Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
1987. július 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 t Az Eszak-Magyarország vitafóruma Miskolc szellemi életéről . ■ A szerkesztőségi cikk megjelenése óla már több tartalmas írás jelent meg Miskolc szellemi életéről. Én mint bennszülött vasgyári, sajnálattal állapítottam meg, hogy a cikkek szerzői főleg Mis- kolccal foglalkoztak és legfeljebb csak érintettek bizonyos diósgyőri vonatkozásokat, de nem a lényeget! Engedtessék meg nekem, hogy rámutassak néhány vonatkozásban Diósgyőr, illetőleg a Vasgyár szerepére, mennyiben járult hozzá saját és Miskolc szellemi életének megteremtéséhez, kiszélesítéséhez, fejlesztéséhez. A hámori vaskohót a lengyel eredetű Fassola (Fazola) Henrik 1770-ben alapította Diósgyőr területén. A manufaktúra, amely később 300 embernek adott kenyeret, közel 100 éven át üzemelt. Az újabb kutatások eredményeképpen tudjuk, hogy Európában az első acélt nem a németek, hanem Fazola fia, Frigyes állította elő, s az üzem ennek révén híressé vált. A miskolci vasboltok kapkodtak volna a készáruk után, de Becs megtiltotta a késztermékek előállítását. Miskolc gazdasági és szellemi életének fejlesztésében jelentős esemény a diósgyőri vas- és acélgyár telepítése líl68-ban. Az üzem építésével egy időben megkezdődött a „Kolónia” (Gyarmat) lakótelep építése is. A századfordulón a telep lakóinak száma 3450, 1910-ben mintegy 9000. A telep rendjére, szépségére a gyárigazgatók személyesen vigyáztak. Volt is olyan rend, hogy minden hazánkba látogató külföldi delegációt lehoztak a Vasgyárba, a minta munkástelep megtekintésére. A vasgyáriak jól dolgoztak, mert 1880-tól 1930-iga termelés csak öt évben volt veszteséges. Termelés tekintetében már 1890-ben hazánk első vasgyára volt. Világhírű termékük az acélsín, ilyennel építették a vasutakat Indiától Dél-Amerikáig, továbbá a Topitzer János által kikísérlétezett megiszton-acél, amivel felülmúlták a világhírű Krupp-acélt. A kohászati művek és a lakótelep megalapítása lehetővé tette, hogy Diósgyőrvas- gyár a magyarországi nehézvasipar fellegvárává váljék. Hatása nagy horderejű. Az itt dolgozó munkások nemcsak a vasat, az acélt formálták, hanem a szocializmus tanainak megismerésével önmagukat, majd a környék társadalmát is formálni kezdték. Szerepléseikkel, harcos kiállásaikkal hozzájárultak a magyarországi kapitalista rendszer megdöntéséhez és a szocialista társadalom alapjainak lerakásához. A munkások zöme az Osztrák— Magyar Monarchia minden részéről érkezett, így a Kolóniában 17 nyelven beszéltek. Ez a község meglepő gyorsan ösz- szeforrott és közben az itteni lakosság kulturális igényeinek kielégítése következtében kibontakozott egy művelődési, köznevelési mozgalom, amelynek legszebb eredményei az alábbi fontosabb területeken nyilvánultak meg. Énekkarok. 1885-ben alakult meg a Di- ósgyőrvasgyari Alkalmazottak (majd Tiszti) Dalegylet. Igen komolyan felkészültek az 1909. évi kecskeméti versenyre, amelyen az ország legjobb dalárdáival vették fel a versenyt, s az I. csoport 2. díját, egy nagy ezüst serlegei nyertek. A zsűri megállapította, hogy a versenyen öt olyan dalárdát találtak, amely Európa bármely elsőrendű dalárdája mellett megállhat, s ezek között van a diósgyőri vasgyárat képviselő dailégylet is. Ezután már csak a Király-díjért versenyeztek. Időközben, 1893 kezdetén gyári munkásokból megalakult a „Jószerencse” Dal- és önképző Kör. A Jószerencse Dalkörnek a dalkultúra és a műkedvelő színjátszás felkarolásán és művészi nívóra emelésén kívül a legnagyobb érdeme az volt, hogy alakulása idején a gyártelepen letelepedett jelentős részben idegen nyelven beszélő munkástársadalom magyarrá -nevelésében bámulatos eredményt ért el. A munkásdalosok 1909-ben a kecskeméti országos versenyen a III. csoport 2. díját nyerték el, majd 1912-ben a budapestin a II. csoport 3. díját. így mindkét vasgyári énekkar kiváló együttessé fejlődött. 