Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
Napközi otthonban . . . Egyedül, de nem magukra hagyatva. Hatvanon túl, nyughatatlanul A mosi hatvannégy 0 éves Fényes Tibor négy évvel ezelőtt ment nyugdíjba, negyvenöt munkával eltöltött esztendő után. Kohász volt világ életében, bár négy évig Miskolc város DISZ titkáraként tevékenykedett. Ezt kivéve első és egyetlen és utolsó munkahelye a Lenin Kohászati Művek volt. — Hűséges voltam, nekem mindenkim a kohászatban dolgozott — mondja. — A családban négyünknek van arany gyűrűje. amit :I5 éves munkaviszony után adnak. De mind a négyen negyvenötöt húztunk le. Famíliánk anv- nyi évet dolgozott a diósgyőri kohászatban, mint ahány éves a gyár. Ez pedig jóval több. mind kétszáz. .. — Sok minden voltam ■ én itt a gyárban. „Ipari ja- nuló. esztergályos, dolgoz- lam a műszaki, oktatási osztályon, a vezérigazgatóság műszaki titkárságán, aztán az ötvenes években propagandistává lettem. Kohászaton belül utolsó munkahelyem a propagandaosztályon volt. Amikor betöltötte hatvanadik évét. ment. . — Egy évig bírtam, aztán már nagyon hiányzott a munka. Kipihentem magam. kicsit untam magam otthon egyedül. A feleségem dolgozott, a lányom vidéken él . . Kapóra jött. hogy megkerestek a gyárból, szóltak, nincs e kedvem bemenni, dolgozni Volt . . . Pech éré ez az időszak egybeesett a kohászat hanyatlásával. az LKM tetemes veszteséggel küzdött, ennek lefaragására mindent megpróbáltak. Azt is. hogy felmondanak a nyugdíjasoknak .. . — Több mint félezer nyugdíjas kapta meg abban az évben munkakönyvét — meséli. — Én meg akartam ezt előzni, mondtam, önként elmegyek. És amikor aznap hazamentem. már a postaládában volt a munkakönyvem. munkaviszonya megszűnt bejegyzéssel... Finomabban is lehetett volna Végül is nem maradi munka nélkül. — A MIK-nél onyngbiz- losító diszpécserként, naponta négy órát foglalkoztattak. Egy boldog nyugdíjas. Ez év májusától már csak az! Leszámolt a MIK-töl. felesége is nyugdíjba ment. — De visszavárnak — teszi hozzá. Fényes Tibor (>4 éves. Városi tanácstag, a városi pártbizottság oktatási bizottságának aktívája, a Hazafias Népfront III 1-es körzeti szervezetének alelnöke, a városszépítő egyesület tagja. Nyugdíjas ... i. s. Apámék levelet írtak. Félve, iszonyodva szaggattam föl a borítékot. Mi csak akkor írunk egymásnak, ha baj van. .......vettünk még ötven tő pöszmétét. T öbb pénzt hoz. mint a gyümölcsfa. Az öreg szőlőt kidobtuk, nem sokat ér már. De nem nagyon bírjuk az ásózást." A pöszméte, fehér orgonába oltva úgy nő, mint fa, s az áldott, szidott szabolcsi homokon akkora szemet hoz, mint a galambtojás. Kilójáért tíz forintot fizet a szövetkezet. Az öregék tavaly tizenvala- hány mázsát szedtek le, s lizenvalahány ezer forintot kaptak érte. A maradékból szörp, lekvár, bor készült. Lgeutóbb akkor írtak, amikor nagymama meghalt. Azóta már háromszor termettek a pöszmétefák. Hány mázsa? Mennyi pénz? Mennyi tüske? Nem akarok én reklámot csinálni a hatvanon túli létnek, a szociálpolitikának. De nyugdíjas szüleim soha nem éltek olyan jól, mint most. Gazdagabbak lettek? Vagy bölcsebbek talán? Nem sírják vissza a negyven éven