Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1987. július 25., szombat A pingyomi telkeken A fák gyümölcsöktől roskadoznak. De hol vannak a kertbarátok? Sehol egy lélek. Szinte minden mozdulatlan, a nap perzselő sugaraitól a madarak is árnyékos helyre bújnak. Gondolhattam volna. Ilyenkor nem nagyon dolgozik kint véből adódott, amely nem jellemző, de azért sok van itt belőle. Kezdetben — mikor a fák is kicsik voltak — több zöldségféle volt a kertekben. Ám a fák megnőttek, kevesebb a fény, több a gyep. S a másik ok, nincs vízhálózat a Morzsa ugatása jelzi, hogy újabb vendég közeledik. Az egyik szomszéd, Rákár János. Ö is lassan sétál az úton, szemrevételezi a várható termést. Mielőtt átjött, dolgozott. Gyomlált és felszedte a már földre hullott gyümölcsöt. Kezében egy üveg pincehideg bor. Itt közel kerülnek egymáshoz az emberek. Számon tartják egymást, és segítenek, ha kell. — Nincs eső — mondja az újonnan érkezett. — Pedig most lenne rá nagy szükség, a jövő évi termés megalapozásához. A virágrügy a gyümölcs érése után fejlődik ki. Itt egy szem eső nem volt, amikor a városban szinte hömpölygött a víz. Csak jön a borulat, majd hirtelen kanyart vesz és viszi a reményünket, a remélt hasznot. A többiek szinte .egyszerre szólnak kö2)be: — Nem is a haszonért csináljuk. Erre ő is bólint, mosolyog. — Még üdülni sem mennek szívesen az emberek, az jár az eszükben, mi lesz a kerttel. Különösen most, „főszezonban’’. Sokan itt töltik a szabadságukat... * Szóval, nem lesz rosszabb a termés, mint az elmúlt években. Bár a mandulafa nem kényezteti el a gazdáját, ám a diótermés jobb lesz, mint tavaly. Zöld László a létra tetején áll, meggyet szed. Mint mondja: — Elég tűrhető most minden. Háromszázkilencvenhat négyszögöles telkén a gyümölcsfák mellett százhúsz tő szőlő is van, melynek 80 százaléka Csabagyöngye. Mostanában tetejezte az ültetvényt. Mivel a szőlő kúszónövény — mondja —, megy a világba, így a tápanyag a végéhez fut. Ha a tetejét levágjuk, akkor jobban a szemekre „dolgozik". Nagy Tibor 270 négyszög- öles kertjében — mint említi — minden van, csak épp rend nincs. Nekem más a véleményem. Itt láttam talán a legszebb szőlőfürtökel. Fajtái: Ottonel muskotály, Irsai Olivér, fehér, piros saszla,. Pannónia kincse, hamburgi muskotály, szőlőskertek királynője muskotály, és úgy néz ki, a Zwei- gelt is bevált, jól bírja ezt a vidéket. A bőtermő ger- mersdorfi óriás cseresznye sötétbordó gyümölcse külön élmény. * A kerteket szépen alakították ki. Itt mindenki a hobbijáért jön ki, azért dolgozik, azért tanul. Főleg a téli időszakban előadásokra járnak. Részt vettek a Pin- gyom Virága Szakcsoport által rendezett kertbarátok akadémiáján, és szakmai (például metszési) bemutatókat is rendeznek, illetve látogatnak. Örülnek a sikereknek, megbeszélik a kudarcokat. Szakirodalomból, vagy egymástól ötleteket merítenek, kísérleteznek. Mint egyikük megjegyezte: —Minél többet járunk a malomba, annál lisztesebbek leszünk. Vagyis, valami mindig ragad ránk. Dobos Klára A gyümölcsfák meghálálják a gondoskodást senki. Csak a délutáni, esti órákban jönnek elő a telekgazdák, s vetik bele magukat a kertekbe, a mindig kifogyhatatlan munkába. Kutyaugatás riaszt. Itt, a Pingyomon, a Lomb utca végén egy tacsi rohan, s mögötte gazdája is közeledik. Tallián Viktor, a Csabagyöngye Kerthasznosítási Szakcsoport elnöke. A körülményekhez igazodó, legpraktikusabb öltözékben: fürdőnadrágban. — Mit lehet itt ilyenkor dolgozni? — Ha körülnéz, láthatja. Itt mindig van mit csinálni. Én már tizenegy éve nem tudom igazán rendbe tenni \ a kertet. Vannak, akik taI vasztól késő őszig kint lak- i nak — nyugdíjasok —, ezek i a kertek különösen szépek. ; Rengeteget dolgoznak, de ha elfáradtak, pihenésre is jut idő. — Beszéljünk a szakcsoportról ... — A területet 1967-ben — ezen a vidéken elsőként — osztották. Kétszáznegyvenöt telek- tartozik ide, általában 400 négyszögöles parcellák. Régebben Munkás Kertszövetkezetnek hívták, később keresztelték át Csabagyöngyére. Ez részben Hejőcsa’ bából, részben pedig a korai érésű csemegeszőlő-fajta