Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-29 / 177. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1987. július 29., szerda A világ fogva tart Beszélgetés Gyarmathy Líviával A Jelenkor július—augusztusi száma II Kabos-köletet non... Gyarmathy Lívia filmjei mindig felkeltik érdeklődésünket, társadalmi jellegű témáikkal és alkotójuk elkötelezettségével. — Pályakezdő filmrendezőnek is adódnak lehetőségei. Rögtön az indulásnál, megkeresheti mindazokat a témákat, amelyekről mondanivalója van — hagoztatjn Gyarmathy Lívia. — A filmötleteket a rendezők fogadtatják el. Élhetünk bizonyos fokú szabadságunkkal. Az viszont más kérdés, hogy filmszinopszisainkat netán elutasítják. Pályám során mindössze egyszer-kétszer forgattam kizárólag anyagiakért filmet. — Első játékfilmje az Is-' meri a Szandi-mandit? új stílust és világot hozott a filmiparba. Nehéz volt az indulás? — Nem feltétlenül az első film forgatása a legnehezebb. A Szandi-mandi tematikája törvényszerű volt. Korábban az iparban dolgoztam, onnan kerültem a filmhez. Ezek az évek meghatározó jellegűek voltak, és -a természettudományi diplomámat — kémikusként, matematikusként és fizikusként — filmjeimben is kamatoztatni akartam. A természettudományok ismerete nekem nemcsak gátat, de előnyt is jelentett. Az lett volna a furcsa, ha nem erről a világról számolok be. — Tudatosan vállalja fel stílusát? — Ha az ember kielemzi a saját rendezői módszerét, az akkor már nem jó stílus. Inkább csak egy érzésről beszélhetek; miként érzékelhetem, foghatom fel a környező világot kémikus múltammal, valóságos dimenzióban. Ez talán kellő magyarázat drámai, groteszk vagy éppen ironikus stílusomra. — A társadalmi mondanivaló mindig fontos a filmjeiben? — Ügy gondolom, nem szabadulhatnak meg kapcsolatainktól, kötöttségeinktől. A világ engem is fogva tart. A kapcsolatok viszont feltételezik az összeütközések lehetőségeit. Minden filmrendező munkájában megbújik a társadalom. Gondoljunk Felli- nire! Filmjeiben nemcsak az olasz valóság található meg, de az ő szemléletén keresztül látom az egész világoi. Nagy baj, ha egy filmben \ nincs rendezői világszemlélet. — Hány filmet forgatott eddig? — Hét játékfilmet és négyöt dokumentumfilmet. — Mely filmjeihez ragaszkodik a leginkább? — A filmek utólag nem adnak élményt. Számomra a filmekkel való foglalkozás kínálja az igazi élményt. Így volt ez az Együttélés forgatásakor. A székelyek és a svábok közösségét vizsgálva értettem meg: a jelen a történelmi világ mély lenyomata! Történelmi múlthoz fűződő viszonyuk számomra meghatározó jellegű lett. Az önismerethez vezető útnak tekintem, amelyet a jövőben is követnem kell, ha fontos dolgokhoz, kérdésekhez akarok hozzányúlni. Az első filmem, a Szandi-mandi volt eleinte a legfontosabb. Később a Koportos című filmem vált számomra jelentőssé. De szívesen forgattam a Vakvilágbant is, vagy a dOkúméntumfiÍrnek közül a Kilenc emelet * boldogságot, amely tartós kordokumentuma egy család felbomlásának. — Sikeres filmrendezőnek tartja magát? — A statisztikai adatok alapján a nézettebb rendezők közé sorolhatnak. Az utóbbi időben azonban a filmforgalmazás nagyfokú érzéketlenségével találkozom. Kétségbeejtő azok felelőtlensége — például nem rakják ki a filmplakátokat —, akiknek ez lenne a feladatuk. Igaz, nem ezek döntik el a filmek sorsát. Mégis a Vakvilágban című, nemrégiben bemutatott filmem propagálásánál mindössze egy kis plakátot tettek ki a vitrinbe. Ha milliókat költünk egy-egy film forgatására, úgy vélem, ezt a kis pluszt még nyugodtan rááldozhatnák. Fontos filmnek tartom utolsó munkámat, bár nagyon gyorsan levették a mozik műsoráról. — Férje, Böszörményi