át koptatott és koptató hivatalt. Nyulat tenyésztenek, disznót farínnak, egresből pénzelnek. Boldogulnak és talán boldogabbak is. Szemérmem tiltja, hogy jobban kiadjam őket. Mindent tudunk egymásról, de dolgainkról — egy soha nem ratifikált megállapodás értelmében — csak annyit köziünk a másikkal, amennyi okvetlenül szükséges. Apámat nem láttam meztelenül. anyámat soha nem láttam sírni. Pénzt csak egyszer kértem tőlük. Osztoznék velük az örömben, de én egyszerűen nem tudok mit kezdeni ölven tő új pöszmétével. Ennyivel több a tüske. Ennyivel több a gond. Kilóját tíz forinttal számolva ennyivel több az öröm is? * Egv nyugdíjas boltvezető azt állítja, hogy nem takarékoskodni a kunszt. hanem pénzt keresni. Négy gyereket nevelt, mind a négynek diplomája, saját lakása, kocsija, bankbetétje van. Jó talajra hullott a tanítás magja. De az egyik lány elvált, a másik csalja a férjét. Az egyik fiú nincs beszélő viszonyban az apjával, a másik pedig — gyáregységvezető egy nagyüzemben — a könnyebb boldogulás reményében butikot nyitott. Most mindenesetre az egész família művirágot készít. Rézdrótból, rossz harisnyából, külföldről szerzett bibékből és porzókból. A butikusok ölven—hatvan forintot adnak darabjáért. A két, többnyelven beszélő diplomás fiú a hét végeken a nyakába veszi az országot. Házalnak a virágokkal. A benzinpénzen fillérre megosztoznak. A becslések szerint égy év alatt félmillió forintot keresett a népes família. * A legrégebben egy helyen dolgozó miskolci gyárigazgató nem akart nyugdíjba menni, pedig már betöltötte a hatvanat. Büszke és magabiztos ember. Harminc év alatt olyan kollégák nőttek föl mellette és mellé, akik biztosan szólnak, ha fáradt, ha bizonytalan, ha szenilis lesz. Sokan dőltek ki mellőle a sorból, sokan szereztek mellette világhírnevet, önéletrajz-köteles kitüntetést. A katalógusok tovább őrzik a feltalálók nevét, mint az igazgatóét. De az igazgató hatvankét éves korában is új terveket szőtt. Élete a gyár, a kétezervalahányszáz ember felét keresztnevéről ismeri. De a negyvenéves párttitkár hónapokig feküdt a kórházban sziv- bántalmakkal. Hiába ülnek egy csónakban: nem bírták egyformán az evezőt. A párttitkár meggyógyult és elvileg még húsz évig dolgozhat. Egy dolog aggasztja csak, ha a makkegészséges, vehemens igazgatóra gondol: mi lesz az öreggel... Es mi lesz az öreg nélkül? Hogyan boldogulnak majd? Vágül is a diri nyugalomba vonult. Rendezett gyárat bízott az utódra. Az utódra, akit az ö javaslata alapján leltek erre a posztra. * Magányos öreg csikorog a kavicson. Úgy jön, hogv lassan érkezzen meg, hogy ne sejtse, amit tudok: úgyis mellém fog ülni. Elnézést és helyei kér. Tucatnyi üres pad árválkodik körülöttünk. Nem sietős a dolga, nem sietteti a beszélgetést. Messzire néz, kabátújját húzgálja. aztán minden figyelmét a tájnak szenteli. Mosolyog, mint aki kételkedik .. . Cigarettát vesz elő. szótlanul kínál. Kezében megremeg a doboz. Astor. Elfogadom. Serénykedem a gyufával, de ö nem gyújt rá. Húsz éve leszokott róla. Van. aki kutyát, van, aki gyereket hord az ismerkedéshez. Neki egyik sincs. Az ő eszköze a márkás cigaretta. Ezt még vezető korában