Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-31 / 179. szám
1987. július 31., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A vagyonjegy meg a többiek Értékpapírok a vállalatoknál „Ne csak ismételgessük, hogy a dolgozók érdekeltek a vállalati nyereség növelésében, hanem tegyük lehetővé, hogy valóban, közvetlenül érdekeltek legyenek!” Az utóbbi években akár a vállalatoknál, akár az irányítói szférában mind gyakrabban lehetett hallani így, vagy hasonló megfogalmazásban a korszerű követelményt. Egyre világosabbá vált ugyanis a felismerés, miszerint a le- szűkítellen személyes — legjobban a darabbérrel jellemezhető — érdekeltség nem eléggé hatásos, ha mai, versenyképes produkcióval kíván egy-egy kisebb vagy nagyobb termelőszövetkezet előállni. Ehhez a kollektív teljesítményben való, mégis közvetlen érdekeltség lehet célravezető az új kihívásoknak kitett magyar gazdaságban is. A kellő hatás eléréséhez régi eredetű, de a mai követelményekhez igazított, finomított eszközök megvannak, alkalmazásukra a politikai elhatározás megszületett. ALKALMAZKODÁS ÉS KRITIKA A szándék megerősödését két tényező is clösegíletle: ez a párt Központi Bizottságának a társadalmi, gazdasági kibontakozásra vonatkozó állásfoglalásából jól kitűnik. Egyrészt kimondja a dokumentum, hogy a fejlesztési források bővítéséhez a vállalati eszközök mobilizálása mellett „a lakossági pénzösszegek hatékony, előnyös befektetésére" is lehetőséget kell teremteni. „Ezt szolgálja — így az állásfoglalás — az értékpapírok formáinak bővítése, forgalmuk szélesítése/’ Azaz gazdasági nehézségeink közepette nem mondhatunk le azokról az erőtartalékokról, amelyek a lakosság körében halmozódlak fel, s ma még nem mindig a gazdaság épüléséi, fejlődését szolgálják. Ezeket is az előrevivő, fejlődéshozó kezdeményezésekre, célokra kell fordítanunk. A másik tényező, amely a lakossági pénzek fejlesztésbe való bevonását ma sietteti, épp az, amiről a bevezetőben szó esett. Az együttes, közös teljesítményben való közvetlen érdekeltség emberi igénye. Mint az állásfoglalás fogalmaz^ „Meg kell teremteni a lehetőségeit, feltételeit, hogy az erre kész dolgozók saját anyagi eszközeikkel a vállalati vagyon gyarapításában, és hozamának növelésében személyes érdekeltséget vállalhassanak.” Ehhez az alapvető tulajdonformák változatos kombinációjával kell megfelelő kereteket létrehozni: így a természetes gazdasági erők, mozgások, impulzusok összhatása egy, a mainál hatékonyabb értéktermelés lesz. A nálunk újnak számító ösztönzési forma elsősorban az új követelményekhez, a változó korhoz való alkalmazkodás. Ám észre kell vennünk benne a korábbi módszerek bizonyos fokú kritikáját is. A tudomány már régebben feltárta, hogy a tulajdonformák egyszínű alkalmazása egyrészt nem eléggé hatékony, másrészt az érdekek érvényesítését illetően is eltér a céloktól. Ez utóbbira a leginkább közkeletű példa, hogy a termelőeszközök tulajdonosának: a társadalom egészének érdekei helyett sok döntésben inkább részérdekek — iparági, nagyvállalati, esetleg vállalalvezetőségi érdekek — érvényesülnek. BEFEKTETETT ÉVEK Ügy tűnik, hogy — mint a KB-állásfoglalás fogalmaz — „az alapvető tulajdonformák változatos kombinációja” — e korábbi gyengeségeket nagyrészt kiszűri. A társadalmi tulajdonforma meghatározó volta a biztosíték arra, hogy a helyi közösség ne tudjon elszakadni az össz- érdekektől. A termelőcsoportokban meglévő személyes és kollektív érdekeltség pedis — várhatóan — azt szavatolja, hogy ne történhessen egészségtelen mértékű jövedelemközpontosítás a gazdaságban. Azaz a megtermelt jövedelem ott szolgálhassa a fejlesztést, a megújulási, ahol e jövedelem létrejött (s ne a másutt keletkező veszteségeket „tömje be”, konzerválván a rossz struktúrát). A gyakorlati kísérletezés néhány hazai vállalatnál már a KB-állásfoglalás előtt kezdetét vette. Az értékpapír elnevezése — miként tartalma, gyakorlata is — igyekszik eltérni az ehhez hasonló nyugati változatokétól. Ott nagyrészt „alkalmazotti”, „elsőbbségi”, „érdekeltségi” részvényekről