Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1987. július 4., szombat ivón Az MSZMP Központi Bizottságának 1987. július 2-i állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról (Folytatás az 1. oldalról) 1. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a gazdasági életben jelen levő kedvezőtlen folyamatok megállítása, kedvező irányú fordulat előkészítése érdekében egy rövidebb stabilizációs és egy hosszabb távú kibontakozási szakaszra van szükség. Az első szakaszban fokozatosan meg kell állítani az eladósodás folyamatát, csökkenteni, majd meg kell szüntetni az állami költség- vetés hiányát. A kibontakozás érdekében fel kell gyorsítani az intenzív fejlődéshez, a világgazdasági folyamatokhoz történő igazodást, a tartós változásokat szolgáló szerkezetátalakítást, a műszaki fejlődést, a ráfordításók csökkentését, s mindezekkel a hatékonyság javítását. A gazdasági reformfolyamat széles körű kibontakoztatására van szükség. 2. A termelés differenciáltan, elsősorban az export- képesség növelését szem előtt tartva fejlődjön. A gazdaságos konvertibilis elszámolású kivitel — főiként a feldolgozóiparban — erőteljesen növekedjen. Ezt a meglevő termelési kapacitások jobb kihasználásával, azok kiegészítésével és korszerűsítésével, a termékek minőségének és műszaki színvonalának emelésével, a piaci munka javításával kell elérni. A korábban jóváhagyott központi gazdaságfejlesztési programok felülvizsgálatával, módosításával, szerének a javításával gyor- a végrehajtás eszközrendszerének a javításával gyorsítani kell az egyes ágazatok szerkezeti átalakítását. A fejlesztéseiket a nemzetközileg versenyképes területekre kell összpontosítani. 3. A gazdaságtalan termelés és export támogatásának a leépítését határozottabban kell folytatni. Azt a termelést, amely nem tehető gazdaságossá, meg kell szüntetni, egyidejűleg más hazai termeléssel vagy importtal gondoskodni kell a szükségletek kielégítéséről. A fizetésképtelen vállalatok és szövetkezetek esetében szigorúan a felszámolási és szanálási jogszabályok szerint kell eljárni. A felszabaduló tőkét és munkaerőt a nagyobb hatékonyságú termelésben kell hasznosítani. 4. A népgazdaság egyensúlyának átfogó javítása érdekében a nemzetközi együttműködés lehetőségeinek eredményesebb kiaknázására kell törekedni. A magyar népgazdaság tudományos-műszaki haladásában, fejlődésében meghatározó szerepe van a Szovjetunióval, a szocialista országokkal kialakított együttműködésnek. Tovább kell fejleszteni a KGST keretében kialákuit, kölcsönösen előnyös műszaki-tudományos és gazdasági együttműködést, a szocialista gazdasági integrációt. A szocialista országok viszonylatában a lehetőségek jobb feltárásával, a forgalom kölcsönös bővítésével biztosítani kell a kiegyensúlyozott áruforgalmi és fizetési kapcsolatok megőrzését. Az együttműködést az igényekhez igazodva, a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok fejlesztésével és a kölcsönös érdekeken alapuló közös vállalkozások útján is bővíteni kell. A fejlett tőkés országokkal külkereskedelmi forgalmunk bővítésére és a fejlesztési-termelési kapcsolatok elmélyítésére kell törekedni. Kínálatunkban növelni kell a nagyobb feldolgozottsági fokú és a jelentős szellemi munkát igénylő termékek arányát. Kapcsolatainknak jobban kell segíteniük a hazái műszáki haladást, a korszerű termelési eljárások elterjedését. Erősíteni kell a vállalatok közötti tartós és közvetlen kapcsolatokat, a termelési kooperációt. Kedvező feltételek megteremtésével elő kell segíteni a működő tőke nagyobb arányú bevonását. — A fejlődő országokkal folytatott külkereskedelmünkben a kölcsönösen előnyös együttműködést úgy kell alakítani, hogy az jobban szolgálja a hazai termelés szerkezetátalakítási céljainak a megvalósítását. II. A rövid és hosszabb távú feladatok eredményes megoldásának egyaránt feltétele a népgazdaság tervszerű irányításának javítása és a piac fejlesztésé, törvényeinek figyelembe vétele. 