nekörnyéken. Néhányan saját kútiből öntöznek — ilyenkor persze azok többsége is kiszárad —, de az ivó- vagy főzővizet mindenki magával hozza. S ráadásul ötödik éve kiadós eső itt nem esett. Az elnök csak a család ellátására termel. Mint mondja: — Nem kell a piacra menni. Nálunk mindig van friss gyümölcs az asztalon. Vendég jön felfelé. Az egyik igazgatósági tag. — De szép barackok vannak ezen a fán! — kiált felénk. — Mely növények szeretik legjobban ezt a területét? — Itt eléggé agyagos a talaj. Jó a vízraktározó képessége, csak hát ilyen száraz időben könnyen felborul a vízháztartás. Egyébként a gyümölcsfák kedvelik ezt az agyagos területet. A barackok különösen, de a szilva, cseresznye is szépen terem. A szőlő ugyanúgy. A koraitól a késői érésűekig, hogy folyamatos legyen a család ellátása. — Nagyon szépek a házak errefelé ... — Igen. Semmiből csináltunk kulturált körülményeket. Rengeteg munkával, verítékkel. Érthetően otthon akarja érezni magát az ember. Rákár János adat” ,A gyomirtás szárazságban is nagyon fontos fel Á barackról # Miért pont a barackról? Mert ha a környéken megszámolnánk a gyümölcsfákat, nagy százalékuk lenne kajszi-, illetve őszibarack. Az elnöknél például az utat barackfák övezik. Ez a talaj kimondottan jó ennek a gyümölcsnek. Nagy Tibor is bővelkedik baraakfákban: — Óriási gyümölcsök teremnek —, mondja. Most az aszály miatt csak negyede a szokásosnak. De még jöhet egy kis eső... A kajsziról tudjuk, hogy zamatos gyümölcse magas vitamin- és cukortartalmú, és igen finom lekvár is készíthető belőle. Itt jellemző a Borsi-féle rózsa, amely bőtermő, gyümölcse sötét narancssárga, néhol kárminpiros foltokkal. A többi fajtánál később virágzik, így az utófagyok nem károsítják. A rendszeresen és bőven termő, sötétsárga húsú, lédús, illatos gyümölcsű magyar kajszi is kedvelt. Az őszibarack érési időszaka valamennyi gyümölcsfaj közül a legszélesebb. Már júniusban szedhetjük finom gyümölcsét, és egyes fajták szeptember végén, október elején teremnek. Minden évben rendszeres metszést igényelnek. Vannak magvatar.tó és magvaváló fajták. A fehérhúsúak nem „divatosak”, mert a sárga- húsú ízre, zamatra jobb, csak sokkal sérülékenyebb. Nálunk azonban még a fehér van túlsúlyban, fgy a nagy gyümölcsű, erősen bőtermő, augusztus közepén érő — és talán a legjobb ízű őszibarackot adó — Champion, a középnagy gyümölcsű, fél- magvaváló Ford, vagy a mostanában érő Mariska fajták. A zöldoltásról A kemény télhez képest, mostanra szépen helyrebillen a természet. Legutóbbi kertbarátok közötti sétánkon még sirattuk a szomorú látványt nyújtó szőlősöket. Most a hatalmas, erős fürtök jelzik: elég jó termés várható. Legalábbis itt, Pin- gyomon ... Ám a munkák mégis egy kicsit kitolódtak. Simkó Imre most végzi a zöldoltást. Később már nem nagyon szabad, mert az oltásnak nem (marad ideje megerősödni. A módszert Simkó Imre ismerteti, akinek egyébként tizenkét szőlőfajtája van, s a télen csak kettő ment tönkre, de az sem a fagytól, hanem tulajdonképpen „műhiba” miatt: — A zöldoltást a hiányzó tőkék helyére pótlásul, vagy pedig akkor alkalmazzuk, ha a tőkét más fajtára szeretnénk átoltani. Én most vad szőlőbe rekordot oltok, s ehhez a legelterjedtebb — s talán a legjobb eredményt adó —, hasítékos ékoltást használom. Ilyenkor a hajtás felső harmadába oltunk. Az alanyhajtást az oltás magasságában levágjuk, úgy, hogy a csomó felett négy-öt centiméteres csonk maradjon. A csonkon lévő leveleket, rügyet eltávolítjuk, ezután behasítjuk. Ezután a beoltásra kerülő fajtáról rövid oltócsapot vágunk, melyről úgy távolítjuk el a levelet, hogy megmaradjon egy kis levélnyél. A csomó alatti hajtásrészt ékalakban bevágjuk, s egyesítjük az alannyal. Ezután már csak a légmentes lezárás van hátra. Én szigetelőszalaggal tekerem körül a friss oltást, ez nálam jól bevált. A zöld- oltásokat a továbbiakban rendszeresen figyeljük. A megeredtek hajtásairól le kell törni az oldalhajtásokat, a „nemes” részt pedig a karóhoz kötve óvni a szél hatásaitól. Ta 11 ián Viktor: „A szőlőtetejezés a fürtök jobb tápanyagellátása szempontjából fontos"