beszélnek a dolgozóknak — mennyiségi és jogi megszorításokkal — eladott értékpapírokkal kapcsolatban. Nálunk például a Taurusnál „érdekeltségi jegynek", a Villanyszerelőipari Vállalatnál „vagyonjegynek” hívják a vállalati embereknek szánt értékpapírt. Az „eladott” vagy „embereknek szánt” kifejezések a sajátosságokra, ezek különbségére utalnak. A hazai kísérletek között ugyanis foglalkoznak olyannal is, amelyben a dolgozó nem fizet a neki juttatandó érdekeltségi jegyért. Ezt — az elképzelések szerint — a „vállalatba befektetett évekkel” érdemli ki. Azaz a hagyományos kifejezéssel nevezett törzsgárdát ezzel a formával becsülik meg, ezen értékpapírok alapján kap — az éves nyereség mértékének megfelelő — osztalékot. Ez utóbbi változat természetesen az említett két előny közül „csak” az egyiket kínálja: a kollektív teljesítményben való érdekeltséget. A másikat: a fejlesztési források növelését nem érinti. KONTROLL IS! A forrásokat — az állás- foglalás szavai szerint — „az erre kész dolgozók saját anyagi eszközeikkel” gyarapíthatják. Vagyis a 'lehetőségeket kell megteremteni, s ha a dolgozók látnak jövőt a vállalatban, bíznak az ott összpontosuló technikában és szakértelemben, akkor ezt fejük, kezük munkája mellett financiálisán, pénzzel is kifejezésre juttathatják. A váltott érdekeltségi, vagy vagyonjegyek egyrészt igenlést jelentenek a vállalat jövőbeli céljaira, másrészt ezek elérésének személyes szándékát, ám ezzel együtt a végrehajtás folyamatos kontrollját is „ígérik”! M. P. Rekonstrukció közben Az új fiaztatóban egy-egy kocának kevesebb hely jut. A sertés- üzemben mindent a nagyobb haszonszerzésnek rendelnek alá. A sertéstartás Hejőmentén 1 líraiéi elsíi szállítmánya Megkezdte az orvosi adatgyűjtő rendszerek szállítását a néhány hónapja Esztergomban alakult magyar— szovjet közös vállalat, a Mik- romed. Elsőként Moszkvába, egy orvosi műszerek kutatásával foglalkozó intézetnek küldtek 1,5 millió forint értékben adatgyűjtő egységeket. Ezek a mikroszámítógépet is tartalmazó rendszerek egy-egy betegről nagyon sok adatot tárolnak és dolgoznak fel, s így gyorsítják, megkönnyítik az orvosok munkáját. Megkezdték a közös vállalatnál az előkészületeket azoknak a mikroprocesszoros EKG-készülékeknek a gyártására is, amelyeket magyar és szovjet mérnökök közösen fejlesztettek ki, szovjet részelemekre alapozva. Á méret nem lesz nagyobb egy kisebb dobozénál, s így a körzeti orvosok könnyen magukkal vihetik. Az év végére elkészítenek 50 darab kétcsatornás elektromiográfot, az izom- és az idegrendszer komplett vizsgálatára alkalmas műszert is. Ezeket a készülékeket egyelőre a Medicor esztergomi gyárában állítják elő, de rövidesen más hazai és szovjet üzemeket, tudományos kutatóintézeteket is bevon a fejlesztésbe és a gyártásba a Mikromed. A közös vállalat 37 gazdálkodó egységgel kötött, illetve köt kooperációs szerződést, olyanokkal, amelyek a legkorszerűbb technikával készítik az orvosi elektronikai alkatrészeket, termékeket. Kialakítanak olyan együttműködési formát is, amelynek keretében az Esztergomban készített részelemeket kiegészítésre, további megmunkál lásra Moszkvába küldik, on*- nan visszakerül Magyarországra, majd innen tovább a nemzetközi piacokra. A jövő évben megalakítják Moszkvában a Mikromed leányvállalatát is. Ebben az évben mintegy 100 millió forint lesz a Mikromed termelési értéke, s öt év múlva már 2,3 milliárd forint értékű orvostechnikai eszközt gyárt és forgalmaz. Gazdasági szabályozókkal is ösztönzik, hogy a közös vállalat folyamatosan növelhesse termelését. (MTI) A Hejőmenti Állami Gazdaság muhi sertéstelepét a szakemberek az egyik legellentmondásosabb szakosított •iparszerű telepnek tartják a megyében. Azt még a rossznyélve'k' is elismerik, hogy a termelés naturális mutatói: a talkarmányfelhasználás, a súlygyarapodás, az elhullás stb. irigylésre méltóak, hogy a rend és a fegyelem példamutató. Ám a takarmány,konyha köré csillag alakban felfűzött termelőépületék közül a fiaztatóban olyan teohni- kai