1. A központi irányítás alakítson ki olyan közgazdasági • és társadalmi környezetet, amely ösztönöz a vállalkozásra, értékeli annak eredményeit, kikényszeríti a teljesítmény szerinti differenciálódást, és képes elviselni a konfliktusokat. a) A központi gazdaság- irányító szervek döntései meghatározóak legyenek: a szerkezetátalakítás stratégiai feladatainak megoldásában, az energiatermelés' és -elosztás, a kitermelőipar, az infrastruktúra, továbbá a KGST-együttmű- ködés nagy horderejű kérdéseiben, a pénzügy- és hitelpolitikai irányvonal kialakításában. A kormány struktúrafejlesztő tevékenysége ösztönözze és segítse a nemzetközi technológiai és technikai fejlődés fő vonalainak követését. b) A feldolgozóiparban, ■az élelmiszeriparban, az építőiparban, a fogyasztási cikkeik termelésében, a szolgáltatásokban tudatosan nagyobb teret kell biztosítani a keresleti-kínálati viszonyok érvényesítésének. c) A gazdálkodásban aktív szerepet kell kapniuk az áru- és pénzviszonyoknak, a keresletnek és a kínálatnak, a hitelnek, az áraknak, az árfolyamnak, a jövedelmezőségnek és a nyereségnek. Szigorú pénzügyi, hitelezési és költségvetési gyakorlatot alkalmazva fokozni kell a vállalati kollektívák érdekeltségét és felelősségét az eredményességben. 2. A kibontakozás döntően azon múlik, hogy menynyire sikerül a vállalatokat, szövetkezeteket, a gazdálkodó egységeket a gazdasági élet valódi önállósággal rendelkező, a jövedelem- és vagyongyarapításban közvetlenül érdekelt szervezeteivé tenni. A vállalatok nagyobb mozgékonysággal és ésszerű kockázatvállalással elégítsék ki a piaci igényeket, kerüljön összhangba a termelés és a kereslet. Gondoskodni ■kell, hogy a dolgozók a követelményeknek megfelelő képzésben és továbbképzésben részesüljenek. Javítani kell a munkafegyelmet, a munkaerkölcsöt, a munkakultúrát. Jelentősen fejleszteni kell a vállalatok közötti együttműködést, erősíteni •a kooperációs és szerződéses fegyelmet; biztosítani kell, hogy a vállalatok megállapodásaikat következetesen betartsák. 3. Az állam és a vállalatok viszonyában legyen kiszámítható és áttekinthető a szabályozás; az egyedi be- avaticozásoik jelentős csökkentésével erősíteni kell a gazdálkodó szervezeték önállóságát, a vállalati vezetés felelősségét. A társadalmi és a vállalati érdekek egyeztetésében kapjanak nagyobb szerepet az érdekképviseleti szervezetek. Intézményessé kell tenni a kormány, valamint a szakszervezetek, a s zj v etk ezet i érd eklcé.p vi sei éti szervek és a Magyar Gazdasági Kamara közötti érdekegyeztetést. 4. Az eredményes vállalati munkához a gazdasági tisztánlátást elősegítő, a gazdaságos termelést ösztönző vállalati adórendszerre, jól működő árrendszerre, a teljesítmény növelésére serkentő kereset- és bérszabályozásra van szükség. a) A vállalati adórendszer módosításával csökkenteni kell. a termelőket közvetlenül terhelő adóik számát és mértékét, s egyúttal növelni a fogyasztáshoz kapcsolódó adókat. A Központi Bizottság egyetért azzal, hogy megfelelő előkészítés után bevezetésre kerüljön a hozzáadott érték típusú általános forgalmi adó. Tudomásul veszi, hogy ez a termelői árak csökkenésével és a támogatások leépítése miatt a fogyasztói áraik növekedésével jár. b) A hatékonyságot és a nemzetközi versenyképességet kifejező árrendszert és ármechanizmust kell kialakítani. Az áraik tükrözzék a reális költségeket és, a kereslet—kínálati viszonyokat, de ne tartalmazzák a hanyag munka költségeit. Az adóreform