tanulta meg. Egy kis vállalatnál dolgozott, többkevesebb sikerrel, s többnyire a nagyokkal tárgyalt. Kiszolgáltatottságból, önvédelemből a Pobjedás-világban is egy ócska Mercedessel járt és drága cigarettát tartott a zsebében akkor is. Szegény volt. de nem szerette volna, ha szegény rokonnak nézik. Amíg bírta, csak Munkást szívott. Nem az együvé tartozás látványos demonstrálása miatt, hanem azért, mert ezt szokta meg. Kitüntetéssel ment nyug,J’ kidijba. Panaszra nincs onnvos esil szomorú. Csak egy ivóit! Hajdan napi két dobolt ilrj Ma már egy Astor két ű Fogynak az ismerősök. * Egy veterán monológjai ünHa a srácok valamelyi^jnak. neplöbe öltöznek, s rajíélkül akkor engem hívnak mel. gn- nincs ünnep. És én vag.',(Yiyol- gem üldöztek, elnyonflal'itam. tak, megaláztak. Aztán /;önbé öntudatra ébredtem, lá/Jjnkás csuktak, majd felszabadl(m a lettem, békekölcsönt jég.' volt. munka becsület és dicsőin,.e Évente egyszer felülhette11! szaj s a még esküvőre készül1 porodtak a kitüntetések. „ le] Most nyugdíjas vagyok, t két kernen húsz tő szőlő tereífn el lottóval játszom, s nerfsni a meghallgatni a rádió híi'Vi az Népszabadság vezércikk1! a[J operettet, a babgulyást fjeket, vást. Nem használok put szaJ nem jártam Máltán, nerfvincs zalékos kamatot hozó IWize- Hi-Fi tornyom. farmert%rze- tetlen számlám. De azéi'tenék. lem. mint az egy nyug1’ Restellkedjem ezért? állók Elvtársak, úttörők, el-odál- gyakran kérdeztek engere. Én. tak. de biztos, hogy neá1 gyű- a menyasszonyomat eg.V ami- rűvel jegyeztem el. Ez a ítészkor az illegális találkozói lány műhelyben, véget ért a tűszerűk kor már aktív kommuhikor vezeti be. A mozgalom!1 kiderült, hogy terhes, az apja. a cipész, iszonyúan elvert egy kaptafával. Pedig egy pártnak voltunk a tagjai. Az esküvő napján fontos feladatot, kaptam. Rámbíztak egy halom röpcédulát, hogy ragasz- szam ki. Hiába tiltakoztam. Mondtam, hogy most lesz a nászéjszaka, de csak nevettek rajtam, s az após a sámfát emlegette. Amilyen szerencsém volt, elkaptak, megtángáltak. Hónapok múlva kerültem haza. Aztán bújkáltam és bújtattam menekülteket is. Az asszony ikreket szült. Tudtam, hogy bármelyik percben meghalhatok. Soha nem voltam olyan boldog és magabiztos, mint akkor. Elmondhatom ezt? Elhiszik ezt? Én nem akarok szobor lenni. Szeretnék leszállói arról a márvány talapzatról, amelyre föl - kényszei ítélték. És akkor töltöttem be a 25. évemet. Akkor voltam szerelmes. Két napirend között esókolózlunk a eipészmü- helyben rendezeti illegális taggyűlésen. Mit mondjak még? Engem szólítanak, ha veterán kell az emelvényre, vagy az úttörőcsapatnak. Megyek, persze, hogy megyek. Rengeteg a szabadidőm. Szívesen megosztanám élményeimet. Megosztanám, ha hagynák. De néha magam is úgy érzem. mintha egy történelemkönyvből olvasnék föl. amikor beszélek. A feleségem szőke volt és kék szemű. Az ikrek — ma már negyvenévesek — inkább a cipész nagyapára hasonlítanak. És — erre vagyok a legbüszkébb — egyik sem maradt a kaptafánál. Egyszer ezt is szeretném elmesélni . .. * Van. aki nem érte meg. de megérdemelte volna. A lánya. Ági hívott föl. Kérdezte, hogy jó lesz-e a szöveg