elemet alkalmaznak, amely (korszerűtlenné vált, elavult. Ügy hírlik mindez a múlté. A gazdaságban ugyanis tavaly megkezdö- d'ött a sertéstelepek — Sa- jószöged és Muhi — rekonstrukciója; megújul az összes állattartó és az ezt kiszolgáló épület, de kisebb átalakítás lesz a szomszédos kis vágóhídon is. A gazdaság sentésüzemé- nek azonban nemcsak a gazdasági mutatói kiválóak, hanem eredményessége is. Németh Gézától, a sertésüzem igazgatójától a sikerek titka után érdeklődtünk. — Szaikmal szempontból egy sertéstantó üzem munkáját a legkülönbözőbb paraméterek — szaporulati mutatók, elhullás, súlygyarapodás, takarmányf elhasznál á:s, árukibocsátás, árbevétel stb. — alapján lehet elbírá'lnli, ám a gazdaság számára egyetlen, ami lényeges, az üzemi nyereség. Nem vitás, hogy a felsorolt mutatók és a nyereség szoros összefüggésben vannak egymással, de a nyereség mégsem jelentkezik ennek meg fellelő törvényszerűséggel, ugyanis nem mindegy, hogy azt milyen költséggel termeljük meg. Üzemünk, a Hejőmenti Állami Gazdaság hat önelszámoló egysfége közül az egyik. A társüzemektől mindennemű szolgáltatást belső árrendszer alapján kapunk. Külön fizetünk napi bért a szállítóeszközök, meghatározott üzemóradíjat pedig az erő- és munkagépek használatáért. Belső árakon; de nem olcsón számlázzák részünkre az úgynevezett segédüzemi szolgáltatásokat, azaz a karbantartást, a javítást. Nagyon oda kell tehát figyelni a költséggazdálkodásra, ment az eredményesség kulcsa itt keresendő. Az üzem sertéseit a muhi tellep melletti kis vágóhídon vágják le, s azokat földolgozás nélkül, félsertésként, illetve bőrös malacként értékesítik. — Véleményem szeriint — mondja az üzemigazgató — nem a vágóhíd teszi nyereségessé az üzemet, bár kétségtelen, hogy emel a nyereségszinten, mégpedig nem is keveset. Most úgy gondoljuk, a nyereségráta további növelésének lehetőségét az üzem korszerűsítése, illetve a megtermelt áru feldolgozási fokának emelése adhatja. Eziért döntött a gazdaság vezetése amellett, hogy első lépésként 50 millió forint értékű beruházással felújítja, korszerűsíti az üzem épületeit, berendezéséit. Kétségtelen tény, hogy rendkívüli megterhelést jelent az üzem kollektívája számára, hogy a rekonstrukció ideje alatt — ami előreláthatólag két év — a termelés sem mennyiségben, sem minőségben nem csökkenhet. Sőt, a rekonstrukcióval egy időben mennyiségi növekedést is várunk, hiszen a régi GI-GI rendszerű fiazitötókat átalakítjuk, mégpedig az ésszerűbb helykihasználás érdekében, s ez közel kétezer .darabbal több hizáklibocsátás t'' .jelenthet. A gazdaság vezetése a sertésüzemet, s annak munkáját elsősorban az elért nyereség alapján ítéli meg. Ezért az üzemben minden eszközt a minél hatékonyabb haszonszerzésnek vetnek alá. Számításaik szerint a rekonstrukcióban felhasznált milliók hamar megtérülnék, de már dolgoznak egy energiaracionalizálási program kialak írásán is. — bea — Fotó: Fojtán L. A Magyar Közgazdasági Társaság elnöksége kibővített ülésén megvitatta az adóreformmal kapcsolatos elképzeléseket. Vitaindító előadást Kupa Mihály, a Pénzügyminisztérium Adóreform Titkárságának vezetője tartott. Az új adórendszer bevezetésének gyakorlati problémáiról szólva rámutatott: ha nem sikerül a szükséges mértékben leépíteni a támogatások, különféle kedvezmények rendszerét, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a költségvetés egyensúlyának érdekei miatt az új adórendszerben is vissza kell nyúlni a régi módszerekhez. A gyakorlati kérdések között említette a bérek bruttósítását is, amelyhez — mint mondta — a vállalati •kollektíván belül kell biztosítani a garanciát. Kitért a sokak által hiányolt, szükségesnek tartott bérreform kérdéseire is. Ehhez azt is tisztázni kellene — mondotta —, hogy a munkaerő újratermelésének terheiből mennyit vállalhat a költség- vetés. Ez azonban már átvezet a szociálpolitika területére, amelynek reformja ugyancsak fontos része kellene, hogy legyen egész előrehaladásunknak. Az előzetes számításokat ismertetve elmondta, hogy az új