Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
Dédestapolcsányi pillanatok Festői környezetben van a dédestapolcsányi szociális otthon. Fiatal vezetője. Szalóki Tibor azonnal a bemutatására tér. — A mi otthonunk úgynevezett szakosított szociális otthon. Ez azt jelenti, hogy alkoholisták, deviáns, an t iszoeiá 1 is maga t a r tás ú személyek alkotják az öt- venl'őnyi gondozottat. Mindebből érthető, hogy nincs könnyű dolgunk. A problémák nyugdíjoszlás idején csúcsosodnak ki. Akkor beindul a gépezet, a gondozottak kiszöknek a faluba italért. Nyolc—tíz nap után elfogy a pénzük, lehiggad a társaság. A hónap elején gyakoriak az összetűzések. — Nézze meg, ilyen fur- kós botokat szedtem el tőlük — mutat néhány, verekedésre kiválóan alkalmas szerszámot a fiatalember. Mint mondja, elvégezte a rendőrtiszti főiskolát, tnajd ■I tanárképző földrajz—pedagógia szakát. Nem titkolja, főként az okoz neki örömet, hogy az utóbbi öt évben — mióta itt dolgozik — az otthon megszépült. Rendbehozták a tetőszerkezetét. kifestetlek, új bútorokat vetlek. Körbejárjuk az épületet. Valóban szép. gondozott. Nemcsak új heverőket, hanem szép társalgót kaptak a lakók, a linóleumon is látszik, hogy nemrég fektették le. Az otthon lakói üldögélnek, van, aki a szobájában heverészik. — Szoktak dolgozni? — Nagyon fontosnak, gyógyító erejűnek tartom a gondozottak foglalkoztat a sál. Sajnos, ez sem eg - szerű feladat. A helyi»* ■* végezhető munkákhoz li- gyelem. türelem. kitartás kell. aminek híján vannak. Elsősorban a konyhakertben. parkban. tüzelő előkészítésében, apróbb javításokban segítenek. A lakók 2070 forintot fizetnek a gondozásért havonta. Akinek ennél kisebb, vagy nincs nyugdíja, áz zsebpénzt is kap. Egv ember ellátása több mint hatezer forintba kerül, s ebben nincs benne a fűtés, világítás, stb. Akadnak váradig) kiadások. — Egyik» gondozottunk hagyott maga után kétszázezer forintot, de a rokonait helyett nekünk kell eltemet telni: ők pedig felveszik az örökséget. . . Látogató egyébként alig akad az otthonban. A társadalom perifériájára szorult — jórészt önmaguk által odaszorított — emberek iránt nem érdeklődnek a hozzátartozók. Elkoptak lassan a szocialista brigádok is. M. Szabó Zsuzsa Hatvanon túl Hatvanon túl, nyughatatlanul A most hatvannégy 0 éves Fényes Tibor négy évvel ezelőtt ment nyugdíjba, negyvenöt munkával eltöltött esztendő után. Kohász, voll világ életében, bár négy évig Miskolc város DISZ titkáraként tevékenykedett. Ezt kivéve első és egyetlen és utolsó munkahelye a Lenin Kohászati Művek volt. — Hűséges voltam, nekem mindenkim a kohászatban dolgozott — mondja. — A családban négyünknek van arany gyűrűje. amit :iö éves munkaviszony után adnak. De mind a négyen negyvenötöt húztunk le. Famíliánk anv- nyi évet dolgozott a diósgyőri kohászatban, mint ahány éves a gyár. Ez. pedig jóval több. mind kétszáz. .. — Sok minden voltamén itt a gyárban. Jparj Ja- nuló. esztergályos, dolgoz- . lam a műszaki, oktatási osztályon, a vezérigazgatóság műszaki titkárságán, aztán az ötvenes években propagandistává lettem. Kohászaton belül utolsó munkahelyem a propagan- daosztályon volt. Amikor betöltötte hatvanadik évét. ment. . — Egy évig bírtam, aztán már nagyon hiányzott a munka. Kipihentem magam. kicsit untam magam otthon egyedül. A feleségem dolgozott, a lányom vidéken él... Kapóra jött, hogy