Géza is filmrendező. Ez előny vagy hátrány? — Időnként együttműködünk. A férjem többször írt már forgatókönyvet a számomra. Ö azonban többet dolgozik, mint én. Persze a filmes házasságnak nemcsak előnyei, hátrányai is vannak. — Elégedett a pályájával? — Azt hiszem, megvalósíthattam mindazt, amit elterveztem. Sz. B. A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat nyári, kettős számának élén. Rába György versel olvashatók, a költőről Vasadi Péter közöl terjedelmesebb tanulmányt, A vers- rovatban figyelmet érdemelnek Vészi Endre. Zolán Tibor, M'akuy Ida, Kovács István és Fodor András újabb művei. Vészi .Endréről, Zalán Tiborról, Fodor Andrásról a kritikai rovatban is olvashatunk egy-egy írást Bakonyi István, Görömbci András és Csűrös Miklós tollából. A prózák közül kiemelkedik Zelei Miklós Cápauszony című abszurd novellája, Balassa Péter Musil-esszéje, Bódy Gábor Tüzes angyal című filmforgatókönyvének Dr. Petar Bokun jugoszláv neuropszichiiáter, ia tudományok doktora különös vállalkozásba fogott: elhatározta, hogy megalapítja a világ egyetlen humorakadé- miá'ját, SplLthen. Korábban már létezett hasonló intézmény Rómában, Paolo Manz- zini 1602-ben létesítette az Academia degli umor.isti-t. Miért éppen egy pszichiáternek jut eszébe a humor- akadémia gondolata? Dr. Bokun így válaszol. — H'a 24 óra alatt 16—20 mosoly nem hagyja el az arcunkat, akkor valami rendellenesség van társadalmi beil'leszlkedésiünkben, személyiségünk sérült. Az ember legmagasabb szellemi tevékenységéként az absztrakt gondolkodást szoktuk emlegetni, holott — szerin- item — a szellemesség e födött áll. Az egészséges ember vidám, nevet. A nevetés során aktivizálódnak az arcizmok, tágul a mellkas, kevés embeni reakció emészt fel annyi energiát, mint a nevetés. Lehet, hogy első 'pillantásra távol áll egymástól a neuropsziohiátria ■és a humor, de én kezdettől foglalkozóim a humorral, m'iin.t testi-lelki jelenséggel. Készülő könyvemben is több fejezetet szentelek e kérdés- in elk. Ami a humoraik ad érni át Mleti, néhány barátommal együtt, már kidolgoztam az alapszabályzatot. Már érkeznek a levélek azoktól, ákirészlete. Sándor Iván Leperegnek a nyolcvanas évek című esszé-könyvének újabb folytatása, továbbá Kabdebó Lóránt interjúja Vas Istvánnal olaszországi utazásairól. Először közli a Jelenkor Balázs Attilái, a fiatal újvidéki írót és egy dr. P. Horváth álnéven publikáló szerzőt. A tanulmányrovatban Németh G. Béla, Károlyi Csaba, Beck András és Bálint B. András munkái olvashatók Kassák Lajosról, Kosztolányi Dezsőről, Karinthy Frigyesről, illetve Sánta Ferencről. A számot Klimó Károly tusfestményei illusztrálják. A festőről Földényi F. László közöl esszét ugyanebben a számban. •két alapító tagnak kértem fel, hiszen egyesület alapításához legalább tíz ember kell. Ezék után Zágrábban, a köztársasági szerveknél kérelmezem majd a humor- lákadémia engedélyezését, m'ivel azt szeretném, hogy országos szervezet legyen. Terveim szenint Splitben •lenne akadémiánk központja, hiszen ennék több előnye is van: a mediterrán éghajlat, a napsütés, a tenger, s nem utolsósorban az is, hogy én litt élők. Nevekről még nem szeretnék beszélni, de az alap- élv ez lesz: .„Kevesen, de a legnagyobbak!”