak. Az arnóti tapétaüzem egyelőre egy műszakban, 8 dolgozóval indult, de mint azt Varga Béla el­mondta, bízik benne, hogy részben az ár, részben a választék miatt élénk lesz a tapéták iránti kereslet, s rövidesen dupla létszám­mal két műszakban dol­gozhatnak. — Ez évre 5 • millió fo­rint termelési értékben ál­lapodtunk meg a tsz ve­zetőivel, akikkel, ezt őszin­tén mondom, nagyon kor­rekt a kapcsolat. Vagyis mind a nyolcunk után ha­vonta 60—60 ezer forintot kell átutalnunk a szövet­kezetnek, akik ebből ren­dezik a mi bérünket, az SZTK-t és az adókat. — Ha nem titok, mint dolgozók, mennyit keres­nek? — Ügy hatezer forint körüli fizetést kapunk, a szerződés és az általunk átutalt összeg alapján! — Mi ebben az üzlet? — csodálkoztunk. Varga Béla mosolygott: — Az, ha az anyaggal, a munkaidővel tudunk taka­rékoskodni, ha a rezsi- költséget tudjuk csökken­teni és persze, ha a vál­laltnál több, piacképes ter­méket tudunk gyártani. Ha például ez évben nem öt, hanem 5,5 millió- lesz a bruttó termelésünk, a plusz félmillióval — ter­mészetesen meghatározott keretek között — csak mi rendelkezünk. De hát kér­dés: bejön-e minden el­képzelésünk? Vagyis van benne nem kis kockázat. Mindenesetre én bízom benne, hogy sikerülni fog, ,ipari országokban felhasznált hőszigetelő anyagoknak 50— 60 százaléka ilyen fi­nom üveggyapot, de ná­lunk egyelőre kevéssé hasz­nálják, mert külföldről kell importálni dollárért. Ver­senytárgyalás alapján a ja­pán Nitto—Boseki cég szál­lítja a műszaki világszínvo­nalnak megfelelő technikai berendezéseket, amelyekkel majd évente 4400 tonna fi­nom üveggyapotot állítanak elő. A hazai igények bősé­és lesz kereslet a termé­keink iránt. — A tsz-nek e kapcso­latban mi a haszna? — Az említett ötmillió bruttó termelésből körül­belül 700 ezer forint... — Egy hónap üzemelés után — Varga Béla azt mondta — jók a tapasz­talatok. A gépek beüze­melése megtörtént, a mi­nőséggel elégedettek. NDK és magyar alapanyagra, olasz és svájci festékek­kel, mint már említettem, jelen pillanatban tizenegy­fajta mintát nyomnak. Ezeket a mintákat buda­pesti iparművész tervezte. Az ugyancsak a hely­színen található mintate­remben — ahol egyébként értékesítés is történik — mi is meggyőződhettünk róla: szép, harmonikus, nem hivalkodó minták és színek jellemzik az arnóti Pergőmén tapétát. És az sem utolsó: elfogadható árak. — Közeli terveinkben szerepei a prégelés, vagy­is a domborműves nyomás, valamint a duzzadó festék használata is, amellyel ha­sonló felületeket lehet ki­alakítani, mint a dombor­műves nyomással... Nekünk személy szerint tetszett a böngészdéjük ötlete is. A mintaterem mellett egy • másik terem­ben azokból a tapétákból válogathat a vevő, ame- .lyekben mintahiba, anyag­hiba fordul elő. E termé­keket természetesen ked­vezményes áron, csupán az anyagárat felszámítva ér­tékesítik. (hajdú i.) Fotó: Fojtán László ges kielégítésén túl évente 1000—1500 tonna árut ex­portálnak, s így folyamato­san biztosítják a külföldi hi­telek törlesztését. A részvénytársaság törzs­tőkéjéből az Üvegipari Mű­vek 47, a Skála-Coop 10, a japán konzorcium 26 és az IFC 17 százalékkal részese­dik. A vegyesvállalat a ter­vek szerint 1989 nyarán kez­di meg a termelést. A fi­nom szálú üveggyapotból egyebek között hő- és hang- szigetelő lapokat készítenek. kármán r Uj festéküzem Burgonyatermesztési tanácskozás

Next

/
Thumbnails
Contents