megkerestek a gyárból, szóltak, nincs e kedvem bemenni, dolgozni. Volt . . . Pechére ez az időszak egybeesett a kohászat hanyatlásával. az LKM tetemes veszteséggel küzdött, ennek lefaragására mindent megpróbáltak. Azt is, hogy felmondanak a nyugdíjasoknak .. . — Több mint félezer nyugdíjas kapta meg abban az évben munkakönyvét — meséli. — Én meg akartam ezt előzni, mondtam, önként elmegyek. És amikor aznap hazamentem. már a postaládában volt a munkakönyvem. munkaviszonya megszűnt bejegyzéssel. .. Finomabban is lehetett volna ... Végül is nem maradt munka nélkül. — A MIK-nél anyagbiztosító diszpécserként, naponta négy órát foglalkoztattak. Égy boldog nyugdíjas. Ez év májusától már csak az! Leszámolt a MIK-töl. felesége is nyugdíjba ment. — De visszavárnak — teszi hozzá. Fényes Tibor (»4 éves. Városi tanácstag, a városi pártbizottság oktatási bizottságának aktívája, a Hazafias Népfront III I-es körzeti szervezetének alelnöke, a városszépítő egyesület tagja. Nyugdíjas ... i. s. i tüske. Ennyivel több z forinttal számolva im is? * oltvezelő azt állítja, skodni a kunszt. ha- Négy gyereket nevelt, llomája. saját lakása, van. Jó talajra hul- De az egyik lány el- a férjét. Az egyik fiú yban az apjával, a •yáregységvezető . egy könnyebb boldogulás nyitott. Most min- amília művirágot kész harisnyából, kül- kből és porzókból. A tvan forintot adnak többnyelven beszélő egeken a nyakába ve- ilnak a virágokkal. A re megosztoznak. A év alatt félmillió foies família. k helyen dolgozó misem akart nyugdíjba etöltötte a hatvanat. s ember. Harminc év nőttek föl mellette és szólnak, ha fáradt, :zenilis lesz. Sokan sorból, sokan szerez- nevet, önéletrajz-kö- katalógusok tovább vét, mint az igazga- hatvankét éves korá- zőtt. Élete a gyár, a ember felét keresztnevéről ismeri. De a negyvenéves párttitkár hónapokig feküdt a kórházban szív- bántalmakkal. Hiába ülnek egy csónakban: nem bírták egyformán az evezőt. A párttitkár meggyógyult és elvileg még húsz évig dolgozhat. Egy dolog aggasztja csak, ha a makkegészséges, vehemens igazgatóra gondol: mi lesz az öreggel... És mi lesz az öreg nélkül? Hogyan boldogulnak majd? Vágül is a diri nyugalomba vonult. Rendezett gyárat bízott az utódra. Az utódra, akit az ő javaslata alapján tettek erre a posztra. * Magányos öreg csikorog a kavicson. Ügy jön, hogy lassan érkezzen meg, hogy ne sejtse, amit tudok: úgyis mellém fog ülni. Elnézést és helyet kér. Tucatnyi üres pad árválkodik körülöttünk. Nem sietős a dolga, nem sietteti a beszélgetést. Messzire néz, kabátújját húzgálja, aztán minden figyelmét a tájnak szenteli. Mosolyog, mint aki kételkedik . . . Cigarettát vesz elő, szótlanul kínál. Kezében megremeg a doboz. Astor. Elfogadom. Serénykedem a gyufával, de ő nem gyújt rá. Húsz éve leszokott róla. Van. aki kutyát, van, aki gyereket hord az ismerkedéshez. Neki egyik sincs. Az ö eszköze a márkás cigaretta. Ezt még vezető korában tanulta meg. Egy kis vállalatnál dolgozott, többkevesebb sikerrel, s többnyire a nagyokkal tárgyalt. Kiszolgáltatottságból, önvédelemből a Pobjedás-világban is egv ócska Mercedessel járt és drága cigarettát tartott a zsebében akkor is. Szegény volt. de nem szerette volna, ha szegény rokonnak nézik. Amíg bírta, csak Munkást szívott. Nem az együvé tartozás látványos demonstrálása miatt, hanem azért, mert ezt szokta