1930- ban a miskolci kerületi versenyen 38 egyesület kétezer dalosa vett részt. A Jószerencse a nehéz műdalcsoportban az első díjat nyerte el. A dalkultúra terjedését bizonyítja, hogy 1922-ben a Palesztina Vegyeskar, 1925-ben a Vasas Dalárda, majd 1928-ban a Református Vegyes- kar alakult meg. A felszabadulás után a Vasgyár dalkultúrájában is pezsgő élet, ragyogó fellendülés következett be, ami 1948-ban Kodály: Háry János, majd ti Székelyfonó című daljátékénak bemutatásával érte el legmagasabb csúcsát. Kodály személyesen megjelent és azt mondta: „Felejthetetlenné tették az estét”. Kiváló karnagyok voltak: Szebenyi József, Orosz József, Sen- ger H. Gusztáv, dr. Nagy Ferenc. Gránát József, Forral István, Szűcs Lóránd, Krompaszky Gabriella, Szilágyi Levente. 1948 után a Művészeti Együttesbe szervezték be valamennyi művészeti ággal és sporttal foglalkozó egyesületet. Zenei élet. Vasgyár társadalmának legjobban szeretett művészeti együttese a zenekar volt, amely 1903 óta működött. Anyagi szükségleteit a gyári dolgozók a zenealap létesítésével biztosították, A zenekar hazánkban a legrégibb társadalmi zeneivarok közé tartozik. A zenekar fejlődését három tényező segítette elő: 1. A munkásétberem megépítése. 2. Az ismeretterjesztő előadások rendszeresítése 1898-tól. 3. Hivatásos karmester szerződtetése 1911-től. A zenekar fejlődését legjobban a vasárnapi ismeretterjesztő .előadásokon való állandó szereplés segítette elő. Ezeket az előadásokat az I. világháború kitöréséig rendszeresen megtartották. Az előadásokat kezdettől fogva zenekari számokkal, később egyfelvonásos színdarabokkal is kiegészítették. Az előadásokon 2500—3500 személy vett. részt. Igazi jelentőségüket akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk azt, hogy más helyeken — Budapestet is beleértve — a munkás- osztály tagjai sehol sem részesültek nagy zenekari hangversenyek folyamatos élvezetében. Budapesten a Fővárosi Vigadó nagytermében csak 1904-ben tartották meg az első népszerű filharmóniai hangversenyt, közönsége felerészben a szervezett munkásság köréből került ki. A budapesti hangversenyelv azonban néhány előadás után elmaradtak, viszont a diósgyőrieket 1963-ig megtartották. 1911-ben Senger H. Gusztáv, a Miskolci Nemzeti Színház karnagya vette át az elhunyt Havasi József után a karmesteri pálcát. Hivatásos muzsikus volt, Bécsben tanult. A szaksajtó szerint a vidék legjobb színházi karmestere. A zenekar létszáma 1896-ban 12, 1911-:ben már 32 zenész. Senger a Vasgyárban arra vállalkozott, hogy Lauday János: Mucsai posta című szövegére egyfelvonásos operát írjon. Senger szorgalmazására előadták Maillart: A remete csengettyűje című há- romfelvonásos vígoperát. „A közönség ünnepelte a gyönyörű tisztasággal éneklő férfi és női kart, az elsőrendű kívánalmaknak is megfelelő kitűnő zenekart.” 1903-ban már magán zeneiskola működött 20—30 növendékkel. A vezetője 1909- ben elköltözött, azután Senger, majd a zenekari tagok foglalkoztak a fiatalok zenetanításával. Egyik-másik zenekari tagnak egy időben 15—25 tanítványa is volt. Senger nemcsak karmester, pedagógus, de virtuóz gordonka- és hegedűművész is volt. Vasgyárba való letelepedésével tagja lett a vasgyári vonósnégyesnek, amely az 1. világháború előtti években budapesti kritikusoktól „a vidék legjobb vonósnégyese’” címet érdemelte ki játékával. Több ilyen vonósnégyes is létezett. Az I. világháború alatti, sőt még utáni években is a vasgyári