. A kritériumot a megjelentetett művek, a műfajban elért eredményeit jelenítik. Véleményem szenint, 15—20 főnél több nem jöhet számításba. •Az akadémia elsősorban az iroftt szót, az elméleti kutatások és népi hagyományok feltárását tűzi ki célul, de semmi akadálya, hogy karikaturisták is sorainkba itartozzamalk. Segíteni > szeretnék a humor embereinek, akik valahogy a művészetek világában mindig az élet peremére sodródnak. Ha az országon belül rendeztük sorainkat, lehet szó egy nemzetközi humo raJka- dém ia megalakításáról is. A humor ugyanis nemzetek feletti, intennlacioinális. Ha minden a számításom sze- irinit halad, 1988 elejére már meg is alakulhat a Jugoszláv Humorakadémta. A könyvborító címoldaláról négy, a hátsó oldalról ugyancsak négy Kabos Gyula-portréfotó néz szembe az olvasóval. Nyolc eltérő mosoly, illetve szigorúra vett tekintet. Nem hiszem, hogy akad ebben az országban — leszámítva az iskolás koron aluliakat — olyan ember, aki ne ismerné ezt az arcot. A többség elsősorban a televízió képernyőjéről, ahol íel-felbukkannak régi filmjei — akár saját életműso- rozatában, akár más, a harmincas éveket idéző művekben, hiszen ebben az időszakban igen sok filmben ott volt. S ahol jelen van, lehetetlen nem rá figyelni. S fel-feltűnik a mozivásznon is egy-egy régi filmje azokban a sorozatokban, amiket filmmúzeumi vetítések címszó alatt tartanak. De Kabos Gyula nem múzeumi „tétel”, hanem szinte továbbra is velünk élő halhatatlan művész, noha fizikai valóságában immár 46 éve nincs .közöttünk. Negyvenkilenc filmjét tartja számom a filmográfia. Meg egy ötvenediket is, ami már Amerikában készült, amikor a fasizmus elől emigrálni kényszerült. S van még három filmösszeállítás — róla. A negyvenkilencből negyvenöt 1931. és 1938. között készült, négy korábbi még a némafilm korszakában, 1912, és 1922. között. Kilencévi szünet után jött az első hangosfilmje, amely gyakorlatilag a második magyar hangosfilm volt, de az elsőnek már az emlékét is betemette a por — legjobb is így! —, s így valójában a Hyppolit, a lakáj megjelenésétől számíthatjuk a magyar hangosfilm történetét. És benne — tőle elválaszthatatlanul — Kabos Gyula filmszínészi útját, amely sajnálatosan rövid évekre futotta csak, de annál termékenyebb esztendőkre: hét év alatt negyvenöt film, és mellette még a színházi elfoglaltság! Ifjúkorom nagy szórakoztatója volt Kabos Gyula; azt hiszem, minden filmjét láttam, csakúgy, mint korosztályom tagjainak többsége. Ö volt a vonzerő, érte mentek a mozikba az emberek. Akkor még nem a rendező volt a márka, hanem a főszereplők. A Hyppolit, a lakáj című filmet 1931 óta megszámlálhatatlanszor láthattam, de elunni nem lehet. Mindezt azért jegyeztem most fel, mert olvastam a Magyar Filmintézet kiadásában most megjelent, Kabos Gyula című vaskos — 520 oldalas — kötetet, amelyet a művész születésének századik évfordulójára szerkesztettek és adtak közre. Nagyon fontosnak, jelentősnek tartom e kötetet. Nem elsősorban azért, mert segít felidézni sok-sok Ka- bos-film emlékét, rendszerezi azt a sok- sok ismeretet, ami a filmbarátok körében róla él, felhívja a figyelmet egy-egy film keletkezésére, a szereplő társakra, valósággal az egész harmincas évtized filmtörténetének vázlatát adja, hanem mert a „csak” filmes Kabos Gyula helyett a sokoldalú színművész Kabost, az embert, a hazájából menekülni kényszerült és az idegenségben gyökértelen, gondokkal küzdő és igen hamar elhunyt magyar embert mutatja meg sokoldalúan. Ennek megfelelően alakult ki a könyv szerkezete is. Először Kabos Gyula életét ismerjük meg. (A könyv igyekszik eldönteni és anyakönyvi bejegyzés alapján el is dönti a vitát a művész születési dátumát illetően.) Czenner Mihály nagyszabású tanulmánya — Kabos Gyula a színpadon címmel — az ifjúkort, a magyar vidéki színpadokon játszott pályakezdő éveket, a budapesti színházi pályát és az emigráció keserves esztendeit, színházi próbálkozásait elemzi igen részletesen, sok-sok dokumentummal alátámasztva. Egy szomorúan mulatságos filmszínész címmel Karcsai Kulcsár István a filmszínész