meg. Kitüntetéssel ment nyug.y kidijba. Panaszra nincs olyivos csit szomorú. Csak egv jvotL Hajdan napi két dobo# Ma már egy Astor kél t Fogynak az ismerősök. * Egy veterán monológja i ünHa a srácok valamelyijbnak. neplőbe öltöznek, s rajfélkül akkor engem hívnak meí. En_ nincs ünnep. És én vagy^nyol- gem üldöztek, elnyorrnafnam, lak, megaláztak. Aztán ^önbe öntudatra ébredtem, láz'ínkás csuklak, majd felszabadom a lettem, békekölcsönt jég.' volt. munka becsület és dicseimre. Évente egyszer felülhette1) Sza- s a még esküvőre készül1 porodtak a kitüntetések. L lel_ Most nyugdíjas vagvok-t két kernen húsz tő szőlő terein el lottóval játszom, s nedsni a meghallgatni a rádió hü'Vi az Népszabadság vezércikk) al- operettet, a babgulyást é‘:eket. vást. Nem használok puf szánéin jártam Máltán, neijNincs zalékos kamatot hozó kmize- Hi-Fi tornyom, farmervérze- teilen számlám. De azéüenék. tem. mint az egy n,vug<’ Restellkedjem ezért? állók Elvtársak, úttörők, el-odál- gyakran kérdezlek engeR. Én lak. de biztos, hogy neufgyű- a menyasszonyomat eg.V ami- rüvel jegyeztem el. Ez a kp észkor az illegális találkozó! lány műhelyben, véget ért a jffizer- akkor már aktív kommu'Viikor vezeti be. A mozgalom1* kiderült, hogy terhes, az apja. a cipész, iszonyúan elvert egy kaptafával. Pedig egv pártnak voltunk a tagjai. Az esküvő napján fontos feladatot kaptam. Rámbíztak egy halom röpcédulát, hogy ragasz- szam ki. Hiába tiltakoztam. Mondtam, hogy most lesz a nászéjszaka, de csak nevettek rajtam, s az após a sámfát emlegette. Amilyen szerencsém volt, elkaptak, megtángáltak. Hónapok múlva kerültem haza. Aztán bújkáltam és bújtattam menekülteket is. Az asszony ikreket szült. Tudtam, hogy bármelyik percben meghalhatok. Soha nem voltam olyan boldog és magabiztos, mint akkor. Elmondhatom ezt? Elhiszik ezt? Én nem akarok szobor lenni. Szeretnék leszállni arról a márvány talapzatról, amelyre fölkén,vszei ítélték. És akkor töltöttem be a 25, évemet. Akkor voltam szerelmes. Két napirend között csókolózlunk a cipészműhelyben rendezett illegális taggyűlésen. Mit mondjak még? Engem szólítanak, ha veterán kell az emelvényre, vagy az úttörőcsapatnak. Megyek, persze, hogy megyek. Rengeteg a szabadidőm. Szívesen megosztanám élményeimet. Megosztanám, ha hagynák. De néha magam is úgy érzem. mintha egy történelemkönyvből olvasnék föl. amikor beszélek. A feleségem szőke volt és kék szemű. Az ikrek — ma már negyvenévesek — inkább a cipész nagyapára hasonlítanak. És — erre vagyok a legbüszkébb — egyik sem maradt a kaptafánál. Egyszer ezt is szeretném elmesélni . .. * Van. aki nem érte meg. de megérdemelte volna. A lánya. Ági hívott föl. Kérdezte, hogy jó lesz-e a szöveg apukának. „Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága jó férjem, szerető édesapánk, a legdrágább nagyapa, testvér és rokon. V. K. életének 58. évében váratlanul elhunyt. Temetése június 26-án. hétfőn, l.'i órakor lesz a Szentpéteri kapui városi temetőben.'' Hány éves is vagy te. tulajdonképpen, öreg? Nagy zavarban akkor voltál igazán, amikor azt. kérdezték, mikor születtél. A papír szerint 1920-ban. de a valóságban csak 21-ben. Hogy dolgozhass, meghami- síttottad a keresztlevelet. Hogy hat testvéreddel élhess, a kohászatba kellett kerülnöd. Kellett! Muszáj volt. Lehetelt-e nagyobb perspektívája a harmincas évek végén egy diósgyőri