zenészek elégítették ki a miskolci színház zenei igényeit. A Sebestyén testvérek minit színházigazgatók 1921- től két év alatt 200-nál több operaelőadást tartottak. Századunk első felében Miskolc város önmagában képtelen volt önálló, saját zenészekkel előadott, igényes, nagyzenekari hangversenyek rendezésére. Az első világháború előtti időben az évenként egy-két alkalommal megtartott hangversenyek megrendezéséhez Szent- Gály Gyula, a városi zeneiskola igazgatója 1910-től a gyári zenekar segítségét kérte, mert a város, illetőleg a Borsod- Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület csupán 24—26 tagú vonószenekarral rendelkezett. „A vasgyári zenekar közreműködése tette lehetővé, hogy Beethoven kilenc halhatatlanjából négyet be tudott mutatni Szent-Gály Gyula dirigálásában az egyesület.” 1932 januárjában elhunyt Senger H. Gusztáv. Mint karmester Diósgyőr zenekultúráját, ezáltal a diósgyőri munkások zenei igényességét magasra emelte. A zenekar 1943-ban részt vett a vidéki zenekarok részére kiírt országos versenyen. A kottaállványok előtt Forrai István. Vaszy Viktor bírálata: „El sem képzeltem volna, hogy a Sors-szimfóniát vidéken szépen hallhassa az ember”. A zenekar — munkászenekar — politikai okokból csak negyedik helyezést érhetett el. 1943 nyarán a Magyar Rádió Budapest I. műsorán az egész ország számára adott hangversenyt. Forrai legnagyobb érdeme az volt, hogy a magyar zene világhírűvé vált mestereinek: Bartóknak és Kodálynak a műveit 'igyekezett a vasgyári közönséggel megismertetni és megszerettetni, ami új irányú tevékenység, úttörő munka volt. A felszabadulás után következett be az- igazi virágzás. 1945. január első napjaiban újból összeült a zenekar dr. Bánhegyi László vezetésével. Júniusban elkezdődlek, majd hagyománnyá váltak a havonta megtartott hangversenyelv a Vasgyárban, Diósgyőrött, majd Miskolcon a színház termében. A zeneszámok előtti ismertetés (amit a háború alatt egy Budapesten megtartott hangverseny után a Magyar Rádió is átvett), megkönnyítette a klasszikus zene megértéséhez vezető utat. 1948 őszén már 48 tagja volt az együttesnek. A munkásétterem, amely 3000 személy befogadására volt alkalmas, már nyár óta szűknek bizonyult, sokan kint rekedtek. Később 5—6 ezer hallgató részvételével a stadionban rendeztek hangversenyeket, amelyekre a miskolciak is kimentek. A zenekar „Miskolc zenekedvelő közönségét is meghódította. 1948. augusztus végén bemutatásra került Kodály: Háry Jánosa. A zenekar számára nagy megbecsülést jelentett, hogy az Intermezzo vezénylésére maga a Mester vállalkozott. A Szimfonikus Zenekart 1963- ban, a Vasas Otthon épületének tatarozására hivatkozva szabadságolták, majd meg- szünették. A felszabadulástól a feloszlatásig megtartott 161 önálló, nagyzenekari hangverseny nagyobb teljesítmény és a helyi munkástársadalomra gyakorolt hatása nagyobb horderejű, mint a megelőző 50 év során elért eredmény. A zenekar hatása volt az is, hogy a'Vasgyárban és a kapcsolt részeken hat zenekar: Perecesi, a Diósgyőri Tűzoltók, az LKM fúvós, az LKM ifjú fúvós, a Diósgyőri Gépgyárak fúvós, valamint a Diósgyőri Bányász létesült. A diósgyőri zenészek nélkül nem tudott volna 1951-ben megalakulni a Miskolci Filharmonikus (később Szimfonikus) Zenekar, amelyben akkor 33 vasgyári zenész játszott. A munkások körében a zene iránti igény oly nagyfokúvá vált, valamint a zenekar álltai kezdeményezett zenetanfolyam tanulólétszáma oly rohamosan emelkedett, hogy 1951-:ben Miskolc lett az első város az országban, ahol egy településen már a második zeneiskolát kellett felállítani, amely 600 tanulóval kezdte meg működését. A zenekar sok évtizedes munkája nemcsak az említett zenekarokban, Miskolc két zeneiskolájában folytatódik, e munka gyümölcsei ott érlelődnek a Miskolci Szimfonikus Zenekarban, továbbá abban, hogy a miskolci színházban rendszeresen játszanak zenés darábokat, s hogy Miskolc azon városok sorába került, amelyek zeneművészeti szakközépiskolával rendelkeznek, sőt a Lisz Ferenc Zeneművészeti Főiskolla tagozataként Miskolcon tanárképzés is folyik. Köznevelés. 