érvényesíti azt a mellőzhetetlen követelményt, hogy a termelői és a fogyasztói árak között szoros és folyamatos kapcsolat legyen. Az alapvető létfenntartási cikkek és szolgáltatások meghatározott körében továbbra is hatósági árel- lenőrzésre és befolyásolásra van szükség. c) Az adó- és árreform mellett olyan bérreformra van szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését. Első lépésként csökkenteni kell a keresetszabályozás kötöttségeit. Hosszabb távon olyan bérarányokat kell kialakítani, amelyék kifejezik a.mun- lca társadalmi hasznosságát. Módosítani kell a vállalati bélső érdekeltséget: a tevékenység jellegéhez igazodó bérrendszerek, bérezési formák erősítsék az egyéni, illetve csoportteljesítmények és a keresetek összhangját. Ki kell dolgozni a szocialista brigádok és a dolgozók más közösségei vállallkozás- szerű munkavégzésének elszámolási, érdekeltségi rendszerét. 5. A vállalati önállóság növelése, a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyök jobb kihasználása, a termelők piaccal való közvetlen kapcsolatának erősítése érdekében szükséges a külkereskedelmi tevékenység tartalmának, szervezeti és érdekeltségi rendszerének gyökeres átalakítása. 6. A kibontakozásban a szocialista nagyüzemek és szövetkezetek hatékony gazdálkodásának, a főmunkaidőben végzett tevékenység eredményességének van döntő szerepe. Ugyanakkor a gazdasági teljesítmény növelésében valamennyi gazdálkodó szervezetnek — mérettől, tulajdon- és tevékenységi formától függetlenül — részt kell vállalnia. 7. Céltudatosan fejleszteni kell a szocialista piaci viszonyokat. Űj társasági törvénnyel is elő kell mozdítani, hogy változatos vállalkozási formák alakuljanak ki. Ösztönözni kell új, rugalmasan működő, jövedelmezően gazdálkodó közép- és kisméretű gazdasági szervezetek létrejöttét. Csökkenteni kell a termelésben és az értékesítésben meglevő vállalkozási kötöttségeket és javítani az importnak a versenyt segítő szerepét. Fel kell számolni az egyes szektorok vállalkozási feltételeiben fennálló különbségeket és a káros monopolhelyzeteket. 8. A kisegítő-kiegészítő gazdaság, valamint a magántevékenység a szocialista gazdaságnak szerves része. Bátorítani kell minden olyan kezdeményezést, tevékenységet, amely a nemzeti jövedelem növekedését és a lakosság . életviszonyainak javítását szolgálja. A nagy- és kisüzemek közötti munkamegosztás és együttműködés fejlődjön. Teremtsék meg a társulás feltételeit, s ez is járuljon hozzá a nagyüzemek munkáját segítő termelési háttér kiépüléséhez. 9. A fejlesztési források bővítése .érdekében nagyobb lehetőséget kell teremteni a vállalati eszközök mobilizálására, a lakossági és vállalati pénzösszegek hatékony, előnyös befektetésére. Ezt szolgálja az értékpapírok formáinak bővítése, forgalmuk szélesítése. Az alapvető tulajdonformák változatos kombinációjával megfelelőbb kereteket kell létrehozni az értéktermelő tevékenység bővítéséhez. Meg kell teremteni a lehetőségeit, feltételeit, hogy az erre kész dolgozók saját anyagi eszközeikkel a vállalati vagyon gyarapításában, és hozamának növelésében személyes érdekeltséget vállalhassanak. 10. A törvényességet és jogbiztonságot a vállalatokon és szövetkezeteken belül, valamint külső kapcsolataikban egyaránt erősíteni kell. A működési szabályzatok, kollektív szerződések, kölcsönös . kötelezettségvállalások rangját, presztízsét növelni kell. A vállalatokon belül a munkahelyi demokráciát formalitásoktól mentessé kell tenni. Ugyanakkor egyéi’tel- mű és világos feladatelhatárolásokra van szükség a vezetésben, a vállalati tanács és az igazgató, a vállalati tanács és a szakszervezeti fórumok között. 