fiatalembernek? Aki „gyárista " lett, az hitelképessé vált. az már nem éhezett. Van-e csavar, kapcsoló, amelyik ne élezné kezed melegét? Van-e valaki, aki a régiek közül most ne gondolna rád. sajnálkozva, vagy éppen utálkozással? Mert utáltak is sokan, öreg! Te tudtad, hogy akinek nincsenek ellenségei, barátai sem akadnak. Mindig nagy volt a pofád, s te folyton nyüzsögtél. Miért kellett neked a felszabadulás után elsőként belépni a kommunista pártba? Miért szerveztél vörös felvonulást 1945. május 1-én a pap intelme ellenére — a hagyományosan klerikális Hámorban? Miért léptél ki elsőként a sorból, amikor ötvenkettőben Mezőzomborra toboroztak traktorosokat? A hátadat melengethetted volna a jó meleg turbinánál a gyárban, de te inkább heteken át rázattad magad az öreg Hofferrel. Miért kellett neked ötvenhat novemberében hívás nélkül is, tilalom ellenére is, a gép mellé állni? Mit érezték amikor a pisztolyt a bordád közé nyomták, és le-büdös-kommunistáztak? Aztán meg a te gyógyíthatatlan ellenőri mániád?! Ismerőseid már azt mondták rád, hogy folytonos feltűnési viszketegségben ! A következő sorok eg.v olyan házaspárról szólnak, amelynek tagjai együtt ennyi idősek Egálban vannak. egyikük is. másikuk is 76 éves. A miskolci, Vörösmarty utcai lakótelep toronyházainak egyikében él Erzsiké néni és Géza bácsi. Tanácsi lakásuk másfél szobás — éppen elég. mondják nagy egyetértésben. Nemcsak lakni, hanem fizetni a rezsit és az egyéb költségeket. Életkorukból következik, hogy mindketten nyugdíjasok, s hogy az élettől csupán a nyugodt, derűs öregséget várják. Itt ülünk a szépen berendezett. tiszta lakásban, a kezdetekről faggatom őket. — Gézának már volt egy felesége, én vagyok a második — kezdi Erzsiké néni —. kicsit későn jöttünk össze. A jövendőbelim meghalt a második világháborúban, elhatároztam, nem is megyek férjhez. Aztán csak másképp lett. Bemutattak egymásnak és én igent mondtam. ,. — Hogy megbántam-e, hogy olyan későn férjhez mentem? Hát persze, százszor is! — mondja úgy. hogy érezni a szavain: de- hog.v is bánta meg. Majd így folytatja: — Mindenki vágyik családra, saját gyerekre. hát hogyne örültem volna, a lányomnak! Felnevelték hát becsülettel a lányt és támogatták Géza bácsi előző házasságából származó fiát. Aktív időszakában Erzsiké néni a miskolci Weidlich-udvar- ban üzemelő fodrászat pénztárosa volt, Géza bácsi a Korona, majd Avas nevű szálloda fodrászatában fodrász. Tíz éve költöztek kertes családi házból a belvárosi körenge- <egbe. — Én nem is akartam, már csak a magasság miatt sem. féltem tőle — törli könnyeit a visszaemlékezéstől a háziasszony. — De nem bántam meg! Rátérünk az anyagiakra, hiszen — koruk miatt is — ők azok közé tartoznak, akiket nem vet fel a nyugdíj kínálta jólét. Hatezer- egyszáz forint jut kettőjükre. Sok ez, vagy kevés? A lakbér, fűtés, meleg víz. villany, gáz télen elvisz 1300 forintot. A maradékul elosztjuk, kiderül, hogy naponta .jut fejenként 80 forint. amiből meg kell. hogy éljenek. Ha nem romlik el a tv, a vasaló, ha nem kell új ruhát venni.. — Lemegyek a boltba, elköltők száz forintot és azzal állítok be Gézához. hogy „Nézd meg. nem vet- 'em szinte semmit sem!" — érvel pénzük romlása mellett Erzsiké néni. Az ágyban fekvő Géza bácsi hozzáteszi: — Egy éve leszoktam a dohányzásról. A doktornő mondta, hogy nem szabad. Iiát abbahagytam. De