apukának. „Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága jó férjem. szerető édesapánk, a legdrágább nagyapa, testvér és rokon. V. K. életének 58. évében váratlanul elhunyt. Temetése június 26-án. hétfőn. Fi órakor lesz a Szentpéteri kapui városi temetőben." Hány éves is vagy te. tulajdonképpen, öreg? Nagy zavarban akkor voltál igazán, amikor azt. kérdezték, mikor születtél. A papír szerint 1920-ban. de a valóságban csak '21-ben. Hogy dolgozhass, meghami- sittottad a keresztlevelet. Hogy hat testvéreddel élhess, a kohászatba kellett kerülnöd. Kellett! Muszáj volt. Lehetelt-e nagyobb perspektívája a harmincas évek végén egy diósgyőri fiatalembernek? Aki „gyárista" lett. az hitelképessé vált. az. már nem éhezett. Van-e csavar, kapcsoló, amelyik ne érezné kezed melegét? Van-e valaki, aki a régiek közül most ne gondolna rád. sajnálkozva, vagy éppen utálkozással? Mert utáltak is sokan, öreg! Te tudtad, hogy akinek nincsenek ellenségei, barátai sem akadnak. Mindig nagy volt a pofád, s te folyton nyüzsögtél. Miért kellett neked a felszabadulás után elsőként belépni a kommunista pártba? Miért szerveztél vörös felvonulást 1945. május 1-én a pap intelme ellenére — a hagyományosan klerikális Hámorban? Miért léptél ki elsőként a sorból, amikor ötvenkettőben Mezőzomborra toboroztak traktorosokat? A hátadat melengethetted volna a jó meleg turbinánál a gyárban, de te inkább heteken ál. rázattad magad az öreg Kofferrel. Miért kellett neked ötvenhat novemberében hívás nélkül is, tilalom ellenére is, a gép mellé állni? Mit éreztél amikor a pisztolyt a bordád közé nyomták. és le-büdös-kommunistáztak? Aztán meg a te gyógyíthatatlan ellenőri mániád?! Ismerőseid már azt mondták rád. hogy folytonos feltűnési viszketegségben és klubtagok A nyári forróság — amire annyira vártunk — zavaró. A Rákóczi út, Put- nok egyik legszebb utcája is kihalt, pedig amúgy forgalmas, mivel a vasútállomást köti össze a nagyközség központjával. Az utca közepetáján áll a volt tanítói lakás, az öregek napközi otthona. Illetve, most már az idősek klubja. Nem nagy ház, ekkora magánlakás, vagy ennél nagyobb több is van már a községben. Ez az épület szép. illik ahhoz a negyvennyolc öreghez, aki napjai nagy részét a falai közölt tölti. Ebédidő. A hajdani nagyszobában öt—hat asztal is elfér. Gusztusosán piroslik a paradicsomleves a tányérokban. — Jól főznek? — kérdezem idősebb Molnár Jenőnél.. — Nem úgy mint én, de senkinek nem lehel panasza, mert ízletes és elég az étel. Életemben elég sok üzemi kosztol kóstoltam, ez azokhoz képest, finom. Juhász Lászlóné, az idősek klubjának vezető gondozónője befejezi az ebéd kiadósát és irodájába kísér. A helyiség egy g.ver- meks/obánál is kisebb, alig fér e! benne kel szék. egy asztal és egy szekrény. — Elégedettek vagyunk a 2-es számú óvoda füstijével. Változatos. ízletes és Időnként repetát is tudunk adni. Ez valóban lehetetlen, hiszen az óvoda ügyes kezű szakácsai a gyerekek mel-.. lett nyolcvan idősre is meleg ételt adnak nap mint nap. Az idősek klubjához ugyanis negyven- nyolc klubtag és harminckét házi gondozott tartozik. A kettő közötti különbség lényege annyi, hogy a klubtagok