Kabosról szól, Veress József — Ka- bos-viccek a fejezet címe — a művész verbális humorát ismerteti. Kevesen tudhatják, hogy milyen jó író is volt Kabos Gyula. A kötet erre is bizonysággal szolgál Pesten kezdődött..., és Öcsém ... című regényeinek részleteivel, majd írók — Kosztolányi Dezső, Gyárfás Miklós, Bános Tibor, Gal- sai Pongrác — róla szóló írásait, egykori pályatársak megemlékezéseit olvashatjuk. Közread a kötet néhány részletet színpadi szerepeiből, rövid sajtószemlét is. Megtaláljuk a könyvben Kabos filmográfiáját és végül Nemeskürty István elemzését Kabos filmművészetéről. Kitágul hát a kép e könyv segítségével Kabosról. A pesti kisember, a fél évszázad előtti pesti polgár megtestesítője, aki ellenállhatatlan humorral tudta figuráját könnyesen mosolyossá varázsolni és annak szánan- dóságával a nézőt a körülvevő világról ítéletalkotásra késztetni, e könyv tanúságtétele nyomán sokszínűbben, sokoldalúbban áll előttünk. Egyben felrajzolódik egy olyan szomorú kép is a korról, amelyből ennek a talpig művésznek és talpig magyarnak — még amerikai nyomorában is ezt vallotta, hangoztatta — el kellett menekülnie, hogy hazájától távol, talaj- és reményvesztetten, életének ötvennegyedik évében távozzon az életből. Nem kell mozirajongónak lenni, hogy élvezni tudjuk ezt az értékes kötetet. Ha pedig az olvasó filmbarát is, úgy kétszeres e kötettel az öröme. Benedek Miklós — Panaszom van magára, Kemény kartárs! — Éspedig, főnök kartárs? — Azt mondják, ön leköpte az egyik ügyfelünket. — Aljas rágalom! Én csak egy nagyot lélegeztem, de sajnos, nem csuktam össze a számat, s így fordult elő a sajnálatos eset, mert pont akkor jött elém az ügyfél. * — Panaszom van magára, Puha kartárs! — Rám még sohasem volt panasz, főnök kartárs. — Egyszer lesz az, ami még sohasem volt. Azt mondták, hogy maga nem intézett el egy kérelmet! — Tudom már, mire gondolt. Egyik ügyfelünk, egyedülálló férfi, azt kérte tőlem, hogy utaljunk ki neki egy lakást, noha rajta sincs a névjegyzéken. — Azért mégis meg lehetett volna mondani neki ezt úgy is, hogy nem panaszkodott volna. * — Panaszt hallottam magára, Kemény kartárs! Panaszok — Nocsak, panaszkodunk, panaszkodunk? — Azt mondják, ön pofon ütött egy ügyfelet? — Kérem, ez egy fatális tévedés. Az úgy volt, hogy ebédidő előft nálunk munkahelyi torna van. Tudja, főnök, egy japán .küldöttségtől 'tanultuk, s maga vette föl érte az újítási díjat... — ... tudom kérem, szorítkozzon a lényegre! — Szóval éppen oldalsó .középtar. tásba tettem a karjaimat, s itörzs- fordítást végeztem jobbra és balra. — Na és? — Én az ajtó előtt álltam, és csináltam a gyakorlatot, amikor jött az ügyfél, és a tenyeremnek szaladt. Az ütéstől az ellenkező irányba esett, de akkor meg a másik tenyeremnek ütődött. — Büntetésből megtiltom önnek, hogy ezt a gyakorlatot végezze. — Panaszt hallottam magáról, Puha kartárs! — Biztosan valaki rágalmaz. — Szóval ön rágalmazónak nevezi a panaszosokat? Vegye tudomásul, hogy ezt nem tűrhetem. Mától kezdve alacsonyabb beosztásba helyezem. * — Panasz merült fel maga ellen, Kemény kartáns! —• Ki az az ostoba vádaskodó, már megint? — És vagyok ... Sokat elnéztem magának. Tűrtem, hogy leköpje, megverje az ügyfeleket. Szemet hunytam, .mert a maga mosltoha nagybátyja a főigazgató, s tudtam, hogy maga referál neki a hivatalról. Ennek ellenére úgy értesültem róla, hogy a maga nagybátyja nem engem nevezett ki igazgatónak, hanem valami idiótát. — Mit tud felhozni mentségére? —• Semmit. Legföljebb azt, hogy a mostoha nagybátyám engem neve. zett ki igazgatónak. Gőz József 24 óra alatt 16—20 mosoly Humorakadémia Splitben Kandalló mellett Feledy Gyula rajza