azért gyújtson rá és ha lehet, fújja rám a füstöt! Géza bácsi a lelke mélyén még mindig erős dohányos. Újra ö veszi ót a szót. — Addig nem volt gond. amíg én is dolgoztam, mentem beteg embereket borotválni, nyírni: házhoz jártam. Akkor ütött be a baj. amikor megbeteged- •em. Nagyon elkelne egy olyan alkalmatosság, amire támaszkodva kimegyek az ajtóhoz Mert néha magamra vagyok utalva, a feleségem még dolgozik kisegítőként a fodrászatban. Á két gyerek révén van három unokájuk A legidősebb most végez, a debreceni orvosi egyetemen, a legkisebb kétéves múlt. — Nagyon rendesek, nem is tudom, hogy - szereztük be őket — évödik Erzsiké néni. Ha baj van. lud.fük, hogy segítenek Tulajdonképpen szerencsés emberek vagyunk. M. Sz. Zs. Öregedik a megye Cseh Lajos, a SZOT 0 Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Borsod megyei igazgatóhelyettese mondja: — Mindenekelőtt néhány országos adat: az. elmúlt évben a költségvetés társadalombiztosítási kiadásokra nem kevesebb, mint 142 milliárd 939 millió forintot fordított, jó tizmil- liárddal többet, mint 1985- ben. Ebből a jelentékeny summából jutott nyugdíjra !az összeg 69.5 százaléka), anyasági ellátásra, vagyis gyedre, gyesre, családi pótlékra (20,6 százalék), táppénzre. betegségi ellátásra (9,2 százalék), valamint az ügyviteli kiadásokat is ebből fedeztük. Nyugdíjban és nyugdijjáradékban az ország lakosainak 22 százaléka. egészen pontosan 2 millió 337 ezer ember részesült tavaly. Évröl-évre növekszik a nyugdíjasok száma. 1985 és 1986 között például 28 ezerrel. — Ami pedig Borsod- Abaúj-Zempién megyét illeti: nálunk tavaly 156 ezer nyugdíjast tartottunk számon. Miskolcon 38 ezren vannak. Pest megye után Borsodban él a legtöbb nyugdíjas. Érdekes — legalábbis ez derül ki a statisztikából —. hogy a Dunántúl fiatalabb, itt kevesebb a nyugdíjas, a Tiszántúl viszont — ha nem is elöregedett — idősebb Egyébiránt megyénkre és a megyeszékhelyekre is jellemző az országos képlet: minden esztendőben jelentősen emelkedik a nvugdi jasok száma. A nyugdíjak összege viszont nem ilyen inértékben. Az igazgatóhelyettes adatai szerint tavaly év végén az átlagnvugdij a (volt) munkásoknak és alkalmazottaknak nem tett ki négyezer forintot, míg a (volt) mezőgazdasági dolgozók havonta és átlagosan 3292 forintot vehettek fel. Országos adatról van szó, de Borsodról is ez mondható el. Még mindig a nyugdijak összegénél maradva: 1986-ban a megye nyugdíjasainak 6 milliard 543 millió forintot kézbesítettek a postások, általában a hónapok második felében. Az emelkedés 1985- höz képest 8.7 százalékos, ez nagy átlagban több is. mint az aktiv dolgozók éves bérfejlesztése Ám itt és most nem szabad elfelejteni. hogy a nyugdíjasoknak jelentékeny hányada (főleg az idősebbek, a hatvanas. hetvenes években nyugdíjba vonulók) olyan kevés pénz. kap havonta, hogy' a megélhetés ebből bizony problematikus. Az öregségi nyugdíjminimum havi 2550 forint, termelőszövetkezeti dolgozók esetében száz forinttal ettől is kevesebb. A Í87 ezer borsodi lakosnak majd egyötöde nyugdíjas, ez. az. arány — a születések számának stagnálása kisebb mértékű csökkenése miatt — egyre nő. Nem volt még év. amikor ily sokan szerettek volna nvugdijba vonulni I. S. szenvedsz. Miért voltál te együtt és egyszerre horgászellenőr, kereskedelmi társadalmi ellenőr és népi ellenőr? Ebbe a három