1898-ban válik lehetővé, hogy a késő őszi és téli hónapokban vasárnap délutánonként évente 12—14 alkalommal felolvasásokat, ismeretterjesztő előadásokat tartsanak. Létrehozták az ipari munkások képzésére szervezett bizottságot. Diósgyőrött 1898-ban alakították meg a helyi bizottságot. A vasgyári tanítók és orvosok vállalkoztak arra, hogy vasárnap délutánonként a munkásétteremben az itteni munkásaknak és családtagjaiknak népszerű előadásokat, felolvasásokat tartsanak. A felolvasások rövid idő múlva valóságos irodalmi délutánokká fejlődtek, mert — amíg kezdetben a felolvasás mellett csupán szavalat és zenekari szám szerepelt — később a 12 számból álló műsorban csak egy szavalat volt, — a többi pedig magánének, zeneszám, monológ, párbeszéd, s 1907-től minden felolvasás végén egy, de gyakran két egyfelvonásos színdarab, legtöbbször vígjáték is szerepelt. A zenekar rendszerint 2—3 hét után már Budapesten bemutatott operettek slágereit játszotta. Az első előadáson 1500-an, a későbbieken két-háromezer, esetenként háromezer-ötszáz személy, a telep lakosságának egyharmada is részt vett. Az ország többi helyein 30—60 fő hallgatta ezeket. Ez a keret lehetőséget adott a zenekar, az énekkarok és a színjátszás erőteljesebb fejlődésére. A fejlődés szembeszökő. Kezdetben a felolvasások mellé, vagy beleillesztett költeményeket az iparostanoncok szavalták, később már felnőtt gyári munkások. Tíz év múlva azt írta a Diósgyőr és Vasgyári Szemle (mert két hetilap is megjelent itt): „Napjainkban zsúfolásig megtelik a munkásétterem, ahol szórakoztató és tanulságos dalokat, adnak elő. A jól szervezett zenekar operettdalokat játszik, a műkedvelők lelkes és kedves csoportja víg egyfelvonásos bohózatokat ad elő nagy ügyességgel; szavalatok, kupiék és a program változatos összeállítása tanúskodnak az ügyes előadásokról. Megbecsülhetetlen munka volt ez. Műveltséget terjeszteni, annak szeretetét belevinni a nép legalsóbb rétegeibe, őket nemesre képezni”. Jelentősebb hatása ezeknek a szerepléseknek az volt, hogy a munkásszereplők megszokták a közönség előtt való beszédmondást, szereplést és a későbbi években a munkásmozgalomnak sok kiváló szónoka került ki közülük. Az első világháború útán a Szociáldemokrata Párt helyi csoportja kezdett igen színvonalas nagy- zenekari és irodalmi esteket szervezni, legtöbbször fővárosi művészek felléptével. Színjátszás. Nyomai visszanyúlnak 1885- re, amikor a vasgyári tisztviselők Szilveszter estéjén műkedvelő előadást rendeztek, amelyen egy vígjátékot is előadtak. Tehetséges szereplő, színjátszó a munkások közül is bőven akadt. De játszottak innen kikerült profik is. Hermanné Hni- litschka Marcsa már az Operaház szólistája volt, amikor Vasgyárba jött férjhez. Róth (később Veres) Sándor mészáros sokszor legeltette apja teheneit, s ilyenkor gyakran énekelt. A Budapesti Operaház tagjai egy hámori kirándulás alkalmával meghalották a fiatal fiú énekét. Tanácsukra Veres Budapesten képeztette magát, s az Operaház szólistája lett. Miko- vényi Zsigmondot színészként a pesti Nemzeti Színház szerződtette, ahol igen nagy tehetségnek tartották. Vágó (Vanzsu- ra) Ferencnének már 1903-ban budapesti szerződést ajánlottak fel. Rhuz Pál, Ja- niczki József, Ivanits László kitűnő énekesek, színészek voltak. Még a múlt század végén a Jószerencse négy vagonnyi ruhát és díszletet vásárolt, aminek nagy hasznát vették. Az előadásokra sokan jöttek Diósgyőrből, de még többen Miskolcról. (1906-ban megépült a villamosvasút). 