minden hétköznap bejárnak a házba, a házi gondozottaknak pedig a gondozónők viszik el az ételt. A Pulnokhoz tartozó társközségek közül Serényfalván 26, Hétben pedig 24 idős emberről gondoskodik ilyen formában a tanács. Mind a két helyen két-két gondozónő szállítja az ételt az öregek lakására. Juhász Lászlónál arról kérdezem, hogy mennyivel tér el a klubforma a korábbi napközi otthonos rendszertől. — A jelenlegi bonyolultabb — mondja a vezető. És drágább is, mert nőtt a befizetendő összeg, és amellett a 150 forintos klubtagsági dijat is téríteni kell minden hónapban. A helyszűke miatt nem tudunk új tagokat felvenni és a házi gondozottak számát sem emelhetjük, mert már így is kevés a három gondozónőnk. Sok olyan jelentkezőnk van, aki csak az ebédet vinné el, de klubtag nem akar lenni. Ezt a kérést az előírások miatt nem tudjuk teljesíteni. A 2550 forinton alul — ez a hivatalosan megállapított öregségi nyugdíj legkisebb összege — nem kell sem tagsági díjat, sem étkezési térítést fizetni. Ezen felül százalékosan növekvő arányban kell téríteni az egy hónapra megállapított 990 forint bizonyos hányadát, attól függően, hogy mennyi az öregségi nyugdíj. A táblázat szerint 4551-től már százszázalékos a térítés. f A társalkodó helyiségben kártyáznak. keresztrejtvényt fejtenek, vagy maguk elé bámulva ülnek az öregek. — Jól érzik itt magukat? — kérdem bizonytalanul, mert érzem, nem lehet nagy boldogság az állam segítségére szorulni. — Megvagyunk itt egész nap — folytatja idősebb Molnár Jenőné. — Reggel bejövünk, tízóraizunk, beszélgetünk és már itt is az ebéd. Délután még maradni kell. de láthatja, eltelik az idő. Van színes tévénk, rádiónk, lemezjátszónk. Fürödni és aludni is lehet. Okos ember volt, aki ezt kitalálta. Dusza tanár úr hagyatéka — övé volt ez az épület — jó célt szolgál. A tanács támogatása is ,végesv Segítenek a község üzemei ? — A két általános iskola gyermekei szoktak műsort adni — veszi vissza a szót az intézmény vezetője. — A kazincbarcikai Habselyem gyárral van kapcsolatunk, onnét járnak el a Március 15. brigád tagjai. Meghívtak mór bennünket, ajándékot is adtak az öregeknek, nagyon aranyosak. Egy fiatalasszony kopogtat az ajtón. Gyöngyözik homlokán az izzadság, most Hatvanon túl . . . ért vissza a házi gondozottaktól. — Minden rondben volt. indulok a bányatelepre — jelenti be Javora Pálné. Ilonka hatodik éve dolgozik az intézményben, most hét háztartást vezet a sajátján kívül. Fölpakolja kerékpárjára az ételhordókkal teli szatyrot és a kedvemért maga mellett tolja a járművet. — Nehéz az öregekkel? — A legtöbbjével nem. Aki szereti az embereket, nyugodt és természete is van hozzá az jól kijön velük. A bányatelepi kockaház földszintjén kellemes hűvös fogad. A csöngetésre egy alacsony, kendős néni nyit ajtót. — Csókolom. Melegítsem ? — Hagyjad csak, Ilonkám, majd megcsinálom magam. Kuburzik Miklósné vidáman számol be a bányász nyugdíjas klub hajdúnánási kirándulásáról. Aztán a gyerekekre terelődik a szó. Meghatódik, amikor mondja, hogy unokája lakást kapott és elviszi. Ilonkát meglepi a hír. kicsit el is érzékenyül, amikor az „örülök”-öt mondja. Ku- burczik