11. A vállalatok önállósága következtében a szocialista munkamozgalmak a gazdálkodó szervezetek által kidolgozott termelési és fejlesztési tervekhez kapcsolódnak. Ezért helyes, ha a kollektívák maguk határozzák meg a munkaverseny célját, a részvétel módját, s ők maguk értékelik annak eredményeit. III. A gazdasági kibontakozáshoz eredményesebb termelő- munkára, a teljesítmények és a jövedelmek jobb összehangolására, a teljesítményen alapuló differenciálásra, igazságos közteherviselésre és hatásos szociálpolitikára van szükség. Az előrehaladás egész társadalmunktól áldozatvállalást, fegyelmezett munkát, a vezetéstől következetességet és határozottságot kíván. Szükség vain a közérdek előtérbe állítására, a közszellem javítására. 1. A hatékony termeléshez, a szerkezetátalakításhoz, a műszaki fejlesztés gyorsításához szükséges források biztosítása átmenetileg a közületi és a lakossági fogyasztás korlátozásával jár. Ahhoz, hogy az életszínvonal megalapozott emelésére sor kerülhessen, a teljesítmények növelésére, eredményes gazdasági munkára van szükség. A lakosság munkajövedelmei, a kereseteik a teljesítménytől függően jobban dif- ferenciálód'janiak. Az eredményesen dolgozó kollektívákat és egyéneket fokozott anyagi elismerésben kell részesíteni. 2. A szociális biztonság fenntartására törekszünk. Fel kell készülni a gazdasági struktúra átalakításával járó új szociális problémák kezelésére, enyhítésére. Elsősorban a társadalmi segítségre szoruló, idős korú és alacsony jövedelmű nyugdíjasokat, a többgyermekes családokat kell támogatni. Bővüljön a helyi szociálpolitika intézményrendszere, eszköztára és anyagi bázisa. A gyermeknevelés családi költségeinek viselésében stabilizálni, majd növelni kell az állami részvétel arányát. A nyugdíjrendszer olyan módosítására van szükség, amely az anyagi feltételeikkel összhangban, nagyobb szociális biztonságot nyújt, társadalmilag igazságosabb nyugdíjarányok kialakulásához vezet. 3. A pályakezdő fiatalokat különösen az otthonteremtésben kell segíteni. A lakásgazdálkodás átfogó továbbfejlesztésére — a Kommunista Ifjúsági Szövetség részvételével — mielőbb javaslatokat kell kidolgozni. A lakáshoz jutás és lakásfenntartás támogatási rendszerét a családok jövedelmi és szociális helyzetéhez igazodóan differenciáltan kell kialakítani. 4. A lakosság adózásában olyan változtatásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik az arányos közteherviselést. A Központi Bizottság egyetért azzal, hogy megfelelő előkészítés után bevezessék a személyi jövedelemadót. Az adórendszer legyen áttekinthető, mértékét úgy kell megállapítani, hogy a nagyobb jövedelmű rétegeket az . á'dó fokozottabban terhelje, de megmaradjon az érdekeltség a teljesítmények növelésében. A szociálisan kedvezőtlen helyzetben levő csoportokat, rétegeket az adózás nem érintheti hátrányosan. Á személyi jövedelemadó bevezetésével a főmunkaiidőből származó nettó kereset érdemben nem csökkenhet. Az adózás alól eddig kivont jelentős jövedelmek adóztatása és ellenőrzése érdekében az adózást vagyonnyilatkozat és -elszámoltatás egészítse ki. 5. A gazdasági feladatok megoldása előrelátó foglalkoztatáspolitikát igényel. A termelési szerkezet átalakítása megköveteli a munkaerő átcsoportosítását, illetve átcsoportosulását. A munkahelyválasztást az állampolgárok munkához való jogának sérelme nélkül jobban összhangba kell hozni a társadalom érdekével. Az ezjzel járó átmeneti feszültségek feloldásához rugalmas formák kialakításával bővíteni kell a foglalkoztatáspolitika eszköztárát. Fel kell készülni a ’90-es évek elején munkába lépő korosztályok megfelelő foglalkoztatására. 