1914-ben Lauday János, perecesi tanító Mucsai posta címen egy egyfelvonásos, humoros operát írt, melyet Senger karnagy zenésített meg. Lauday Budapesten az egyik színművészeti iskolában tanult, ahol a színjátszás és főleg a rendezés számos tudnivalóját elsajátította. Ennek sikere felbátorította őket Mailart: A remete csengettyűje című háromfelvo- násos vígoperájának az előadására. A produkció óriási sikert aratott. Ekkor állt virágzása teljében a vasgyári színjátszás. 1885 és 1919 között a vasgyári színpadokon 404 amatőr munkásszínjátszó szerepelt. A felszabadulás után újabb pezsgás indult meg. A munkásműkedvelők a Három a kislány, a Sybill, a Mosoly országa és a Cigánybáró előadása után Kodály: Háry Jánosát, majd Székelyfonóját mutatták be. 1955-ben szükségessé vált a miskolci színház vasfüggöny mögötti részének átépítése, s a társulat évekig a vasgyári munkásétteremben tartotta meg előadásait. Ez, sajnos, elsorvasztotta az igen magas színvonalú vasgyári színjátszást. Iskolaügy. Az 1868. XXXVIII. te. elrendelte a hatosztályos elemi iskolák felállítását. Diósgyőrött is felépítettek egy fiú-, egy leányiskolát, óvodát. A tanonciskola az elemiben működött. Valamennyi iskola az ország legkorszerűbb intézményei közé tartozott. A pedagógusok legtöbbjének nemcsak tanítói, de polgári iskolai tanári végzettsége volt, az igazgató pedig tanítóképző-intézeti tanári oklevéllel rendelkezett. A pedagógusokat igen jól megfizették. Előfordult, hogy tanítói állás megüresedésekor 1600-an (!) is pályáztak. Századunk elején megnövekedtek az igények a munkások szakmai tudását illetően. Át kellett szervezni a tanoncképző iskolát. Erre alkalmasnak mutatkozott az a két esztendő, amely a VI. elemi elvégzésétől, tehát általában a 12-től a 14. életév betöltéséig tartott, amikor az ipartörvény értelmében az ifjak már beléphettek a gyár területére. A VKM a gyár tervezetét jóváhagyta és az új iskola, mint a 6 elemi osztály folytatása Ipari előkészítő iskola 7—8 osztály címet kapta. Ugyanakkor megszervezték a 3 majd 4 évfolyamú szakirányú tanonciskolát azok számára, akik a VII—VIII. osztályt elvégezték. Az 1914 őszén megnyitott iskola hazánk első nyolcosztályos elemi iskolája volt! Az Országgyűlés csak 25 év múlva, 1940-ben hozott törvényt a 8 osztályos iskolák felállítására. Vasgyár testnevelési kultúrája, sporteredményei a DVTK-t kiemelt sportegyesületté minősítették. Sportolói közül több százan lettek magyar bajnokok és válogatottak, számosán Európa- és világbajnokok, olimpiai helyezettek. A felszabadulás óta több művészeti szakosztály: rajz, festő, szobrász, fotó, bábegyüttes, tánckar, barlangkutató csoport, csillagászati szakkör, filmklub, eszperantó és textilművészeti szakkör létesült. A mikor a felsőfokú tanítóképzőket szervezték, a listán Miskolc az első helyen állt. Itteni megnyitása azon bukott el, hogy egy vidékről ide, majd rövidesen Budapestre került tanító, körömszakadtáig a Földes Gimnázium épületéhez ragaszkodott, holott a város felkínálta a régi evangélikus fiú és az rk. érseki leány tanítóképző épületeit: 2 iskolát, 2 gyakorló iskolát, 2 internátust. Szerinte ezek az épületek nem reprezentálták a főiskolai jelleget.. Helytörténeti témák közlésével lehetne elérni, hogy városunk lakói megismerjék városunkat, s bizonyára fejlődne szellemi élete is. Zádor Tibor A szerkesztőség ezzel a vitát befejezi, tanulságaira lapunk egy későbbi számában vissza térünk. Köszönjük a lapunk iránt megnyilvánuló bizalmat, az értékes hozzászólásokat.