néni észreveszi és elsírja magát. — Jól megvoltunk, Ilonkám — mondja még az ajtóban. Török néninél nyitva az ajtó. Az ágyon fekszik, ledőlt ebben a nagy melegben. Ilonka a rezsóra teszi az elkészített piros lábast, mert mint mondja. Török néni forrón szereti a levest. Amíg az étel melegszik, kisöprögel és fölírja, hogy mit kell hozni a patikából. Asztalra kerül a régimódi. eirádás tányér, mellé az alpakka kanál. — Epés vagyok, aranyoskáin, nerp szabadna .mindent megennem, de olyan- jói főznek, hogy semmi nem kerül a moslékba — mondja nekem a levest fújva Török néni. Nézem az órám, huszonkét perc telik el. mire Javora Pálné végez. A szabályok szerint tizenöt perc utón már harminc forintot kellene fizetni a gondozottnak. Mondom is az úton Ilonkának. — Ki nézi az óráját?... — válaszolja, biciklijével kerülgetve a kátyúkat. Fónagy István Kohászkobakban. Jelesebb eseményre még meghívják őket. Dériestapolcsányi pillanatok Festői környezetben van a dédestapolcsányi szociális otthon. Fiatal vezetője. Szalóki Tibor azonnal a bemutatására (ér. — A mi otthonunk úgynevezett szakosított szociális otthon. Ez azt jelenti, hogy alkoholisták, deviáns, a n ti szoe i á 1 i s magatartási! személyek alkotják az öt- venfőnyi gondozottat. Mindebből érthető, hogy nincs könnyű dolgunk. A problémák nyugdíjosztás idején csúcsosodnak ki. Akkor beindul a gépezet, a gondozottak kiszöknek a faluba italért. Nyolc—tíz nap után elfogy a pénzük, lehiggad a társaság. A hónap elején gyakoriak az összetűzések. — Nézze meg, ilyen fur- kós botokat szedtem el tőlük — mutat néhány, verekedésre kiválóan alkalmas szerszámot a fiatalember. Mint mondja, elvégezte a rendőrtiszti főiskolát, tnajd a tanárképző földrajz—pedagógia szakát. Nem titkolja, főként az okoz neki örömet, hogy az utóbbi öl évben — mióta itt dolgozik — az otthon megszépült. Rendbehozták a tetőszerkezetét. kifestettek, új bútorokat vettek. Körbejárjuk az épületei. Valóban szép. gondozott. Nemcsak új heverőket, hanem szép társalgót kaptak a lakók, a linóleumon is látszik, hogy nemrég fektették le. Az otthon lakói üldögélnek, van, aki a szobájában heverészik. — Szoktak dolgozni? — Nagyon fontosnak, gyógyító erejűnek tartom a gondozottak foglalkoztat a sál. Sajnos, ez sem eg - szerű feladat. A helyi» i végezhető munkákhoz figyelem. türelem. kitartás kell. aminek híján vannak. Elsősorban a konyhakertben. parkban. tüzelő előkészítésében, apróbb javításokban segít e n e k. A lakók 2070 forintot fizetnek a gondozásért havonta. Akinek ennél kisebb, vagy nincs nyugdija, az zsebpénzt is kap. Egy ember ellátása több mint. hatezer forintba kerül, s ebben nincs benne a fűtés, világítás, stb. Akadnak vá- ratUjji kiadások. — Egy i lé gondozottunk hagyott maga után kétszázezer forintot, de a rokonuk helyett nekünk kell eltemet tetni: ők pedig felveszik az örökséget... Látogató egyébként alig akad az otthonban. A társadalom perifériájára szorult — jórészt önmaguk által odaszorított — emberek iránt nem érdeklődnék a hozzátartozók. Elkoptak lassan a szocialista brigádok is. M. Szabó Zsuzsa c I • I . I . , • jgdij két és fél ezer forint. Szabalytalon atkeles . .. A