embert kívánó funkcióba-többször majdnem belebuktál, majdnem belehaltál. Az orvos azt. mondta: ha fulladsz, tegyél egy szem csodadrazsét a nyelved alá. Naív hittel bíztál a doktorokban, öreg. pedig akkor már nem sok volt hátra. Tönkrementéi, lestrapálódtál, lemetőérett lettél. Gyorsabbak éltél. Mások ötvennyolc éves korukban még házépítéshez fognak, gyereket nemzenek, miniszterek lesznek, vagy a nag.vapaszerepre készülnek. Maradt utánad egy motor, három horgász- bot. eg.v zsebszámológép, kötegnyi béke- kölcsönkötvény, s egy — halálod után is — nyeretlen előfizetéses lottószelvény. A villanyszámla még a te nevedre érkezik, s neked címezik a társadalmi munkára mozgósító felhívást is. Kedden fél tízkor vittek be a kórházba. Fél egykor halott voltál. Vera néni magatehetetlenül sírt a folyosón. A szomorú szemű nővér kiadta a ruháidat. A kabátod zsebében fémpénzek csörögtek, s egy élet beváltatlan zsetonjai. * Idős ismerősöm roppant boldog, hogy hetvenedik évét betöltve ingyen, azaz a személyi igazolvány felmutatásával veheti igénybe a városi tömegközlekedés szolgáltatásait. Emelték a nyugdíját, igaz. a hatvan forint nem nagy pénz, de több a semminél. A bevétel rovatban könyvelheti el, hogy abbahagyta a dohányzást. A sörről viszont nem tudott lemondani, s szigorú beosztással élve egy üveg borsodi két napig is kitart. Lemondta a rádióúj- ságot. műsorsillabusznak megteszi a pénteki napilap. A Népsportot a szomszéddal közösen fizetik elő. Igv olcsóbb is. s így jut is. marad is. ha megosztják a foci híreket. A vasárnapi húsleves aprólékból fő. s ha az ünnepi asztalra rántott hús kerül, akkor a karaj-alapanyagot szeletenként, dekára és fillérre számítva veszi az asz- szonv. A villanykörtéket kisebbre cserélték, az alacsonyabb villanyszámla reményében. A ház ura mostanában már csak másnaponként borotválkozik. Társaságba ritkán jár. nem törzsvendég flancos éttermekben ... Nyugdíjas ismerősöm az idén nem megy a nyavalyákat gyógyító, megszokott fürdőhelyére. Beutaló még csak akadna, de ő aztán tudja, hogy aki kimozdul a lakásból, az mindenért fizet. A helyzet változását érezheti a megszokott postás is, aki most már a korábbi tíz helyett csak öt forint borravalót kap a nyugdíjból, s három totó helyett csak egyet kell adnia a jókedél.vű öregúrnak. Hatvanon túli ismerősömre nem tudom úgy rányitni az ajtót, hogy ne invitálna baráti eszmecserére, s asztalán ne lenne inni és enni való. Alkalmi pénzzavaromban mindig kisegít. Nem nagy összegekről van szó. hiszen ő különösen ügyel arra. hogy a kétszemélyes háztartás költég- vetése ne boruljon föl . . . Mert nem borulhat föl. Eshet az eső. fújhat a szél. Neki élni és boldogulnia keil. Nem vághat rossz képet, ha a fia. menye, unokája megkérdezi: hogy tetszik lenni. Nem fanyaloghat, ha a videóra vágyakozó unoka zsebpénzkiegészítési kér. Csodálom őt, s egy kicsit irigykedem. Tudom, hogy az öreg fát kevésbé rázza meg a vihar. Az ő közérzetéi nem rontják a napi hírek. Tudom, hogy ö messzebbről jött. Én. már csak koromnál fogva is. messzebbre tekintek, de be kel! vallanom, gyakran érzem úgy. hogy n távolabbra lát. Brackó István ..... .... . . ............. . c ... . . ..... ; jgdij két és (él ezer forint. Napközi otthonban... Egyedül, de nem magukra hagyatKohaszkob akban. Jelesebb esemenyre meg meghívjak okét. Szabalytalan atkeles ... A VQ