6. A gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának sikeres végrehajtása nagyobb szakképzettséget, széles körű műveltséget igényel. Oktatási rendszerünk minőségi fejlesztése alapozza meg ezeket az igényeket. A változó szükségletekhez igazodjon a szakképzés szerkezete, emelkedjen a középiskolát, hosszabb távon a felsőfokú tanulmányokat végzettek száma. 7. Az értelmiségnek fontos szerepe van a társadalmi és gazdasági változások kibontakoztatásában. Növekednie kell a nagy felkészültséget igénylő szellemi munka társadalmi elismertségének. A kormányzat, a vállalatok és az intézmények vezetői tegyenek erőfeszítéseket, hogy az értelmiségiek teljesítményükkel és tevékenységük társadalmi hasznosságával arányos erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljenek. Az értelmiség hivatásbeli tevékenységével, közéleti szereplésével segítse a szocialista társadalmi tudat és erkölcs kedvező alakulását. 8. Az államigazgatás, az egészségügy és a szociális ellátás, a tudományos kutatás, az oktatás és közművelődés, a tömegtájékoztatás és a sport területén a társadalmilag szükséges feladatok ellátásához megfelelő feltételeket kell biztosítani. Ugyanakkor el kell érni, hogy ezekben az intézményekben is a feladatokhoz és a gazdasági lehetőségekhez igazodó tevékenységi és szervezeti rendszer, ésszerű létszám- és költséggazdálkodás alakuljon ki. 9. A pártban, a tömegszervezetekben és tömeg- mozgalmakban is racionálisabb, kisebb és hatékonyabban dolgozó intézményekre van szükség. 10. Határozottabb fellépést, szigorúbb felelősségre vonást, nagyobb nyilvánosságot és társadalmi ellenőrzést kell megkövetelni a társadalmi-gazdasági életben tapasztalható visszás jelenségek elleni harcban. Erősíteni kell az egységes, kibúvókat nem engedő jogi szabályozást, és ennek adminisztratív eszközökkel is érvényt kell szerezni — a korrupció, a jogtalan előny- szerzés, a protekcionizmus és más — a társadalmunktól idegen jelenségek visszaszorítása érdekében. A pártszervezetek járjanak élen a közélet tisztaságának védelmében, az illetékes felügyeleti és hatósági szervek pedig határozottan vonják felelősségre azokat a személyeket, akik jogtalan előnyöket nyújtanak vagy fogadnak el. IV. Gazdasági-társadalmi programunk megvalósításához elengedhetetlenül szükség van a szocialista demokrácia fejlesztésére, a politikai intézményrendszer működésének korszerűsítésére. Folytatódjon az az átalakulási folyamat, amelyben növekszik az egyének szerepe a társadalmi cselekvésben, nő a kollektívák önállósága, kialakulnak az önkormányzati funkciók a munkahelyeken és a lakóhelyeken. A társadalom számára fontos események, jelenségek és döntések kapjanak nagyobb nyilvánosságot. Ennek érdekében ki kell dolgozni a politikai és a gazdasági döntéseket megelőző, széles körű, előrevivő társadalmi viták rendszerét. Pártunk e téren is vállalja a kezdeményező és irányító szerepet. 1. A párt egész tevékenysége szolgálja a társadalmigazdasági kibontakozást, a reformfolyamatok felgyorsulását. A Központi Bizottság úgy dönt, hogy a politikai intézményrendszer fejlesztésének keretében napirendre tűzi a párt vezető szerepének érvényesítésével, a párt belső életének és ideológiai munkájának fejlesztésével kapcsolatos fő kérdéseket. 2. A kibontakozás programjának végrehajtása nagy követelményeket támaszt a pártszervek és a párttagság munkájával szemben. Mindenekelőtt szilárd pártegységre, határozott politikai kiállásra van szükség. Fontos feladat a program ismertetése és elfogadtatása. Valamennyi párttag kötelessége, hogy a programot képviselje és megvalósításában tevékenyen vegyen részt. A párt- szervek és pártszervezetek szorgalmazzák a munkahelyi programok kidolgozását, és támogassák végrehajtásukat. A kommunisták felelősség- teljes magatartással mutassanak példát. (Folytatás a 3. oldalon)