adórendszer bevezetésével a vállalatoknak körülbelül egy- hanmada — az érdekeltségi alapot tekintve — a jelenleginél lényegesen jobb helyzetbe kerülne, míg mintegy 20 százalékuknak a helyzete romlana. A vitában felszólalók többsége egyetértett abban, hogy szükséges és elkerülhetetlen lépés adórendszerünk korszerűsítése. Az új adóformák egyes elemeit, bizonyos technikai megoldásait azonban már többen vitatták. Hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a személyi jövedelemadó tervezett változata nem szolgálja megfelelőképpen az arányos közteherviselést. A magasabb keresetek ugyanis nem jelentenek automatikusan nagyobb jövedelmeket, ha abból olykor népesebb családoknak kell megélniük. Mások azzal érveltek, hogy a jelenleg tervbe vett adótáblák szerint az átlagosnál nagyobb jövedelmek esetében az adókulcsok már kevésbé progresszíven emelkednek, mint az átlag alatt. A felszólalókat élénken foglalkoztatták a láthatatlan jövedelmek is, amelyeket — mint mondták — az új adózási forma sem fog felszínre hozni. Többen úgy vélekedtek, hogy ezeknek a láthatatlan jövedelmeknek egy részét legálissá kellene tenni, mások pedig arról szóltak, hogy az új adózási rendszer egy bizonyos határon felül a teljesítmények visszatartására ösztönzi a dolgozót. Az általános forgalmi adóról elhangzott, a vitában, hogy az adózásnak ez a formája bürokratikus és adminisztratív módszer, amelynek működtetése is igen drága. Felvetődött az a kérdés is, hogy érdemes-e adórendszerünket korszerűsíteni a jövedelmek újraelosztásának, illetőleg az áraknak a komplex reformja nélkül. Mások arra mutattak -rá, hogy jelenlegi gazdasági körülményeink nem kedveznek a tervezett változások bevezetésének, s a remélt előnyök is majd csak évek múlva éreztethetik hatásukat. Többen kifogásolták, hogy az érdemleges szakmai vitákhoz nem áll rendelkezésükre elegendő információ és adat, s átfogó elemzések, szakmai eszmecserék hiányában csak egyéni véleményüknek tudnak hangot adni. Az adóreform előkészítettségével összefüggésben egyesek úgy ítélik meg, hogy a bevezetés megszervezéséhez kevés az idő; a változásokra ugyanis nemcsak a vállalati elszámolásban kell felkészülni, hanem ezek új tervezési módszereket is kívánnak. Az elhangzott véleményekre, javaslatokra Med- gyessy Péter pénzügyminiszter válaszolt. Elmondta, hogy a felvetések egy része a korábbi társadalmi vitákból már ismert volt az adóreform kidolgozói előtt, s azok alapján már több javaslatot is tettek az elképzelések módosítására. A változásokkal a korábban eltorzult értékrendeket kívánjuk a helyükre tenni, erre azonban jelenleg csak korlátozott lehetőségeink vannak — folytatta. — Adórendszerünk korszerűsítésének nem az az alapvető célja, hogy javítsuk a költség- vetés pozícióját, mert az a teljes gazdaságpolitika törekvése kell, hogy legyen. A változásoknak azonban mindenképpen el kell indítaniuk egy olyan folyamatot, amely javítja a költségvetés helyzetét. A személyi jövedelemadóval kapcsolatban taglalta azokat az okokat, amelyek miatt a változások ellenérzéseket váltanak ki az emberekből. Az elmúlt évtizedekben felhalmozódott társadalmi és gazdasági feszültségekkel tulajdonképpen a személyi jövedelemadó gondolata szembesítette a társadalmat, s az ellenérzés egy része ebből is adódik —mutatott rá. Az adónak nem elsődleges funkciója, hogy érdekeltséget teremtsen. Az ösztönzés eszközei a bérek, a keresetek és a jövedelmek, de mivel a mostani változásokat nem tudjuk egy átfogó bérreformmal összekapcsolni, az új adórendszer kompromisszumokat is tartalmaz. Több fórumon is elhangzott már: személyi jövedelemadó, vagy családi jövedelemadó legyen — emlékeztetett a miniszter. — Ettől a kérdéstől nem zárkózunk el, .később, gazdasági helyzetünktől függően, visszatérhetünk rá — mondotta Med- gyessy Péter, hozzátéve, hogy a családi jövedelemadó mellett érvelve általában mindig csak a kedvezményeket emlegetik, de arról már .kevesen szólnak, hogy a családtagok jövedelmének összevonásából milyen konf. liktusok származhatnak. (MTI)
